Nepomuki Szent János
Nepomuki Szent János (csehül: Svatý Jan Nepomucký; Nepomuk, Csehország, 1340 és 1350 között – Prága, 1393. március 20.) cseh] pap, egyházjogász, keresztény vértanú, Csehország védőszentje.
| Nepomuki Szent János | |
 | |
| vértanú | |
| Születése | |
| 1349 körül (?) Nepomuk | |
| Halála | |
| 1393. március 20. (44 évesen) Prága | |
| Tisztelete | |
| Egyháza | Római katolikus egyház |
| Tisztelik | Római katolikus egyház |
| Boldoggá avatása | 1721. március 31. |
| Szentté avatása | 1729. március 19. Szentté avatta: XIII. Benedek pápa |
| Sírhely | Szent Vitus-székesegyház |
| Ünnepnapja |
május 16. Római katolikus egyház |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Nepomuki Szent János témájú médiaállományokat. | |
A folyók, hidak, hajósok, vízimolnárok, halászok védőszentje. A gyónási titok mártírjaként tartják számon.[1] Egyes helyeken a fuldoklók, illetve a bányászok, sóbányászok védőszentje. Az idők folyamán több sóbányában, illetve sóbányászattal kapcsolatos településen templomot, kápolnát szenteltek neki, szobrokat emeltek, sőt Aknasugatagon bányát is neveztek el róla.[2]
ÉleteSzerkesztés
Nepomuki János valamikor 1340 és 1350 között született, a csehországi Pomuk (ma Nepomuk) városkában, Plzeň (németül Pilsen) közelében, német–cseh ősökkel rendelkező szülők gyermekeként. Gyermekkoráról nincsenek adatok.
1369-ben császári jegyző lett a prágai érseki kancellárián. 1380-ban szentelték a prágai dóm papjává. Ezután jogot tanult Prágában, majd a Padovai Egyetemen. Itt lett 1387-ben az egyházjog doktora.
1389-ben Jenštejni János(wd) prágai érsek kinevezte általános helynökévé. Ezekben az években nagyon feszült volt a viszony az érsek és az uralkodó, IV. Vencel cseh és német-római király között. 1392-ben az érsek panaszlevelet adott át a királynak, amiben sérelmezte az egyház és a klérus elnyomását, és sürgette a helyzet jogi tisztázását. A király a levélre nem válaszolt, hanem elhatározta, hogy egy új püspökség létrehozásával csökkenti a prágai érsek gazdasági és egyházi hatalmát. E királyi terv meghiúsításában szerepe volt az érseki helynöknek, aki nem azt a személyt nevezte ki a kladraui (ma Kladruby) bencés kolostor apátjának, akit a király a létrehozandó új püspökség élére akart állítani.
Csak fél évszázaddal későbbi források említik először, hogy a király haragját nemcsak ez az intézkedés váltotta volna ki, hanem az is, hogy Nepomuki János, a királyné gyóntatója, nem volt hajlandó megszegni a gyónási titkot. Vagyis a féltékeny király fenyegetőzése ellenére sem árulta el, hogy mit vallott be gyónásában a hűtlenséggel gyanúsított királyné. Hogy ez utóbbi esemény valóban megtörtént-e, nem bizonyítható. Azt viszont tényként fogadják el a történészek, hogy a király 1393-ban elfogatta Jánost, kegyetlenül megkínoztatta (a kínzásban állítólag személyesen is részt vett), és végül a Károly hídról a Moldva folyóba dobatta.
János holttestét az érsek a prágai Szent Vitus-székesegyházban helyeztette örök nyugalomra. Vértanúságának a híre hamar elterjedt, de szentté avatására csak évszázadokkal később került sor.
EmlékezeteSzerkesztés
Szentté avatásaSzerkesztés
XIII. Benedek pápa 1729-ben a szentek sorába iktatta. Emléknapja: május 16. Szentté avatása után egyes nyelvterületeken a legnépszerűbb újkori szent lett.
A Husz János föllépése óta, a 15. századtól cseh földön elterjedt huszita vallásos mozgalom szintén hozzájárulhatott tiszteletének kialakulásához. Mivel Vencel és második felesége, Zsófia, támogatta az újító Huszt, többek szerint Nepomuki János tisztelete és szentté avatása a huszitizmus elleni tudatos támadásnak is tekinthető.[3]
Szobrok, templomok a tiszteletéreSzerkesztés
Közép-Európában, főként a barokk korban, számos szobrot és templomot emeltek a tiszteletére.
Halálának helyét jelző rézkereszt a Moldva fölött átívelő prágai Károly híd korlátján
Nepomuki Szent János síremléke a Szent Vitus-székesegyházban
Szymon Czechowicz: Nepomuki Szent János mártíromsága (1750)
JegyzetekSzerkesztés
- ↑ Magyar néprajzi lexikon
- ↑ Réthy Károly: Az aknasugatagi sóbányászat
- ↑ Joseph Wiesbender: Szentek élete. Ford.: Lőricz Imre, Verő G. Mária, Diós István. Szent István Társulat, Bp., 2001. 5. bőv. kiadás ISBN 963 360 734 5
ForrásokSzerkesztés
- Bokor József (szerk.). Nepomuki szt. János, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
- A német Wikipédia vonatkozó szócikke
További információkSzerkesztés
- Bohuslav Balbín – Johann Andreas Pfeffel: Vita S. Joannis Nepomuceni… Augsburg, 1730
- Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium: A Mária-ünnepek és jelesebb napok hazai és közép-európai hagyományvilágából: I. December 1. – június 30. Budapest: Szent István Társulat. 1977.
- Liszka József: A „leghíresebb cseh” térhódítása: Nepomuki Szent János szlovákiai köztéri plasztikái a változások tükrében. Fórum Társadalomtudományi Szemle, XXIII. évf. 3. sz. (2021) 3–20. o.
- Nepomuki Szent János szobrai a Köztérkép.hu oldalon
- Nepomuki Szent János szobrok a Műemlékem.hu-n
- Nepomuki Szent János szobrok a Dunai Szigeteken
