Wikipédia

Bajmóc

kisváros Szlovákiában
(Bojnice szócikkből átirányítva)
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. augusztus 20.

Bajmóc (szlovákul Bojnice) kisváros Szlovákiában, a Trencséni kerület Privigyei járásában. Bajmóctölgyes és Bajmócfürdő tartozik hozzá.

Bajmóc (Bojnice)
Bajmóc látképe a várból (a háttérben Privigye)
Bajmóc látképe a várból (a háttérben Privigye)
Bajmóc címere
Bajmóc címere		 Bajmóc zászlaja
Bajmóc zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületTrencséni
JárásPrivigyei
Rangváros
PolgármesterFrantišek Tám
Irányítószám972 01
Körzethívószám046
Forgalmi rendszámPD
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség4978 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség247 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság298 m
Terület19,92 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 46′ 56″, k. h. 18° 35′ 10″48.782222°N 18.586111°EKoordináták: é. sz. 48° 46′ 56″, k. h. 18° 35′ 10″48.782222°N 18.586111°E
Bajmóc weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Bajmóc témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Fekvése

szerkesztés

Bajmóc Privigyétől 2 km-re nyugatra, a Nyitra-folyó jobb partján fekszik, a Sztrázsó-hegység keleti lábánál, 298 méteres tengerszint feletti magasságban. A várostól nyugatra emelkedik a Predné Štefankovo 600 méter magas csúcsa. Csaknem teljesen egybeépült Privigyével és Bajmócapátival, előbbitől a Nyitra-folyó, utóbbitól a fürdőkomplexum választja el.

Bajmócot országutak kötik össze Privigyével, Bajmócapátival, Kányaheggyel (5 km), valamint a hegyeken keresztül Sújtóval (7 km).

Nyugatról Sújtó, északról Kányahegy és Bajmóclazán, keletről Privigye, délről Bajmócapáti és délnyugatról pedig Kocurány községekkel határos.

Története

szerkesztés

A mai város területén már az őskorban is éltek emberek, erre utalnak a területén fekvő Prépost-barlangban talált őskori leletek. A kőkorban a lengyeli kultúra, az újkőkorszakban a vonaldíszes kerámiák népe élt ezen a vidéken. A bronzkorban, a hallstatt korban és később a puhói kultúra alatt is települések álltak itt. A honfoglalás előtti időkben korai szláv település volt a helyén. A honfoglalás előtt már várral megerősített hely volt, melyet a magyarok a 10. században foglaltak el.

A települést 1113-ban „Maimoz” néven említik először a zobori bencés apátság birtokainak határleírásában. Ekkor már ismert volt meleg vízű forrásai és vásárai. 1246-ban „Boymuch” néven említik. Nyitra várának tartozéka volt. Várát a 13. század második felében építette a Hont-Pázmány nembeli Kázmér, majd Csák Máté.1299 és 1321 között Csák Máté volt az ura. 1302-ben „Baymuch” néven írják. Csák Máté halála után a királyé lett. A középkorban olasz tulajdonosai voltak a várnak, akik bővítették és védőfalakkal erősítették. 1323-ban „Baymach” néven szerepel a különböző írásokban. 1366-ban I. Lajos királytól városi rangot kapott, a 15. századtól vásártartási joggal rendelkezett. 1395-től nemesi város, uradalmi központ lett.

A vár Mátyás király, Corvin János és a Szapolyaiak után 1527-ben a Thurzóké lett, akik sokat építettek rajta. A 16-17. században a város lakói sáfránnyal, sóval, vassal kereskedtek. 1530-ban[2] és 1599-ben kirabolta és felégette a török, de a várat eredménytelenül ostromolta. 1604-ben Bocskainak megnyitotta kapuit. A 17. században sorra alakultak céhei. 1623-ban Bethlen Gábor hajdúi pusztították el. 1637-ben a Pálffy családé lett a vár. 1670-ben a szabók, 1672-ben a csizmadiák céhe jött létre. 1675-ben 607 lakosa volt. 1683-ban Thököly Imre hadai sarcolták. 1687-ben megalakult a gombkötők céhe. A Rákóczi-szabadságharc alatt a kurucok fosztogatták. Rákóczi serege csak hosszas körülzárás után, 1704. július 8-án tudta kapitulációra bírni a várat. A trencséni csatát követően a császáriak egyheti ostrom után, 1708. november 11-én foglalták vissza. A 18. század elején megindult a szőlőtermesztés, de sokan gyümölcstermesztéssel, gabonakereskedelemmel, állattartással foglalkoztak. 1711-ben a kőművesek, 1750-ben a takácsok céhe alakult meg.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „BAJMÓTZ. Veinitz. Bojnitze. Tót Mező Város Nyitra Vármegyében, földes Ura 1637. esztendötöl fogva Gróf Pálfy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Turócz Vármegyének határja szélén. Vára arról nevezetes, mivel 365. ablakjai lévén, az esztendőnek napjaihoz intéztettek. Onofrid Gróf Apaturságot fundált itten 1479. esztendőben. Ambár szőlő hegye nintsen; de termő földgye jó, fája sintsen, vásárbéli jövedelme meglehetős, kendert áztató víze alkalmatos, réttyei jók, legelője elegendő, malma helyben, piatzozása közel, első Osztálybéli.”[3]

 
Régi ház a városközpontban

1828-ban Bajmócnak 116 háza volt 811 lakossal. A 19. században elterjedt a fazekasság, malmok, serfőzők működtek a városban.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a városról: „Bajmócz, (Bojnicz, Bodnicze), igen régi tót m. város, Nyitra vgyében, egy hegyen, közel a Nyitra vizéhez: 811 kath. lak., kik többnyire mesteremberek, és vagyonosak. – Nevezetes épületei: a kath. paroch. templom; a préposti lakás; a postahivatal-ház; s főkép a régi, most is lakható roppant várkastély. Első Károly alatt valami Selotus nevű Bán birta, mint bajmóczi gróf; I-ső Lajos alatt László, Oppelni herczeg, s Magyarországi nádor; később Leustachius de Hsva, szinte nádor; a min ez kitetszik egy 1393-ban kiadott diplomájából. 1473-ban Onuphtrius nevü grófokat esmérte urának; majd ezek elhunytával Corvinus Mátyás királyt, ki azt fiának, Corvinus Jánosnak ajándékozá. Ennek Poky nevü várnagya egy izben alattomosan meg akará János herczeget öletni; de hiv cselédei által megmentetvén, Poky életével lakolt. Corvinus János után Zápolyát uralta; I-ső Ferdinád azonban Thurzó Eleknek adá, kinek családja magvaszakadtával a gr. Pálffy családra szállott, s most gr. Pálffy Ferencz birja a hozzátartozó uradalommal együtt, melly 3 m. városból, 14 többnyire nagy falukból áll. Viszontagságai a várnak különfélék voltak. Ugyanis Trencsényi Máté I-ső Károly ellen hadat inditván, elfoglalta; V-ik László és Erzsébeth alatt a Hussiták voltak birtokában. 1533-ban a törökök a várost elpusztitották, de a vár sértetlenül maradt. 1599-ben ugyanez történt; majd ismét Bocskay seregei vették körül; s ekkor a gróf Thurzó Szaniszló parancsolatára, ki már ekkor a Szemptei várat feladta, meghódolt. 1404-ben tiz hónapi ostrom után nyitotta fel kapuját Bercsényinek, ki a várat az uradalommal együtt magának tartotta. 1470-ben az emlitett Onuphtrius gróf egy gazdag prépostságot alakitott itt, melly most is fentáll, s a prépost Bajmócz birtokosától neveztetik ki. A hegy tövében közel a Nyitrához egy meglepő szépségű vidéken van egy meleg fürdő. A forrás a tágas fördő-épület közepén fakad, s vize szintolly orvosi erővel bir, mint a Pöstyéni; azonban nincs olly meleg, mint emez, de hideg viz elegyitése nélkül meg sem lehet benne fördeni. Kénkőrész, nincs annyi benne, de a helyett timsó. Szinére nézve olly tiszta, hogy a fenekén a legkissebb tárgyat is megláthatni. A fürdő-épületben négy osztályokra hasított állófürdő (Gehbaad) van, a különböző sorsu vendégek számára. Ezenkivül több vendégszobák. A fördőben két cső segedelmével a hideg és meleg viz szüntelen ki- és befolyván, a melegség fokát tetszés szerint mérsékelni lehet.”[4]

