Szervátiusz Tibor

magyar szobrászművész

Szervátiusz Tibor (Kolozsvár, 1930. július 26.Budapest, 2018. április 25.) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas magyar szobrászművész. Szervátiusz Jenő szobrászművész és Lukács Ilona gyermeke. 1977-ben kényszerűségből, a Securitate zaklatási miatt áttelepült Magyarországra. Budapesten élt és alkotott haláláig.

Szervátiusz Tibor
Született 1930. július 26.
Kolozsvár
Elhunyt 2018. április 25. (87 évesen)[1]
Budapest
Állampolgársága magyar
Házastársa Barna Klára
SzüleiSzervátiusz Jenő
Foglalkozása szobrászművész
Iskolái [Képzőművészeti Egyetem ,Kolozsvár] (1949–1955)
Kitüntetései
Sírhely Fiumei Úti Sírkert Új Művészparcella

A Wikimédia Commons tartalmaz Szervátiusz Tibor témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

1937-ben szülei elváltak; ekkor édesanyjával élt. Majd 1949-ben édesapjához költözött a Tímár utcába, s a két szobrász ezután már nem vált el egymástól, Budapesten is együtt laktak az apa haláláig. Iskoláit a Zágoni Mikes Kelemen Piarista Főgimnáziumban kezdte meg, s az utolsó évet kivéve itt tanult.

A háború után megszüntetik a katolikus gimnáziumot, s a Farkas utcai református kollégiumban érettségizett. Egy év késéssel vették csak fel a kolozsvári Képzőművészeti Főiskolára (ma: Képzőművészeti és Formatervezési Egyetem) 1955-ben főiskolai gyakorlatra ment Moldvába, s az ott szerzett élmények igen nagy hatással voltak a művészetére. Már ebben évben faragott csángó portrékat (Csángó asszony , Csángó leány, s később már a hetvenes években számtalan csángó Madonna készült vésője nyomán), és több száz rajzot is készített a csángó emberekről. (A grafikák közül csak a Csángó Daloskönyvben megjelent mintegy kéttucatot ismeriheti a közönség, jelenleg feldolgozás alatt áll) Moldvába még többször elment kezdő szobrászként, majd édesapjával is, akinek szintén megtermékenyíti a szobrászatát az ott lelt ősi magyar világ (Csángó sirató, Kokojzaevők).

1956-ban kezdte faragni a legendássá vált andezit Adyt, amelyet 13 év után fejezett csak be. Nem lévén akkor Erdélyben semmiféle korszerű faragó eszköz vagy véső, kénytelen volt maga kovácsolni a későbbi vídiához hasonló, kemény követ is faragó szerszámot, amellyel a szintén andezitből készült Móriczot már két év alatt elkészítette. Móricz Zsigmond piknikus portréját, létportrájá t- ahogyan Szervátiusz Tibor nevezi művészetének ezt az ágát -, később feleki gömbmészkőből is megfaragta. Ebből a földtörténeti ritkaságszámba menő kemény kőzetből még elkészítette a Napisten leánya c. alkotását is.

A kolozsvári művészeti szövetség Moszkvába és Leningrádba küldte tanulmányútra 1958-ban. Itt ismerkedett meg az Ermitázs paziriki leleteivel, a szkíta királysír anyagával. Döntő hatással volt életére, szobrászatára, ettől kezdve nagyobb erővel fordult a magyarság múltja, őskultúrája felé (Szőlőistennő, Nimród, Ősanya, Táti Ister-pár).

Nagyon nehéz körülmények között él családjával, még arra is rákényszerül, hogy két évig a bábszínháznak bábokat faragjon. Ebből a nehéz helyzetből az mentetteki, hogy édesapja, mint elismert szobrász Állami díjat kap 1964-ben, s innentől kezdve anyagilag is támogatja művészfiát.

1968-ban kezdi el "építeni"( Csoóri Sándor szavai) a Tüzes trónon Dózsáját. Négy évig dolgozik rajta. ( közben 1970-ben elválik első feleségétől)

1971-72-ben édesapjával megfaragják "tonnás hegyibeszédet"(Sütő András megfogalmazása), s azt felállítják Farkaslakán a Tamási Áron sírja melletti parkban. Az azóta eltelt évtizedek alatt legendássá lett a mű.

