Főmenü megnyitása

Tusnády Gábor (Mátészalka, 1941. december 21.) Széchenyi-díjas magyar matematikus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Kutatási területe a valószínűségszámítás, a matematikai statisztika, a bioinformatika, valamint a matematika alkalmazásai. Munkatársaival kidolgozta az entrópia megmaradásának elvét, valamint jelentős sztochasztikai általánosításokat írt le.

Tusnády Gábor
Született 1941. december 21. (77 éves)
Mátészalka
Nemzetisége magyar
Foglalkozása matematikus,
egyetemi oktató
Kitüntetései Széchenyi-díj (2014)

Tartalomjegyzék

ÉletpályájaSzerkesztés

1959-ben érettségizett, majd beiratkozott az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karának matematika szakára. Itt szerzett matematikusdiplomát 1964-ben. Ennek megszerzése után az egyetem analízis II. tanszékén kapott előadói állást. 1965-ben átkerült az MTA Matematikai Intézetbe (1999-től MTA Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet) tudományos munkatársi beosztásban. Később főmunkatársi, tudományos tanácsadói, majd kutatóprofesszori megbízást kapott. Közben 1995 és 1998 között a Kossuth Lajos Tudományegyetemen dolgozott egyetemi tanárként, valamint 1996-ban habilitált. Emellett Simonovits Miklóssal közösen tartott alkalmazott matematikai órákat különböző egyetemeken.

1979-ben védte meg a matematikai tudomány kandidátusi, 1994-ben akadémiai doktori értekezését. Az MTA Matematikai Bizottságának, illetve a Biometriai-Biomatematikai Bizottságnak lett tagja. Már akadémiai doktori fokozatának megszerzése után egy évvel, 1995-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2001-ben pedig rendes tagjává. Akadémiai tisztségei mellett a Bolyai János Matematikai Társulat, valamint az Alkalmazott Matematikai Lapok, a Studia Scientiarum Mathematicarum Hungarica szerkesztőbizottságának tagja.

MunkásságaSzerkesztés

Fő kutatási területe a valószínűségszámítás, a matematikai statisztika, a bioinformatika, valamint a matematika alkalmazásai.

Fontosabb eredményei: munkatársaival megalapozta az entrópia megmaradásának elvét, meghatározta a független, azonos eloszlási valószínűségű változók összegére vonatkozó gyenge konvergencia sebességét, új módszert dolgozott ki CD-görbék analízisére. A bioinformatika, illetve biomatematika terén a multifaktoriális öröklődést terjesztette ki szelektív rendellenességekre, valamint négyszöges alakok optimalizálására.

Emellett foglalkozik a sztochasztika területén az úgynevezett tiszta fejek jelenségével (itt általános leírást adott), az EM algoritmus konvergenciájával, a kétdimenziós minták házasítással történő összehasonlításával, idősorok analízisével, illetve kompetitív folyamatok kiterjedt mérések alapján történő modellezésével.

Díjai, elismeréseiSzerkesztés

Főbb publikációiSzerkesztés

angol nyelven
  • Information Sources with Different Cost Scales and the Principle of Conservation of Entropy (Csiszár Imrével és Katona Gyulával, 1969)
  • On Sequences of „Pure Heads” (Komlós Jánossal, 1975)
  • An Approximation of Partial Sums of Independent RV’s, and the Sample DF I–II. (társszerző, 1976)
  • Information Geometry and Alternating Minimization Procedures (Csiszár Imrével, 1984)
  • Aetiological Studies of Isolated Common Congenital Abnormalities in Hungary (Czeizel Endrével, 1984)
  • On Optimal Matchings (Ajtai Miklóssal és Komlós Jánossal, 1984)
  • Multiple Congenital Abnormalities (Czeizel Endrével és Telegdi Lászlóval, 1986)
  • Convex Constrain Analysis: A Natural Deconvolution of Circular Dichroism Curves of Proteins (társszerző, 1991)
  • Cold Target Competition Analysis of the Classical Activation Pathway of Complement-mediated Cytotoxicity (társszerző, 1992)
  • Extrema of Sums of Heterogeneous Quadratic Forms (társszerző, 1998)
  • The degree sequence of a scale-free random graph (társszerző, 2001)
  • Reconstruction of Kauffman networks applying trees (társszerző, 2006)
magyar nyelven
  • Idősorok analízise (társszerző, 1986)
  • Mutáció és szelekció (1996)
  • Fák evolúciója (2002)
  • Sztochasztika (2004)

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés