Hárs (növénynemzetség)

növénynemzetség

A hárs vagy hársfa (Tilia) nemzetség a mályvafélék családján belül a hársfaformák (Tilioideae) alcsaládba tartozik.

Hárs
Nagylevelű hárs (Tilia platyphyllos)
Nagylevelű hárs (Tilia platyphyllos)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Rosidae
Csoport: Eurosids II
Rend: Mályvavirágúak (Malvales)
Család: Mályvafélék (Malvaceae)
Alcsalád: Hársfaformák (Tilioideae)
Nemzetség: Hárs (Tilia)
L.
Fajok
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Hárs témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Hárs témájú médiaállományokat és Hárs témájú kategóriát.

Magháza virágzáskor még ötrekeszű, de az elsőként megtermékenyült magkezdemény gátolja a többi magkezdemény kifejlődését, és a magház teljes üregét kitöltve fejlődik maggá, ezért az érett hárstermés egymagvú makk.

Etimológia szerkesztés

A hárs szó finnugor eredetű, korábbi hás alakja a hársfán kívül ’fakéreg, háncs’ jelentéssel is bírt (a hársfa kérgéből egyébként könnyen készíthető háncs).[1][2]

A csángó-magyarok nyelvjárásába a hárs virágot, szàdokvirág-nak nevezik, és a fát szádoknak.[3]

Fajai szerkesztés

A nemzetség három faja található meg a Kárpát-medencében:

  • Az ezüst hárssal (Tilia tomentosa) főképp a városokban találkozunk.
  • A kislevelű hárs (Tilia cordata) szolgáltatja a legjobb teaalapanyagot.
  • A nagylevelű hárs (Tilia platyphyllos) erdeinkben a hűvösebb északi oldalakon, szurdokvölgyekben nő.
  • A nagylevelű és a kislevelű hárs természetes hibridjét európai hárs (Tilia × europaea) néven már Linné leírta. Ez mindkét szülőjénél magasabbra nőhet, egyéb tulajdonságai a két faj között állnak (a levélfonák érzugaiban fehéres-drapp szőrcsomók fejlődnek, termései kissé bordásak).

Az európai hárs kertészeti változatai szerkesztés

  • Tilia europaea 'Euchlora' (császárhárs),
  • Tilia europaea 'Pallida'

Felhasználása szerkesztés

Faanyagának világos, idővel kissé sötétedő színe, jellegtelen textúrája van, a geszt és a szíjács nem különül el egymástól. Puha, könnyű faanyag, gyorsan szárad.

A hársak adják minden fafaj közül talán a legkönnyebben, legjobban faragható faanyagot, ez a faszobrászat legkedveltebb anyaga. Minden forgácsoló és forgácsmentes eljárással könnyen megmunkálható, gőzöléssel jól hajlítható, gyönyörűen csiszolható.

Fafaragáshoz, esztergáláshoz, fametszethez, bútorgyártáshoz, hangszerekhez, furnérkészítéshez, rétegelt lemeznek, facipő készítésére, cellulózgyártásra, rajzszén készítésére használják.

Hársfavirág szerkesztés

A kis- és nagylevelű hársfa virágait a teljes virágzáskor gyűjtik, árnyékos helyen szárítják. Forrázata gyógyhatású, de élvezeti teaként is kedvelt. Felhasználják még gyógyhatású fürdővizekhez, vagy bőrápoló szerként. Hatóanyagait és felhasználását részletesen a kislevelű hárs leírásánál ismertetjük.

Egyes vidékeken hársfabort is készítenek belőle.

A hárs méhészeti jelentősége

Érdekességek szerkesztés

  • Szőkedencs temetőjében a 7-es út mellett áll egy közel 700 éves ezüst hárs.
  • A Szlovákia a Bojnice várkastély közelében áll egy több mint 700 éves fa, melyet Mátyás király hársfájának neveznek.
  • A hárs neve a lipován nyelvjárásban lippa, s mivel szokás szerint a szentképeket hársfából készült táblára festik, innen van az elnevezésük: „lipován”, azaz „hársfás”.[forrás?]
  • Zeusz hársfává változtatta Philürát saját kérésére.[4] A philüra az ókori görögöknél hársfát jelent, illetve hárshéjat is, melyre írtak.[5]

Képek szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. Hárs, in: Magyar etimológiai szótár. arcanum.hu. (magyarul) Budapest: Arcanum Adatbázis Kft. (Hozzáférés: 2017. augusztus 5.) arch
  2. Końćkɜ, koćkɜ U FU 'háncs, fakéreg' de 'Bast, Baumrinde' en 'bast, bark'. uralonet.nytud.hu. (magyarul) Budapest: Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete (Hozzáférés: 2017. augusztus 5.) arch
  3. Küllős Imola: A moldvai csángó magyarok hiedelmei. Korunk, XIX. évf. 2. sz. (2008) tiltott karakter az év paraméterben [[Kategória:]]
  4. Heinrich Wilhelm Stoll: Philyra 1). In Ausführliches Lexikon der griechischen und römischen Mythologie, 3. Band, 2. Abteilung: Pasikrateia–Pyxios, nebst Schluss von Palladion und Phoinix. Szerkesztette: Wilhelm Heinrich Roscher. Leipzig: B. G. Teubner. 1909. 2353–2354. o. (német nyelven)  
  5. philyra. In Finály Henrik: A latin nyelv szótára. Budapest: Franklin Társulat. 1884.  

Források szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés