Szervátiusz Jenő

(1903–1983) szobrász

Szervátiusz Jenő (Kolozsvár, 1903. július 4.Budapest, 1983. szeptember 15.) magyar szobrászművész, Szervátiusz Tibor szobrászművész apja.

Szervátiusz Jenő
Csomafáy Ferenc felvétele
Csomafáy Ferenc felvétele
Született 1903. július 4.[1]
Kolozsvár
Elhunyt 1983. szeptember 15. (80 évesen)[1]
Budapest
Állampolgársága
Gyermekei Szervátiusz Tibor
Foglalkozása szobrász
Kitüntetései
Sírhelye Farkasréti temető (24/3-1-8)
A Wikimédia Commons tartalmaz Szervátiusz Jenő témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Pápa, Jókai-emlékkő
Szervátiusz Jenő sírja Budapesten. Farkasréti temető: 24/3-1-8. Szervátiusz Tibor alkotása.

Élete szerkesztés

A legerdélyibb magyar szobrász[2] – ahogy Lyka Károly, neves művészettörténész nevezte – kezdetben asztalosműhelyekben sajátította el a fafaragás mesterségét. Eredeti szakmája szerint kerékgyártó-kovács, asztalos és szekérkészítő volt. 1925-ben Vágó Gábor műtermében dolgozott a kolozsvári iparosegylet ösztöndíjával. 1925–1927-ben Párizsban élt, ahol munka mellett az École Libre esti tanfolyamán tanulta a szobrászatot. 1927-ben beiratkozott a kolozsvári képzőművészeti akadémiára, ahol 1929-ben szerzett diplomát. Ezt követően elnyerte a Hivatalos Szalon díját munkájával. 1930-tól fogva kialakult stílusvilága, és népi ihletésű kompozíciókat készített. 1933–34-ben a sétatéri pavilonban tartott festőiskolát. 1940–42-ben a csíksomlyói KALOT népfőiskolán tartott fafaragó tanfolyamot. Bejárta Erdélyt. Élt és dolgozott Nagybányán, Gyergyószentmiklóson, Csíkménaságon, Csiksomlyón. 1948–49-ben a Kolozsvári Művészeti Intézetben tanított mintázást, majd 1949–1965 között a kolozsvári képzőművészeti főiskola tanára lett. „A modern magyar faszobrászat legnagyobb erejű, legegyénibb formavilágú s egyben legnagyszerűbb képviselője…” [3] Dolgozott kőben, márványban, de leginkább fában. Köztéri szobrai jelen vannak Farkaslakán, Csíkménaságon, Pápán, Székelyudvarhelyt. Munkáinak száma bőven meghaladja az ezret. Nyolcvanadik születésnapja tiszteletére a budapesti Vigadó Galériában nagyszabású életmű-kiállítást rendeztek, amelyet D. Fehér Zsuzsa művészettörténész állított össze, és 1983. február 18-án nyitottak meg a művész jelenlétében.[4] „…kövekre, fatörzsekre rótt csodálatos emberséget hozott létre az időbeliséget költői látomássá, anyagszerű plasztikává rögzítve.”[5]

Hagyatéka a kolozsvári Szervátiusz Múzeumban látható.

Kiállítások szerkesztés

Csoportos kiállítások (válogatás) szerkesztés

  • 1947 Mai romániai képzőművészet, Szépművészet Múzeum, Budapest
  • 1952 A Román Népköztársaság Képzőművészete, Moszkva
  • 1964 Román képzőművészeti kiállítás, Puskin Múzeum, Moszkva
  • 1970 Dalles Terem, Bukarest
  • 1974 Emberi formák, Rodin Múzeum, Párizs

Egyéni kiállítások (válogatás) szerkesztés

Díjak (válogatás) szerkesztés

Köztéri művei szerkesztés

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC14240/15003.htm, Szervátiusz Jenő, 2017. október 9.
  2. Lyka Károly, Pesti Hírlap, 1939
  3. Nagy Zoltán: Új Magyar Művészet, 1941
  4. Szervátiusz Tibor: Szervátiusz Jenő kiállítási katalógus, 1983, a Vigadó Galéria 28. számú katalógusa
  5. Sorobán Raul: Szervátiusz Jenő, Corvina, 1973

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés