Parajd
Parajd (románul: Praid, németül: Salzberg) község Romániában, Hargita megyében. Sóvidék központja, a Kárpát-medence egyik legfontosabb sóbányászati helye.
| Parajd (Praid, Salzberg) | |
 | |
| Parajd látképe | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Székelyföld |
| Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Hargita |
| Község | Parajd |
| Rang | községközpont |
| Irányítószám | 537240 |
| Körzethívószám | 0266 |
| SIRUTA-kód | 85350 |
| Népesség | |
| Népesség | 3569 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 4136 (2011)[1] |
| Népsűrűség | 19,9 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | kb. 550 m |
| Terület | 180,03 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 33′ 10″, k. h. 25° 07′ 28″Koordináták: é. sz. 46° 33′ 10″, k. h. 25° 07′ 28″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Parajd témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése szerkesztés
A település Székelyudvarhelytől 38 km-re északnyugatra a Kis-Küküllő mentén, a Görgényi-havasoktól délre fekszik.
Nevének eredete szerkesztés
Neve a magyar paraj főnévből származik. A hagyomány szerint neve onnan ered, hogy a sószállító fuvarosok lovaikat e helyen legeltették "páréztatták", miközben szekereiket megrakták sóval.
Története szerkesztés
Határában a Kis-Küküllő és a Nagyág völgyén felfelé haladva emelkedő sziklacsoport egyik csúcsán állnak Rapsóné várának romjai. Feltételezések szerint a 13. században épült mentsvárként, ahol a környék lakói ellenséges betörés alatt meghúzódhattak, és a 14. század közepéig tartották készenléti helyzetben.[2]
A településnek már a rómaiak korában is működtek sóbányái. A hagyomány szerint eredetileg a mai Deszkásvár-dűlőben feküdt, melyet az itt talált településnyomok megerősítenek. Kápolnásmezőn egykor Szent László kápolnája állott, romjai 1852-ben még látszottak.
A Székelyföld lakói 1562-ig szabadon rendelkeztek a sóval, a sóvidéki sót a székely nemzet sójaként is emlegették, de a székelyek sorozatos lázongásai miatt II. János magyar király a székely sóbányákat állami monopóliummá nyilvánította. II. János elrendelte a sóbányák őrzését és így jön létre 1564-ben Parajd települése. Az erdélyi fejedelemség korában a székelyek sóbányája, a kamaraispán székhelye a szomszédos Sófalván volt. Parajd települése megszületésétől kezdve még sokáig Sófalva a későbbi Felsősófalva tartozéka, 1669-ben válik ki önálló településként Sófalvából. A Habsburg uralom alatt nyitják meg Parajdon a sóbányákat. Orbán Balázs által megjelentetett Székelyföld leírásában 1868-ban 1375 lakosából 1226 székely, 31 idegen és 18 más nemzetiségű, 1910-ben 2888 lakosából 2858 magyar, 17 német, 8 román volt. A trianoni békeszerződésig Udvarhely vármegye Parajdi járásához tartozott. A Maros Magyar Autonóm Tartomány felszámolásával 1968-ban Parajdhoz csatolják az addig önálló községként szereplő Sófalvát, így a mai nap Alsó- és Felsősófalva, illetve Békástanya Parajd község része. Parajd falu 1992-ben 3790 lakosából, 3554 magyar, 169 cigány, 64 román volt.
Látnivalók szerkesztés
- A sóbányák sócsarnokai a légúti betegségek kiváló gyógyhelyei. A bányában 120 m mélyen templom, játszótér is van.
- Szomszédságában található a 19. század elején épült volt sóhivatal, amely ma egészségügyi rendelő.
- A település másik nevezetességei a határában levő sósziklák, melyek legnevezetesebbike az 576 m magas Sóhát, amely kb. 2 milliárd tonna sót tartalmaz. A Korond-patak vize a Só-szorosban tör át a sósziklákon.
- Fürdő és üdülőhely, gyógyhatású meleg sós fürdője van, ahol a fürdőzők lebegnek a tömény sós vízben.
- Románia első élő trópusi lepkéket bemutató Lepkeháza.[3]
- Rapsóné várának romjai.
- Református temploma 1790 és 1796 között épült, szentélye a régi 15. századi római katolikus templomból maradt meg.
- Római katolikus temploma 1800-ban épült. 1998-ban egy új templomot is emeltek.
- Ortodox temploma 1929-ben épült.
- A nemrég épített Áprily-emlékházban az érdeklődők a költő Parajdhoz fűződő életszakaszairól szerezhetnek információkat.
- Az idősebb parajdiak ismerik a szép sóvidéki táncokat, melyből ízelítőt lehet kapni a felsősófalvi Székelyföldi Táncházban, ahol a felsősófalviak többsége székely viseletben táncol.[4]
- 2012-ben nyitotta meg kapuit a Trópusi Lepkeház, ahol a lepkék közvetlen kapcsolatba kerülhetnek az emberekkel. Románia első élő trópusi lepkéket bemutató lepkeháza azóta is töretlen népszerűségnek örvend.
Híres emberek szerkesztés
- Itt született 1854-ben Hankó Vilmos kémikus, író,
- Itt született 1884. május 30-án nagybaconi Nagy Vilmos vezérezredes, 1942. szept. 24-től 1943. jún. 12-ig honvédelmi miniszter.
- 1888-tól itt töltötte gyermekéveit Áprily Lajos költő, majd később egy időre vissza is költözött a községbe.[5]
- Itt töltötte gyermekéveit Keresztes Lajos, (1900. április 30-án. – Budapest, 1978. augusztus 9.) olimpiai bajnok birkózó.
- Itt született 1915-ben Dr. Parajdi Incze Lajos író, költő, ifjúság-nevelő, fényképész, vitorlás-hajós, természetvédő. 1949-ben Amerikába vándorolt, ott alapított családot és folytatja pályafutását. Egyik könyvét az Árpád Akadémia (Cleveland, Ohio) aranyéremmel tüntette ki (Footprints on Destiny Lane - Lábnyomok a Sors Ösvényén, 1984), Lisbon Falls, 1982; Once Upon a Maine Island, Lewiston, 1983; A Hargita lelke. A Sóvidék szellemi arcképe, Astor, 1984.
- Itt született 1915. augusztus 8-án Brósz Róbert, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Római Jogi Tanszékének egyetemi tanára.
- Itt született 1930-ban Kiss Ferenc Árpád közgazdász, gazdasági szakíró.
- Itt született 1953-ban Szőke András helytörténész és néprajzkutató.
Képek szerkesztés
-
A sóbánya bejárata -
Busz visz le a bányába -
A gyógyfürdő -
Sóelőfordulás a bánya falán -
-
A sóbánya temploma -
Parajd kápolna a sóbányában -
-
-
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Hargita megye. adatbank.ro
- ↑ Sófalvi András: Rapsóné vára. Örökségünk, VI. évf. 2. sz. (2012) 8–10. o. ISSN 2067-7367
- ↑ Case de fluturi | Casa fluturilor. www.butterflyhouse.ro. (Hozzáférés: 2017. augusztus 26.)
- ↑ [1]
- ↑ Áprily emlékhely
További információk szerkesztés
- Parajd.lap.hu – Linkgyűjtemény
- Sóvidék Kistérségi Egyesülete Archiválva 2018. január 19-i dátummal a Wayback Machine-ben – Sóvidék
- A sóbánya honlapja
- Szekeres Lukács Sándor: Kodáros kincsei, Fejezetek Felsősófalva és a Székely-Sóvidék történelméből
- Sóvidéki turizmus
- Felvételek a Parajdi Lepkeházról
- Lovaglás a Parajdi Sószorosban
- A Parajdi Wellness Központ honlapja
.svg){kind=small}