Ferenczy István (szobrász)

(1792-1856) magyar szobrász

Ferenczy István (Rimaszombat, 1792. február 24. – Rimaszombat, 1856. július 4.) szobrász, a 19. századi magyar szobrászat kiemelkedő alkotója, Nógrád vármegye táblabírája, az MTA levelező tagja.

Ferenczy István
Portréja a Vasárnapi Ujság 1859. évi. 19. számában
Portréja a Vasárnapi Ujság 1859. évi. 19. számában
Született 1792. február 24.
Rimaszombat
Elhunyt 1856. július 4. (64 évesen)
Rimaszombat
Állampolgársága magyar[1]
Nemzetisége magyar
Foglalkozása szobrász
A Wikimédia Commons tartalmaz Ferenczy István témájú médiaállományokat.
Ferenczy István (1810)

ÉletpályájaSzerkesztés

Apja műhelyében volt lakatosinas, majd 1815-től Bécsben tanult, előbb rézmetszőként, majd 1817-ben Fischer és Josef Klieber szobrász osztályaiban. Solon című rézmetszetével díjat nyert. 1818-ban gyalog ment Rómába, ahol hat évet töltött Thorvaldsen műhelyében, és kiválóan megtanulta a márványfaragást. Hazatértekor útiládájában volt a Rómában vásárolt kis lovasszobor, amelyről 100 év múlva – amikor utódai a múzeumnak ajándékozták – kiderült, hogy Leonardo da Vinci egyetlen hiteles szobra. Amikor 1819-ben József főherceg nádor Rómát meglátogatta, felfigyelt a magyar művészre és 400 forint évi díjat adott neki.

Az 1818-ban készült Csokonai Vitéz Mihály mellszobrát és az 1822-ben készült Pásztorlányka című szobrát Pestre küldte, ahol azokat nagy ünnepléssel fogadták. 1824-ben hazatért. Kazinczy Ferenc lelkes támogatója lett. Hazai márvány után kutatott, amelyet Ruskicán talált meg, szobrászatnak megfelelő minőségben. Saját költségén szobrászműhelyt alapított, és tanítványokat oktatott. 1832. szeptember 1-jén a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjai sorába választotta.

1840-ben Hunyadi Mátyás emlékműve számára sok tervet készített, de az a pénzhiány és a társadalom közömbössége miatt nem készült el. 1846-ban befejezte Kölcsey Ferenc emlékszobrát, ezután haláláig Rimaszombatban visszavonultan és szegénységben élt. Érmeken, vázlatokon dolgozott, csalódottan és reményeit elveszítve egy örökmozgó tervét variálta. 1856-ban hunyt el, az akadémián Fáy András mondott fölötte emlékbeszédet 1860. március 31-én.

Végrendelete értelmében Euridiké szobrával együtt temették el. A szobrot később exhumálták, és a templomban helyezték el.

Jelentős műveiSzerkesztés

ÍrásaiSzerkesztés

  • Társaságos emberi illendőség, vagy: kinek kinek mi az övé, mi a másé, 200 részre metszett historiai képekben a scytha és magyar történetből, magyar és franczia magyarázatokkal. Első füzet (M. Tudós Társasági Névkönyv 1839-re 130. l.)

CikkeiSzerkesztés

Néhány szó a Mátyás szobra iránti javaslatokra s Utóirat a Mátyás emléke ügyében (Társalkodó 1840. 12. 101. sz.), Hunyadi Mátyás király szobrának leirása, rajzával együtt, Észrevételei a Hunyady Mátyás király szobrának tervrajza iránti megjegyzésekre (Honművész 1840. 58. 59. 89. sz.), Tőlem is egy szó a sok szóra, Mátyás emléke ügyében (Athenaeum 1840. II. 38. 1841. I. 21. sz.) A Közhasznú Esmeretek Tárába is írt cikkeket.

ForrásokSzerkesztés

  1. RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2021. november 18.)