Ferenczy István (szobrász)

Ferenczy István (Rimaszombat, 1792. február 24. – Rimaszombat, 1856. július 4.) szobrász, a 19. századi magyar szobrászat kiemelkedő alkotója, Nógrád vármegye táblabírája, az MTA levelező tagja.

Ferenczy István
Portréja a Vasárnapi Ujság 1859. évi. 19. számában
Született	1792. február 24. Rimaszombat
Elhunyt	1856. július 4. (64 évesen) Rimaszombat
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	szobrász
A Wikimédia Commons tartalmaz Ferenczy István témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Ferenczy István (1810)

Életpályája

Apja műhelyében volt lakatosinas, majd 1815-től Bécsben tanult, előbb rézmetszőként, majd 1817-ben Fischer és Josef Klieber szobrász osztályaiban. Solon című rézmetszetével díjat nyert. 1818-ban gyalog ment Rómába, ahol hat évet töltött Thorvaldsen műhelyében, és kiválóan megtanulta a márványfaragást. Hazatértekor útiládájában volt a Rómában vásárolt kis lovasszobor, amelyről 100 év múlva – amikor utódai a múzeumnak ajándékozták – kiderült, hogy Leonardo da Vinci egyetlen hiteles szobra. Amikor 1819-ben József főherceg nádor Rómát meglátogatta, felfigyelt a magyar művészre és 400 forint évi díjat adott neki.

Az 1818-ban készült Csokonai Vitéz Mihály mellszobrát és az 1822-ben készült Pásztorlányka című szobrát Pestre küldte, ahol azokat nagy ünnepléssel fogadták. 1824-ben hazatért. Kazinczy Ferenc lelkes támogatója lett. Hazai márvány után kutatott, amelyet Ruskicán talált meg, szobrászatnak megfelelő minőségben. Saját költségén szobrászműhelyt alapított, és tanítványokat oktatott. 1832. szeptember 1-jén a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjai sorába választotta.

1840-ben Hunyadi Mátyás emlékműve számára sok tervet készített, de az a pénzhiány és a társadalom közömbössége miatt nem készült el. 1846-ban befejezte Kölcsey Ferenc emlékszobrát, ezután haláláig Rimaszombatban visszavonultan és szegénységben élt. Érmeken, vázlatokon dolgozott, csalódottan és reményeit elveszítve egy örökmozgó tervét variálta. 1856-ban hunyt el, az akadémián Fáy András mondott fölötte emlékbeszédet 1860. március 31-én.

Végrendelete értelmében Euridiké szobrával együtt temették el. A szobrot később exhumálták, és a templomban helyezték el.

Jelentős művei

• Kazinczy Ferenc portrészobra
• Ürményi József (főispán) portrészobra
• Schodelné Klein Rozália portrészobra
• Virág Benedek emléke
• Brunswick Teréz síremléke
• Kisfaludy Károly portrészobra
• Nemes puhói Marczibányi István (Makó, 1752. július 25. – Buda, 1810. december 21.) márvány mellszobra sírjáról, eltűnt a II. világháboró táján, Budapest, Felső-Víziváros, Fő utca 41-43, Erzsébet apácák templomának kriptája

Írásai

• Társaságos emberi illendőség, vagy: kinek kinek mi az övé, mi a másé, 200 részre metszett historiai képekben a scytha és magyar történetből, magyar és franczia magyarázatokkal. Első füzet (M. Tudós Társasági Névkönyv 1839-re 130. l.)

Cikkei

Néhány szó a Mátyás szobra iránti javaslatokra s Utóirat a Mátyás emléke ügyében (Társalkodó 1840. 12. 101. sz.), Hunyadi Mátyás király szobrának leirása, rajzával együtt, Észrevételei a Hunyady Mátyás király szobrának tervrajza iránti megjegyzésekre (Honművész 1840. 58. 59. 89. sz.), Tőlem is egy szó a sok szóra, Mátyás emléke ügyében (Athenaeum 1840. II. 38. 1841. I. 21. sz.) A Közhasznú Esmeretek Tárába is írt cikkeket.

Források

• Képzőművészet Magyarországon
• Meller Simon: Ferenczy István élete és művei. Bp, 1906. Online
• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái III. (Fa–Gwóth). Budapest: Hornyánszky. 1894.  
• Pokorny Emánuel (Bécs, Alsó-Au., 1860. dec. 22.-Bp., 1939. júl. 9.): pap, főgimnáziumi igazgató, rendi igazgató: A Szt Erzsébet-szerzet, tekintettel budapesti kolostorára, tp-ára, és női kórházára. Bp., 1935}