Zamárdi

magyarországi város Somogy vármegyében
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. augusztus 28.

Zamárdi (1932 és 1943 között: Balatonzamárdi) város a Balaton déli partján, Somogy vármegyében, a Siófoki járásban, Siófok és Balatonföldvár között. Remek strandjai, továbbá népszerű nyári fesztiváljai miatt (pl: Balaton Sound, Strand Fesztivál) kisváros létére is az egész ország ismeri, de európai szinten is nagyon népszerű úticélpont. Városi rangját 2008-ban szerezte meg, a Dél-Dunántúli régió egyik legdinamikusabban fejlődő települése. 3 km hosszú füves Nagystrandjának központi panorámája a Tihanyi-félsziget. A település továbbá része a Balatonboglári borvidéknek is.

Zamárdi
Kisboldogasszony-templom
Kisboldogasszony-templom
Zamárdi címere
Zamárdi címere
Zamárdi zászlaja
Zamárdi zászlaja
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióDél-Dunántúl
VármegyeSomogy
JárásSiófoki
Jogállásváros
PolgármesterCsákovics Gyula (független)[1]
Irányítószám8621
Körzethívószám84
Testvértelepülései
Lista
Népesség
Teljes népesség2741 fő (2024. jan. 1.)[2]
Népsűrűség53,64 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület45,15 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 53′ 04″, k. h. 17° 57′ 02″46.884339°N 17.950511°EKoordináták: é. sz. 46° 53′ 04″, k. h. 17° 57′ 02″46.884339°N 17.950511°E
Zamárdi (Somogy vármegye)
Zamárdi
Zamárdi
Pozíció Somogy vármegye térképén
Zamárdi weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Zamárdi témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Északon a Balaton határolja, keleten Siófok, délen Balatonendréd, nyugaton Szántód a szomszéd település. A lakott terület legmagasabb pontja a 176 méter magas Kőhegy.

Megközelíthető a 7-es főúton, az M7-es autópályán; délről, Tab felől a 6501-es úton, illetve vasúton a Székesfehérvár–Gyékényes-vasútvonalon. Itt indul a tihanyi révhez vezető forgalmat kiszolgáló 7102-es út, amely a 7-esből ágazik ki, kicsivel annak 114. kilométere után, és bő 5 kilométer után, már Szántódon torkollik vissza ugyanoda, a 118. kilométerszelvény közelében.

A település a Balatonboglári borvidék részét képezi.[3]

Nevének eredete

szerkesztés

A Zamárdi név eredetére több magyarázat is létezik:[forrás?]

  • Az egyik elmélet szerint a falut a tatárjárás előtt Kisszentmartin-nak nevezték, amely később Zamárdi-ra változott. Erre azonban nincs bizonyíték.
  • A falu régebbi része a dombon található, ezért a lakók szamárháton hoztak vizet. Ezért (egy másik elképzelés szerint) a falut a szamár és a -d utótag után Szamárdnak hívták.
  • A legelfogadottabb elmélet szerint a név Zamar vagy Somar személynévből származik. Ő lehetett a falu első tulajdonosa.

Története

szerkesztés

A város területe évezredek óta lakott, a régészeti feltárások során számtalan őskori, bronzkori, kelta, germán és római lelet került elő. A legkiemelkedőbb régészeti emléke az avar kori temető, amely a Kárpát-medence legnagyobb és egyedülállóan gazdag leletanyaggal rendelkező avar kori lelőhelye.[4]

A város neve először 1082-ben tűnik fel Scamard alakban egy határjárási iratban, majd 1171-ben Zamardként egy hiteles oklevélben. Nevét a 13. századtól Somárd, Somárdi, majd a 18. századtól Szamárdi alakban írták. Zamárdiként először egy községbírói számadásban szerepelt 1828-ban.[5]

Az avar kor utáni következő meghatározó időszak a honfoglalás utáni korra esik. A település első okleveles említését 1082-ből ismerjük, ezt követte a teljesen hitelesnek elfogadott, III. István magyar király 1171-es oklevelében való említés. Az ősi falu a fontos útvonal mellé települt Egyházas-Zamárd lehetett.[4]

A 16. században a török pusztítása megpecsételte az egykori falvak sorsát. 1594-ben a török lerombolta Egyházas-Zamárd templomát, házait. A templom helyén ma egy négyméteres tölgyfakereszt áll.[5] A környék hosszú időre elnéptelenedett. A település újjáélesztése az 1730-as évektől kezdve Grassó Vilebald tihanyi apát és utóda, Lécs Ágoston nevéhez fűződik: a környező és távolabbi vármegyékből 42 jobbágycsalád költözött ide.[5] 1774-ben megépült Zamárdi temploma is.[4]

