Gyönk

magyarországi város Tolna megyében

Gyönk (németül Jenk vagy Jink) város Tolna megyében, a Tamási járásban.

Gyönk
Evangélikus templom
Evangélikus templom
Gyönk címere
Gyönk címere
Gyönk zászlaja
Gyönk zászlaja
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióDél-Dunántúl
MegyeTolna
JárásTamási
Jogállás város
Polgármester Szaka Gyula (független)[1]
Irányítószám 7064
Körzethívószám 74
Testvértelepülései
Lista
Népesség
Teljes népesség2048 fő (2015. jan. 1.)[2] +/-
Népsűrűség52,45 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület38,11 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Gyönk (Magyarország)
Gyönk
Gyönk
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 33′ 19″, k. h. 18° 28′ 38″Koordináták: é. sz. 46° 33′ 19″, k. h. 18° 28′ 38″
Gyönk (Tolna megye)
Gyönk
Gyönk
Pozíció Tolna megye térképén
Gyönk weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Gyönk témájú médiaállományokat.

FekvéseSzerkesztés

Tolna megye középső részén, a Tolnai-Hegyhát tájegységben fekszik. Központján a Kölesd-Pincehely közti 6313-as út halad végig, ezen közelíthető meg a 61-es főútról letérve, illetve a 63-as főút irányából is. A 65-ös főúttal a központjában induló és Hőgyészig vezető 6315-ös út kapcsolja össze. További két útja minősül még országos közútnak, öt számjegyű útként: a központjából északnak kiágazó 63 118-as út, ami Miszla és Udvari községekbe vezet, valamint az északi határában, Gerenyáspuszta külterületi településrész mellett délnyugat felé kiágazó a 63 122-es út, melyen a zsákfalunak számító Szárazd község érhető el.

A legközelebbi vasúti megállási pont Keszőhidegkút-Gyönk vasútállomás a Pusztaszabolcs–Pécs-vasútvonalon, a település központjától mintegy 7 kilométerre északra.

TörténeteSzerkesztés

Gyönk első ismert említése az 1280-as évekből származik, viszont a környék (és Gyönk) már korábban is lakott térség volt. A község területe a török idők alatt is lakott maradt, a Rákóczi-szabadságharc idején viszont elnéptelenedett. A 18. század eleji betelepítésekor főként magyar és német családok érkeztek a községbe.

Az 1806-ban Nagyszékelyben alapított iskolát 1812-ben Gyönkre helyezték át, ahol ma is működik, Tolnai Lajos Gimnázium néven. A községben 1821-ben már megoldották az úrbéri rendezést. Az 1848–49-es szabadságharcban jelentős szerepe nem volt.

1882-ben készült el a Budapest–Dombóvár–Pécs-vasútvonal, amelyen Gyönk is kapott állomást, de mivel a vasút a Kapos völgyében halad, a településtől ez körülbelül 7 kilométerre került. Innen nyílt egy kiágazás Tamásiba 1893 végén (Keszőhidegkút-Gyönk–Tamási-vasútvonal), de 1990-től ezen a vonalon már csak teherforgalom van.

1891-ben 3371 német és magyar lakosa volt. Az 1910-es népszámlálás idején 3291 lakosából 2055 fő (62,4%) vallotta magát németnek, a magyarok 1222 fővel 37,1%-os részarányt képviseltek. A helység vallási sokszínűségét láthatjuk a felekezeti adatokban. A németek többsége evangélikus volt, de sokan követték a római katolikus hitet is; a magyarok többsége református volt, és élt itt egy jelentős zsidó közösség is, akiknek zsinagógája és külön hitközségi iskolája volt. Számokban kifejezve: 1406 evangélikus (42,7%), 1205 református (36,6%), 492 római katolikus (14,9%), 180 izraelita (5,5%). 1944-ben a törvények értelmében zsidónak minősülő személyeket deportálták, a háború után pedig a németség egy részét hurcolták málenykij robotra. 1947-ben a csehszlovák–magyar lakosságcsere keretében 9 felvidéki magyar családot (55 fő) telepítettek ide Martos községből. 2001-ben az egykor többséget alkotó németség már kisebbséget alkotott, a 2240 lakosból 274 fő vallotta magát német nemzetiségűnek (12,2%), német kulturális értékekhez, hagyományokhoz kötődött 463 fő (20,7%), német anyanyelvű volt 181 fő (8,1%), a német nyelvet családi-baráti körben használók száma pedig 177-re apadt(7,9%).

Gyönk a 19. század végétől a Simontornyai járás székhelye volt, melynek neve 1950-től Gyönki járás lett, majd 1961-ben megszűnt.

2009. július 1. óta város.

KözéleteSzerkesztés

PolgármestereiSzerkesztés

  • 1990–1994: Fekete József (független)[3]
  • 1994–1998: Fekete József (független)[4]
  • 1998–2002: Fekete József (független)[5]
  • 2002–2006: Katz Gyula (független)[6]
  • 2006–2010: Fekete József (független)[7]
  • 2010–2014: Katz Gyula István (Fidesz-KDNP)[8]
  • 2014–2019: Katz Gyula István (Fidesz-KDNP)[9]
  • 2019-től: Szaka Gyula (független)[1]

NépességSzerkesztés

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 78,6%-a magyarnak, 3,6% cigánynak, 11,9% németnek mondta magát (21% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 26,7%, református 14,8%, evangélikus 14,6%, felekezeten kívüli 10,5% (33% nem nyilatkozott).[10]

NevezetességekSzerkesztés

  • Tájház: A tájház a 19. század közepe táján épült, zsúptetős, vert falú ház volt. Az 1930-as években új istálló és fészer épült, a régi istállóból pedig szerszámos kamra lett. Lackner Aladár evangélikus esperes és családja 20 éven át gyűjtötték a gyönki és környékbeli értékes tárgyi emlékeket, a protestáns németség használati tárgyait, ennek eredménye a tájházban látható.
  • Evangélikus templom: 1896-ban készült el. A neogótikus stílusú templomot Reppmann Gyula műépítész tervezte. Dél-Dunántúl legnagyobb evangélikus temploma. A templom orgonáját a Rieger orgonagyár készítette 1897-ben.
  • Katolikus templom: 1926-ban épült. A templom építésének ügyében sokat tett dr. Éri Márton.
  • Református templom: 1775–1777 között épült, s 1777. május 25-én szentelték fel. Először torony nélkül, majd fa harangtoronnyal. Mai tornya 1836-ban készült el. Orgonája a templom második orgonája, Angster József pécsi mester műve 1910-ből. Ma is működő toronyórája elődje 1855-ből származik. A méretes szerkezet még ma is a templom tornyában látható. A templom műemlék.
  • Magyary-Kossa kastély: A klasszicista stílusú, emeletes, 11 tengelyes, kéttraktusos elrendezésű, teljesen alápincézett épületet az 1830-as években emelték.[11] Építtetője Magyary-Kossa Sámuel (1781–1866). A kastély falán egy téves építési időpontot jelző tábla látható.[forrás?] A Magyary-Kossa család után más családok is birtokolták. Az épület a református templomhoz hasonlóan műemlék.

TestvérvárosokSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

  1. a b Gyönk települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2019. december 25.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
  3. Gyönk települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  4. Gyönk települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2019. december 8.)
  5. Gyönk települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. május 2.)
  6. Gyönk települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. május 2.)
  7. Gyönk települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. május 2.)
  8. Gyönk települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. október 16.)
  9. Gyönk települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. február 4.)
  10. Gyönk Helységnévtár
  11. A kastély a muemlekem.hu oldalon. (Hozzáférés: 2014. április 26.)

További információkSzerkesztés

  • Gyönk Önkormányzatának honlapja
  • Gyönk – Térkép Kalauz
  • A Gyönk és Környéke Evangélikus Egyházközség honlapja
  • Kálmán Dezső: A gyönki ev. ref. gymnasium története, 1806–1900. Szegzárd: Újfalusi ny. 1901.  
  • Tájékoztató a Gyönki Állami Általános Gimnáziumról, 1806–1956. Szekszárd: Gimnázium Igazgatósága. 1956.  
  • Tolna megye, Gyönk és környéke német nemzetiségű lakóinak hímzései. Tan. Lackner Aladár, szerk. Németh Pálné, mintagyűjt. Lackner Aladárné, rajz. Weil Miklósné. Szekszárd: Babits Mihály Művelődési Központ. 1982. = Mintagyűjtemény – Babits Mihály Megyei Művelődési Központ, ISBN 963-01-9456-2  
  • Lackner Aladár: Gyönk, Német tájház / Deutsches Heimatmuseum. Budapest: Tájak, Korok, Múzeumok Egyesület. 1986. = Tájak, Korok, Múzeumok Kiskönyvtára, 231. ISBN 963-555-342-0  
  • Szilágyi Mihály: Gyönk. Szerk. Gaál Attila. Budapest: Száz Magyar Falu Könyvesháza Kht. 2000. = Száz Magyar Falu Könyvesháza, ISBN 963-9287-05-9  
  • Horváth György: Községünk: Gyönk: Helytörténeti olvasókönyv. Gyönk: Önkormányzat. 2001. ISBN 963-00-7554-7  
  • Horváth György: A gyönki Helikon hegyének poétái. Gyönk: Önkormányzat. 2004. ISBN 963-216-713-9  
  • Gyönki emlékképek, 1948–1970. Gyönk: Gyönki Baráti Kör. 2005. = Átélt Történelem,  
  • Gyönki mozaikok. Gyönk: Gyönki Baráti Kör Egyesület. 2008. = Átélt Történelem, ISBN 978-963-06-4599-7  
  • Gyönk nagyközség várossá nyilvánítási kezdeményezése. Gyönk: Önkormányzat. 2009. ISBN 978-963-06-7996-1  
  • Marcsa Dávid: A gyönki Magyary-Kossa kastély története. Gyönk: szerzői. 2010. ISBN 978-963-06-9556-5  
  • Marcsa Dávid: A hazáért 110 gyönki honvéd hősi halált halt. Gyönk: szerzői. 2011. ISBN 978-963-08-0921-4  
  • Marcsa Dávid: Pillantás a múltba: Gyönki képeslapok, 1898–1950. Gyönk: szerzői. 2012. ISBN 978-963-08-3789-7  
  • Majnay Klára: Gyönki hangoskodók: Zenészek régen és ma. Gyönk: szerzői. 2014. ISBN 978-963-08-9933-8  
  • Marcsa Dávid: Világunk völgyében: Gyönki mesekönyv. Ill. a szerző. Gyönk: szerzői. 2016. ISBN 978-963-12-5446-4  
  • A gyönki Tolnai Lajos Gimnázium sportélete, 1948–1990 között: Egykori diákok visszaemlékezései alapján. Szerk. Gulyás István. Gyönk: Tolnai Lajos Gimnázium. 2018. ISBN 978-615-00-3343-3  

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés