Mátészalka

magyarországi város Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében

Mátészalka város Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Mátészalkai járás székvárosa. A megyeszékhely, Nyíregyháza után a második legnépesebb település a megyében,[3] jelentős gazdasági, kereskedelmi, ipari és kulturális központ.

Mátészalka
Mátészalka, légifelvétel
Mátészalka, légifelvétel
Mátészalka címere
Mátészalka címere
Mátészalka zászlaja
Mátészalka zászlaja
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióÉszak-Alföld
MegyeSzabolcs-Szatmár-Bereg
JárásMátészalkai
Jogállás város
járásszékhely
Polgármester Dr. Hanusi Péter (Fidesz-KDNP)[1]
Irányítószám 4700
Körzethívószám 44
Testvértelepülései
Lista
Népesség
Teljes népesség16 576 fő (2018. jan. 1.)[2] +/-
Népsűrűség407,34 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület41,4 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Mátészalka (Magyarország)
Mátészalka
Mátészalka
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 57′ 15″, k. h. 22° 19′ 18″Koordináták: é. sz. 47° 57′ 15″, k. h. 22° 19′ 18″
Mátészalka (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye)
Mátészalka
Mátészalka
Pozíció Szabolcs-Szatmár-Bereg megye térképén
Mátészalka weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Mátészalka témájú médiaállományokat.
Hősök tere, városközpont, az önkormányzat épülete

FekvéseSzerkesztés

A Nyírség és a Szatmári-síkság határán, a mai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye keleti részén, a Kraszna folyó közelében terül el. Területe 41,5 km². Szomszéd települései északról: Ópályi, ÉNy-ról: Jármi, Ny-ról: Nyírmeggyes, D-ről Nyírcsaholy, DK-ről Kocsord.

Nyíregyházától 52 kilométerre keletre, Debrecentől 77 km-re északkeletre található. Nyíregyházáról a 41-es, majd a 49-es; Debrecenről a 471-es főúton érhető el.

Vonattal elérhető a Debrecen–Nyírbátor–Mátészalka-, a Nyíregyháza–Mátészalka–Zajta- a Mátészalka–Záhony-, a Mátészalka–Csenger- és a Mátészalka–Nagykároly-vasútvonalakon.

Nevének eredeteSzerkesztés

A városnév Máté eleme puszta személynévből magyar névadással alakult településnév. Az egyházi latin Matheus magyar Máté formája alkotja.[4]

A Szalka helynév előzménye a régi magyar Szalka személynév. Ennek forrásaként talán számba jöhet az ótörök salya "csökönyös, makacs" szó, amely a magyarban a -ka kicsinyítő képzős nevek vonzásába kerülhetett (FNESz.) Mások ismeretlen eredetűnek tartják.[4]

TörténeteSzerkesztés

Mátészalka négy település (a két Máté, Külszalka és Belszalka) összeolvadásából jött létre. Máté falu a 12. század közepén létesült a Hontpázmány nemzetség birtokán, a Szalkából Dobosra (Nagydobos) menő út mentén. A település neve először 1216-ban, majd 1231-ben tűnik fel az alapító ős utódainak, II. András poroszlójának, Hunt comesnek és testvéreinek nevében, akiket 1216-ban Mathey, 1231-ben Mathei alakban említenek az oklevelek.

A 16. századigSzerkesztés

Amikor a Mátéi család utolsó férfi tagja Hunt ispán 1303 júniusában birtokait feleségére, nővére utódaira és asszonylányaira hagyta, már két Mathey nevű faluról rendelkezett. Az egyikben állt a család Szent Mihály tiszteletére emelt kegyúri temploma, és a birtoktesthez tartozott Ejeg, Gurhó és Kapus (település), valamint a vásárolt Besenyő. Később e birtokok a leányági utódoké lettek. 1325 körül a birtokot a falvakkal Magyar Pál gimesi várnagy szerezte meg, és 1327-ben királyi megerősítést is nyert rá.

Szalka, a testvérfalu a 1011. században a mai Széchenyi utca és a Kossuth utca akkor egybefüggő, egyenes szakaszán jött létre. A 13. század végére a mai Kossuth tér környékén kialakult Belszalka (Belzalka). Ettől kezdve az eredeti településrészt Külszalka (Kywzalka), a kettőt együttesen pedig Kétszalka (Keetzalka) néven is nevezték. A tatárjárás idején pusztulhatott el Szalka első, a mai református templom helyén álló temploma is.

1268-ig királyi birtok volt a település, ekkor azonban V. István király a Karászi család ősének, Sándor szörényi bánnak adományozta. Az 1270-es évekre a település elnyerte a csütörtöknapi vásártartás jogát is. 1295-ben Szalkán megyegyűlést is tartottak, ami település jelentőségére utal.[5]

A 14. század elején a Karásziak átadták Szalkát a szomszédos Mátét birtokló Magyar Pálnak, így a birtokok lassan egybekapcsolódtak. Az 1380-as években Szalka, az egykori kisnemesi település – Máté kivételével – egyutcás, szabályos alaprajzú település volt. Majd a közelebb fekvő Külszalka nőtt össze Mátéval a század közepén, észak felé terjeszkedve. 1381 után, mikor a terjeszkedés dél felé fordult, Belszalka is beleolvadt az északi településrészbe. Egyesülésüket nevük összevonása is tükrözi. Előbb Zalkamathe, majd Mathhezalka, Matheyzalka, Mathezalkaya alakokban fordul elő. Az új névben egy ideig ingadozott a korábbi falunevek sorrendje, végül a Mátészalka változat maradt meg.[4] A gyakorlatban azonban a települést 1381-től a 16. század derekáig egységesen Szalkának nevezték.

1325 és 1355 között a Magyar Pál birtokában lévő település terjeszkedése ugyan jelentős volt, de a vásártartás ezidőtájt ment feledésbe, ami visszaesésre utal. 1355 és 1367 között Mátészalka az óbudai Klarissza apácarend tulajdona volt. Rövid birtoklásuk idején a fejlődés felgyorsult, a telepesekkel is gyarapodó lakosság földesúri bíráskodás alá tartozott.

1361-ben Nagy Lajos király új adományként visszaadta a település korábbi vásártartási jogát is. 1367-től birtokosai a Káta nemzetségbeli Csaholyi család tagjai lettek. A 14. század közepe táján a Csaholyiak uradalmi központjukat feltehetőleg az újjáépített templom környékére, a mai Kossuth tér területére helyezték át. Földesúri kúriájukat a későbbiekben Fellegvárnak nevezett településrészen építették fel.

Az 1380-as és az 1560-as évek közötti időszakot Mátészalka mezővárosi fejlődése jellemzi. A 14. század végén a településnek már kiterjedt jogokat biztosítottak. Erre utal az is, hogy Szalka bírái az esküdt polgárok és a település közösségének nevében 1408-ban önállóan adtak ki oklevelet. Vásárainak látogatottságát bizonyítja, hogy 1381 és 1480 között a környéken Bátor (Nyírbátor mellett a szalkai vásárokon hirdették ki a hatósági idézéseket. A szalkai kézművesek és kereskedők pedig a 14. században messzi vásárokra is elmentek áruikkal.

Néhány jobbágyfiú magasabb iskolába is eljutott, erre utalnak a gyarapodó Deák családnevek is. Az egyik szalkai varga fia, Szalkai László esztergomi érsekként és az ország főkancellárjaként esett el a mohácsi csatában.

Szalkát mezővárosnak (opidumnak) – több mint egy évszázados mezővárosi fejlődése ellenére – csak 1498-ban nevezi meg egy oklevél.

1504-ben említik először a Csaholyiak nemesi kúriáját, mely ekkor a család bárói ágának birtoka. Az élénk fejlődésnek az ország három részre szakadása vetett véget. Mátészalka nem került török kézre, de a török rablóhadjáratok, valamint az osztrák kézen lévő Észak-Magyarország és Erdély közötti csatározások gyakran sújtották.

A Csaholyi család bárói ágának kihalása után Szalka Melith György birtoka lett, ki 1543 után Szalkán telepedett le, és az egykori Csaholyi kúriát erőddé fejlesztette, erről kapta a környező – egyébként sík területen fekvő – mai városrész a Fellegvár nevet.

Melith György azonban valamikor 1559 és 1561 között az állandó csatározások, hadvonulások útjában levő Szalkát elhagyta, és a biztonságosabb Csengerbe költözött. A magára hagyott mezőváros fejlődése megállt.

Az 1560-as évektől a 18. század végéig terjedő időszakot a pusztítások és újjáépítések időszakának tekinthetjük. Mátészalka ekkor, az északkeleti háborúk idején szenvedte el első ismert megpróbáltatásait. Kastélyerőddé alakított kúriáját több ízben is feldúlták, és Zay Ferenc felső-magyarországi főkapitány csapatai is valószínűleg kirabolták.

A Melith családbeliek a Fellegvárnak nevezett kastélyt még ezt követően is rendbe hozták.

Az újabb pusztítások a századforduló táján érték. Fosztogatták a törökök, Basta zsoldosai, tatár hadak dúlták.

Lakosságát több ízben is pestisjárvány tizedelte.

17–18. századSzerkesztés

1662-ben az újjáépített Szalkán Szatmár várának német zsoldosai garázdálkodtak, de a források szerint az évtized végéig még néhányszor feldúlták a helységet.

A Rákóczi első éveiben a település a teljes pusztulás képét mutatta. 1705 tavaszán a fejedelem küldöttei mindössze öt embert találtak Szalkán.

1784-ben, – majd nyolcvan év múlva – az első katonai felmérés idején viszont a városnak már 15 utcája volt. 1786-ban az első népszámlálás már 1325 lakost és 229 házat számlált össze.[6]

Mátészalkára a 18. század közepén települtek az első zsidó családok. A 19. század közepére beindult a zsidóság gazdasági felemelkedése, ami aztán a kiegyezés után a jogi emancipációval teljesedett be. Kiemelkedő volt a Schwartz, később Szalkai család gazdasági és társadalmi tevékenysége.[7]

19–20. századSzerkesztés

A 19. századtól a trianoni békeszerződésig terjedő időszak a polgári városiasodás korszaka:

1835-től az első kataszteri felméréstől a településfejlesztés már a tervszerűen irányított városépítés képét mutatja. 1857-re datálható a mátészalkai zsinagóga építése. 1864-ben korszerű mezőgazdasági gyártelep épült. 1887-től kiépültek a vasútvonalak, bankokat, patikákat nyitottak. 1888-ban Dr. Szalkai Gyula zsidó származású iparos, a vidéki városok között elsőként, bevezette egy szakaszon az utcai villanyvilágítást. 1890-ben megjelent az első napilap. A Piac utca (ma Kossuth utca) zártsorú beépítése, az egyre gyarapodó üzletek virágzó forgalma is ezt a fejlődést tükrözi.

1902-ben a településen iparoskör alakult. 1906-ban megnyitották az állami polgári fiúiskolát, sok középület, többszintes magán- és bérlakás épült. A két világháború közötti negyedszázad a városi rangját vesztett, ugyanakkor megyeszékhellyé vált nagyközség látványos fejlődésének időszaka. Mátészalka a trianoni békeszerződés után előbb Szatmár, majd 1923-tól Szatmár, Ugocsa és Bereg k.e.e. vármegye székhelye volt. Új városközpont alakult, területén nagyarányú építkezés folyt. Ekkor épült a vármegyeháza, a kórház, az iparosok székháza, a téli gazdasági iskola, a hősök iskolája, a sportpálya is.

1940-ben, amikor Szatmárnak a Romániához csatolt része újra Magyarországhoz került, Mátészalka helyett Szatmárnémeti lett a megyeszékhely. 1944 végére a lakosság a háborús veszteség, a zsidóság nagy részének deportálása és meggyilkolása és az elvándorlás miatt 9000 főre csökkent. 1944. október 28-án hajnalban érték el Mátészalkát a szovjet és román csapatok. 1945 és 1950 között Mátészalka az egyesített Szatmár-Bereg megye székhelye volt, és e szerepkörében ismét a térség központjává vált. Lakossága a vissza- és idetelepülőkkel jelentősen megnőtt.

Ipara azonban néhány jelentéktelen és korszerűtlen kisüzemen kívül alig volt, mezőgazdasága is csak az első bizonytalan lépéseket tette meg a nagyüzemi gazdálkodás felé. A település szerkezete a második világháború előtti Mátészalka arculatához képest alig változott.

Az 1950-es megyerendezés során Szabolcs-Szatmár megye létrehozásával – ami aztán a rendszerváltozás után a Szabolcs-Szatmár-Bereg megye nevet kapta – megszűnt Mátészalka megyeszékhelyi szerepe.

Az 1960-as évekre a település gyarapodása erősebb üteművé vált. A tervszerű ipartelepítés, lakás- és közműépítés jellemezte ezt az időszakot.

1969. augusztus 1-jén a nagyarányú fejlődés eredményeként Mátészalkát várossá nyilvánították. Az 1970-es évek tervszerű településhálózat-fejlesztési politikája az új várost középfokú központnak jelölte ki, lényegében a korábbi Szatmár-Bereg megye központjának szánta ismét. Mátészalka további fejlődéssel bizonyította saját felkészültségét, képességét a tényleges várossá válásra.

Az 1970-es éveket az iparosítás és közművesítés, a lakásépítés, kereskedelem és szolgáltatás fejlesztése egyaránt jellemezte. Megváltozott a város szerkezete is: új városközpont épült, elkészült a 49-es főút belterületi átkelési szakasza, kialakították az északi és nyugati ipartelepeket, új lakótelepek épültek.

1981. szeptember 24-én a Magyar Urbanisztikai Társaság Mátészalka dinamikus és eredményes városfejlesztési tevékenységének elismeréseképpen a városnak Hild János-díjat adományozott.

KözéleteSzerkesztés

 
Szent György szobor, Mátészalka

PolgármestereiSzerkesztés

Mátészalkai érdekességekSzerkesztés

  • 1888-ban, Magyarországon először – New Yorkkal egy időben – Mátészalkán, a mai Kossuth utca 16. szám alatt Szalkai Pál házában gyulladt ki a villany. Az áramot a Schwarcz Mór által a 19. század közepén alapított Szalkai Gyártelep és Mezőgazdasági R.T. villanyáram-szolgáltató részlege biztosította. A Kossuth és a Rákóczi utca kereszteződésében levő téren pedig napjainkban is áll egy tömör vasból készült villanyoszlop, amely az első, eredeti villanyoszlopok közül való. Itt a két utca kereszteződésében levő téren áll Bíró Lajos mátészalkai szobrászművész Lámpagyújtó című alkotása is. A Kossuth utca 16. sz. ház falán ma emléktábla áll. Az esemény emlékére minden év szeptemberének első hetében rendezik meg a Mátészalkai Fényes Napok Fesztivált.
  • Mátészalka nevét és minden bizonnyal egy itt elkövetett bűneset emlékét őrzi a széles körben ismert Mátészalka gyászban van című szatmári népdal, más néven Gacsaj Pesta balladája.

VárosrészekSzerkesztés

NépességSzerkesztés

A település népességének változása:

2001-ben a város lakosságának 96%-a magyar, 3%-a cigány és 1%-a német nemzetiségűnek vallotta magát.[15]

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 87,6%-a magyarnak, 6% cigánynak, 1% németnek, 0,3% románnak mondta magát (12,3% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 12,5%, református 46%, görögkatolikus 9,9%, felekezeten kívüli 8,2% (21,4% nem válaszolt).[16]

Vallási épületekSzerkesztés

NevezetességeiSzerkesztés

 
Vasúttörténeti kiállítás, Mátészalka
 
A mátészalkai uszoda belső tere
 
A Fényes Napok fesztivál egy állóképe 2012-ben
  • Mátészalkai Fényes Napok Fesztivál
  • Mátészalkai Uszoda és Termálfürdő[17] – 2007 őszén készült el a strandhoz kapcsolódó új fedett uszoda, melyben ötpályás úszómedence található mellette tanmedencével, fedett és kiúszós szabadtéri gyógymedencével, szaunával.

A több mint 1000 méter mélyből feltörő 57 Celsius-fokos kiváló minőségű gyógyvíz összetételéből adódóan legfőképpen mozgásszervi megbetegedések kezelésére, valamint reumatológiai panaszok enyhítésére alkalmas.

Híres emberekSzerkesztés

Mátészalkán születtekSzerkesztés

Szobrok galériájaSzerkesztés

Mátészalkán számos közterületi szobor található, részben helyben élő művészek alkotásai.

Mátészalkán élnek, vagy éltekSzerkesztés

  • Csomár Zoltán (Ungpinkóc, 1906. augusztus 27 – Eger, 1991) egyházi író, helytörténész. 1949-től 1976-ig itt élt Mátészalkán.
  • Csiky Lajos, (1852–1925) (Csiky Kálmán testvéröccse), a debreceni református teológiai akadémia tanára 1915-től haláláig itt élt.
  • Sirpa Hannele Ihanus (1959) szobrász itt él a városban.
  • Bíró Lajos (1959) szobrász itt él Mátészalkán.
  • Áts József (1928–1995) tanár, könyvtárigazgató itt élt és dolgozott a városban.
  • Szilágyi Sándor László (1936) tűzzománc- és festőművész itt él.
  • Fülöp Sándor (festő) (1928-2012) festőművész, gimnáziumi tanár

KultúraSzerkesztés

OktatásSzerkesztés

Művészeti IskolaSzerkesztés

  • Szatmár Alapfokú Művészeti Iskola

Általános IskolákSzerkesztés

KözépiskolákSzerkesztés

 
Az Esze Tamás gimnázium, a Turcsányi Árpád által alkotott szoborral
  • Mátészalkai Esze Tamás Gimnázium [2] – Elsősorban a továbbtanulásra készít fel.
  • Baross László Mezőgazdasági Szakgimnázium, Szakközépiskola és Kollégium Az állat-, növény-, és vadgazdálkodás szakember utánpótlását biztosítja.
  • MSZC Gépészeti Szakgimnáziuma és Kollégiuma [3][halott link] – számítástechnikusi, banki-ügyintézői, közgazdasági képzési formák bevezetésével igyekszik növelni a munkaerőpiaci igényeket.
  • MSZC Déri Miksa Szakgimnáziuma, Szakközépiskolája és Kollégiuma [4] – mintegy húsz szakmában képeznek itt szakembereket: optikai-, bútor-, konfekció-, vasipari ágazatokban, a hagyományos foglalkoztatás mellett.

Kulturális IntézményekSzerkesztés

  • Városi Művelődési Központ és Színház [18]

KönyvtárSzerkesztés

MúzeumokSzerkesztés

A múzeum udvarán található – a maga nemében egyedülálló – több mint száz darabból álló szekérgyűjtemény, melyben személyszállító, fogatos és egyéb járművek is megtalálhatók. A múzeum épületében gazdag helytörténeti gyűjtemény kapott helyet.

Gábor Marianne festőművész az épületben elhelyezett kiállítási anyaga is állandó kiállításon tekinthető meg.

RendezvényekSzerkesztés

[7]

  • Reformáció emléknap [8]

Művészeti csoportokSzerkesztés

 
Szentpétery Zsigmond Kulturális Központ és Színház
 
Szatmár Néptáncegyüttes Mátészalka
A 2004-ben alakult csoport tagjai Mátészalkán tanuló kisiskolás diákok.
2005-ben a XV. Weöres Sándor Gyermekszínjátszó Fesztiválon Arany Minősítést szereztek.
2006-ban Kisvárdán a "Lúdas Matyi" című mese feldolgozásával harmadik helyezést értek el.
A csoport vezetője: Tóth Szilvia (színész), munkatársa: Erdős László.
  • Csipet-csapat Bábcsoport
  • Break Csoport
  • Szalka Consort Vonószenekar

Sport, szabadidőSzerkesztés

Zenekarok, együttesekSzerkesztés

Mátészalkához köthető népművészekSzerkesztés

  • Dr. Balogh Lászlóné fazekas, népi iparművész
  • Pankotai Csaba bőrműves
  • Baloghné Béres Györgyi pedagógus, fafaragó
  • Siska Tibor fafaragó
  • Demeter Anita bőrműves
  • Szabad Boglárka mesemondó, a Népművészet Ifjú Mestere

MédiaSzerkesztés

TV stúdiókSzerkesztés

  • M1 TV. Mátészalka www.m1tv.hu
  • Szalka TV
  • Mátészalka Televízió

Helyi újságok, magazinokSzerkesztés

  • Mátészalka – Mátészalka város önkormányzati és közéleti lapja (ISSN 2416-2450)
  • Mécsvilág (A Mátészalkai Művészbarát Egyesület lapja)
  • Szatmári Szó hirdetőújság
  • Szatmári Hírszóró

Internetes portálokSzerkesztés

KözlekedésSzerkesztés

Mátészalka helyi, helyközi és távolsági közlekedését a Szabolcs Volán Zrt. látja el. A helyi járatok szerződéses járatok melynek díja a helyközi díjszabási rendszer alapján működik. A térség falvaiba helyközi járatokkal lehet utazni. Megyén belül távolsági járatok indulnak Nyíregyházára, Vásárosnaményba, Kisvárdára, a megyén kívül pedig Debrecenbe is lehet közvetlen autóbusz járatokkal utazni.

Vasúton északról Záhony felől a 111-es, keletről Zajta és Csenger felől a 113-as és 114-es, dél-keletről Ágerdőmajor felől a 115-ös, dél-nyugatról Debrecen felől a 110-es, nyugatról Nyíregyháza felől a 113-as vonalakon érhető el.

AlapítványokSzerkesztés

 
Bíró Lajos szobrászművész alkotása Az 1944 és 1945-ben a mátészalkai járásból elhurcolt 729 lakos emlékére állíttatta a Reformátusok Szatmárért Közhasznú Egyesület. Az emléktábla a Mátészalkai Járási Hivatal külső homlokzatán található és tekinthető meg
1999-ben alakult a Mátészalkai Múzsa Művelődési Alapítvány, mely kiemelten közhasznú szervezet.
Azzal a céllal alakult, hogy a város és a térség kulturális életének alakításában aktív szerepet vállaljon, és segítse és szervezze az igényes és színvonalas rendezvények, és – több korosztály számára – a szabadidős tevékenységek megvalósítását.
Munkája során kiemelten foglalkozik a fiatalok művészeti és szabadidős tevékenységének szervezésével.
A kuratórium tagjai lelkes kultúrbarát emberek, kik közül többen maguk is tagjai a művelődési közösségeknek, vagy éppen pedagógusként, művelődésszervezőként tevékenykednek.
Nevéhez fűződik a jótékonysági céllal évente megrendezett Csepűrágók Bálja.
A rendezvény szervezésébe, lebonyolításába az Alapítvány a város amatőr színjátszóit is bevonja.
  • Idősekért közalapítvány
  • Szatmári Gazdaságfejlesztési Alapítvány (www.innovatech.hu)

Civil szervezetekSzerkesztés

 
1956-os Emlékkapu[19]
 
Bíró Lajos szobrászművész alkotása. A Reformáció 500. évfordulója alkalmából állíttatta a Reformátusok Szatmárért Közhasznú Egyesület
  • Dorgay Károly egyesület
  • Járműtörténeti egyesület[20]
  • Jóbarátság alkoholellenes klub
  • Kende Hagyományőrző Íjász Egyesület
  • Kisebbségek Sportegyesület
  • KSE labdarúgó klub
  • Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete Mátészalkai Szervezete
1992 áprilisában alakult, Mátészalka, Nyírbátor, Csenger, Vásárosnamény és Fehérgyarmat városokat és azok térségét fogja össze. 13 éves fennállásuk alatt 5 tájjellegű és 4 CAC kiállítást rendeztek.
  • Méhészklub
  • MMTK Sportegyesület
  • Művészbarát egyesület
  • Nagycsaládosok egyesülete
  • Nőegylet
  • Nyugdíjas Klubok
  • Óda a Fényhez Egyesület
  • Rotary Club
  • Szatmár Néptánc és Népművészeti Egyesület
  • Szatmári aszthma klub
  • Tridea Természetvédelmi Egyesület
  • Vörösmarty kör
  • Reformátusok Szatmárért Közhasznú Egyesület
  • Szalka Consort Vonószenekari Egyesület
     
    Reformáció 1517-2017 emléktábla. Bíró Lajos szobrászművész alkotása, amely Fülöp István Járási Hivatalvezető, a Reformátusok Szatmárért Közhasznú Egyesület elnökének adománya a helyi Kálvin János Református Általános Iskola részére

TestvérvárosokSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Mátészalka települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2020. január 10.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2018. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2018. szeptember 27. (Hozzáférés: 2018. szeptember 27.)
  3. http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/hnk/hnk2009.pdf
  4. a b c Mező–Németh
  5. Maksai Ferenc: A középkori Szatmár megye
  6. W. Vityi Z.
  7. Tájékoztató felirat a mátészalkai zsinagógában
  8. Mátészalka települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  9. Mátészalka települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2020. január 9.)
  10. Mátészalka települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. április 22.)
  11. Mátészalka települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. április 22.)
  12. Mátészalka települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. április 22.)
  13. Mátészalka települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 28.)
  14. Mátészalka települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. január 10.)
  15. A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora
  16. Mátészalka Helységnévtár
  17. A fürdő a termalfurdo.net oldalon
  18. A Városi Művelődési Központ és Színház honlapja
  19. Emlékkaput avattak fel Mátészalkán”, szon.hu (Hozzáférés ideje: 2018. február 9.) (hu-HU nyelvű) 
  20. Szabolcs-Szatmár-Beregi Járműtörténeti Egyesület. [2015. november 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. augusztus 31.)

ForrásokSzerkesztés

  • Csomár: Dr. Csomár Zoltán: Mátészalka. Dr. Dömötör Sándor (lektor). 1968. 1–420. o. Hozzáférés: 2021. máj. 5. (fizetős hozzáférés)  
  • Mező–Németh: Mező András – Németh Péter: Szabolcs-Szatmár megye történeti-etimológiai helységnévtára. Nyíregyháza: (kiadó nélkül). 1972.  
  • Szokolay: Szokolay Örs: Mátészalka városközpont tervpályázata. Városépítés, VII. évf. 1–6. sz. (1971) 27–28. o. (fizetős hozzáférés)
  • Tamás: Tamás Ervin: Mátészalka. Budapest, XVI. évf. 6. sz. (1978. jún.) 16–19. o. (fizetős hozzáférés)
  • Ujváry: Ujváry Zoltán (szerk): Mátészalka története. Farkas József, Orosz István. Debrecen: Ethnica. 1992. ISBN 963 47 1812 4  
    • Boros: Boros László: Mátészalka természeti földrajza. In Ujváry Zoltán (szerk): Mátészalka története. Debrecen: Ethnica. 1992. ISBN 963 47 1812 4  
    • Istvánovics–Kurucz: Istvánovics Eszter–Kurucz Katalin: Mátészalka és környékénének története az őskortól a honfoglalásig. In Ujváry Zoltán (szerk): Mátészalka története. Debrecen: Ethnica. 1992. ISBN 963 47 1812 4  
    • Németh: Németh Péter: Mátészalka története 1367-ig. In Ujváry Zoltán (szerk): Mátészalka története. Debrecen: Ethnica. 1992. ISBN 963 47 1812 4  
    • Módy: Módy György: Mátészalka története 1367-től 1549-ig. In Ujváry Zoltán (szerk): Mátészalka története. Debrecen: Ethnica. 1992. ISBN 963 47 1812 4  
    • W. Vityi: W. Vityi Zoltán: Mátészalka környékének birtokviszonyai a középkorban. In Ujváry Zoltán (szerk): Mátészalka története. Debrecen: Ethnica. 1992. ISBN 963 47 1812 4  
    • Orosz: Orosz István: Mátészalka újkori története a jobbágyfelszabadításig. In Ujváry Zoltán (szerk): Mátészalka története. Debrecen: Ethnica. 1992. ISBN 963 47 1812 4  
    • Takács: Takács Péter: Mátészalka története 1850-től 1945-ig. In Ujváry Zoltán (szerk): Mátészalka története. Debrecen: Ethnica. 1992. ISBN 963 47 1812 4  
    • Kováts: Kováts Zoltán: Mátészalka népessége a XVIII. századtól napjainkig. In Ujváry Zoltán (szerk): Mátészalka története. Debrecen: Ethnica. 1992. ISBN 963 47 1812 4  
    • Farkas: Farkas József: Villamosítás Mátészalkán. In Ujváry Zoltán (szerk): Mátészalka története. Debrecen: Ethnica. 1992. ISBN 963 47 1812 4  
    • Nyéki: Nyéki Károly: Mátészalka sajtója. In Ujváry Zoltán (szerk): Mátészalka története. Debrecen: Ethnica. 1992. ISBN 963 47 1812 4  
    • Dankó-1: Dankó Imre: Mátészalka művelődéstörténete. In Ujváry Zoltán (szerk): Mátészalka története. Debrecen: Ethnica. 1992. ISBN 963 47 1812 4  
    • Dankó-2: Dankó Imre: Mátészalka múzeumának története. In Ujváry Zoltán (szerk): Mátészalka története. Debrecen: Ethnica. 1992. ISBN 963 47 1812 4  

További információkSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Mátészalka témájú médiaállományokat.
Papos Vásárosnamény Kraszna-part
Jármi

 
   Mátészalka   
 

Kocsord
Debrecen Vállaj Nagyecsed