1861-ben megépült a déli vasútvonal, amely jelentős mértékben hozzájárult a térség fejlődéséhez.[5]

A lakosság fő megélhetési forrása az ezt követő évszázadokban a föld- és szőlőművelés, az állattenyésztés és a halászat volt. A mezőgazdaság egészen az 1960-as évekig meghatározó maradt, amikor is megkezdődött a Balaton idegenforgalmi hasznosításának új korszaka.[4]

1939-ben, Lengyelország lerohanása után itt létesült az első gimnázium és líceum a Magyarországra menekült lengyelek számára. 1980-ban emléktáblát avattak az egykori iskolaépület falán, amelyben akkor a Fővárosi Gyermekotthon és Általános Iskola működött.[6]

A település 1927-ig kisközség, ekkor alakult nagyközséggé, vagyis ettől kezdve tartott önálló jegyzőt. 1950-től önálló tanácsú község volt, 1970–1990 között Balatonendréddel közös tanácsot alkotott, melyet 1989-ben nagyközségi tanáccsá nyilvánítottak. 1990-től önálló önkormányzata van, nagyközségi címét megtartva 2008. július 1-jén kapott városi címet.

1997-ig Zamárdi része volt Szántód is, amely azonban 1995-ben népszavazáson az önállóság mellett döntött.[7]

 
Kőhegyi kilátó

A fürdőélet az 1910-es években kezdődött el. 1913-ban megalakult a Balatonzamárdi Fürdőegyesület,[5] a fürdőtelep látványos fejlődése pedig az 1930-as években indult meg. Napjainkban Zamárdi a balatoni idegenforgalom egyik fellegvárának számít. A regisztrált vendégéjszakák száma meghaladja a 300 000-et.[4]

Közélete

szerkesztés

Polgármesterei

szerkesztés
  • 1990–1994: Kiss Zoltán (független)[8]
  • 1994–1998: Kiss Zoltán (független)[9]
  • 1998–2000: Major Gyula (független)[10]
  • 2000–2002: Kiss Jenőné (független)[11][12]
  • 2002–2006: Kiss Jenőné (független)[13]
  • 2006–2010: Csákovics Gyula (független)[14]
  • 2010–2014: Csákovics Gyula (független)[15]
  • 2014–2019: Csákovics Gyula (független)[16]
  • 2019–2024: Csákovics Gyula (független)[17]
  • 2024– : Csákovics Gyula (független)[1]

A településen 2000. február 13-án időközi polgármester-választás zajlott,[11][18] az előző településvezető lemondása miatt.[19]

Népesség

szerkesztés

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2024 között
Lakosok száma
2451
2438
2424
2797
2452
2752
2741
2013201420152021202220232024
Adatok: Wikidata

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 87,7%-a magyarnak, 3,6% németnek, 0,3% cigánynak, 0,2% románnak mondta magát (12,1% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 53,8%, református 9,1%, evangélikus 1,3%, görögkatolikus 0,3%, felekezet nélküli 11,1% (23,1% nem nyilatkozott).[20]

2022-ben a lakosság 86,6%-a vallotta magát magyarnak, 2,4% németnek, 0,3% cigánynak, 0,2% ukránnak, 0,2% szlováknak, 0,1-0,1% szerbnek, örménynek és románnak, 2,6% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (13,1% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 38,1% volt római katolikus, 8,1% református, 1,2% evangélikus, 0,7% görög katolikus, 0,9% egyéb keresztény, 0,8% egyéb katolikus, 10,8% felekezeten kívüli (39,2% nem válaszolt).[21]

Éghajlata

szerkesztés

A település a mérsékelt éghajlati övben fekszik. Az éghajlati határok közül a szárazföldi, az óceáni és a mediterrán éri. Az évi középhőmérséklet 10,3 C, a napsütéses órák száma évente 1900-2000 óra. A legmelegebb hónap a július, középhőmérséklete 21 C. A leghidegebb a január, középhőmérséklete –1,1 C.[22]

Zamárdi környékén az északnyugati szelek uralkodnak, viharos szeleket északról kap a település, kevés esővel. Nyugati, délnyugati irányból érkeznek a front előtti szélviharok esővel. A főként a nyári hónapokra jellemző helyi zivatarok általában hirtelen törnek ki, erős szél kíséretében, de gyorsan távoznak. Az évi csapadék mennyisége eléri a 700 mm-t.[22]

Növényzete[22]

szerkesztés

Őshonos növénytakaró csupán kevés helyen található. A part mentén nádasokat, délebbre sást, gyepfoltokat találunk. A feltöltött, nem beépített területen fűz és sás nő. A magasabb területek mezőgazdasági művelés alatt állnak.

A nehezen művelhető dombokat lomblevelű erdők borítják: tölgy, gyertyán, kőris, akác, hárs, juhar és szilfa. Kisebb területen telepített fenyves található. A cserjeszintben gyakori a mogyoró, a húsos som, a galagonya, a kökény és a vadrózsa. A gyepszintben fajokban gazdag növényzetet találunk.

Állatvilága[22]

szerkesztés

A gerincesek közül a Balatonban 42 őshonos halfaj él, például keszeg, fogas, ponty, balin, csuka, harcsa és kecsege. A telepített halak közül például az angolna, a busa és az amur.

Az erdők és mezők gerincesei:

Nevezetességei

szerkesztés

Szamárkő

szerkesztés

A város egyik legfőbb nevezetessége a Szamárkő. A Szamárkő a város nyugati végén, a Kiserdő szélén található. Az erősen lekopott, hullámos felszínű sziklán vályúszerű mélyedés, ennek végén pedig "tűzgödör" látható. A sziklához délről kör alakú, faragott kő támaszkodik. A közelben álló kisebb kövön pedig két nyom látható.

A kő helyben képződött a vulkáni utóműködés idején. A mélyből feltörő gőzök és gázok, a forró víz és az ebben lévő ásványi anyagok cementezték össze a homokot szilárd kőzetté. A szürke homokkőben megkövült csigák láthatók.[23]

A képződményhez több legenda is kapcsolódik. Az egyik szerint erre járt a gyermek Jézus Szűz Máriával és Szent Józseffel szamárháton. A kő mellett elmenve, a szamár odakapott a szikla oldalán kinőtt fűcsomóhoz, ezért lett a kő neve Szamárkő. A kisebb kövön látható két nyom pedig Jézus lábnyoma és a szamár patájának nyoma. Más legendák pedig arról szólnak, hogy a követ a tihanyi tűzhányó vetette mostani helyére, vagy éppen a vízözön hagyta ott. Egy régebbi balatoni ismertető szerint pedig a Szentföldről hozták a keresztes lovagok.[23]

A Szamárkő ősi áldozati helynek számít. Évezredekkel ezelőtt egy ismeretlen nép "termékenység-varázslatot" mutatott be a kő körül bizonyos szertartások között. A pogány isten-anya és a napisten tiszteletére terményeket, állatokat áldoztak fel, égettek el annak érdekében, hogy bő termésük és sok állatuk legyen. Később a kelták is használták a helyet, és a kő körül földvárat építettek. A honfoglalás óta a kő határjelként szerepelt.[23]

Kőhegyi kilátó

szerkesztés
 
Panoráma a Kőhegyi kilátóról, háttérben a Balaton és a Tihanyi-félsziget

A településtől délnyugatra emelkedik a szép környezetű, kiváló szőlőtermő és csodás panorámát nyújtó magaslat, ahol egy kőkereszt mellett borospincék és hétvégi házak találhatók.[23] A kirándulóúton megközelíthető Kőhegy tetején található kilátóból gyönyörű panoráma tárul elénk. A 2000-ben, a Millenium emlékére épült kilátó helyén egykoron a tihanyi apátság présháza állt egészen 1948-ig.[24] A második világháború utáni események azonban ezt a régi épületet sem kímélték: anyagát széthordták, így megsemmisült.[25]

A Kőhegyet már a kelták és a rómaiak is lakták. A kelta korból származó urnatemető leleteit a Magyar Nemzeti Múzeum őrzi. A rómaiak villákat építettek a hegy nyugati lábánál, amit a máig napvilágra kerülő épületmaradványok bizonyítanak.[25]

A Kőhegyre a Zamárdi vasútállomásról induló sárga jelzésű túraútvonalat követve juthatunk fel.[25]

 
A Kisboldogasszony templom főoltára

Kisboldogasszony római katolikus templom

szerkesztés

A Fő utcában található római katolikus templom 1771 és 1774 között épült barokk stílusban. Az oltárkép, a szószék és a keresztelőkút műemléknek számít. A templom nyaranta hangversenyek helyszíne, búcsúja szeptember elején van (Kisboldogasszony). A templom előtt kőkereszt áll, amely 1862-ből származik. Mögötte Nepomuki Szent János szobra áll egy falazott fülkében, amely szintén műemlék.[26]

