Tusnády Gábor

Tusnády Gábor (Mátészalka, 1941. december 21. –) Széchenyi-díjas magyar matematikus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Kutatási területe a valószínűségszámítás, a matematikai statisztika, a bioinformatika, valamint a matematika alkalmazásai. Munkatársaival kidolgozta az entrópia megmaradásának elvét, valamint jelentős sztochasztikai általánosításokat írt le.

Tusnády Gábor
Született	1941. december 21. (82 éves) Mátészalka
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	matematikus egyetemi oktató
Iskolái	Eötvös Loránd Tudományegyetem
Kitüntetései	Akadémiai Díj (1978) Matematikai Statisztikai Intézet ösztöndíjasa (1984) Szele Tibor-emlékérem (1998) Széchenyi-díj (2014)
MTA
Sablon • Wikidata • Segítség

Életpályája

1959-ben érettségizett, majd beiratkozott az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karának matematika szakára. Itt szerzett matematikusdiplomát 1964-ben. Ennek megszerzése után az egyetem analízis II. tanszékén kapott előadói állást. 1965-ben átkerült az MTA Matematikai Intézetbe (1999-től MTA Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet) tudományos munkatársi beosztásban. Később főmunkatársi, tudományos tanácsadói, majd kutatóprofesszori megbízást kapott. Közben 1995 és 1998 között a Kossuth Lajos Tudományegyetemen dolgozott egyetemi tanárként, valamint 1996-ban habilitált. Emellett Simonovits Miklóssal közösen tartott alkalmazott matematikai órákat különböző egyetemeken.

1979-ben védte meg a matematikai tudomány kandidátusi, 1994-ben akadémiai doktori értekezését. Az MTA Matematikai Bizottságának, illetve a Biometriai-Biomatematikai Bizottságnak lett tagja. Már akadémiai doktori fokozatának megszerzése után egy évvel, 1995-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2001-ben pedig rendes tagjává. Akadémiai tisztségei mellett a Bolyai János Matematikai Társulat, valamint az Alkalmazott Matematikai Lapok, a Studia Scientiarum Mathematicarum Hungarica szerkesztőbizottságának tagja.

Munkássága

Fő kutatási területe a valószínűségszámítás, a matematikai statisztika, a bioinformatika, valamint a matematika alkalmazásai.

Fontosabb eredményei: munkatársaival megalapozta az entrópia megmaradásának elvét, meghatározta a független, azonos eloszlási valószínűségű változók összegére vonatkozó gyenge konvergencia sebességét, új módszert dolgozott ki CD-görbék analízisére. A bioinformatika, illetve biomatematika terén a multifaktoriális öröklődést terjesztette ki szelektív rendellenességekre, valamint kvadratikus alakok optimalizálására.

Emellett foglalkozik a sztochasztika területén az úgynevezett tiszta fejek jelenségével (itt általános leírást adott), az EM algoritmus konvergenciájával, a kétdimenziós minták házasítással történő összehasonlításával, idősorok analízisével, illetve kompetitív folyamatok kiterjedt mérések alapján történő modellezésével.

Díjai, elismerései

• Rényi-díj (1977) (nem fogadta el^[forrás?])
• Akadémiai Díj (1978)
• Szele Tibor-emlékérem (1998)
• Széchenyi-díj (2014)

Főbb publikációi

angol nyelven

• Information Sources with Different Cost Scales and the Principle of Conservation of Entropy (Csiszár Imrével és Katona Gyulával, 1969)
• On Sequences of „Pure Heads” (Komlós Jánossal, 1975)
• An Approximation of Partial Sums of Independent RV’s, and the Sample DF I–II. (társszerző, 1976)
• Information Geometry and Alternating Minimization Procedures (Csiszár Imrével, 1984)
• Aetiological Studies of Isolated Common Congenital Abnormalities in Hungary (Czeizel Endrével, 1984)
• On Optimal Matchings (Ajtai Miklóssal és Komlós Jánossal, 1984)
• Multiple Congenital Abnormalities (Czeizel Endrével és Telegdi Lászlóval, 1986)
• Convex Constrain Analysis: A Natural Deconvolution of Circular Dichroism Curves of Proteins (társszerző, 1991)
• Cold Target Competition Analysis of the Classical Activation Pathway of Complement-mediated Cytotoxicity (társszerző, 1992)
• Extrema of Sums of Heterogeneous Quadratic Forms (társszerző, 1998)
• The degree sequence of a scale-free random graph (társszerző, 2001)
• Reconstruction of Kauffman networks applying trees (társszerző, 2006)

magyar nyelven

• Idősorok analízise (társszerző, 1986)
• Mutáció és szelekció (1996)
• Fák evolúciója (2002)
• Sztochasztika (2004)

Források

• A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 III. (R–ZS). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 1333. o.
• MTI Ki Kicsoda 2009, Magyar Távirati Iroda Zrt., Budapest 2008, 1133. old., ISSN 1787-288X
• Adatlap a Magyar Tudományos Akadémia oldalán
• Bejegyzés az Országos Doktori Tanács honlapján