Kényszerűségből 1977-ben áttelepül Magyarországra, s a kezdeti szűkös körülmények után 1982-ben beköltözik a Csíksomlyó úti házba, ahol már dolgozhat, alkalmas a tér kint és bent is nagyobb szobrok létrehozására. Közben édesapjával már együtt élnek 1978-tól Budapesten, bár Szervátiusz Jenő hivatalosan nem telepedett át. A Csíksomlyó úti házban is fiával lakik, s a halál is itt éri 1983-ban.

Válása után társa, felesége, művészetének segítője, menedzsere lesz: Barna Klára, aki Szervátiusz Klára névvel jelentetett meg több albumot, cikket, interjúkötetet Szervátiusz Tiborról. S számtalan kiállítást rendezett férjének külföldön és itthon.

1996-ban Kőbányán felavatják nagy történelmi emlékművét a Magyar Oltárt, s ugyanezen évben a Kolozsváron maradt Szervátiusz műveket neki ajándékozta. (Szervátiusz Tibor 12 és Szervátiusz Jenő 67 szobrát láthatják ott az érdeklődők.)

A nagy kőből készült emlékművek sora következik : Győr, Budapest, Esztergom, Tát örvendezhet nekik Nagymaros és Orosháza mellett (Boldogasszonykő, Hídoltalmazó Boldogasszony, Táti Ister-pár, Történelmi Emlékpark).

2003-ban feleségével , Klárával életrehívják a Szervátiusz Alapítványt, amelynek elnöke mai napig is a feleség, és megalapítják a Szervátiusz Jenő-díjat. (Szervátiusz Klára férje halála után megalapítja a Szervátiusz Tibor Ösztöndíjat is.)

2011-ben bekerül a Parlamentbe a Szabó Dezső létportré.

2015-ben a Nemzet Művésze címet kapja meg.

2016-ban felavatják a Tiszta forrásból című kompozíciót Kecskeméten.

Ugyanezen évben a Műcsarnokban kerül sor a két Szervátiusz első és egyetlen közös kiállítására. Ezúttal már életmű kiállításra Két szobrász , két nemzedék címmel.

MűveiSzerkesztés

 
1956-os emlékmű
Budapest (2001)
 
Rózsakerti Madonna
Részlet
 
Rózsakerti Madonna
Budapest (2002)
 
Kőrösi Csoma Sándor szobra
Dunakeszi (1988)
 
Szabó Dezső
Budapest, (1990)
 
Ister pár
Tát (2006)
 