2010 júniusában itt szentelték fel Magyarország és Közép-Európa egyetlen francia barokk hangzású orgonáját Kocsi György plébános fáradozása nyomán. Az orgonát a Pécsi Orgonaépítő Manufaktúra Kft. építette Bertrand Cattiaux világhírű francia orgonaépítő közreműködésével. Az orgona intonálását személyesen Cattiaux végezte.[27]

A francia barokk zenei műveket korábban nem lehetett eljátszani kompromisszumok nélkül Magyarországon a német típusú orgonákon, mert ezeken nem szólaltak meg az eredeti hitelességgel. A templomban található hangszeren más a sípok viselkedése, elhelyezkedése és megszólaltatása. Keskenyebbek és rövidebbek a billentyűk. Felépítését tekintve a barokk stílusra, a 17. és 18. század első felének stílusára készült.[27]

Ezt megelőzően évtizedekig nem volt orgona a Zamárdiban található templomban. A második világháború alatt az oroszok megfigyelőpontot alakítottak ki a templomtoronyban, az orgonaszekrényt elégették, a sípokat magukkal vitték, a hátrahagyott darabokat pedig a helyi iskolások vitték el.[27]

Üdülőhelyi kápolna

szerkesztés

A Petőfi utcában, az üdülőterületen található kápolna felépítését az 1920-as években fellendülő balatoni turisztikai élet tette indokolttá. A kis templomot 1929. augusztus 15-én szentelték fel a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére. Megépítése Dr. Purebl Győző egyetemi tanár és tanácsnok nevéhez fűződik, az épületet Margó Ede szobrai díszítik. A kápolna egész éven át várja a híveket.[28]

Hősök Kápolnája

szerkesztés

A Temető közben, a Kálvária-dombon található ez a neobizánci stílusban épült kápolna. Laki Benő plébános kezdeményezésére Gecse Viktor tervezte a környék hősi halottai emlékére.[29]

A plébános már nem érhette meg a kis kerek kápolna felszentelését 1934-ben, sírja azonban itt található. Az emléktáblákon 41 név található, akik az első világháború és 38 név, akik a második világháborúban haltak hősi halált.[29]

A Fő utcában található tájház berendezése egy 19-20. századi jómódú parasztcsalád életkörülményeit mutatja be. A kiállított használati tárgyak zöme a helyi helytörténeti gyűjteményből származik. A ház mögött egy zsúpfedeles pajta található.[30]

A tájház a Balaton-vidék jellegzetes népi építészeti jegyeit tükrözi, és a mestergerendába bevésett évszám tanúsága szerint 1847-ben épült. Oszlopos tornáccal és nádtetővel rendelkezik. Az épületet a Zamárdi Községi Tanács 1974-ben vásárolta meg, majd az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség állította helyre eredeti formájában 1975 nyarán. 1977-ben nyitották meg a látogatók előtt. A tájház a nyitvatartási időn kívül bejelentkezéssel is látogatható.[30]

A Magyar fájdalom szobor

szerkesztés

A Magyar fájdalom című szobor a vasútállomás közvetlen szomszédságában, a Szabadság téren található és Margó Ede (1872-1946) szobrászművész alkotása. Az 1930-as években ajándékozta Zamárdi városának, mert itt volt nyaralója.[31]

A magyar fájdalom emlékművét a trianoni békeszerződés miatt érzett fájdalmának kifejezésére ajándékozta a városnak. A szobor egy izmos férfialakot ábrázol, aki csónakjában a viharos vízen hánykolódik és ezzel a magyarság magányos küzdelmét testesíti meg. Csak 1956-ban kerülhetett ismét köztéren kiállításra.[31]

További nevezetességek

szerkesztés
  • Emlékkereszt (Pusztai dűlő, Zamárdi határában, Egyházas-Zamárd egykori temploma helyén, az Egyesület Zamárdiért állíttatta az egykori szentegyház és a szomorú sorsú ősök emlékére 1993-ban)
  • Vaskereszt (Tatárcsapás végén az erdőben, Zamárdi határának legmagasabb pontján, tégla alapzaton áll, kovácsoltvasból készült, egy kapolyi kovácsmester munkája)
  • Rákóczi-emlékkő (a Kőhegy tetején, a Kilátó lábánál, közadakozásból állíttatta a város a szabadságharc 300 éves évfordulóján)
  • Honfoglalási emlékmű (Fő utca – Széles csapás találkozásánál, a honfoglalás 1100. évfordulójára készült 1996-ban, Szervátiusz Tibor alkotása)
  • 1848-1956-os emléktábla (a Templom téren, Fő utca)
  • Emléktábla és kopjafa az 1848-as hősök tiszteletére (Szabadság tér, 1998-ban, a szabadságharc 150 éves évfordulójára állíttatta Zamárdi Nagyközség Önkormányzata, azon zamárdi nemzetőrök tiszteletére, akik az 1848-as események során Josip Jelačić horvát bán seregétől védték a települést)
  • Világháborúk Múzeuma (magángyűjtemény, Zamárdi-felső, Siófoki utca 30/a., az első és második világháború relikviáit összegyűjtő kiállítás)
  • Zamárdi Kalandpark (Zamárdi-felső, 2009-ben nyitotta meg kapuit közel 3,5 hektáros, ősfákkal borított területen, akadály- és csúszópályákkal)
  • Forgó Zamárdiring Gokart-pálya (Siófoki út, a Kocsi Csárda mellett, 10 darab 270 cm3-es Honda motorral üzemelő, 550 méter hosszú, döntött kanyarú, nem síkterepű pálya)
  • Kertmozi (Kossuth Lajos utca, 1961-ben épült, 2012-ben felújították)

Balaton Sound fesztivál

szerkesztés

2007 óta minden júliusban a településen tartják a Sziget Kulturális Szervezőiroda által rendezett Balaton Sound fesztivált, melyen főként az elektronikus zene képviselői lépnek fel. A 2012-es fesztivál 2013 elején elnyerte a rangos European Festivals Award kitüntetést a legjobb közepes méretű fesztivál kategóriában.[32]

Testvértelepülések

szerkesztés

Híres zamárdiak

szerkesztés
  • Dr. Klatsmányi Tibor hídépítő mérnök, tanszékvezető tanár
  • Prof. dr. Lichtenberger György (1944–2009) fül-orr-gége és fej-nyaksebész szakorvos, kutató
  • Itt hunyt el 1959-ben Czobor Alfréd levéltáros, történész.
  • Károlyfi Zsófia Prima díjas festőművész és író

Díszpolgárok[36]

szerkesztés

Zamárdi az irodalomban

szerkesztés

További információk

szerkesztés
A Wikimédia Commons tartalmaz Zamárdi témájú médiaállományokat.
  1. a b Zamárdi települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2024. június 9. (Hozzáférés: 2024. augusztus 12.)
  2. Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
  3. A Balatonboglári borvidék hegyközségi tanácsának alapszabálya (PDF). Dél-Balatoni bor. [2016. április 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. július 27.)
  4. a b c d e Polgármesteri köszöntő. (Hozzáférés: 2012. április 22.)
  5. a b c d e Története. [2013. november 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. április 7.)
  6. Buskó András (szerk.): Lengyel emlékhelyek. Budapest, 2003. 104. o. Archiválva 2016. február 7-i dátummal a Wayback Machine-ben, wysocki.hu
  7. Népszavazás. [2013. július 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. november 25.)
  8. Zamárdi települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Országos Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  9. Zamárdi települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  10. Zamárdi települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. május 17.)
  11. a b A 2000. február 13-án tartott időközi választások eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2000. február 13. (Hozzáférés: 2020. május 22.)
  12. A hivatkozott forrásból a választás részletes eredményei nem állapíthatók meg.
  13. Zamárdi települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. május 17.)
  14. Zamárdi települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. május 17.)
  15. Zamárdi települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. június 20.)
  16. Zamárdi települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  17. Zamárdi települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2024. június 16.)
  18. Magyar Nemzeti Levéltár Somogy Megyei Levéltára Helyhatósági választások iratai, 1990-2002 (2006, 2010) XXXIII. 6.
  19. Időközi választások 2000-ben (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2000 (Hozzáférés: 2020. május 24.)
  20. Zamárdi Helységnévtár
  21. Zamárdi Helységnévtár
  22. a b c d Természeti környezet
  23. a b c d Zamárdi szamárkő. [2012. szeptember 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. november 25.)
  24. Présház
  25. a b c Kilátó
  26. Római katolikus templom
  27. a b c Barokk orgona. [2014. szeptember 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. január 12.)
  28. Üdülőhelyi kápolna
  29. a b Hősök kápolnája
  30. a b Tájház
  31. a b Magyar fájdalom szobor
  32. Balaton Sound. (Hozzáférés: 2013. január 10.)
  33. Testvértelepülések. (Hozzáférés: 2012. április 22.)
  34. a b c Zamárdi testvértelepülései (magyar nyelven) (php). Zamárdi Város Önkormányzatának honlapja. [2009. október 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. június 20.)
  35. Testvértelepülések. Zamárdi Város Önkormányzata. (Hozzáférés: 2022. február 14.)
  36. Díszpolgárok

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés