Szervátiusz Tibor
Ebben a szócikkben egyes szerkesztők szerint sérül a Wikipédia egyik alappillérének számító, úgynevezett semleges nézőpont elve (a vita részleteihez lásd a vitalapot). | Ha nincs indoklás sem itt a sablonban, sem a vitalapon, bátran távolítsd el a sablont! |
Szervátiusz Tibor (Kolozsvár, 1930. július 26. – Budapest, 2018. április 25.) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas magyar szobrászművész. Szervátiusz Jenő szobrászművész és Lukács Ilona gyermeke. Örmény nemesi család leszármazottja.[2] 1977-ben kényszerűségből, a Securitate zaklatási miatt áttelepült Magyarországra. Budapesten élt és alkotott haláláig.
Szervátiusz Tibor | |
Született | 1930. július 26. Kolozsvár |
Elhunyt | 2018. április 25. (87 évesen)[1] Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Házastársa | Barna Klára |
Gyermekei | Szervátiusz István |
Szülei | Szervátiusz Jenő |
Foglalkozása | szobrászművész |
Iskolái | Képzőművészeti Egyetem, Kolozsvár (1949–1955) |
Kitüntetései |
|
Sírhelye | Fiumei Úti Sírkert Új Művészparcella |
A Wikimédia Commons tartalmaz Szervátiusz Tibor témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Élete
szerkesztés1937-ben szülei elváltak, ekkor édesanyjával maradt. Majd 1949-ben édesapjához költözött a Tímár utcába, s a két szobrász ezután már nem vált el egymástól, Budapesten is együtt laktak az apa haláláig. Iskoláit a Zágoni Mikes Kelemen Piarista Főgimnáziumban kezdte meg, s az utolsó évet kivéve ott tanult.
A háború után felszámolták a katolikus gimnáziumot, ezért csak a Farkas utcai 2. sz. Magyar Tannyelvű Líceumban, a volt Református kollégiumban érettségizhetett 1949-ben. Egy év késéssel vették csak fel a kolozsvári Képzőművészeti Főiskolára. 1955-ben főiskolai gyakorlatra ment Moldvába, s az ott szerzett élmények igen nagy hatással voltak a művészetére. Már ebben az évben faragott csángó portrékat (Csángó asszony, Csángó leány, s később már a hetvenes években számtalan csángó Madonna került ki vésője alól), és több száz rajzot is készített a csángó emberekről. (A grafikák közül csak a Csángó Daloskönyvben megjelent mintegy két tucatot ismerheti a közönség, a többi jelenleg -feldolgozás alatt áll.) Moldvába még többször elment kezdő szobrászként, majd édesapjával is, akinek szintén megtermékenyítette szobrászatát az ott talált ősi magyar világ (Csángó sirató, Kokojzaevők).
1956-ban kezdte faragni a legendássá vált andezit Adyt, amelyet 13 év múlva fejezett csak be. Nem lévén akkor Erdélyben semmiféle korszerű faragóeszköz vagy véső, kénytelen volt maga kovácsolni a későbbi vídiához hasonló, kemény követ is faragni alkalmas szerszámot, amellyel a szintén andezitből készült Móricz-szobrot már két év alatt elkészítette. Móricz Zsigmond piknikus portréját, létportréját – ahogyan Szervátiusz Tibor nevezi művészetének ezt az ágát –, később feleki gömbmészkőből is megfaragta. Ebből a földtörténeti ritkaságszámba menő kemény kőzetből készítette el a Napisten leánya c. alkotását is.
A kolozsvári művészeti szövetség Moszkvába és Leningrádba küldte tanulmányútra 1958-ban. Itt ismerkedett meg az Ermitázs paziriki leletei'vel, a szkíta királysír anyagával. Döntő hatással volt életére, szobrászatára, ettől kezdve nagyobb erővel fordult a magyarság múltja, őskultúrája felé (Szőlőistennő, Nimród, Ősanya, Táti Ister-pár).
Nagyon nehéz körülmények között élt családjával, még arra is rákényszerült, hogy két évig a bábszínháznak bábokat faragjon. Ebből a nehéz helyzetből az mentette ki, hogy édesapja mint elismert szobrász Állami-díjat kapott 1964-ben, s innentől kezdve anyagilag is támogatta művészfiát.
1968-ban kezdte el „építeni” (Csoóri Sándor szavával) a Tüzes trónon ülő Dózsa Györgyjét. Négy évig dolgozott rajta (közben 1970-ben elvált első feleségétől).
1971–72-ben édesapjával megfaragták az ún. „Tonnás hegyibeszéd"-et (Sütő András megfogalmazása), s az azóta eltelt években legendássá lett művet felállították Farkaslakán, a Tamási Áron sírja melletti parkban.
Kényszerűségből 1977-ben áttelepült Magyarországra, s a kezdeti szűkös körülmények után 1982-ben beköltözött a Csíksomlyó úti házba, ahol már dolgozhatott, alkalmas lévén a tér kint és bent is nagyobb szobrok létrehozására. Közben édesapjával már együtt éltek 1978-tól Budapesten, bár Szervátiusz Jenő hivatalosan nem telepedett át. Ott is fiával lakott, s a halál is ott érte 1983-ban.
Válása után társa, felesége, művészetének segítője, menedzsere Barna Klára lett, aki Szervátiusz Klára névvel jelentetett meg több albumot, cikket, interjúkötetet férjéröl, s számtalan kiállítást rendezett neki idehaza és külföldön.
1996-ban Kőbányán felavatták nagy történelmi emlékművét, a Magyar Oltárt. Ugyanebben az évben nyílt meg Kolozsváron a Szervátiusz Múzeum, ahol Szervátiusz Tibor 12 és Szervátiusz Jenő 67 szobra látható.
A nagy, kőből készült emlékművek sora következik: Győr, Budapest, Esztergom, Tát örvendezhet nekik Nagymaros és Orosháza mellett (Boldogasszonykő, Hídoltalmazó Boldogasszony, Táti Ister-pár, Történelmi Emlékpark).
2003-ban feleségével életre hívták a Szervátiusz Alapítványt, amelynek elnöke mai napig is az özvegy, és megalapították a Szervátiusz Jenő-díjat. (Szervátiusz Klára férje halála után megalapítja a Szervátiusz Tibor Ösztöndíjat is.)
2011-ben bekerült az Országházba Szabó Dezső-létportréja.
2015-ben a Nemzet Művésze címet kapja meg.
2016-ban felavatták a Tiszta forrásból című kompozícióját Kecskeméten.
Ugyanebben az évben a Műcsarnokban került sor a két Szervátiusz első és egyetlen közös kiállítására. Ezúttal már életmű-kiállításra Két szobrász, két nemzedék címmel.
Művei
szerkesztés- Ady Endre (1956–1968)
- Szent István (1957)
- Szent László (1957)
- Csángó leány (1957)
- Kolozsvári Pietà (1957)
- Kendős csángó asszony (1957)
- Kalotaszegi Madonna (1957)
- Ősnemzés (1963)
- Napisten ébredése (1963)
- Napisten leánykája (1963)
- Móricz (1963)
- Diaszpóra (1963, 1969)
- Szülőföldem: Erdély (1964)
- Kolozsvári Krisztus (1964)
- Székely Pietà (1965)
- Ősanya (1965)
- Bartók (1965, 2001)
- Rózsa Sándor (1966)
- Móricz Zsigmond (1967)
- Dózsa halála (1967)
- Tüzes trónon (1968–1970)
- Tamási Áron síremléke (1971–1972)
- Rajeczky Benjamin-emlékkő (1972)
- Napisten rendje (1972)
- Napisten kedve (1973)
- Petőfi halála (1973)
- Ispánkút (1977)
- Jókai emlékkő (1978)
- Németh László (1979)
- Cantata profana (1980)
- Kőrösi Csoma Sándor (1980)
- Életfa (1981, 1984)
- Csak tiszta forrásból (1983)
- Nagy László-síremlék (1985)
- Kós Károly (1987, 2000)
- Mártír (1988)
- Eötvös József-emlékoszlop (1988)
- Megváltó (1989)
- Erdélyi Pietà (1990)
- Szabó Dezső-portré (1990)
- Erdélyi sirató (1991)
- 1956 (1991)
- Trianon (1991)
- Márton Áron Erdély püspöke (1992)
- Rajeczky Benjamin (1992)
- Etele (1993)
- Fekete Madonna (1993)
- Fájdalom kapuja (1994)
- Magyar oltár (1994–1996)
- Corpus (1995)
- Nagymarosi Pietà (1995)
- Szerelem (1996)
- 1848-as emlékmű (1996)
- Honfoglalási emlékmű (1996, Zamárdi )
- Márton Áron püspök (1997)
- Corpus rajz (1997)
- Jókai dombormű (1997)
- Petőfi (1997)
- Szőlőistennő (1998)
- Boldogasszony-kő (2000)
- 1956-os emlékmű (2001)
- Hídoltalmazó Boldogasszony (2001)
- Boldogasszony (2003)
- Ister pár (2004–2006)
- Szent Mihály arkangyal (2009)
- Turul (2009)
Írásai
- Közvetlen közelről (1961)
- Vajon kell-e a portré? (1965)
- Találkozás Karácsony Jánossal (1965)
- Valóság és művészet (1966)
- Csodamadár (1967)
- Népművészet, képzőművészet (1969)
- Gondolatok (1973)
- Önvallomás
Kötetei
szerkesztés- Kolozsvári Szervátiusz Tibor, 1994. Szerk. Babiczky Klára (feleség korábbi neve) Püski Kiadó
- Szervátiusz Klára: Az idő kapujában, Szervátiusz Tibor szobrairól, 2003. Püski
- Szervátiusz Tibor, monográfia, 2009 első kiadás, szerkesztő: Szervátiusz Klára, Szervátiusz Alapítvány–Mikes
- Mindörökké, Erdély, Szervátiusz Tiborral beszélget Szervátiusz Klára, 2009. Kairosz
- Szervátiusz Tibor monográfia 2. kiadás, 2017. december, Szervátiusz Alapítvány
Kiállításai
szerkesztésEgyéni
szerkesztés- 1965 Kaposvár
- 1983, Budapest
- 1992, 1994, 1999, 2001, 2003 Budapest (Szervátiusz Klára rendezései)
- 1984 Sopron
- 1985 Helsinki
- 1986 Kecskemét
- 1987 Szekszárd
- 1988 Szeged, Érd
- 1995. Bécs
- 1997. Eger
- 1996 Kolozsvár, állandó kiállítás édesapjával
- 1999 Róma, Székesfehérvár
- 2016. Műcsarnok, életmű kiállítás édesapjával
- 2017 Pécs
Csoportos
szerkesztésMűvei közgyűjteményekben
szerkesztés- Ady Endre Emlékmúzeum, Nagyvárad
- Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
- Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest
- Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest
- Művészeti Múzeum, Kolozsvár
Díjai, elismerései (válogatás)
szerkesztés- Magyar Művészetért díj (1989)
- Rendületlenül diploma (1989)
- A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1992)
- Szent László-érem (1995)
- Bethlen Gábor-díj (1997) [3]
- 56-os emlékérem (1998)
- Teleki Pál-érem (2000)
- Hűség-díj (2001)
- Kossuth-díj (2001)
- Magyar Örökség díj (2003)
- Budapest díszpolgára (2011)
- A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal (2011)
- A Nemzet Művésze (2015) [4]
Filmjei
szerkesztés- 1971 – Cantata profana, rendező: Nina Behát, velencei Arany Kakas-díjas film
- 1995 – Faragjunk magunknak Istent, rendező: Koltay Gábor
- 1996 – Magyar Oltár, operatőr: Koltay Gergely, rendassz.: Szervátiusz Klára
- 2005 – Trianon, rendező: Kolta Gábor
- 2010 – Szerelmes földrajz, rendező: Paczolay Béla, Dala István
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ http://nemzetmuvesze.hu/nehai-kituntetettek/szervatiusz-tibor/
- ↑ Gudenus János József: Örmény eredetű magyar nemesi családok genealógiája, Erdélyi Örmény Gyökerek Budapest, 2000
- ↑ Bethlen Gábor-díjasok. Bethlen Gábor Alapítvány. (Hozzáférés: 2014. november 18.)
- ↑ Hárman vehetik át idén a Nemzet Művésze díjat. blikk.hu, 2015. október 19. [2015. október 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 19.)
Források
szerkesztés- Szervátiusz Tibor hivatalos honlapja, www.szervatiusz.hu
- Trianon. Koltay Gábor filmsorozata, 2004
- Babiczky Klára: Kolozsvári Szervátiusz Tibor, Püski Kiadó Kft., 1994 ISBN 963-8256-36-2
- Szervátiusz Klára: Az idő kapujában, Püski Kiadó Kft., 2001 ISBN 963-9906-04-2
- Szervátiusz Tibor monográfia, Szervátiusz Alapítvány, szerk. Szervátiusz Klára ISBN 978-963-06-8135-3
- Mindörökké, Erdély. Szervátiusz Tiborral beszélget Szervátiusz Klára; Kairosz, Bp., 2009 (Magyarnak lenni) ISBN 978 963 662 229 9
További információk
szerkesztés- [www.varmegyegaleria.hu/szervatiusz-tibor Erdély Művészetéért Alapítvány – VármegyE-Galéria]
- Artportál.hu
- Köztéri szobraiból, Köztérkép