Kopjafa
A kopjafa általában fából, ritkábban kőből kifaragott, díszített emlékoszlop. Székelyföld közismert kulturális eleme.
Általában megemlékezésül vagy kegyeleti emlékként szolgálhat, esetleg kerti plasztikaként. Gyakran egy ember magasságával bír, kiforrott harmónia és formavilág jellemzi. Műkedvelő népművészek faragják, többnyire önkényesen megállapított szabályok szerint. Motívumkincse a protestáns gombosfák formavilágát idézi. Terjesztésében fontos szerepe van a faragóiskoláknak, -táboroknak (pl. Csernáton). A magyar népművészet romantikus megközelítése vezetett a kialakulásához. A kopjafaállítás régi székely szokásra vezethető vissza. Temetéskor a koporsót két kopjafának nevezett rúdon vitték ki a temetőbe, s ezeket a sírhalom két végébe tűzték. Habár eredeti funkcióját elvesztette, ma is látni ilyent háromszéki református temetőkben (Bita, Nagyborosnyó, Szörcse, Erdőfüle stb.).
Nem azonos a nép által kopjafának nevezett sírjellel. Faragása reneszánszát éli és mint nemzeti szimbólumot használják emlékhelyek megjelölésére.
Igen kevesen értenek a faragásukhoz. A készítők leginkább vésővel dolgoznak.
Források
szerkesztés- Magyar néprajzi lexikon II. (F–Ka). Főszerk. Ortutay Gyula. Budapest: Akadémiai. 1979. 97–107. o. ISBN 963-05-1287-4
- L. Juhász Ilona. Fába róva, földbe ütve…. Komárom–Dunaszerdahely: Fórum Kisebbségkutató Intézet, Lilium Aurum Könyvkiadó (2005. november 28.). Hozzáférés ideje: 2011. november 1.
- Mi a különbség fejfa és kopjafa között?. National Geographic, 2006. október 31. [2008. október 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. november 1.)
- Ambrus Aladár. Faragjunk együtt kopjafát, Sós József (fotók) (magyar nyelven), Budapest: Könyvműhely ZPress Kft., 86. o. (2011). ISBN 978-963-08-1504-8. Hozzáférés ideje: 2015. „A Székelyföldön alkalmazott kopjafamotívumok tervezése, faragása”
További információk
szerkesztésKapcsolódó szócikkek
szerkesztés
|
-
A Wikimédia Commons tartalmaz kopjafa témájú médiaállományokat. -
A kopjafa címszó megtalálható a magyar Wikiszótárban.