Bajmóc
Bajmóc (szlovákul Bojnice) kisváros Szlovákiában, a Trencséni kerület Privigyei járásában. Bajmóctölgyes és Bajmócfürdő tartozik hozzá.
| Bajmóc (Bojnice) | |||
.jpg) | |||
| Bajmóc látképe a várból (a háttérben Privigye) | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Szlovákia | ||
| Kerület | Trencséni | ||
| Járás | Privigyei | ||
| Rang | város | ||
| Polgármester | František Tám | ||
| Irányítószám | 972 01 | ||
| Körzethívószám | 046 | ||
| Forgalmi rendszám | PD | ||
| Testvérvárosok | Lista
| ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 4934 fő (2017. dec. 31.)[1] +/- | ||
| Népsűrűség | 247 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 298 m | ||
| Terület | 19,92 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Bajmóc
Pozíció Szlovákia térképén
| |||
| é. sz. 48° 46′ 55″, k. h. 18° 35′ 01″Koordináták: é. sz. 48° 46′ 55″, k. h. 18° 35′ 01″ | |||
| Bajmóc weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Bajmóc témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |||
FekvéseSzerkesztés
Bajmóc Privigyétől 2 km-re nyugatra, a Nyitra folyó jobb partján fekszik, a Sztrázsó-hegység keleti lábánál, 298 méteres tengerszint feletti magasságban. A várostól nyugatra emelkedik a Predné Štefankovo 600 méter magas csúcsa. Csaknem teljesen egybeépült Privigyével és Bajmócapátival, előbbitől a Nyitra folyó, utóbbitól a fürdőkomplexum választja el.
Bajmócot országutak kötik össze Privigyével, Bajmócapátival, Kányaheggyel (5 km), valamint a hegyeken keresztül Divékrudnóval (11 km).
Nyugatról Sújtó, északról Kányahegy és Bajmóclazán, keletről Privigye, délnyugatról pedig Bajmócapáti és Kocurány községekkel határos.
TörténeteSzerkesztés
A mai város területén már az őskorban is éltek emberek, erre utalnak a területén fekvő Prépost-barlangban talált őskori leletek. A kőkorban a lengyeli kultúra, az újkőkorban a vonaldíszes kerámiák népe élt ezen a vidéken. A bronzkorban, a hallstatt korban és később puhói kultúra alatt is települések álltak itt. A honfoglalás előtti időkben korai szláv település volt a helyén. A honfoglalás előtt már várral megerősített hely volt, melyet a magyarok a 10. században foglaltak el.
A települést 1113-ban "Maimoz" néven említik először a zobori bencés apátság birtokainak határleírásában. Ekkor már ismertek volt melegvízű forrásai és vásárai. 1246-ban "Boymuch", 1302-ben "Baymuch", 1323-ban "Baymach" néven szerepel a különböző írásokban. Nyitra várának tartozéka volt. 1299 és 1321 között Csák Máté volt az ura, halála után a királyé lett. 1366-ban I. Lajos királytól városi rangot kapott, a 15. századtól vásártartási joggal rendelkezett. 1395-től nemesi város, uradalmi központ lett. 1530-ban[2] és 1599-ben kirabolta és felégette a török, de a várat eredménytelenül ostromolta. 1623-ban Bethlen Gábor hajdúi pusztították el. 1683-ban Thököly Imre, 1704-ben Rákóczi kurucai fosztogatták. Rákóczi serege a várat is elfoglalta. A 16 - 17. században lakói sáfránnyal, sóval, vassal kereskedtek. 1675-ben 607 lakosa volt. A 18. század elején megindult a szőlőtermesztés, de sokan gyümölcstermesztéssel, gabonakereskedelemmel, állattartással foglalkoztak. A 17. században sorra alakultak céhei. 1670-ben a szabók, 1672-ben a csizmadiák, 1687-ben a gombkötők, 1711-ben a kőművesek, 1750-ben a takácsok céhe alakult meg.
1828-ban Bajmócnak 116 háza volt 811 lakossal. A 19. században elterjedt a fazekasság, malmok, serfőzők működtek a városban. Tűzoltó egyesületét 1892-ben alapították.
Várát a 13. század második felében építette a Hont-Pázmány nembeli Kázmér, majd Csák Máté, 1321 után királyi vár. A középkorban olasz tulajdonosai voltak, akik bővítették és védőfalakkal erősítették. Mátyás király, Corvin János és a Szapolyaiak után 1527-ben a Thurzóké lett, akik sokat építettek rajta. A török 1530-ban és 1599-ben is eredménytelenül ostromolta. 1604-ben Bocskainak megnyitotta kapuit. 1637-ben a Pálffy családé lett. A Rákóczi-szabadságharc alatt a kurucok csak hosszas körülzárás után, 1704. július 8-án tudták kapitulációra bírni. A trencséni csatát követően a császáriak egyheti ostrom után, 1708. november 11-én foglalták vissza.
Fényes Elek szerint "Első Károly alatt valami Selotus nevű Bán birta, mint bajmóczi gróf; I-ső Lajos alatt László, Oppelni herczeg, s Magyarországi nádor; később Leustachius de Hsva, szinte nádor; a min ez kitetszik egy 1393-ban kiadott diplomájából. 1473-ban Onuphrius nevü grófokat esmérte urának; majd ezek elhunytával Corvinus Mátyás királyt, ki azt fiának, Corvinus Jánosnak ajándékozá. Ennek Poky nevü várnagya egy izben alattomosan meg akará János herczeget öletni; de hiv cselédei által megmentetvén, Poky életével lakolt. Corvinus János után Zápolyát uralta; I-ső Ferdinád azonban Thurzó Eleknek adá, kinek családja magvaszakadtával a gr. Pálffy családra szállott, s most gr. Pálffy Ferencz birja a hozzátartozó uradalommal együtt, melly 3 m. városból, 14 többnyire nagy falukból áll. Viszontagságai a várnak különfélék voltak. Ugyanis Trencsényi Máté I-ső Károly ellen hadat inditván, elfoglalta; V-ik László és Erzsébeth alatt a Hussiták voltak birtokában. 1533-ban a törökök a várost elpusztitották, de a vár sértetlenül maradt. 1599-ben ugyanez történt; majd ismét Bocskay seregei vették körül; s ekkor a gróf Thurzó Szaniszló parancsolatára, ki már ekkor a Szemptei várat feladta, meghódolt. 1704-ben tiz hónapi ostrom után nyitotta fel kapuját Bercsényinek, ki a várat az uradalommal együtt magának tartotta. 1470-ben az emlitett Onuphtrius gróf egy gazdag prépostságot alakitott itt, melly most is fentáll, s a prépost Bajmócz birtokosától neveztetik ki."[3]
Fényes Elek így ír róla: "Bajmócz, (Bojnicz, Bodnicze), igen régi tót m. város, Nyitra vgyében, egy hegyen, közel a Nyitra vizéhez: 811 kath. lak., kik többnyire mesteremberek, és vagyonosak."[3]
A Pálffyak végig karban tartották egyik legfőbb birtokközpontjukat, majd a 20. század elején pompás, 365 ablakos várkastéllyá varázsolták. A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Privigyei járásához tartozott.
NépességeSzerkesztés
1880-ban 1033 lakosából 44 magyar, 42 német és 913 szlovák anyanyelvű volt. Ebből 1010 római katolikus, 22 izraelita és 1 evangélikus vallású volt.
1890-ben 1183 lakosából 34 magyar és 1087 szlovák anyanyelvű volt.
1900-ban 1274 lakosából 65 magyar és 1159 szlovák anyanyelvű volt.
1910-ben Bajmócnak 1346 lakosából 1192 szlovák, 114 magyar, 36 német és 4 egyéb anyanyelvű volt. Bajmóctölgyesnek 291 lakosából 285 szlovák és 6 egyéb anyanyelvű volt.
1921-ben 1307 lakosából 30 magyar és 1242 csehszlovák volt.
1930-ban 1465 lakosából 20 magyar, 13 német, 10 zsidó, 1 ruszin, 1 egyéb nemzetiségű, 1418 csehszlovák és 2 állampolgárság nélküli volt. Bajmóctölgyesen 361 csehszlovák élt.
1970-ben 3873 lakosából 12 magyar és 3817 szlovák volt.
1980-ban 4821 lakosából 9 magyar és 4760 szlovák volt.
1991-ben 5084 lakosából 19 magyar és 4995 szlovák volt.
2001-ben 5006 lakosából 4859 szlovák és 11 magyar volt.[4]
2011-ben 4923 lakosából 4515 szlovák, 27 cseh, 14 magyar, 8 német, 20 egyéb nemzetiségű és 328 ismeretlen nemzetiségű volt.
2021-ben 4978 lakosából 4566 (+16) szlovák, 14 (+10) magyar, 90 (+28) egyéb, 1 (+1) cigány, (+2) ruszin és 307 ismeretlen nemzetiségű volt.[5]
NevezetességeiSzerkesztés
- Fő nevezetessége 1899 és 1909 között átalakított vára, mely teljes épségben áll. Megközelítőleg tíz film forgatásának helyszíne. Többek között itt forgatták a Pán a hvezdár, Fantaghiro, Šíleně smutná princezná és a Zlaté jablko cseh illetve szlovák filmeket.
