Főmenü megnyitása

Parajd (románul: Praid, németül: Salzberg) község Romániában, Hargita megyében. Sóvidék központja, a Kárpát-medence egyik legfontosabb sóbányászati helye.

Parajd (Praid, Salzberg)
Parajd látképe
Parajd látképe
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióSzékelyföld
Fejlesztési régióKözép-romániai fejlesztési régió
MegyeHargita
Rang községközpont
Irányítószám 537240
Körzethívószám 0266
SIRUTA-kód 85350
Népesség
Népesség3448 fő (2011. okt. 31.)[1] +/-
Magyar lakosság3188 (2011)[2]
Népsűrűség19,9 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasságkb. 510 m
Terület180,03 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Parajd (Románia)
Parajd
Parajd
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 33′ 04″, k. h. 25° 07′ 39″Koordináták: é. sz. 46° 33′ 04″, k. h. 25° 07′ 39″
A Wikimédia Commons tartalmaz Parajd témájú médiaállományokat.

FekvéseSzerkesztés

 
A Kis-Küküllő völgye Parajdnál

A település Székelyudvarhelytől 38 km-re északnyugatra a Kis-Küküllő mentén, a Görgényi-havasoktól délre fekszik.

Nevének eredeteSzerkesztés

Neve a magyar paraj főnévből származik. A hagyomány szerint neve onnan ered, hogy a sószállító fuvarosok lovaikat e helyen legeltették "páréztatták", miközben szekereiket megrakták sóval.

TörténeteSzerkesztés

Határában a Kis-Küküllő és a Nagyág völgyén felfelé haladva emelkedő sziklacsoport egyik csúcsán állnak Rapsóné várának romjai. Ősszékely várnak tartják, eredete, sorsa ismeretlen. Az 1974. évi ásatás alapján 11-12. századinak becsülik.

A településnek már a rómaiak korában is működtek sóbányái. A hagyomány szerint eredetileg a mai Deszkásvár-dűlőben feküdt, melyet az itt talált településnyomok megerősítenek. Kápolnásmezőn egykor Szent László kápolnája állott, romjai 1852-ben még látszottak.

A Székelyföld lakói 1562-ig szabadon rendelkeztek a sóval, a sóvidéki sót a székely nemzet sójaként is emlegették, de a székelyek sorozatos lázongásai miatt II. János magyar király a székely sóbányákat állami monopóliummá nyilvánította. II. János elrendelte a sóbányák őrzését és így jön létre 1564-ben Parajd települése. Az erdélyi fejedelemség korában a székelyek sóbányája, a kamaraispán székhelye a szomszédos Sófalván volt. Parajd települése megszületésétől kezdve még sokáig Sófalva a későbbi Felsősófalva tartozéka, 1669-ben válik ki önálló településként Sófalvából. A Habsburg uralom alatt nyitják meg Parajdon a sóbányákat. Orbán Balázs által megjelentetett Székelyföld leírásában 1868-ban 1375 lakosából 1226 székely, 31 idegen és 18 más nemzetiségű, 1910-ben 2888 lakosából 2858 magyar, 17 német, 8 román volt. A trianoni békeszerződésig Udvarhely vármegye Parajdi járásához tartozott. A Maros Magyar Autonóm Tartomány felszámolásával 1968-ban Parajdhoz csatolják az addig önálló községként szereplő Sófalvát, így a mai nap Alsó- és Felsősófalva, illetve Békástanya Parajd község része. Parajd falu 1992-ben 3790 lakosából, 3554 magyar, 169 cigány, 64 román volt.

LátnivalókSzerkesztés

  • A sóbányák sócsarnokai a légúti betegségek kiváló gyógyhelyei. A bányában 120 m mélyen templom, játszótér is van.
  • Szomszédságában található a 19. század elején épült volt sóhivatal, amely ma egészségügyi rendelő.
  • A település másik nevezetességei a határában levő sósziklák, melyek legnevezetesebbike az 576 m magas Sóhát, amely kb. 2 milliárd tonna sót tartalmaz. A Korond-patak vize a Só-szorosban tör át a sósziklákon.
  • Fürdő és üdülőhely, gyógyhatású meleg sós fürdője van, ahol a fürdőzők lebegnek a tömény sós vízben.
  • Románia első élő trópusi lepkéket bemutató Lepkeháza.[3]
  • Rapsóné várának romjai.
  • Református temploma 1790 és 1796 között épült, szentélye a régi 15. századi római katolikus templomból maradt meg.
  • Római katolikus temploma 1800-ban épült. 1998-ban egy új templomot is emeltek.
  • Ortodox temploma 1929-ben épült.
  • A nemrég épített Áprily-emlékházban az érdeklődők a költő Parajdhoz fűződő életszakaszairól szerezhetnek információkat.
  • Az idősebb parajdiak ismerik a szép sóvidéki táncokat, melyből ízelítőt lehet kapni a felsősófalvi Székelyföldi Táncházban, ahol a felsősófalviak többsége székely viseletben táncol.[4]
  • 2012-ben nyitotta meg kapuit a Trópusi Lepkeház, ahol a lepkék közvetlen kapcsolatba kerülhetnek az emberekkel. Románia első élő trópusi lepkéket bemutató lepkeháza azóta is töretlen népszerűségnek örvend.

Híres emberekSzerkesztés


KépekSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Hargita megye. adatbank.ro
  3. Case de fluturi | Casa fluturilor. www.butterflyhouse.ro. (Hozzáférés: 2017. augusztus 26.)
  4. [1]
  5. Áprily emlékhely

További információkSzerkesztés