Nepomuki Szent János-templom (Hradzsin)
A hradzsini Nepomuki Szent János-templom Prága Hradzsin városrészében, a Kanonok és az U kasáren utca sarkán áll a Hradzsin tértől mintegy 200 méterre, a tér és a városrész Új Világnak nevezett negyede között.[1]
Nepomuki Szent János-templom | |
Katonai templom, Nepomuki Szent János katonai templom | |
Nemzeti kulturális örökség | |
![]() | |
![]() | |
A főhajó és a főoltár | |
Vallás | Keresztény |
Felekezet | Római katolikus |
Egyházmegye | Prágai főegyházmegye |
Névadója | Nepomuki Szent János |
Védőszent | Nepomuki Szent János |
Építési adatok | |
Építése | 1720–1729 |
Stílus | barokk |
Tervezője | Christoph Dientzenhofer, Kilian Ignaz Dientzenhofer |
Elérhetőség | |
Település | [[Prága
|cím = Kanovnická ulice 11900 Praha 1-Hradčany | LMI-kód = 39590/1-902 |világ]]örökség-azonosító = |
Hely | Kanovnická (5) |
Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Nepomuki Szent János-templom témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Története
szerkesztésA Szent Orsolya-rend 1700 körül úgy döntött, hogy egy második kolostort is épít Prágában. A kolostor templomát Szent Annának és Nepomuki Szent Jánosnak kívánták szentelni. A templomot Christoph Dientzenhofer tervei alapján és vezetésével kezdték építeni; az alapkövet 1720. október 20-án rakták le. Miután Dientzenhofer 1722-ben meghalt, a munkát fia, Kilian Ignaz Dientzenhofer vette át, akinek ez volt az első egyházi épülete. Az ifjabb Dientzenhofer elég jelentősen módosította a terveket.[1] A templom 1728-ban, egy évvel János szentté avatása előtt készült el, és 1729-ben szentelte fel František Ferdinand Khünburg prágai érsek.
Az Orsolya-rend mindvégig anyagi gondokkal küzdött, és ezt jelentősen súlyosbította, hogy kétszer is hadisarcot kellett fizetniük — először a svédeknek, majd a poroszoknak. 1784-ben a leromlott állapotú kolostort II. József bezáratta; a 34 apáca a rend újvárosi kolostorába költözött át.
A belső berendezést eladták, az épületet 1861-ig sóraktárnak használták. Václav Vavřinec Reiner értékes festményeit 1727-ben a libereci Észak-csehországi Múzeum kapta meg. 1861 után a prágai evangélikusok vették birtokukba az épületet, és ez lett a pohořeleci laktanya helyőrségi temploma.
A katolikusok 1902-ben kapták vissza templomukat, amit először is felújítottak. Korhű bútorzatát a Lőportorony melletti, Prágai Szent Adalbertnek szentelt és az Újvárosi Városháza építése miatt lebontásra ítélt templomból szállították át.
Az 1948-as kommunista hatalomátvétel után a templomot bezárták, de az egyház hamarosan visszakapta és érseki templommá alakította. Az 1970-es években Karel Stádník szobrászművész terve alapján építették át az oltárt és a szószéket.
Katonai jellegét 2001-ben adták vissza, azóta imádkozó hely a szerte a világon elesett katonákért és a békéért.
Az épület
szerkesztésA templom ovális alaprajzú, rendhagyóan nyugat felé tájolt barokk csarnoképület. Homlokzatát egy óratorony uralja, ennek fülkéjében Szent István szobra áll. Nepomuki János szobra angyalok között áll. A főbejárat mellett két, Václav Matěj Jäckl műhelyében készült allegórikus szobor áll volutákon. Egyikük másolat; ennek eredeti példányát a Nemzeti Múzeum Lapidáriumába adták át.
Belső berendezése
szerkesztésA mennyezeten Václav Vavřinec Reiner freskói Nepomuki Szent János életének epizódjait mutatják be. A Szent Adalbert-templomból áthozott oltár fő képe Jan Kryštof Liška munkája. A fölötte lebegő angyalka egy Václav Matěj Jäckl műhelyében készült szobordísz töredéke, amelyet így, torzó formájában őriztek meg.
Környezete
szerkesztésA templom északi oldalához csatlakozik az egykori kolostor épülete és udvara.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b Idegenvezető
Fordítás
szerkesztésEz a szócikk részben vagy egészben a Kostel svatého Jana Nepomuckého (Hradčany) című cseh Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
szerkesztés- ↑ Idegenvezető: Jindřich Pokorný et al.: Prága. Idegenvezető. (Sportovní a turistické nakladatelstcí) Praha, 1957. p. 56–57.