Galgóczy Árpád

(1928) költő

Galgóczy Árpád (Szamosangyalos, 1928. november 8. –) magyar költő, műfordító.

Galgóczy Árpád
2009 júniusában
2009 júniusában
Élete
Született 1928. november 8. (93 éves)
Szamosangyalos
Nemzetiség magyar magyar
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) vers
Alkotói évei ~1960
Fontosabb művei Anyegin (fordítás; 1992)
Irodalmi díjai József Attila-díj (1999)
Puskin emlékérem
Palládium díj (2007)
A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (2009)
A Magyar Érdemrend tisztikeresztje (2018)
Galgóczy Árpád aláírása
Galgóczy Árpád aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Galgóczy Árpád témájú médiaállományokat.

ÉletpályájaSzerkesztés

Egy szatmári kis településen, Szamosangyaloson született 1928 . november 8-án. Szülei művelt, több nyelven beszélő emberek voltak. Édesapja gazdaember volt, ő honosította meg Szabolcs-Szatmárban a jonatán alma termesztését. Középfokú tanulmányait Nagykállóban, Szatmárnémetiben és Mátészalkán végezte. 1945-ben – tévesen – szovjetellenes szervezkedés tagjaként leleplezték, elhurcolták és szovjet hadbíróság elé állították. 20 év szabadságvesztésre és kényszermunkára ítélték. 1948 januárjában került az első Gulag-lágerbe, az uráli Cseljábinszkba.[1] Egy évvel később a legnépesebb gyűjtőtáborba, a Karaganda környéki Szpászkra került. Itt sok művelt, a sztálini zsarnoksággal szembeszálló orosz rabtársa volt, köztük Szuvorov dédunokája, valamint költők, festők, államférfiak, egykori nemesek leszármazottai. Ők ismertették meg vele az orosz költészetet. Galgóczy alig érezhető magyar akcentussal beszéli az oroszt. A szögesdrótkerítés mögött ismerkedett meg Puskin nyelvével, amelynek későbbi irodalmi sikereit köszönheti. 1954-ben kiszabadult, de csak 1960-ban térhetett haza, lengyel feleségével és két gyermekével.[2] Ezután segédmunkásként, műszaki fordítóként és szinkrontolmácsként is dolgozott. Több évig volt alkalmazásban a Malévnál és a mindenkori sporthivatalnál is.

MunkásságaSzerkesztés

Szpászkban ismerkedett meg Lermontov költészetével. Különösen A démon című elbeszélő költeménye volt rá nagy hatással. Ennek fordításával próbálkozott először. Az 1960-as évek közepétől jelennek meg fordításai. Munkásságát nem igazán ismerték el. A XVIII., XIX. és a XX. században élt orosz, ukrán költők sok művét fordította le nyelvünkre. Egyöntetű szakmai és kritikusi vélemény szerint Galgóczy fordításai elődei alkotásait meghaladó művek. Azon kevés műfordítók közé tartozik, akik beszélik is az orosz nyelvet. Hozzá hasonló körülmények között lett kiváló oroszos műfordító Karig Sára és Gellért Hugó is.

88 évesen látogatott el első alkalommal Kazányba. Részt vett Ajaz Giljázov (akit a munkatáborban ismert meg és tréfásan Batu kánnak nevezett) Gyerünk imádkozni című regényének bemutatóján. A korábbi tatár íróval Galgóczy egy szovjet kényszermunkatáborban ismerkedett meg, amit tréfásan más nyelvi környezetben való elmerülésnek nevezett. Egyszer ezt mondta Giljázovról: „Becsületes, őszinte, intelligens ember. Szinte a testvérem volt.”

A démon és az Anyegin fordítójaként számos hazai és külföldi kitüntetést kapott a 3 évszázad 68 orosz költőjének 460 versét magyarul megszólaltató műfordító.

MűveiSzerkesztés

  • Puskin: Jevgenyij Anyégin. 1992, Ikon Kiadó, (Matúra klasszikusok, 5)
  • Találkozás a Géniusszal. 1995, Ikon Kiadó
  • Furcsa szerelem. 1997, Tevan kiadó; 2005 Valo-Art (bővített kiadás)
  • Emese és a rókák. 1999, Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó
  • Puskin: Jevgenyij Anyegin - teljes, gondozott szöveg. 2000, Raabe Kiadó
  • Ég áldjon kedvesem. 2001, Eötvös József Könyv és Lapkiadó
  • A Volga felett. Válogatás a XIX.-XX. századi orosz költészetből (magyar-orosz ny.). 2002, Eötvös József Könyv és Lapkiadó
  • Magányos Démon. Válogatás Mihail Lermontov költészetéből (magyar-orosz ny.). 2003, Eötvös József Könyv és Lapkiadó
  • Szerettem önt… Válogatás Alekszandr Puskin költészetéből. 2004, Eötvös József Könyv és Lapkiadó
  • A túlélés művészete. 2007, Valo-Art (emlékiratainak I. része)
  • Fények a vaksötétben. 2008, Valo-Art (emlékiratainak II. része)
  • Az alagút vége. 2009, Valo-Art (emlékiratainak III. része)