- A vár alatti parkban 30-40 fokos termálvizű gyógyfürdő található, melyről Fényes Elek ezeket írja: "A hegy tövében közel a Nyitrához egy meglepő szépségű vidéken van egy meleg fürdő. A forrás a tágas fördő-épület közepén fakad, s vize szintolly orvosi erővel bir, mint a Pöstyéni; azonban nincs olly meleg, mint emez, de hideg viz elegyitése nélkül meg sem lehet benne fördeni. Kénkőrész, nincs annyi benne, de a helyett timsó. Szinére nézve olly tiszta, hogy a fenekén a legkissebb tárgyat is megláthatni. A fürdő-épületben négy osztályokra hasított állófürdő (Gehbaad) van, a különböző sorsu vendégek számára. Ezenkivül több vendégszobák. A fördőben két cső segedelmével a hideg és meleg viz szüntelen ki- és befolyván, a melegség fokát tetszés szerint mérsékelni lehet."[3]
- A várkastély bejáratának közelében áll Szlovákia legöregebb, több mint 700 éves fája, melyet Mátyás király hársfájának neveznek.
- Toursi Szent Mártonnak szentelt római katolikus temploma a 14. század második felében épült a régebbi, 1244-ben már említett templom helyén. Déli gótikus kápolnája a 15. század második felében épült, 1520-ban és 1640-ben átépítették. A kóruson két, 17. századi dombormű található, a templom berendezése 17-18. századi.
- Nepomuki Szent János barokk szobra 1741-ből származik, a templom mellett áll egy kis kápolnában.
- A vártól nyugatra álló kapu a 17. század első felében épült.
- A városban több reneszánsz és barokk lakóház található.
KéptárSzerkesztés
Városháza
A Szent Márton-templom
Mátyás király hársfája
A város főtere (Hurban-tér), háttérben a várral
A Nepomuki Szent János-kápolna
Nepomuki Szent János szobra
17. századi kapu
Második világháborús emlékmű
Hurban-tér
A templomot körülvevő várfal
Plébánia
TestvérvárosokSzerkesztés
IrodalomSzerkesztés
- Kelecsényi József 1858: A bajmóczi várkastély és az óriási hársfa. István bácsi naptára.
- Ján Novák 1922: Bojnice a ich okolie.
- Florián Hodál - Dobroslava Menclová 1956: Bojnický hrad.
- Gergelyi Ottmár 1962: Z minulosti Bojnických kúpeľov In: vlastivedný zborník Horná Nitra 1. Banská Bystrica.
- Ján Kováč 1967: Bojnice.
- Ján Hajduch 1967: Bojnice a okolie.
- Ján Kováč 1970: Nové bojnické zvony – staré zvonolejárstvo. In: Vlastivedný zborník Horná Nitra V.
- Pavel Horváth 1970: Príspevok k dejinám bojnického hradu a panstva v druhej polovici 16. stor. In: Vlastivedný zborník Horná Nitra V.
- Marta Remiášová 1970: Výskum v areáli bojnického kostola In: Vlastivedný zborník Horná Nitra V.
- Eugen Majerský 1973: Bojnice - stručný sprievodca.
- Augustín Rebro 1976: Bojnické kúpele z balneologického hľadiska In: Vlastivedný zborník Horná Nitra VII. Banská Bystrica.
- Vojtech Dangl 1984: Bitky a bojiská. 134-136.
- Peter Školna a kol. 1985: Bojnice - stručný sprievodca.
- Jaroslav Malečka - Marta Remiášová 1989: Z dejín Bojnického zámku.
- Anastázia Kubová - Dušan Valovič 1990: Bojnice.
- Ľubica Mezerová 1990: Múzeum v Bojniciach - sprievodca po expozíciách múzea.
- Augustín Rebro 1992: Bojnické kúpele v starších literárnych pamiatkach In: Vlastivedný zborník Horná Nitra 15.
- 1998 Gróf Ján Pálffy ako zberateľ, katalóg k výstave.
- Marek Púčik 2017: Oltárnictvo sv. Antona Pustovníka v Bojniciach v stredoveku. In: Ingenii laus - Zborník štúdií venovaný jubilujúcemu prof. PhDr. Jánovi Lukačkovi, CSc.
JegyzetekSzerkesztés
- ↑ Počet obyvateľov SR k 31. 12. 2019
- ↑ Martinus Zeiller 1664: Neue Beschreibung des Königreichs Ungarn. p. 39.
- ↑ a b c Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ Kárpát-medencei Magyar Kutatási Adatbázis[halott link]
- ↑ ma7.sk