Borovszky Samu monográfiasorozatának Nyitra vármegyét tárgyaló része szerint (részletek): „Bajmócz, a Nyitra völgyben, a regényes bajmóczi hegyoldalon fekszik. Lakosai tótajkuak, számuk 1183, vallásuk r. kath. Postája van, távirója Privigye, vasúti állomása Privigye-Bajmócz. Itt van a gróf Pálffy János tulajdonát képező hires vár. A vár déli oldalán mély katlanban fakadnak a hévvizek, a melyek már IV. Béla idejében ismeretesek voltak gyógyhatásukról. [...] Bajmócz várának eredete a történelmi idők homályában vész el, tény azonban, hogy már a hon foglalás idején fennállott és a hagyomány szerint Bojnik rablólovag építtette. Átkutatva a régi okiratokat, Bajmócz község elnevezése különféleképen fordul elő; leggyakoribb a "Boynicz", Bojnocz vagy pedig "Weinitz" elnevezés. [...] Bajmócz községét 1 méter 20 cm. vastagságu kőfal veszi körül s alatta számos, már részben bedűlt alagút vezet, a melyek a vár nagy kútjával vannak összekötve. A Bajmócz vidékén különösen Koós tájékán felfedezett őskori leletek, urnák, bronz-korszakbeli tárgyak arra mutatnak, hogy a vidék már az őskorban is lakott volt. Bottka Tivadar szerint első lakói quadok és markomannok voltak. Említést érdemel a vár kapuja előtt álló hársfa, a mely körülbelül 500-600 éves lehet, - de 1897. május havában egy nagy vihar majdnem megsemmisítette. A várat jelenlegi birtokosa, id. gróf Pálffy János nagy költséggel és fénynyel, a maga rajza és részletes utasításai alapján helyreállíttatja, a XV. század első felében divatos francia késő csucsives stilben. A restaurálás technikai részét Hubert József budapesti műépítész kiváló szakértelemmel vezeti. Fellegvára már készen áll és ha az egész mű elkészül, ez lesz az ország egyik legmonumentálisabb épülete.”[5]

A Pálffyak végig karban tartották egyik legfőbb birtokközpontjukat, majd a 20. század elején pompás, 365 ablakos várkastéllyá varázsolták. A trianoni diktátumig Nyitra vármegye Privigyei járásához tartozott.

1966-ban csatolták hozzá Bajmóctölgyest.

Népessége

szerkesztés

1880-ban 1033-an lakták, ebből 44 magyar, 42 német és 913 szlovák anyanyelvű; illetve 1010 római katolikus, 22 izraelita és 1 evangélikus vallású volt.

1890-ben 1183 lakosából 34 magyar és 1087 szlovák anyanyelvű volt.

1900-ban 1274 lakosából 65 magyar és 1159 szlovák anyanyelvű volt.

1910-ben 1346-an lakták, ebből 1192 szlovák, 114 magyar, 36 német és 4 egyéb anyanyelvű.

1921-ben 1307 lakosából 30 magyar és 1242 csehszlovák volt.

1930-ban 1465-en lakták: 20 magyar, 13 német, 10 zsidó, 1 ruszin, 1 egyéb nemzetiségű, 1418 csehszlovák és 2 állampolgárság nélküli.

1970-ben 3873 lakosából 12 magyar és 3817 szlovák volt.

1980-ban 4821 lakosából 9 magyar és 4760 szlovák volt.

1991-ben 5084-en lakták, ebből 19 magyar és 4995 szlovák.

2001-ben 5006 lakosából 4859 szlovák és 11 magyar volt.[6]

2011-ben 4923 lakosából 4515 szlovák, 27 cseh, 14 magyar, 8 német, 20 egyéb nemzetiségű és 328 ismeretlen nemzetiségű volt.

2021-ben 4978-an lakták: 4566 (+16) szlovák, 14 (+10) magyar, 90 (+28) egyéb, 1 (+1) cigány, (+2) ruszin és 307 ismeretlen nemzetiségű.[7]

Nevezetességei

szerkesztés
 
Bajmóc vára
  • Fő nevezetessége 1899 és 1909 között átalakított vára, mely teljes épségben áll. Megközelítőleg tíz film forgatásának helyszíne. Többek között itt forgatták a Pán a hvezdár, Fantaghiro, Šíleně smutná princezná és a Zlaté jablko cseh illetve szlovák filmeket.
  • A vár alatti parkban 30-40 fokos termálvizű gyógyfürdő található.
  • A várkastély bejáratának közelében áll Szlovákia legöregebb, több mint 700 éves fája, melyet Mátyás király hársfájának neveznek, de Bocskayval is összekötötték már.[8]
  • Toursi Szent Mártonnak szentelt római katolikus temploma a 14. század második felében épült a régebbi, 1244-ben már említett templom helyén. Déli gótikus kápolnája a 15. század második felében épült, 1520-ban és 1640-ben átépítették. A kóruson két, 17. századi dombormű található, a templom berendezése 17-18. századi.
  • Nepomuki Szent János barokk szobra 1741-ből származik, a templom mellett áll egy kis kápolnában.
  • A vártól nyugatra álló kapu a 17. század első felében épült.
  • A városban több reneszánsz és barokk lakóház található.

Képtár

szerkesztés
  •  
    Városháza
  •  
    A Szent Márton-templom
  •  
    Mátyás király hársfája
  •  
    A város főtere (Hurban-tér), háttérben a várral
  •  
    A Nepomuki Szent János-kápolna
  •  
    Nepomuki Szent János szobra
  •  
    17. századi kapu
  •  
    Második világháborús emlékmű
  •  
    Hurban-tér
  •  
    A templomot körülvevő várfal
  •  
    Plébánia

Testvérvárosok

szerkesztés

Irodalom

szerkesztés
  • Kelecsényi József 1858: A bajmóczi várkastély és az óriási hársfa. István bácsi naptára.
  • Ján Novák 1922: Bojnice a ich okolie.
  • Florián Hodál - Dobroslava Menclová 1956: Bojnický hrad.
  • Gergelyi Ottmár 1962: Z minulosti Bojnických kúpeľov In: vlastivedný zborník Horná Nitra 1. Banská Bystrica.
  • Ján Kováč 1967: Bojnice.
  • Ján Hajduch 1967: Bojnice a okolie.
  • Ján Kováč 1970: Nové bojnické zvony – staré zvonolejárstvo. In: Vlastivedný zborník Horná Nitra V.
  • Pavel Horváth 1970: Príspevok k dejinám bojnického hradu a panstva v druhej polovici 16. stor. In: Vlastivedný zborník Horná Nitra V.
  • Marta Remiášová 1970: Výskum v areáli bojnického kostola In: Vlastivedný zborník Horná Nitra V.
  • Eugen Majerský 1973: Bojnice - stručný sprievodca.
  • Augustín Rebro 1976: Bojnické kúpele z balneologického hľadiska In: Vlastivedný zborník Horná Nitra VII. Banská Bystrica.
  • Vojtech Dangl 1984: Bitky a bojiská. 134-136.
  • Peter Školna a kol. 1985: Bojnice - stručný sprievodca.
  • Jaroslav Malečka - Marta Remiášová 1989: Z dejín Bojnického zámku.
  • Anastázia Kubová - Dušan Valovič 1990: Bojnice.
  • Ľubica Mezerová 1990: Múzeum v Bojniciach - sprievodca po expozíciách múzea.
  • Augustín Rebro 1992: Bojnické kúpele v starších literárnych pamiatkach In: Vlastivedný zborník Horná Nitra 15.
  • Marta Remiášová – Katarína Malečková – Martin Bóna 1997: Výskum Archívneho krídla hradu Bojnice. In: Pamiatky a múzeá 1997/4, 25–27
  • 1998 Gróf Ján Pálffy ako zberateľ, katalóg k výstave.
  • Marek Púčik 2017: Oltárnictvo sv. Antona Pustovníka v Bojniciach v stredoveku. In: Ingenii laus - Zborník štúdií venovaný jubilujúcemu prof. PhDr. Jánovi Lukačkovi, CSc.
  • Marek Púčik 2023: Najstaršie stredoveké zobrazenie Bojnického hradu. In: Eva Benková (ed.): Vyeru tak gyest - K sedemdesiatinám profesora Jána Lukačku. Bratislava

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. ↑ Martinus Zeiller 1664: Neue Beschreibung des Königreichs Ungarn. p. 39.
  3. ↑ Vályi András: Magyar országnak leírása | Országleírások | Kézikönyvtár (magyar nyelven). www.arcanum.com. (Hozzáférés: 2023. február 27.)
  4. ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  5. ↑ Samu, Borovszky; Pásztor: Magyarország vármegyéi és városai. mek.oszk.hu, Hiba: Érvénytelen idő. (Hozzáférés: 2023. február 27.)
  6. ↑ Kárpát-medencei Magyar Kutatási Adatbázis[halott link]
  7. ↑ ma7.sk
  8. ↑ Jožo Martinka 1928: "Stála lipa, stála...". Časopis muzeálnej slovenskej spoločnosti 1928, 106-107

További információk

szerkesztés

Lásd még

szerkesztés
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Bajmóc&oldid=27383191”