Főmenü megnyitása

Kölcsey Ferenc

magyar költő, politikus és nyelvújító, az MTA rendes tagja, a Kisfaludy Társaság alapító tagja

Kölcsey Ferenc (Sződemeter, 1790. augusztus 8.Szatmárcseke, 1838. augusztus 23.)[1] magyar költő, politikus és nyelvújító, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja, a Kisfaludy Társaság alapító tagja, a nemzeti himnusz költője.

Kölcsey Ferenc
Kölcsey Ferenc (Anton Einsle olajfestménye)
Kölcsey Ferenc (Anton Einsle olajfestménye)
Élete
Született 1790. augusztus 8.
Sződemeter, Magyar Királyság
Elhunyt 1838. augusztus 24. (48 évesen)
Szatmárcseke, Magyar Királyság
Sírhely Szatmárcseke
Nemzetiség magyar
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) elbeszélő költemény, himnusz, szónoki beszéd, levél
Irodalmi irányzat klasszicizmus
Alkotói évei 18061838
Fontosabb művei • Felelet a Mondolatra
Himnusz
• Huszt
• Vanitatum vanitas
Kölcsey Ferenc aláírása
Kölcsey Ferenc aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Kölcsey Ferenc témájú médiaállományokat.

Élete

Gyermekkora

Miután édesapja, a nemesi származású Kölcsey Péter, aki álmosdi birtokán gazdálkodott, 1796. augusztus 9-én elhunyt, édesanyja, Bölöni Ágnes a hatéves fiát Debrecenbe küldte iskolába. Egyik szeme világát gyermekkorában fekete himlő következtében elveszítette (korábbi teóriák az egykori ábrázolással ellentétben a bal szem látásának elvesztését tartották valószínűnek, de mára inkább az ábrázoltaknak megfelelő jobb szem érintettségét feltételezik.)[2][3][4] A szájhagyomány szerint a betegség kezelése közben – a kor szokásai szerint – a tüzes kemencében kezelt gyermeknek szikra pattant a szemébe, de ezt a legendát nem sikerült utólag kétséget kizáróan igazolni.[5] 11 éves volt, amikor anyja meghalt, és ettől kezdve a háztartást Panna néni, a család régi hű cselédje vezette, pedig mind neki, mind három kisebb testvérének gondját viselte. Egyébiránt az árva gyermekekre gyámapjukon, Gulácsy Antal szokolyi birtokos nemesen kívül (akit gyámnak a megyei hatóság nevezett ki) Péchy Imre, a kollégium főgondnoka is némi felügyeleti joggal rendelkezett.

Tanulmányai

14 éven át tanult a Debreceni Református Kollégiumban, és a szentírás magyarázatán kívül minden tárgyat végigtanult. Különösen nagy kedvvel tanulta a Cornelius Nepost; szórakozás gyanánt egy barátjával a debreceni homokba rajzolta az ókori Athént, a görögök nagyjainak csontokból emlékoszlopokat állított és emlékbeszédeket tartott fölöttük. Ez időben ismerkedett meg Haller Hármas Istoriájával is.

1803-ban a költészeti osztályba jutva a latin versírásban ugyan nem jeleskedett, de buzgón olvasta Csokonai Vitéz Mihály, Virág Benedek, Kisfaludy Sándor munkáit, Kazinczy Ferenc Gessner-fordításait, a latin-, és görög nyelvű szerzők műveit Vergilius, Theokritosz pásztori költeményeit, méghozzá eredetiben. Már ekkoriban a magányt kereste, s minden örömét elvonulva, könyveiben kereste és találta meg. 16 éves korától kezdve enciklopédiai tanulmányokat folytatott, és társaival – akik között volt a később ismertté vált Kállay Ferenc is – együtt tanult, olvasott és eszmecseréket folytatott.

Az idegen nyelvek közül először a franciát sajátította el, kedvelte a 17. századi francia mesterket. A német nyelv iránti érdeklődését főként Ewald Christian von Kleist, Gessner, Hagedorn, Bürger és Klopstock írásai keltették fel, melyeket először még csak korabeli magyar fordításból ismert; görögül olvasta ugyan Cebest és Anakreónt, de komolyabb előmenetelt e téren nem tett, azonban Kazinczy sürgetésére egyre nagyob gondot kezdett rá fordítani, és miután Pindarosz műveihez meghozatta a Heine-féle kiadást, filológiai látóköre is tágult.

16 éves kora óta írogatott verseket is, de első „zsengéit” megsemmisítette. 1805-ben Csokonai temetésén ismerkedett meg Kazinczyval, akinek a Kresznericcsel való vitájához fontos adatokkal szolgált. 1808. május 19-én kelt első levele Kazinczyhoz. Ennek szíves fogadtatása és a későbbi barátság rendkívül serkentően hatott rá, Kazinczy szellemi útmutatóul szolgált számára, ő pedig a nyelvújító szinte egyedüli védelmezője lett Debrecenben, és az Árkádia-perben is mellé állt.

A történelmet Magyar Mihálytól, a bölcseletet Ercsei Dánieltől hallgatta. Tanulmányai mellett, Kazinczy buzdítására, kivonatokat írt, és némelyikből esszé is lett; többek között Werbőczy életét is feldolgozta, ezen kívül írt egy értekezést a poézisról (1808. dec.), ill. jegyzeteket az ión iskoláról. Rendszeresen látogatta a kollégium könyvtárát, azonban mivel abból az ifjaknak magyar könyveket nem adhattak ki, maga is gyűjtött magyar nyelvű munkákat.

Felnőttkora

 
Franz Eybl: Kölcsey Ferenc (litográfia)

Miután 1809-ben befejezte kollégiumi tanulmányait, Pestre költözött törvénygyakorlatra, de ügyvédi vizsgára nem jelentkezett, mert miután szoros barátságot kötött Horvát Istvánnal, Vitkovics Mihállyal és főleg Szemere Pállal, egyedül az irodalom érdekelte, ezért lemondott a hivatalbeli és tanári pályáról, melyre Debrecenbe hívták, és Álmosdra vonult, ahol kis birtokán gazdálkodva egyedül tanulmányainak élt. Ezek mellett öccseinek gondozása is lefoglalta. 1815-ben testvéreivel megosztozván Csekére (Szatmár megye) költözött. Itt is a gazdaságnak, tanulmányainak és az irodalomnak élt. Levelezett Kazinczyval, Döbrentei Gáborral és kétszer utazott Pécelre Szemeréhez, ebből egy alkalommal 1814-ben Kazinczyval együtt, valamint 1815-ben is a nyárnak egy részét ott töltötte.

Irodalomtörténészi vitát váltott ki 2013-ban, hogy Kölcseynek Szemere Pállal kapcsolatos érzelmeit Nyáry Krisztián irodalmi bulvár könyvében közzétett hipotézise mint beteljesületlen szerelmet értékelte. A hipotézis verselemzéseken és irodalmi levelek analízisén alapul,[6] a szakkutatók[forrás?] azonban nem tartják megalapozottnak, és elvetik, mert figyelmen kívül hagyja az akkori irodalmi divatnak megfelelő, mások által is használt, szentimentális, érzékeny nyelvhasználatot.[7]

Figyelmet keltett a Mondolatra való Felelet, melyet Szemere Pállal együtt dolgozott ki 1815-ben. Kölcsey ezzel állást foglalt a nyelvújítás mellett és előmozdította sikereit. Kiválólag az irodalmi kritika és esztétika terén működött; Kazinczyval a régi Magyarország ellen küzdött; sorba vette a legnevezetesebb költőket, Csokonait, Kis Jánost és Berzsenyi Dánielt. Véleményét akkor hallatlan szigorúsággal mondta ki, ezért fel is zúdította maga ellen a közvéleményt és az írókat. Ekkor személyes baráti viszonyra lépett Kisfaludy Károllyal és az Aurora-körrel is; különösen Bártfay Lászlóval, Helmeczy Mihállyal, Toldy Ferenccel, Bajza Józseffel, Vörösmarty Mihállyal s Zádor Györgygyel (aki Fenyéri Gyula álnéven cikkeket írt különféle lapokba) alakított ki haláláig tartó őszinte baráti kapcsolatot.

