Tura

magyarországi város Pest vármegyében

Tura város Pest vármegyében, az Aszódi járásban, annak legnépesebb települése.

Tura
A Schossberger-kastély (2006)
A Schossberger-kastély (2006)
Tura címere
Tura címere
Tura zászlaja
Tura zászlaja
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióKözép-Magyarország
VármegyePest
JárásAszódi
Jogállásváros
PolgármesterSzendrei Ferenc (független)[1]
Irányítószám2194
Körzethívószám28
Népesség
Teljes népesség7735 fő (2023. jan. 1.)[2]
Népsűrűség137,5 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület55,92 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 36′ 24″, k. h. 19° 35′ 48″47.606667°N 19.596667°EKoordináták: é. sz. 47° 36′ 24″, k. h. 19° 35′ 48″47.606667°N 19.596667°E
Tura (Pest vármegye)
Tura
Tura
Pozíció Pest vármegye térképén
Tura weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Tura témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Síkvidéki település Budapesttől 50 kilométerre, az Alföld és a Mátra találkozásától nem messze, a megye keleti szélén, a Galga völgyében.

A közvetlenül határos települések: észak felől Kerekharaszt, északkelet felől Hatvan, kelet felől Boldog [mindhárom már Heves vármegyéhez tartozik], délkelet felől a Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei Jászfényszaru, dél felől Zsámbok, délnyugat felől Vácszentlászló, nyugat felől pedig Galgahévíz; szomszédai közül csak ez utóbbi három tartozik (hozzá hasonlóan) Pest vármegyéhez.

Megközelítése

szerkesztés

Bár határszélét északon, egy egészen rövid szakaszon érinti a 3-as főút is, központja csak mellékutakon érhető el: Gödöllő-Vácszentlászló és Hatvan felől a 3104-es, Aszód-Galgahévíz és Zsámbok felől a 3105-ös úton, Boldog felől pedig a 31 121-es számú mellékúton; határszélét délkeleten érinti még a 3106-os út is.

Az ország távolabbi részei felől közúton az M3 autópálya felől közelíthető meg a legegyszerűbben, a bagi lehajtónál letérve, vagy a 32-es főútról, Jászfényszaru és Zsámbok (vagy Boldog) érintésével).

A hazai vasútvonalak közül a villamosított Budapest–Hatvan-vasútvonal érimti, melynek egy megállási pontja van itt; Tura megállóhely a lakott terület északi peremén helyezkedik el, a központtól jó másfél kilométerre, közúti elérését a 31 313-as számú mellékút teszi lehetővé.

Története

szerkesztés

A településtől délre halad el a szarmaták által 324 és 337 között épített, a Dunát a Tiszával összekötő Csörsz árka nyomvonala.

Első ismert említése 1220-ból származik, a Váradi regestrum akkor keletkezett oklevelén Thwra néven említik (valószínűleg összekeverve a mai Nyírturával. Az első valós említése 1394-ből ismeretes. Az Ákos nemzetség ősi birtoka volt, amit 1425-ben a nemzetség leszármazottja Prodavizi Ördög Miklós Zsigmond királynak adományozott, más birtokokért cserébe. 1438-tól a Rozgonyi család tulajdonába került.

A település vámszedés jogával rendelkezett, s bár egy helyen mezővárosként is említik, nem volt az. 1544-ben, Hatvan eleste után török kézre került, de soha nem néptelenedett el teljesen, temploma pedig átvészelte a török időket. Hiába verték szét ugyanis 1594-ben Forgách Simon huszárjai a Hatvan felmentésére érkező török sereget, ezután még évszázados oszmán hegemónia következett. 1633-34-ben a török adóösszeírásában a budai szandzsák pesti náhijéjében szerepel, két adóköteles telekkel. A porta uralma alóli felszabaduláskor 61 család élt itt, az akkori összeírásban szereplő családnevek a mai napig is használatosak. Igazi benépesülése a 18. századra tehető. A mezőgazdasági tevékenység következtében felvirágzott a kereskedelem, a megtermelt árut Buda, Pest, Miskolc, Hatvan, Vác, Gyöngyös piacain értékesítették. A terület 1740-ben a szomszédos Hévízzel együtt Hévizi Nagy Antal tulajdonába került és a királytól adómentességet kapott. A római katolikus templom anyakönyvét 1702-től vezetik. 1720-ban az adóösszeírásokban 59 adóköteles porta szerepelt.