ElismeréseiSzerkesztés

HitvallásaSzerkesztés

…egyetlen nép szellemiségét, lelkiségét, művészetét sem szabad azonosítani az Őt megnyomorító és elaljasító politikai rendszerrel. Az ilyen esetekben egyenlőségjelnek nincs helye, és nem is lesz soha.
– Galgóczy Árpád

MéltatásSzerkesztés

  • Spiró György: „Ebben az irodalmi nagyüzemben, amely világszerte futószalagon dobja piacra a könyvnek látszó valamiket, csak partizánkodva, kézműves kisiparosként, a szeretettől hajtva lehet értékeset művelni. Gyanúm szerint Galgóczy Árpád úgy partizánkodta végig az életét, hogy közben rettentően élvezte, amire egyszer elszánta magát. Hihetetlen élmény, amikor a legnehezebben fordítható, vagyis az eredetiben a legegyszerűbb, legvilágosabb művek sok elvétett kísérlet után egyszerre magyarul is olyan egyszerűen és világosan szólalnak meg, mintha nem is fordítások lennének. Ennél mélyebb szellemi kalandot nem ismerek. Az egyszeri ember ilyenkor magának a nyelvnek válik a médiumává, feloldódik és kiárad. Hangszerré válik, amelyen nem tudni, voltaképpen ki is játszik. Csodálatos érzés hangszerré válni. Bámulatos, ahogy hol Amati, hol Stradivari, hol Guarneri tónusa szólal meg a fordítóból. Nem lehet ezt megérteni, és megmagyarázni se lehet, noha sokan próbálták csak csinálni.”
  • Szilágyi Ákos: „Született költő és műfordításra született költő”
  • Bratka László: „Pokolra kell annak menni…” - mondhatnánk Galgóczy Árpád életútjának ismeretében. Sok társa volt ebben a pokoljárásban, ha talán ők - amennyiben egyáltalán vannak fokozatok - nem is kerültek ilyen mély bugyrokba. Az első világháborús orosz, szovjet hadifogságból hazatérő Gellért Hugó, a kor talán egyetlen oroszul tudó fordítójaként „örök darabokat” hozott létre; de Galgóczyhoz hasonlóan hurcolták a Szovjetunióba Karig Sárát, a későbbi kiváló műfordítót.

MegkövetveSzerkesztés

"…Az oroszok figyeltek fel rám először. Anyégin-fordításomról oroszul tudó magyar irodalmároktól értesültek. 93-ban kellett tartanom egy előadást Moszkvában. Főleg oroszok voltak ott. Záporoztak a kérdések. Valaki ott az egész orosz nép nevében bocsánatot kért tőlem a lágerért. Így ment híre az új magyar Anyéginnek. Ki ez a csodabogár, akit majdnem beletapostunk a betonba, akit majdnem megöltünk, akit hét évig kínoztunk, s aki, ahelyett, hogy meggyűlölt volna bennünket, elkezdte a klasszikusainkat fordítani?"

JegyzetekSzerkesztés

  1. Galgóczy Árpád nem ért egyet az Akadémia szerinte következetlen átírási rendszerével. Ő az orosz kiejtéshez közeli átírást alkalmazza.
  2. Még hogy a magyar nem összetartó nép? – Galgóczy Árpád a Mandinernek, Ferenczi-Bónis Orsolya interjúja, 2021. november 25.

SzakirodalomSzerkesztés

  • Szántó Gábor András: Galgóczy Árpád új Anyegin-fordítása, Studia Russica, XII, 1988.
  • Pór Judit: Galgóczy Árpád hódító hadjárata és a magyar Anyegin, Holmi, 1992. 1.
  • Szőke György: Az örök Anyegin, Beszélő, 1993. jan. 16.
  • Hetényi Zsuzsa: Galgóczy Árpád új Anyegin-fordításáról, Filológiai Közlöny 1994. 3–4. 232.
  • Péter Mihály: Az Anyegin legújabb magyar fordítása. Filológiai Közlöny 1995. 2.
  • Bratka László: Furcsa? Kegyetlen? Vagy beteljesült? Nagyvilág 1998. 9.
  • Péter Mihály: "Pár tarka fejezet csupán..." Puskin "Jevgenyij Anyegin"-je a magyar fordítások tükrében, Nemzeti Tankönyvkiadó, 1999.
  • Péter Mihály: Puskin Rézlovasának új magyar fordítása, Studia Slavica 44, 1999.
  • Szőke Katalin: A műfordító-költő Galgóczy Árpád. Tiszatáj 1999. 4.
  • Halasi Zoltán: Ki ez a csodabogár? Magyar Narancs 2007. márc. 8.
  • Spiró György: A Palládium laudációja. Élet és irodalom, 2007. márc. 9.
  • Forgách András: Kemény dió. - Atyaisten, hát ez ő! Élet és irodalom, 2010. júl. 30.

HivatkozásokSzerkesztés