1823. január 22-én tisztázta le Hymnus, a’ Magyar nép zivataros századaiból című nagy költeményét, amely Erkel Ferenc zenéjével Magyarország nemzeti himnusza lett. (E napot 1989 óta a magyar kultúra napjaként ünnepeljük. A mű eredeti kéziratát Kölcsey saját kezű aláírásával az Országos Széchényi Könyvtár őrzi.)

Pesten tartózkodása alatt Szemere Pállal 1826-ban megindította az Élet és Literatura c. folyóiratot. 1827 januárjában hazamenetele után csak pár évig maradt csekei magányában, ahol elhunyt öccse családjának ügyei is foglalkoztatták. Az 1829-es tisztújításkor főispánja, báró Vay Miklós őt Szatmármegye tiszteletbeli aljegyzőjévé tette. A Magyar Tudományos Akadémia igazgatósága Pozsonyban 1830. november 17-én a nyelvtudományi osztályban vidéki rendes tagjának nevezte ki.

Nagy Károly tiszti főügyésszel hathatós ébresztője és támasza lett megyéjében a szabadelvű mozgalmaknak, egyszersmind kidolgozója a rendszeres munkálatok feletti véleményeknek, melyek a megye által a kiváltságok védői dacára 1832-ben elfogadva, a következő országgyűlésre utasításul szolgáltak és oly hírre emelkedtek, hogy azokat más megye is sajátjává tette. 1832-ben megyei főjegyzővé, azon év november 6-án pedig országgyűlési követté választották. Pozsonyban 1832. december 19-én foglalta el helyét és a négy kerületi jegyzők egyikévé választatott; számos felirat (latinul) és üzenet (magyarul) az ő tollából került ki. Mint szónok, a magyar nyelv ügyében tartott beszéddel tűnt ki először és nemsokára jeles beszédeivel országos hírűvé vált. A parlamenti szónoklatot ő emelte irodalmi s művészi színvonalra; tőle tanulták ezt el az 1830-as és 1840-es évek szónokai: Deák Ferenc, Kossuth Lajos, Eötvös József és Szemere Bertalan.

Mint politikus, a reformok híve volt; küzdött Erdély és a részek visszacsatolásáért, az alkotmánynak a nép felszabadításával korszerű átalakításáért és a magyar nyelv jogaiért. Követi pályája 1834-ben véget ért, amikor megyéjében a maradiak kerültek felszínre. Búcsúbeszédével Pozsonyban 1835. február 9-én annyira meghatotta a rendeket, hogy az országgyűlés e beszéd után az napra felfüggesztette az ülést, és Kossuth erről a napról gyászkeretben küldte szét Országgyűlési Tudósításait. Hazatérte után ismét sikerült neki többséget biztosítani megyéjében a szabadelvű eszméknek. Az akadémiában emlékbeszédeivel, költői dolgozataival, kritikáival újra magára ragadta a közfigyelmet, és ezután kizárólag az irodalomnak élt. 1836. november 12-én a Kisfaludy Társaság alapítótagja lett. Utolsó nagy műve, Wesselényi Miklós védelme, melyet barátja hűtlenségi perében készített. Rendkívüli tisztességére és megbecsültségére utalva, Wesselényi így emlékezett meg róla: „Nem közénk való volt”. E nagyszabású, valóban klasszikus politikai vádirat kimerítette erejét, bélgyulladásba esett.

Halála

Halála hirtelen következett be. Egy hivatalos útja alkalmával szekéren utazva viharos zápor érte, meghűlt és egyheti betegeskedés után – a szatmárcsekei református anyakönyv vonatkozó bejegyzésének tanúsága szerint – 1838. augusztus 23-án Szatmárcsekén meghalt. Ezzel ellentétben Kölcsey Antónia naplójában 1838. augusztus 24-e délelőtt 10 órát említ a halálozás időpontjaként.[8]

Emlékezete

Munkái

  1. Felelet a Mondolatra néhai Bohógyi Gedeon urnak. Pest, 1815 (Szemere Pállal együtt. Somogyi Gedeonnak erre válasza az Értekezés a magyar verselés módjáról cz. munkájában. Veszprém, 1819. sz. munkájában jelent meg. Felelet a Mondolatra. Kiadta Balassa József. Bpest, 1898. Somogyi Gedeon válaszával. Heinrich Gusztáv, Régi Magyar Könyvtár XI.)
  2. Kölcsey Ferencz munkái. Kiadta Szemere Pál I. kötet. Versek. Pest, 1832 (Több nem jelent meg.)
  3. Kölcsey Ferencz minden munkái. Szerkesztik b. Eötvös József, Szalay László és Szemere Pál. U. ott, 1840-48. Hat kötet. (I. 1840. Versek. II. 1840. Elbeszélések. Vegyes beszédek. III. 1842. Philosophiai, nyelvészeti és vegyes dolgozatok. V. 1844. Vegyes dolgozatok. VI. 1848. Országgyűlési és megyei beszédek)
  4. Kölcsei Kölcsey Ferencz naplója 1832-1833. Bpest, 1848. Dobrossinál (A m. n. múzeum példányára írt jegyzet szerint: készült 1847-48-ban egy földalatti titkos nyomdában censura nélkül. Ism. Figyelő 1874. 6., 7. sz. Vajda Viktor).
  5. Kölcsei Kölcsey Ferencz minden munkái. Második bővített kiadás Toldy Ferencz által. Pest, 1859-61. Nyolcz kötet. (I. 1859. Kölcsey Ferencz élete. Versek, arczkép. II. 1859. Elbeszélések. Műfordítások. Vegyes beszédek. III., IV. 1860. Nyelv, irodalom, széptan. V. 1860. Philosophia és historia. VI. 1861. Törvényszéki és politikai beszédek. Országgyűlési üzenetek. VII. 1861. Országgyűlési napló 1832-33. VIII. 1861. B. Wesselényi Miklós védelme. Levelek: Kállay Ferenczhez 9, Szemere Pálhoz 5, Döbrentey Gáborhoz 10, Helmeczy Mihályhoz 2, Toldy Ferenczhez 9, Bajzához 6, Bártfay Lászlóhoz 73, Kisfaludy Károlyhoz 1; Önpanaszok, kilencz töredék)
  6. Országgyűlési és megyei beszédek. Ugyanott, 1861
  7. K. versei. Toldy Ferencz által. Ugyanott, 1863. arczk. (M. Remekírók. Gyémántkiadás 8. 5. kiadás, 1889)
  8. K. válogatott munkái. U. ott, 1872. (Kis Nemzeti Muzeum 19. Versek. Az elbeszélések közül. Vegyes beszédek. Országgyülési beszédek Philosophia és historia)
  9. K. országgyűlési naplója és Wesselényi védelme. Új kiadás. Bpest, 1874. (A. M. Nemzet Családi Könyvtára 123-126. U. ott, 1886)
  10. K. válogatott prózai munkái. U. ott, 1874 (Elbeszélések. Beszédek. Vegyes. M. Nemzet Cs. K. LII. U. ott, 1887)
  11. K. elbeszélései. U. ott, 1875 (Olcsó Könyvtár 3.)
  12. K. szónoki művei. U. ott, 1875 (Olcsó K. 17)
  13. K. hymnusa magyarul és németül. U. ott, 1877 (Vörösmarty M. Szózatával);
  14. Körner Zrinyijéről birálat. Bpest, 1879 (Körner Tivadar, Zrinyi, Szomorujáték, ford. Szemere Pál. Olcsó Könyvtár 64. Függelékül)
  15. K. versei. 5. kiadás. U. ott, 1880 (Olcsó K. 95.)
  16. K. Országgyülési naplója. U. ott, 1883 (Olcsó K. 166.)
  17. Kölcsei Kölcsey Ferencz minden munkái. Harmadik bővített kiadás. Bpest, 1886-1887. Tiz kötet. arczk. (I. K. élete Toldy Ferencztől. Versei. Műfordítások. II. Elbeszélések. Vegyes beszédek. III., IV. Nyelv. Irodalom. Széptan. V. Philosophia és historia, VI. Törvényszéki és politikai beszédek, Országgyülési izenetek és megyei iratok. VIII. Országgyülési napló 1832-1833. VIII. 1887. B. Wesselényi Miklós védelme. IX., X. Levelek: Kazinczy Ferenczhez 48, Budeskutyné Draveczky Juliához 1, Szemere Pálhoz 110, Kállay Ferenczhez 10, Döbrentei Gáborhoz 13, Helmeczy Mihályhoz 73, Kisfaludy Károlyhoz 1, Toldy Ferenczhez 9, Bajzához 6, Szemere Pálnéhoz 4, báró Wesselényi Miklóshoz 19, Mándy Péterhez 2, Szalay Lászlóhoz 1, Szathmáry Király Lászlóhoz 1, Kossuth Lajoshoz 1, Ormos Lászlóhoz 2, Önpanaszok. Pótlékok: Szerződés K. és Hartleben között, Emléksorok, Az erdélyi ifjuság levele a magyarhoni országgyülési ifjusághoz. Utóirat. Ism. Budapesti Szemle LI, LVII.)
  18. Parainesis Kölcsey Kálmánhoz. Győr, 1888 (Egyetemes Könyvtár 6. Nagy-Kanizsa, 1896., Parainesis és egyéb szónoki művek. Budapest, 1896)
  19. Beszédek. Győr, 1892 (Egyetemes K. 42.)
  20. K. versei U. ott, 1892. (Egyetemes K. 48., 49.)

Költeményei, kritikái, elbeszélései, történeti s esztétikai cikkei és beszédei a következő folyóiratban, évkönyvekben és hírlapokban jelentek meg:

  • Erdélyi Múzeum (I. 1814. A kedvesnek sírja, Szent Demeter aug. 13. 1811. költemény;
  • IV. 1814. Kivánság, Álmosd, jún. 18. 1812. költ.;
  • V. 1816. A phantasiához, Sző-Demeter, aug. 11. 1811. költ.);
  • Magyar Dámák Kalendáriuma (1815. Róza, ballada, Jennyhez, költ., Kazinczy első sonettjére sonett);
  • Tudományos Gyűjtemény (1817. II. Kis János versei, III. Csokonai munkáinak kritikai megitéltetések 1815, VII. Berzsenyi Dániel versei, erre Berzsenyi észrevételei u. ott, 1825. IX., 1828. I. Az állati magnetismus nyomai a régiségben);
  • Szépliteraturai Ajándék (1821. költemények);
  • Zsebkönyv (1822-re A váró leány, ehhez zenemelléklet b. Podmaniczky Lajostól);
  • Aurora (1822-1826. költ.): Aspasia (1824. költ.);
  • Élet és Literatura (1826. Előbeszéd, Iskola és világ, Nemzeti hagyományok, Cselkövi névvel, Körner Zrinyijéről, Szemere sonettjeiről, Az Iliaszi pör, Kritika és antikritika, 1827. Költés és képző-művészség, A komikumról. Szónoklat, Töredékek, 1829. Jegyzetek a kritikáról és poesisről, Csokonai két dala átdolgozva. «Huba» ossiáni költeményről);
  • Felsőmagyarországi Minerva (1826. 9. Homer Iliászának első éneke);
  • Urania (1828. költemények);
  • Koszorú (1828. költemények);
  • Kritikai Lapok (I. 1831. Jegyzetek a Kazinczy által fordított pindarusi ódára, könyvkivonatok, II. 1833. Kritika);
  • M. tud. társaság Évkönyve (I. 1831-32. Emlékbeszéd Kazinczy Ferencz felett, III. 1. rész 1834-36. Emlékbeszéd Berzsenyi Dániel felett);
  • Estike (Kolozsvár, 1833. III. költ.) Muzárion (1833. Magyar); Athenaeum (1837. I. Parainesis Kölcsey Kálmánhoz, A gyilkos anya, alperesi védelem, Férj ölő, törvényszéki beszéd, II. Czelesztina, szónoklat, 1838. Vázlatok a két magyar haza egyesülése s Magyarországnak a részekhez való joga felett;
  • 1838. ápr. 12. Kölcseynek honoráriumul tíz aranyat azaz 47 forintot fizetett Toldy F., a szerkesztő);
  • Társalkodó (1837);
  • Parthenon (III. 1837. A pataki ifjak társaságának! Pozsony, szept. 7. 1834.); *Emlény (1837. A vadászlak, elb., 1838. A kárpáti kincstár elb. Németül: Iris, Ofen, 1840);
  • Budapesti Árvizkönyv (II. 1839. Az ifjú, b. Palocsay Tivadar után költ.).

Levelei

  • Kazinczy Ferenchez, Debrecen 1808. máj. 19., jún. 25., aug. 9., 31., nov. 12., dec. 7., 1809. jan. 31., márc. 29., ápr. 19., máj. 9., jún. 3., 23., aug. 23., dec. 8., 1810. márc. 9., máj. 6., 1811. ápr. 23. (Kazinczy Ferencz Levelezése V-VIII.), K. és Kazinczy levelezése 1823. febr., ápr. (Élet és Literatura I. 1826.); Kállay Ferenczhez, Álmosd, 1813. november 14. (Ország-Világ 1885. 6. szám), K. és Döbrentey Gábor leveleik 1813-17. Kölcseyé, Álmods, 1813. szeptember 15., október 30., nov. 15., 1814. jan. 21., febr. 18., márcz. 22., 1815. március 6., máj. 3., Cseke, 1816. ápr. 2., máj. 11. (Élet és Literatura II. 1827);
  • Szemere Pálhoz, Cseke, 1816. április 2. (Koszorú Pálhoz, Cseke, 1816. április 2. (Koszorú, 1864), 1825. máj. 18. (Vasárnapi Újság 1871. 50. sz.), 1833. márc. 20., ápr. 22. (Bud. Szemle XLIV. 1885);
  • Kende Zsigmondhoz, Pest, 1826. jún. 15., Pozsony, 1833. jún. 12. (Figyelő 1874. 10., 12. sz.);
  • Báró Wesselényi Miklóshoz, Nagy-Károly, 1831. dec. 3., Cseke, 1832. szept. 26. Pozsony, 1833. máj. 12., jún. 7., júl. 12., 18., Nagy-Károly, Pest, 1833. okt. 27., 1834. márc. 12. Pozsony, jún. 26., 31., 1835. január 19., Cseke, 1836. okt. 1., 1838. jún. 24., júl. 6., 11. (Történeti Lapok I. 1874., 1., 2., 6., 12., 23., 36-38., II. 1875. 45. III. 1876. 28-30. szám), Cseke, 1836. szeptember 20., 1837. április 25. Nagy-Károly, nov. 30. (Igazmondó 1876. 30., 31. szám);
  • Péchy Lászlóhoz, Cseke, 1835. márc. 16. (Irodalomtört. Közlemények. 1897. és P. Napló 26. sz.), Borsodmegyéhez 1836. (Vasárnapi Újság 1884. 52. sz.);
  • Ormos Lászlóhoz, Cseke, 1837. jan. 24., dec. 29. (Figyelő III., IV. és Ország-Világ 1897. 14. sz. hasonmással);
  • Vörös Antalhoz, Cseke, 1838. márc. 25. (Vasárnapi Ujság 1890. 32. sz.)

Kiadatlan versei

  • Szatmári virágok és Károlyi György grófhoz 1829. ápr. 24. (Figyelő XXII. 1887. közli Eble Gábor)
  • K. Hymnusa örményül Gábrus Zachariástól (Armenia 1887. 170. 1.), héberül Bacher Simontól (Hebräische Dichtungen, Wien, 1894. II.)

Levelei kéziratban

Horvát Istvánhoz, Álmosd, 1813. aug. 13., Kerekes Ferenczhez, N-Károly, 1836. aug. 27., Kossuth Lajoshoz, Cseke, 1837. ápr. 25. mellékelve Szatmármegye fölirata a katonai erővel elfogott ifjak ügyében, N-Károly, 1837. márc. 6., Walter Lászlóhoz, Cseke, 1838. július 25. (a Magyar Nemzeti Múzeumban.)

Szerkesztette és kiadta Szemere Pállal az Élet és Literatura c. folyóiratot 1826-27-ben a két k. (I-X. rész) és ennek folytatását a Muzariont 1829-ben (Élet és Literatura III. és IV. k., XI-XXIX. rész) és új folyamát 1883-ban Pesten névtelenül.

Kritikai kiadásai

  • Kölcsey Ferenc, Szépprózai művek, kiad. SZILÁGYI Márton, Budapest, Universitas Kiadó, 1998 (Kölcsey Ferenc Minden Munkái: Kritikai kiadás)
  • Kölcsey Ferenc, Országgyűlési napló, kiad. VÖLGYESI Orsolya, Budapest, Universitas Kiadó, 2000 (Kölcsey Ferenc Minden Munkái: Kritikai kiadás)
  • Kölcsey Ferenc, Versek és versfordítások, kiad. SZABÓ G. Zoltán, Budapest, Universitas Kiadó, 2001 (Kölcsey Ferenc Minden Munkái: Kritikai kiadás)
  • Kölcsey Ferenc, Országgyűlési naponkénti jegyzések, kiad. PAJKOSSY Gábor, Budapest, Universitas Kiadó, 2002 (Kölcsey Ferenc Minden Munkái: Kritikai kiadás)
  • Kölcsey Ferenc, Irodalmi kritikák és esztétikai írások, I, 1808–1823, kiad. GYAPAY László, Budapest, Universitas Kiadó, 2003 (Kölcsey Ferenc Minden Munkái: Kritikai kiadás)
  • Kölcsey Ferenc, Levelezés, I, 1808–1818, kiad. SZABÓ G. Zoltán, Budapest, Universitas Kiadó, 2005 (Kölcsey Ferenc Minden Munkái: Kritikai kiadás)
  • Kölcsey Ferenc, Levelezés, II, 1820–1831, kiad. SZABÓ G. Zoltán, Budapest, Universitas Kiadó, 2007 (Kölcsey Ferenc Minden Munkái: Kritikai kiadás)
  • Kölcsey Ferenc, Erkölcsi beszédek és írások, kiad. ONDER Csaba, Budapest, Universitas Kiadó, 2008 (Kölcsey Ferenc Minden Munkái: Kritikai kiadás)
  • Kölcsey Ferenc, Országgyűlési dokumentumok, kiad. VÖLGYESI Orsolya, Budapest, Universitas Kiadó, 2011 (Kölcsey Ferenc Minden Munkái: Kritikai kiadás)

Családja

Kapcsolódó szócikkek

Hivatkozások

  1. Szatmárcsekei református anyakönyv, 1838-ik évben megholtak lajstroma.
  2. Albert Gábor: Gondolatok a Magyar Kultúra Napján c. esszéjében (Hitel, 18. évf. 3. sz., 2005)
  3. Álmosd és a Kölcseyek. In Vajda Mária: Álmosd. Szerk. Selmeczi László. (hely nélkül): Száz magyar falu könyvesháza Kht. = Száz magyar falu könyvesháza, ISBN 963 9287 14 8 Az eredeti kiadási év nélküli. Elektronikus megjelenítés: NKÖEOK Szerkesztőség, 2007 (www.sulinet.hu)(htm), Hozzáférés: 2013. október 8  
  4. Németh Péter – Takács Péter: A Himnusz költőjének emlékezete. In Hanusz Árpád – Németh Péter – Takács Péter, Gottfried Barna, Páll István, Szabó Sarolta: Szatmárcseke. Szerk. Németh Péter. h.n: Száz magyar falu könyvesháza Kht. 131–142. o. = Száz magyar falu könyvesháza, ISBN 963 9287 88 1 Elektronikus megjelenítés: NKÖEOK Szerkesztőség, 2007 (www.sulinet.hu)(htm), Hozzáférés: 2013. október 8  
  5. Benedek István: Kölcsey és a pozsonyi diéta. [2013. október 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. október 7.)
  6. „Nem tudjuk, kibe volt szerelmes, csak azt, hogy nagyon. Nem tudjuk, elmondta-e bárkinek, csak azt, hogy barátai előtt titkolta.” (Nyáry Krisztián) lásd: Hercsel Adél: Élet + Stílus: „Kölcsey férfiaknak írt szerelmes leveleket”. hvg.hu, (2013. okt. 11.) arch Hozzáférés: 2013. dec. 2., az ebben az interjúban hivatkozott esszé: Nyáry Krisztián: (a második könyv előszava). Facebook (2013. okt. 11.) (Hozzáférés: 2013. dec. 2.) arch
  7. Hász-Fehér Katalin: Vannak-e a holtaknak személyiségjogai? Irodalmi Jelen.hu, (2014. jan. 23.) Hozzáférés: 2014. jan. 26.
  8. Kölcsey Antónia naplója 1838. augusztus 30-ai bejegyzés.

Források

További információk

A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Kölcsey Ferenc témában.
A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak
Kölcsey Ferenc témában.