Leírás a településről a 18. század végén:

TURA: "Magyar falu Pest Várm. földes Ura Hg. Eszterházy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Hévízhez 1/4, Boldoghoz 1/2, Aszódhoz 3/4, Váczhoz pedig 2 3/4 státzióra; határja 2 nyomásbéli, síkos földgyének fele fekete, fele pedig homokos, terem búzát, kukoritzát, bort, és zőldséget is, erdeje van, árpa, és zab nélkűl szűkölködik, piatza Váczon, és Gyöngyösön." 
(Vályi András: Magyar országnak leírása, 17961799)

A helység területe 1873-ig az Esterházy család birtokában volt, akiktől a bárói rangot kapott Schossberger Zsigmond vásárolta meg. 1910-ben 900 házat és 4759 lakost tartottak nyilván. 1849. július 20-án itt volt az 1848–49-es szabadságharc egyik legnagyobb lovassági ütközete, a turai csata, Perczel Mór honvéd tábornok és Alekszandr Petrovics Tolsztoj cári altábornagy csapatai között. A vesztes csata után a falu szélén lévő Honvéderdőben temették el a turai Szele Andor huszárőrmestert és 17 társát. Sírjukat kegyelettel ápolják, a falu főterén pedig emlékoszlopot állítottak tiszteletükre.

A vasútvonal 1867-ben ért el Turára. A 19. század végén és a 20. század elején a MÁV egyre több és több embert kezdett foglalkoztatni, így Tura "vasutas-településsé" vált. Ebből az időből származik egy közkeletű bonmot, miszerint Turán sokkal nagyobb vasútállomás van, mint a szomszédos Hatvanban, mert amíg Hatvanból háromfelé mennek tovább a vonatok, addig Turáról Hatvan felé.

A mezőgazdaság szempontjából Tura mindig is térségi vezető szerepet játszott. Az Alsó-Galga-mentén állattenyésztés és nagyüzemi gyümölcstermesztés csak itt folyt számottevő mértékben. A mezőgazdasági termelőszövetkezet szervezése 1949-ben indult. Az Új Úton Tsz. és a Galgamenti Mgtsz. dolgozott a település földjein, ezek utóda a Galgamenti Szövetkezet, mely átvészelve a változások időszakát az összes ágazatát meg tudta tartani. A tevékenységi köréhez tartozó növénytermesztésen és állattenyésztésen kívül ipari tevékenységet is folytat (gépjavítás). Alkalmazottainak száma megközelíti a 200 főt. Az 1990-es években a Galgamenti Szövetkezethez tartozó közel 4.000 hektáros területet földárverésen értékesítették. A kárpótlás és részarány útján birtokba került földet a tulajdonosok nagy része továbbra is termelőszövetkezeti használatba adta megművelésre. A szövetkezeti érdekeltségű élelmiszer kiskereskedelmi forgalmazását a Galga-Coop Zrt. végzi. A háztáji gazdálkodás fő profilja a konyhakerti zöldségek és virágpalánták termesztése, az árut a helyi és környéki piacokon, illetve jellemzően Budapesten értékesítik.

2001-ben kapott városi rangot.

Közélete

szerkesztés

Polgármesterei

szerkesztés
  • 1990–1994: Tóth István /Ödön/ (Tura Vigyázó Kör)[3]
  • 1994–1998: Tóth István /Ödön/ (Vigyázó Kör)[4]
  • 1998–2002: Tóth István /Ödön/ (független)[5]
  • 2002–2006: Tóth István /Ödön/ (független)[6]
  • 2006–2010: Szendrei Ferenc (független)[7]
  • 2010–2014: Szendrei Ferenc (független)[8]
  • 2014–2019: Szendrei Ferenc (független)[9]
  • 2019–2024: Szendrei Ferenc (független)[1]
  • 2024– :

A településen az 1994. december 11-én tartott önkormányzati választáson három jelölt is indult Tóth István vagy hasonló néven, ezért szükség volt a megkülönböztetésükre a szavazólapokon. Egyikük Tóth István néven, szocialista színekben indult képviselőjelöltként, egy másik képviselőjelölt a Vigyázó Kör színeiben indulva a Tóth-Zsiga István nevet viselte, a választást több mint 90 százalékos eredménnyel megnyerő polgármesterjelölt pedig, minden bizonnyal az előbbiektől való biztos megkülönböztetése céljából, az Ödön bece- vagy ragadványnevet kérte feltüntetni a neve mellett a választási dokumentumokban. Az 1990-es választásról nem ismertek részletes adatok, de ott is hasonló oka lehetett annak, hogy a győztes jelölt megkülönböztető nevet használt, csakúgy, mint 1998-ban és 2000-ben is. 1998-ban volt a legtöbb az elkülönítendő névegyezés a szavazólapon: ebben az évben a képviselő-jelöltek között indult egy Tóth István (ő a /Nagy-Tóth/ megkülönböztető nevet használta), egy Tóth-Zsiga István, sőt még egy Tóth-Antal Istvánné is; Tóth József névvel ugyancsak ketten indultak ezen a választáson, egyikük mint Tóth József Géza /Bari/, névrokona Tóth József János névvel szerepelt a kislistás szavazólapon.[10]

Népesség

szerkesztés

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2023 között
Lakosok száma
7721
7728
7761
7714
7788
7735
201320142018202120222023
Adatok: Wikidata

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 89,4%-a magyarnak, 11,9% cigánynak, 0,4% németnek, 0,3% románnak mondta magát (10,4% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 67,1%, református 2,9%, evangélikus 1%, görögkatolikus 0,3%, felekezeten kívüli 6,3% (21,4% nem nyilatkozott).[11]

2022-ben a lakosság 89,7%-a vallotta magát magyarnak, 8,9% cigánynak, 0,3% németnek, 0,3% románnak, 0,1-0,1% lengyelnek, szlováknak és ukránnak, 2,3% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (10% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 42,2% volt római katolikus, 3,1% református, 0,7% evangélikus, 0,5% görög katolikus, 1,3% egyéb keresztény, 4,8% egyéb katolikus, 8% felekezeten kívüli (39,1% nem válaszolt).[12]

Nevezetességei

szerkesztés
  • Barokk stílusú magtár. 1808-ban épült, kétemeletes, nyeregtetős, jelenleg romos állapotú épület a kastély közelében.
  • Római katolikus templom. Csaknem hétszáz éves, fennállása során többször is átépítették. (A gótikus maradványok a jelenlegi szentély alatt találhatók.) A templom első említése 1320-ból való (Váci Püspökség nyilvántartási jegyzéke). A Rákóczi-szabadságharc idején leégett. 1702-től bizonyítottan önálló plébánia. Jelenlegi formáját 1911-ben nyerte el, míg kazettás mennyezete, színes üvegablakai, és a keresztúti állomások zománcképei az 1980-as évek közepéről származnak. Az 1994-ben elkészült új orgona hangversenyekre is alkalmas. A templom udvarán 1868-ból származó barokk stílusú Szentháromság-szobor látható. A bejárattal átellenben modern plébániahivatal áll, mely közadakozásból épült 1991-ben. A Templom köz túlsó végén a második világháborúig kicsi zsinagóga állt.
  • Falumúzeum:[13] Nádfedeles parasztházban rendezték be 1989-ben.
  • Obeliszk az 1849-es turai csata tiszteletére. 8 méter magas.
  • Városháza: 1902-ben épült, kétszintes.
  • Turai-legelő Természetvédelmi Terület [1]: A Hatvani-síkon Tura közigazgatási határában az egyhajúvirág élőhelyét 1987-ben Turai-legelő Természetvédelmi Terület néven nyilvánították védetté. Jelentős növénye az egyhajúvirág, más (a környéken ismertebb) néven tavaszi kikerics (Bulbocodium vernum), mely a település címerében is szerepel.
  • Szelektív hulladékgyűjtő telep: a Galgahévíz, Tura, Vácszentlászló és Zsámbok összefogásával 1999-ben épült hulladékhasznosító központ Tura területén található. 2001 óta az országban egyedülálló módon házhoz menő szelektív gyűjtést folytatnak. [2] Tura lakossága 2006-ban a legtöbb eldobható "tégla-" italos kartont gyűjtötte össze a hatvanezernél kisebb lélekszámú városok kategóriájában. [3]
  • KS ORKA Hungary – TURAWELL – Turai Geotermikus Erőmű. Alapja az a meleg vízű forrás, amelyet 1963-ban fedeztek fel: akkor olajkutatás közben tört a felszínre 2092 méter mélységből a 93 Celsius-fokos, gyógyászati célokra is alkalmas termálvíz. A termálforrás hozama 1,3 m³/perc. Hasznosítására már 1971-ben 35 000 m² alapterületű hajtatóház épült. A városban később kiépített kiserőmű Magyarországon az első olyan geotermikus energiát használó ipari egység, ami a hőenergia-szolgáltatás mellett villamos energiát is termel; egyben a KS ORKA első közép-európai geotermikus egysége is. Az erőmű 97%-os kihasználtsággal üzemel, és évente több mint 16 GWh villamos energiát termel. A megtermelt villamos- és hőenergia hozzávetőlegesen 8700 család éves energiafogyasztását, áramszükségletét képes kielégíteni.
  • Turai Tintahal Rockfesztivál (novemberben)

Ismert turaiak

szerkesztés
 
A Schossberger-kastély a levegőből

Tura a népművészetben

szerkesztés

Tura szerepe a népművészetben egyrészt a népzene, másrészt a hímzések terén jelentős. Bartók Béla 1906-ban 150-nél is több népdalt gyűjtött Turán. (A leghíresebbek ezek közül az Ablakomba, ablakomba, valamint a Kecskemét is kiállítja kezdetűek.) A zeneszerző emlékét ma a nevét viselő Művelődési Ház falán márványtábla őrzi. A híres turai hímzés évszázados múltra tekint vissza, a II. világháború után igen népszerű stílus volt, melyet divattervezők is alkalmaztak hétköznapi és alkalmi ruhák tervezése során, emellett hétköznapi használati tárgyak (például terítők) díszítésére használták.[15] A turai templom oltárterítőit és miseruháit is a hagyományos hímzett motívumok díszítik.

A településen gyűjtött népdalok

szerkesztés
Cím Gyűjtő Év
Ez a kislány gyöngyöt fűz Bartók Béla 1906
Új a csizmám, a szögre van felakasztva Volly István 1939
Nincs szebb lány a magyar lánynál Bartók Béla 1906
Ablakomba, ablakomba Bartók Béla 1906
Kossuth-nóta Volly István
Kecskemét is kiállítja Bartók Béla 1906

Testvértelepülések

szerkesztés
  1. a b Tura települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2024. június 13.)
  2. Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2023. október 30. (Hozzáférés: 2023. november 5.)
  3. Tura települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  4. Tura települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2020. február 11.)
  5. Tura települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. április 6.)
  6. Tura települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. április 6.)
  7. Tura települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. április 6.)
  8. Tura települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 15.)
  9. Tura települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. február 12.)
  10. Tura települési kislistás választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. április 5.)
  11. Tura Helységnévtár
  12. Tura Helységnévtár
  13. A Budapesti Múzeumok Majálisán többszörösen díjazták. [2009. június 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. június 21.)
  14. Turai Hírlap, 2014. június (PDF). (Hozzáférés: 2015. január 9.)
  15. Varga Mariann: Mai turai hímzések
  • Dr.Borovszky Samu: Pest- Pilis -Solt- Kiskun vármegye monográfiája. Budapest, 1910.
  • Virág Zsolt: Magyar kastélylexikon. Pest megye kastélyai és kúriái. Perfect Project, Budapest, 2000.
  • Asztalos István (szerk.): Tura története. Tura, 2000. [4]

További információk

szerkesztés