Szervátiusz Jenő síremléke, Szervátiusz Tibor alkotása
  • Ady Endre (1956–1968)
  • Szent István (1957)
  • Szent László (1957)
  • Csángó leány (1957)
  • Kolozsvári Piéta (1957)
  • Kendős csángó asszony (1957)
  • Kalotaszegi Madonna (1957)
  • Ősnemzés (1963)
  • Napisten ébredése (1963)
  • Napisten leánykája (1963)
  • Móricz (1963)
  • Diaszpóra (1963, 1969)
  • Szülőföldem: Erdély (1964)
  • Kolozsvári Krisztus (1964)
  • Székely Pietà (1965)
  • Ősanya (1965)
  • Bartók (1965, 2001)
  • Rózsa Sándor (1966)
  • Móricz Zsigmond (1967)
  • Dózsa halála (1967)
  • Tüzes trónon (1968–1970)
  • Tamási Áron síremléke (1971–1972)
  • Rajeczky Benjámin-emlékkő (1972)
  • Napisten rendje (1972)
  • Napisten kedve (1973)
  • Petőfi halála (1973)
  • Ispánkút (1977)
  • Jókai emlékkő (1978)
  • Németh László (1979)
  • Cantata profana (1980)
  • Kőrösi Csoma Sándor (1980)
  • Életfa (1981, 1984)
  • Csak tiszta forrásból (1983)
  • Nagy László-síremlék (1985)
  • Kós Károly (1987, 2000)
  • Mártír (1988)
  • Eötvös József-emlékoszlop (1988)
  • Megváltó (1989)
  • Erdélyi Pietà (1990)
  • Szabó Dezső-portré (1990)
  • Erdélyi sirató (1991)
  • 1956 (1991)
  • Trianon (1991)
  • Márton Áron Erdély püspöke (1992)
  • Rajeczky Benjámin (1992)
  • Etele (1993)
  • Fekete Madonna (1993)
  • Fájdalom kapuja (1994)
  • Magyar oltár (1994–1996)
  • Corpus (1995)
  • Nagymarosi Pietà (1995)
  • Szerelem (1996)
  • 1848-as emlékmű (1996)
  • Honfoglalási emlékmű (1996, Zamárdi)
  • Márton Áron püspök (1997)
  • Corpus rajz (1997)
  • Jókai dombormű (1997)
  • Petőfi (1997)
  • Szőlőistennő (1998)
  • Boldogasszony-kő (2000)
  • 1956-os emlékmű (2001)
  • Hídoltalmazó Boldogasszony (2001)
  • Boldogasszony (2003)
  • Ister pár (2004–2006)
  • Szent Mihály arkangyal (2009)
  • Turul (2009)
  • ÍRÁSAI
  • Közvetlen közelről (1961)
  • Vajon kell-e a portré? (1965)
  • Találkozás Karácsony Jánossal (1965)
  • Valóság és művészet (1966)
  • Csodamadár (1967)
  • Népművészet, képzőművészet (1969)
  • Gondolatok (1973)
  • Önvallomás
  • K Ö N Y V E I
  • Kolozsvári Szervátiusz Tibor, 1994. Szerk: Babiczky Klára ( feleség korábbi neve) Püski Kiadó
  • Szervátiusz Klára: Az idő kapujában, Szervátiusz Tibor szobrairól, 2003. Püski
  • Szervátiusz Tibor , monográfia , 2009 első kiadás, szerkesztő: Szervátiusz Klára, Szervátiusz Alapítvány-Mikes
  • Mindörökké, Erdély, Szervátiusz Tiborral beszélget Szervátiusz Klára, 2009. Kairosz
  • Szervátiusz Tibor monográfia 2. kiadás, 2017. december, Szervátiusz Alapítvány

KiállításaiSzerkesztés

EgyéniSzerkesztés

CsoportosSzerkesztés

  • 1953, 1966 Budapest, Kolozsvár
  • 1954, 1959 Bukarest
  • 1964-1965, 1968, 1971 Kolozsvár
  • 1966 Belgrád, Zágráb
  • 1967 Antwerpen
  • 1978–1979, 1981–1982 Budapest
  • 1982 Offenburg
  • 1999. Párizs

Művei közgyűjteményekbenSzerkesztés

Díjai, elismerései (válogatás)Szerkesztés

FilmjeiSzerkesztés

  • 1971 – Cantata profana, rendező: Nina Behát, velencei Arany Kaks díjas film
  • 1995 – Faragjunk magunknak Istent , rendező: Koltay Gábor
  • 1996 – Magyar Oltár, operatőr: Koltay Gergely, rendassz.: Szervátiusz Klára
  • 2005 – Trianon, rendező: Kolta Gábor
  • 2010 – Szerelmes földrajz, rendező:

JegyzetekSzerkesztés

  1. http://nemzetmuvesze.hu/nehai-kituntetettek/szervatiusz-tibor/
  2. Bethlen Gábor-díjasok. Bethlen Gábor Alapítvány. (Hozzáférés: 2014. november 18.)
  3. Hárman vehetik át idén a Nemzet Művésze díjat. blikk.hu, 2015. október 19. [2015. október 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 19.)

ForrásokSzerkesztés

  • Szervátiusz Tibor hivatalos honlapja , www.szervatiusz.hu
  • Trianon. Koltay Gábor filmsorozata, 2004
  • Babiczky Klára: Kolozsvári Szervátiusz Tibor, Püski Kiadó Kft., 1994 ISBN 963-8256-36-2
  • Szervátiusz Klára: Az idő kapujában, Püski Kiadó Kft., 2001 ISBN 963-9906-04-2
  • Szervátiusz Tibor monográfia, Szervátiusz Alapítvány, szerk: Szervátiusz Klára ISBN 978-963-06-8135-3
  • Mindörökké, Erdély,Szervátiusz Tiborral beszélget Szervátiusz Klára, Kairosz ISBN 978 963 662 229 9

További információkSzerkesztés