Főmenü megnyitása

Szervátiusz Tibor

magyar szobrászművész

Szervátiusz Tibor (Kolozsvár, 1930. július 26.Budapest, 2018. április 25.) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas magyar szobrászművész. Szervátiusz Jenő szobrászművész és Lukács Ilona gyermeke. 1977-ben kényszerűségből, a Securitate zaklatási miatt áttelepült Magyarországra. Budapesten élt és alkotott haláláig.

Szervátiusz Tibor
Született 1930. július 26.
Kolozsvár
Elhunyt 2018. április 25. (87 évesen)[1]
Budapest
Állampolgársága magyar
Házastársa Barna Klára
SzüleiSzervátiusz Jenő
Foglalkozása szobrászművész
Iskolái [Képzőművészeti Egyetem ,Kolozsvár] (1949–1955)
Kitüntetései
Sírhely Fiumei Úti Sírkert Új Művészparcella

A Wikimédia Commons tartalmaz Szervátiusz Tibor témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

1937-ben szülei elváltak; ekkor édesanyjával élt. Majd 1949-ben édesapjához költözött a Tímár utcába, s a két szobrász ezután már nem vált el egymástól, Budapesten is együtt laktak az apa haláláig. Iskoláit a Zágoni Mikes Kelemen Piarista Főgimnáziumban kezdte meg, s az utolsó évet kivéve itt tanult.

A háború után megszüntetik a katolikus gimnáziumot, s a Farkas utcai református kollégiumban érettségizett. Egy év késéssel vették csak fel a kolozsvári Képzőművészeti Főiskolára (ma: Képzőművészeti és Formatervezési Egyetem) 1955-ben főiskolai gyakorlatra ment Moldvába, s az ott szerzett élmények igen nagy hatással voltak a művészetére. Már ebben évben faragott csángó portrékat (Csángó asszony , Csángó leány, s később már a hetvenes években számtalan csángó Madonna készült vésője nyomán), és több száz rajzot is készített a csángó emberekről. (A grafikák közül csak a Csángó Daloskönyvben megjelent mintegy kéttucatot ismeriheti a közönség, jelenleg feldolgozás alatt áll) Moldvába még többször elment kezdő szobrászként, majd édesapjával is, akinek szintén megtermékenyíti a szobrászatát az ott lelt ősi magyar világ (Csángó sirató, Kokojzaevők).

1956-ban kezdte faragni a legendássá vált andezit Adyt, amelyet 13 év után fejezett csak be. Nem lévén akkor Erdélyben semmiféle korszerű faragó eszköz vagy véső, kénytelen volt maga kovácsolni a későbbi vídiához hasonló, kemény követ is faragó szerszámot, amellyel a szintén andezitből készült Móriczot már két év alatt elkészítette. Móricz Zsigmond piknikus portréját, létportrájá t- ahogyan Szervátiusz Tibor nevezi művészetének ezt az ágát -, később feleki gömbmészkőből is megfaragta. Ebből a földtörténeti ritkaságszámba menő kemény kőzetből még elkészítette a Napisten leánya c. alkotását is.

A kolozsvári művészeti szövetség Moszkvába és Leningrádba küldte tanulmányútra 1958-ban. Itt ismerkedett meg az Ermitázs paziriki leleteivel, a szkíta királysír anyagával. Döntő hatással volt életére, szobrászatára, ettől kezdve nagyobb erővel fordult a magyarság múltja, őskultúrája felé (Szőlőistennő, Nimród, Ősanya, Táti Ister-pár).

Nagyon nehéz körülmények között él családjával, még arra is rákényszerül, hogy két évig a bábszínháznak bábokat faragjon. Ebből a nehéz helyzetből az mentetteki, hogy édesapja, mint elismert szobrász Állami díjat kap 1964-ben, s innentől kezdve anyagilag is támogatja művészfiát.

1968-ban kezdi el "építeni"( Csoóri Sándor szavai) a Tüzes trónon Dózsáját. Négy évig dolgozik rajta. ( közben 1970-ben elválik első feleségétől)

1971-72-ben édesapjával megfaragják "tonnás hegyibeszédet"(Sütő András megfogalmazása), s azt felállítják Farkaslakán a Tamási Áron sírja melletti parkban. Az azóta eltelt évtizedek alatt legendássá lett a mű.

Kényszerűségből 1977-ben áttelepül Magyarországra, s a kezdeti szűkös körülmények után 1982-ben beköltözik a Csíksomyló úti házba, ahol már dolgozhat , alkalmas a tér kint és bent is nagyobb szobrok létrehozására. Közben édesapjával már együtt élnek 1978-tól Budapesten, bár Szervátiusz Jenő

hivatalosan nem telepedett át. A Csíksomlyó úti házban is fiával lakik, s a halál is itt éri 1983-ban.

Válása után társa, felesége, művészetének segítője, menedzsere lesz: Barna Klára, aki Szervátiusz Klára névvel jelentetett meg több albumot, cikket, interjúkötetet Szervátiusz Tiborról. S számtalan kiállítást rendezett férjének külföldön és itthon.

1996-ban Kőbányán felavatják nagy történelmi emlékművét a Magyar Oltárt, s ugyanezen évben a Kolozsváron maradt Szervátiusz műveket neki ajándékozta a Szent Mihály Plebánián keresztül Erdélynek, s megnyílt a két Szervátiusz állandó kiállítása. ( 12 Szervátiusz Tibor és 67 Szervátiusz Jenő szobrát láthatják ott az érdeklődők.)

A nagy kőből készült emlékművek sora következik : Győr, Budapest, Esztergom , Tát örvendezhet nekik Nagymaros és Orosháza mellett.

(Boldogasszonykő, Hídoltalmazó Boldogasszony, Tári Ister-pár, Történelmi Emlékpark )

2003-ban feleségével , Klárával életrehívják a Szervátiusz Alapítványt, amelynek elnöke mai napig is a feleség, és megalapítják a Szervátiusz Jenő-díjat. (Szervátiusz Klára férje halála után megalapítja a Szervátiusz Tibor Öszöndíjat is.)

2011-ben bekerül a Parlementbe a Szabó Dezső létportré.

2015-ben a Nemzet Művésze címet kapja meg.

2016-ban felavatják a Tiszta forrásból című kompozíciót Kecskeméten.

Ugyanezen évben a Műcsarnokban kerül sor a két Szervátiusz első és egyetlen közös kiállítására. Ezúttal már életmű kiállításra Két szobrász , két nemzedék címmel.

Hosszantartó betegség után 2018. április 25-én távozott a földi életből .





MűveiSzerkesztés

 
1956-os emlékmű
Budapest (2001)
 
II. világháborús emlékmű
Részlet
Alternatív cím:
Fekete Madonna
Pápa (1997)
 
Rózsakerti Madonna
Részlet
 
Rózsakerti Madonna
Budapest (2002)
 
Kőrösi Csoma Sándor szobra
Dunakeszi (1988)
 
Szabó Dezső
Budapest, (1990)
 
Ister pár
Tát (2006)
 
Szervátiusz Jenő síremléke, Szervátiusz Tibor alkotása
  • Ady Endre (1956–1968)
  • Szent István (1957)
  • Szent László (1957)
  • Csángó leány (1957)
  • Kolozsvári Piéta (1957)
  • Kendős csángó asszony (1957)
  • Kalotaszegi Madonna (1957)
  • Ősnemzés (1963)
  • Napisten ébredése (1963)
  • Napisten leánykája (1963)
  • Móricz (1963)
  • Diaszpóra (1963, 1969)
  • Szülőföldem: Erdély (1964)
  • Kolozsvári Krisztus (1964)
  • Székely Pietà (1965)
  • Ősanya (1965)
  • Bartók (1965, 2001)
  • Rózsa Sándor (1966)
  • Móricz Zsigmond (1967)
  • Dózsa halála (1967)
  • Tüzes trónon (1968–1970)
  • Tamási Áron síremléke (1971–1972)
  • Rajeczky Benjámin-emlékkő (1972)
  • Napisten rendje (1972)
  • Napisten kedve (1973)
  • Petőfi halála (1973)
  • Ispánkút (1977)
  • Jókai emlékkő (1978)
  • Németh László (1979)
  • Cantata profana (1980)
  • Kőrösi Csoma Sándor (1980)
  • Életfa (1981, 1984)
  • Csak tiszta forrásból (1983)
  • Nagy László-síremlék (1985)
  • Kós Károly (1987, 2000)
  • Mártír (1988)
  • Eötvös József-emlékoszlop (1988)
  • Megváltó (1989)
  • Erdélyi Pietà (1990)
  • Szabó Dezső-portré (1990)
  • Erdélyi sirató (1991)
  • 1956 (1991)
  • Trianon (1991)
  • Márton Áron Erdély püspöke (1992)
  • Rajeczky Benjámin (1992)
  • Etele (1993)
  • Fekete Madonna (1993)
  • Fájdalom kapuja (1994)
  • Magyar oltár (1994–1996)
  • Corpus (1995)
  • Nagymarosi Pietà (1995)
  • Szerelem (1996)
  • 1848-as emlékmű (1996)
  • Honfoglalási emlékmű (1996, Zamárdi)
  • Márton Áron püspök (1997)
  • Corpus rajz (1997)
  • Jókai dombormű (1997)
  • Petőfi (1997)
  • Szőlőistennő (1998)
  • Boldogasszony-kő (2000)
  • 1956-os emlékmű (2001)
  • Hídoltalmazó Boldogasszony (2001)
  • Boldogasszony (2003)
  • Ister pár (2004–2006)
  • Szent Mihály arkangyal (2009)
  • Turul (2009)
  • ÍRÁSAI
  • Közvetlen közelről (1961)
  • Vajon kell-e a portré? (1965)
  • Találkozás Karácsony Jánossal (1965)
  • Valóság és művészet (1966)
  • Csodamadár (1967)
  • Népművészet, képzőművészet (1969)
  • Gondolatok (1973)
  • Önvallomás
  • K Ö N Y V E I
  • Kolozsvári Szervátiusz Tibor, 1994. Szerk: Babiczky Klára ( feleség korábbi neve) Püski Kiadó
  • Szervátiusz Klára: Az idő kapujában, Szervátiusz Tibor szobrairól, 2003. Püski
  • Szervátiusz Tibor , monográfia , 2009 első kiadás, szerkesztő: Szervátiusz Klára, Szervátiusz Alapítvány-Mikes
  • Mindörökké, Erdély, Szervátiusz Tiborral beszélget Szervátiusz Klára, 2009. Kairosz
  • Szervátiusz Tibor monográfia 2. kiadás, 2017. december, Szervátiusz Alapítvány

KiállításaiSzerkesztés

EgyéniSzerkesztés

CsoportosSzerkesztés

  • 1953, 1966 Budapest, Kolozsvár
  • 1954, 1959 Bukarest
  • 1964-1965, 1968, 1971 Kolozsvár
  • 1966 Belgrád, Zágráb
  • 1967 Antwerpen
  • 1978–1979, 1981–1982 Budapest
  • 1982 Offenburg
  • 1999. Párizs

Művei közgyűjteményekbenSzerkesztés

Díjai, elismerései (válogatás)Szerkesztés


FILMJEI

1971. Cantata profana, rendező: Nina Behát, velencei Arany Kaks díjas film

1995. Faragjunk magunknak Istent , rendező: Koltay Gábor

1996. Magyar Oltár, operatőr: Koltay Gergely, rendassz.: Szervátiusz Klára

2005. Trianon, rendező: Kolta Gábor

2010. Szerelmes földrajz, rendező:

JegyzetekSzerkesztés

  1. http://nemzetmuvesze.hu/nehai-kituntetettek/szervatiusz-tibor/
  2. Bethlen Gábor-díjasok. Bethlen Gábor Alapítvány. (Hozzáférés: 2014. november 18.)
  3. Hárman vehetik át idén a Nemzet Művésze díjat. blikk.hu, 2015. október 19. (Hozzáférés: 2015. október 19.)

ForrásokSzerkesztés

  • Szervátiusz Tibor hivatalos honlapja , www.szervatiusz.hu
  • Trianon. Koltay Gábor filmsorozata, 2004
  • Babiczky Klára: Kolozsvári Szervátiusz Tibor, Püski Kiadó Kft., 1994 ISBN 963-8256-36-2
  • Szervátiusz Klára: Az idő kapujában, Püski Kiadó Kft., 2001 ISBN 963-9906-04-2
  • Szervátiusz Tibor monográfia, Szervátiusz Alapítvány, szerk: Szervátiusz Klára ISBN 978-963-06-8135-3
  • Mindörökké, Erdély,Szervátiusz Tiborral beszélget Szervátiusz Klára, Kairosz ISBN 978 963 662 229 9

További információkSzerkesztés