Wikipédia

Körtemplom

Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. november 4.

A körtemplom vagy kerektemplom a centrális alaprajzú templomépületek hagyományos fajtája; alaprajza többé-kevésbé kör vagy ahhoz közeli nalakú. Az épület gyakran kupolával fedett. Ez a rotunda leggyakoribb típusa, de a két fogalom nem feleltethető meg egymásnak:

  • számos világi célú épület vagy helyiség is rotunda,
  • a szabadtéri (fedetlen) körtemplomok nem rotundák.
Rábaszentmiklós, 11. századi körkápolna
Szt. Miklós rotunda, Nagytótlak, Szlovénia, 13. század
Ösküi kerektemplom, 11. század
Kallósdi kerektemplom, 13. század
Kallósd (légi felvétel a kerektemplommal)
Szent Jakab-kápolna (Ják), 13. század (18. századi átépítés)
Havas Boldogasszony-kápolna, Pápoc, 12. század
Plzenec, (Csehország)
Østerlars, (Dánia), 12. század

A tiszta kör forma azonban meglehetősen ritka; a kör alaprajú hajóhoz többnyire patkó- vagy félköríves apszist toldottak, de gyakoriak a belsőfülkés vagy a későbbi templomokban a karéjokkal bővített példák is.[1]

A körtemplom kialakulása

szerkesztés

A két legősibbnek tekinthető körtemplom Göbekli tepe és Stonehenge oszlopkörökből álló, megalit építménye. Göbekli tepe Kisázsiában, a mai Törökország területén található az Eufrátesz felső folyásának vidékén. Göbekli tepe korát mintegy 12 000 évre becsülik a kutatók. Az angliai Stonehenge 5100 éves.

A közép-ázsiai Horezmben épült a Koy-Krylgan Kala (i. e. 4-3. század). Érdemlegesek a Málta és Szardínia szigetén található nurágh-épületek is.

A centrális tereket már a görög építészet is előszeretettel használta, az ókori körtemplomok közül azonban a római Pantheon a legismertebb. Rómában áll egy másik nevezetes körtemplom is, a Santo Stefano Rotondo.

A magyar körtemplomokat egyesek szélsőségesen tudománytalan módon a jurta kör alakjából eredeztetik.

A közép-európai körtemplomok jelentősége

szerkesztés

Közép-Európában kiemelkedően sok körtemplomot építettek, ezek történelmi és építészeti értéke jelentős. Az ősi centrális elrendezés megidézi a természeti vallások formavilágát, de benne már a kereszténység funkciók kapnak helyet. Így a keleti és a nyugati kereszténység határterületén olyan, független épülettípus alakult ki, amely egyik oldalnak sem része, de mindkettő hatása felfedezhető benne.[1] Feltehető, hogy ezzel az építészeti formával a kialakuló új államok szuverenitásukat is próbálták hangsúlyozni, mert a Bizánci és a Német-Római Birodalom is folyamatosan próbálta növelni befolyását a régióban. A Kárpát-medencében jelenleg közel kétszáz körtemplomról tudunk.[1] Magyarországon, Csehországban, Lengyelországban, Horvátországban, Ausztriában, a Német-római Birodalomban, az egykori Morvaországban, Dalmáciában és Bajorországban jellemzően a 9–11. században építettek sok körtemplomokat. Ezek átmérője többnyire 6–9 méter volt, keletelt apszissal. Néha négy apszist is illesztettek hozzá a négy égtáj felé. Az ilyen négykaréjos templomok is sokfelé, még a Kaukázusban is megtalálhatók.

A közép-európai körtemplomok típusai

szerkesztés
  • A Frank Birodalom pfalzaiban a rotundákat rendszerint nem önállóan, hanem egy aulának nevezett reprezentatív fogadótérrel együtt, de különálló kápolnaként építették.
  • A Morva Fejedelemségben, a 9. század közepén (szent Metód térítő tevékenységének eredményeként) jelent meg a rotundák egy apszisos típusa.
  • Az I. Mieszko által megteremtett korai Lengyel Királyságban épült körtemplomok alaprajzai sokkal változatosabbak, mint cseh területen. Az egy apszisos rotundák mellett megjelentek a karéjos épületek. A rotunda legtöbbször közvetlenül csatlakozott egy kőből épült palotához, alapvetően magánkápolna jelleggel. A palotától elkülönülten rendszerint volt egy téglalap alaprajzú templom is, amely feltételezhetően a plébánia funkciót látta el.

Körtemplomok a Kárpát-medencében

szerkesztés

A 10. század kezdetétől egészen a 14. század elejéig, a gótika térhódításáig sokféle körtemplomot építettek a Kárpát-medencében; néhányuk ma is épben áll.[1]

Egyes helyeken, például Sárospatakon a régészeti föltárás csak az alapokat hozta felszínre.

A rotundák gyakran nagyobb összetett templomok építésének első állomásai.

A Kárpát-medence első körtemplomait alighanem a Morva Fejedelemségben építették szent Metód térítő tevékenysége idején (a 9. század közepén). Három ilyen templomot tártak fel Mikulčicében, egyet-egyet Staré Mesto és Pohensko falvakban.[1] A grófságokra osztott Frank Birodalomban azokat a központokat, ahol az uralkodó rendszeresen megszállt, pfalzoknak nevezzük, és ez a név átszármazott a bennük épült szakrális építményekre is. Ezek rendszerint két részből álltak: egy aulának nevezett reprezentatív fogadótérből — aminek előképe a germán hosszúház — és egy attól független, csaknem mindig centrális elrendezésű, többnyire kör alaprajzú kápolnából. A pfalzok a Német-római Császárság idején is használatban maradtak, ezért nehéz megállapítani, hogy mely körtemplomok épültek a karoling korban és melyek az Ottók korában. Az azért kijelenthető, hogy a legtöbb palotakápolna nem centrális volt.[1]

Dunakeszin az Alagi major romjai mutatják, hogyan bővítették a templomot az apszis irányába, kelet felé. Nagyobb szabású bővítésre látunk példát Isaszegen, ahol a központi helyen álló rotundát kelet és nyugat felé is bővítették, vagyis ráépítették a keletelt gótikus templomot. Más esetekben a körtemplom a nyugat felé hozzáépített kisebb (Szalonna), vagy tekintélyesebb hajó (Bagod-Vitenyédszentpál, Hidegség, Vágkeresztúr, Ipolykiskeszi, Herencsény, Gerény) keleti apszisa lett úgy, hogy a körtemplom nyugati falát elbontották.

Körtemplomok a Kaukázusban

szerkesztés

Egyesek kapcsolat vélnek felfedezni a közép-európai és a Kaukázusban, a 9-11. századi Örményországban épített körtemplomok között. Ennek fő példásaként a hatkaréjos körtemplomokat hozzák föl. Karcsa, Gerény, Kiszombor templomaival rokonok a következő Kaukázus-vidéki örmény templomok: Aragatz, Bagaran (az egykori főváros), Bagnayr, Botshor és Kiagmis Alti. Megtalálhatók azonban a nyolckaréjos, nyolcosztású centrális épületek is az örmény művészetben: Aniban, Irindben, Varzhahanban, Ninozmindában. A közép-európai és a kaukázusi építészet kapcsolatára az elsők között Csemegi József építész mutatott rá.

Körtemplom és bazilika-együttesek

szerkesztés

A körtemplom egy jellegzetes formája a bizánci stílusú bazilikák nyugati oldalán álló keresztelő kápolna. Ennek példáiként Magyarországon a jáki épületegyüttest, a Felvidéken pedig a bényi együttest említhetjük. A legismertebb ilyen épületek Itáliában, Firenze, Pisa, Parma városaiban találhatók.

Nevezetes körtemplomok

szerkesztés
 Kapcsolódó lista: Kategória:Magyarország körtemplomai

„Kerektemplomok”

szerkesztés

Egyéb körtemplomok

szerkesztés

Körtemplomok alapfalai

szerkesztés

Körtemplomok Nyugat-Európában

szerkesztés
 
A Szibüllák temploma Puławyban

Jegyzetek

szerkesztés

Források

szerkesztés

További információk

szerkesztés
 
A Wikimédia Commons tartalmaz Körtemplom témájú médiaállományokat.
 
Nézd meg a körtemplom címszót a Wikiszótárban!
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Körtemplom&oldid=27573703”