Szíjács

A szíjács (latinul alburnum) a fatest (xylem) külső, kambium felőli része.[1] Az alatta elhelyezkedő geszttel ellentétben, amely a fa elhalt sejtjeiből áll, a szíjács a fatest élő része, amelynek elsődleges feladata a nedvek szállítása a gyökerektől a lombokig.

Tiszafa törzsének metszete, a világos színű rész a szíjács, a sötét a geszt

A szíjács általában világosabb, mint a geszt, legtöbbször az évgyűrű vonalát követi. A szíjács–geszt határ lehet éles, mint a tölgyek, akác, vörösfenyő esetében, vagy fokozatos, mint a dió, kőris, fűzfa esetében.

A fa szíjácsa a legtöbb esetben kevésbé tartós, a felhasználás szempontjából kevésbé értékes, mint a geszt.

Egyes fák, például a gesztenye vagy az eperfa szíjácsa általában vékony, míg másoké, például a juharé vagy a hikorié általában vastag.[2]

Jegyzetek szerkesztés

  1. Capon, Brian. Botany for Gardeners, 2nd, Portland, OR: Timber Publishing, 65. o. (2005). ISBN 0-88192-655-8 
  2. Record, Samuel James. The Mechanical Properties of Wood: Including a Discussion of the Factors Affecting the Mechanical Properties, and Methods of Timber Testing (angol nyelven). J. Wiley & Sons, Incorporated, 51. o. (1914) „The term heartwood derives solely from its position and not from any vital importance to the tree as a tree can thrive with heart completely decayed.”