Szervátiusz Jenő

Szervátiusz Jenő (Kolozsvár, 1903. július 4. – Budapest, 1983. szeptember 15.) magyar szobrászművész, Szervátiusz Tibor szobrászművész apja.

Szervátiusz Jenő
Csomafáy Ferenc felvétele
Született	1903. július 4. Kolozsvár
Elhunyt	1983. szeptember 15. (80 évesen) Budapest
Állampolgársága	román magyar
Gyermekei	Szervátiusz Tibor
Foglalkozása	szobrász
Kitüntetései	Magyarország Érdemes Művésze díj (1964) Magyar Örökség díj (2003)
Sírhelye	Farkasréti temető (24/3-1-8)
A Wikimédia Commons tartalmaz Szervátiusz Jenő témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Pápa, Jókai-emlékkő

Szervátiusz Jenő sírja Budapesten. Farkasréti temető: 24/3-1-8. Szervátiusz Tibor alkotása.

Élete

A legerdélyibb magyar szobrász – ahogy Lyka Károly, neves művészettörténész nevezte – kezdetben asztalosműhelyekben sajátította el a fafaragás mesterségét. Eredeti szakmája szerint kerékgyártó-kovács, asztalos és szekérkészítő volt. 1925-ben Vágó Gábor műtermében dolgozott a kolozsvári iparosegylet ösztöndíjával. 1925–1927-ben Párizsban élt, ahol munka mellett az École Libre esti tanfolyamán tanulta a szobrászatot. 1927-ben beiratkozott a kolozsvári képzőművészeti akadémiára, ahol 1929-ben szerzett diplomát. Ezt követően elnyerte a Hivatalos Szalon díját munkájával. 1930-tól fogva kialakult stílusvilága, és népi ihletésű kompozíciókat készített. 1933–34-ben a sétatéri pavilonban tartott festőiskolát. 1940–42-ben a csíksomlyói KALOT népfőiskolán tartott fafaragó tanfolyamot. Bejárta Erdélyt. Élt és dolgozott Nagybányán, Gyergyószentmiklóson, Csíkménaságon, Csiksomlyón. 1948–49-ben a Kolozsvári Művészeti Intézetben tanított mintázást, majd 1949–1965 között a kolozsvári képzőművészeti főiskola tanára lett. „A modern magyar faszobrászat legnagyobb erejű, legegyénibb formavilágú s egyben legnagyszerűbb képviselője…” Dolgozott kőben, márványban, de leginkább fában. Köztéri szobrai jelen vannak Farkaslakán, Csíkménaságon, Pápán, Székelyudvarhelyt. Munkáinak száma bőven meghaladja az ezret. Nyolcvanadik születésnapja tiszteletére a budapesti Vigadó Galériában nagyszabású életmű-kiállítást rendeztek, amelyet D. Fehér Zsuzsa művészettörténész állított össze, és 1983. február 18-án nyitottak meg a művész jelenlétében. „…kövekre, fatörzsekre rótt csodálatos emberséget hozott létre az időbeliséget költői látomássá, anyagszerű plasztikává rögzítve.”

Hagyatéka a kolozsvári Szervátiusz Múzeumban látható.

Kiállítások

Csoportos kiállítások (válogatás)

• 1947 Mai romániai képzőművészet, Szépművészet Múzeum, Budapest
• 1952 A Román Népköztársaság Képzőművészete, Moszkva
• 1964 Román képzőművészeti kiállítás, Puskin Múzeum, Moszkva
• 1970 Dalles Terem, Bukarest
• 1974 Emberi formák, Rodin Múzeum, Párizs

Egyéni kiállítások (válogatás)

• 1931 Kolozsvár (Petre Abrudannal)
• 1934 Minerva Terem (Tasso Marchinivel), Kolozsvár
• 1934 Minerva Terem (Gy. Szabó Bélával és Vásárhelyi Ziegler Emillel), Kolozsvár
• 1935 Nagybánya (Petre Abrudannal és Gheorghe Manuval)
• 1935-1936 Szatmárnémeti (Petre Abrudánnal)
• 1936 Kolozsvár
• 1936 Nagybánya
• 1937 Tamás Galéria, Budapest
• 1938 Festőiskola (Klein Józseffel), Nagybánya
• 1939 Vármegyeház (Szolnay Sándorral), Kolozsvár
• 1956 Képzőművész Galéria, Kolozsvár
• 1961 Művészeti Múzeum, Kolozsvár
• 1962 Nagyvárad
• 1962 Marosvásárhely
• 1964 Dalles Terem, Bukarest
• 1964 Ploiești
• 1964 Nagyszeben
• 1964 Csíkszereda
• 1964 Gyergyószentmiklós (Karácsony Jánossal)
• 1965 Székelyudvarhely
• 1965 Székelykeresztúr (Karácsony Jánossal)
• 1965 Sepsiszentgyörgy (Karácsony Jánossal)
• 1965 Brassó
• 1970 Siklósi Vármúzeum
• 1976 Korunk Galéria, Kolozsvár.
• 2000 Vármegye Galéria, Budapest

Díjak (válogatás)

• 1929 Hivatalos Szalon (Salon Official) Simu-díja, Bukarest
• 1964 Érdemes művész
• 1964 A Román Népköztársaság Állami Díja
• 1956 Munka Érdemrend II. fokozata
• 1968 Kulturális Érdemrend II. fokozat
• 2003 Magyar Örökség díj

Köztéri művei

• A sebesült katona, első világháborús emlékmű (1939, Csíkménaság)
• Relief (1943, Kolozsvár, Méhes utcai iskola)
• Tamási Áron-síremlék (Szervátiusz Tiborral), 1971-1972, Farkaslaka
• Jókai-emlékkő , 1976-78, Pápa
• Madonna, Gyergyószentmiklós
• Kórus, Székelyudvarhely, Művelődési Központ
• Cantata Profana 1980, Sopron, Erdészeti Egyetem
• Cantata profana, Zenetörténeti Intézet , Budapest

Források

• Szervátusz Jenő, artportal.hu Archiválva 2007. szeptember 27-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Magyar életrajzi lexikon

További információk

• Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés V. (S–Zs). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest–Kolozsvár: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2010.  
• Vásárhelyi Z. E.: Erdélyi művészek, Kolozsvár, 1937
• Kováts I.: Szervátiusz Jenő összegyűjtött művei, Új Élet, 1961/20.
• Koczogh Á.: Szervátiusz Jenő Bartók-szobrai, Művészet, 1967/8.
• Banner Zoltán: Arc mellett tenyér, Korunk Évkönyv, Kolozsvár, 1973
• Șorban, R.: Szervátiusz Jenő, Budapest, 1973
• Banner Zoltán: Szervátiusz Jenő, Bukarest, 1976. (Ser. Művészeti kismonográfiák)
• Murádin Jenő: Erdélyi festőiskolák, Bukarest, 1997.
• Szervátiusz Alapítvány
• Csángó siratóasszony című alkotása
• Nap és hold című alkotása
• Banner Zoltán: Az új erdélyi szobrászi idióma megteremtője. Emlékezés a száz éve született *Szervátiusz Jenőre Archiválva 2007. július 4-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Szervátiusz Tiborné Barna Klára: Szervátiusz Jenő, Püski, 1997
• Szervátiusz Tibor: Közvetlen közelről, 1963-1997
• Csoóri Sándor: Szervátiusz Jenő szobrai Sopronban , Tenger és diólevél , Püski , 1994
• Kováts József: , Igaz Szó, 1967
• Banner Zoltán: Szervátiusz Jenő, 1976
• Benedek Katalin: Megfaragott zene, 1995
• Fodor Ilona: Szervátiusz breviárium, Művészet, 1978

Kapcsolódó szócikkek

• Farkaslaka
• Tamási Áron