Wikipédia

Székelykeresztúr

város Romániában, Hargita megyében

Székelykeresztúr (románul Cristuru Secuiesc) város Romániában, Hargita megyében.

Székelykeresztúr (Cristuru Secuiesc, Szeklerkreuz)
A város látképe
A város látképe
Székelykeresztúr címere
Székelykeresztúr címere		 Székelykeresztúr zászlaja
Székelykeresztúr zászlaja
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióSzékelyföld
Fejlesztési régióKözép-romániai fejlesztési régió
MegyeHargita
Rangváros
KözségközpontCristuru Secuiesc
Beosztott falvak
PolgármesterKoncz Hunor János
Irányítószám535400
Körzethívószám0x66[1]
SIRUTA-kód83525
Népesség
Népesség7836 fő (2011. okt. 31.)[3] +/-
Magyar lakosság7673 (87%, 2021)[4]
Község népessége8797 fő (2021. dec. 1.)[2]
Népsűrűség163,06 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület53,95 km²
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 17′ 30″, k. h. 25° 02′ 07″Koordináták: é. sz. 46° 17′ 30″, k. h. 25° 02′ 07″
Székelykeresztúr weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Székelykeresztúr témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Régi Városház

Fekvése szerkesztés

A város Székelyudvarhelytől 26 km-re nyugatra, a Gagy és a Fehér-Nyikó vizének a Nagy-Küküllőbe torkollásánál fekszik. A Székelykeresztúri-medence központja, egykori járási székhely.

 
A Küküllő Székelykeresztúrnál

Nevének eredete szerkesztés

Nevét onnan kapta, hogy templomát a Szent Kereszt tiszteletére emelték. (1333: de Sancta Cruce, 1459: Keresthwr, 1630: Székely Keresztur). A megkülönböztető szerepű Székely-előtag a Székelyföldre utal. A román Cristuru Secuiesc magyar mintára alkotott átvétel-fordítás.

Története szerkesztés

 
Szitáskeresztúr környéke 1769–1773 között

1333-ban S. Cruce néven említik először. A mai város a központi Székelykeresztúrból, Keresztúrfalvából és Timafalvából alakult ki. Ma Fiatfalva és Betfalva is hozzá tartozik. A Sóskút melletti Melegvölgyben 8. századi telep nyomaira bukkantak. Már a 11. – 12. században volt román stílusú temploma. 1395-ben Zsigmond király moldvai hadjáratakor több oklevelet keltezett itt. Híres szitakészítőiről korábban Szitáskeresztúrnak is hívták. 1459-ben már mezőváros volt, ezt a rangját egészen 1886-ig megőrizte. 1559-ben Izabella királyné kiváltságlevelet adományozott a városnak. Katolikus iskolája 1646-ban létesült. A Gyárfás udvarházban töltötte a segesvári csata előtti utolsó éjszakát 1849. július 30-án Petőfi, az emléktáblát 1928-ban avatták. A kertben álló körtefa alatt írta utolsó versét. 1910-ben a településnek 3886 magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Udvarhely vármegye Székelykeresztúri járásához tartozott.

 
1940. augusztus 30.

1956-óta ismét város.

Népessége szerkesztés

2002-ben 9672 lakosából 9201 magyar, 239 cigány, 220 román és 12 német volt.

Székelykeresztúri Kaszinó szerkesztés

Kazatsay Miklós székelykeresztúri kereskedő házát 1910–ben a Székelykeresztúri Kaszinó vásárolta meg 31.000 Ft-ért. A városi úri kaszinó Pap Ferenc szervező munkája után 1867–ben 60 taggal jött létre „Székelykeresztúri Városi Olvasó és Társalkodó Kör” néven. Alapszabálya szerint „A kör álljon a szellemi önképzés, társalgás és olvasás által, melyre szolgálnak az egylet által bizonyos időkben rendezendő társas körök zenével vagy anélkül, továbbá törvények által nem tiltott játékok.” A Székelykeresztúri Kaszinó első otthona az Aranykereszt vendéglő első emeleti helyiségében volt (a Csekefalvi utca piacra néző sarkán, később Nagy Domonkos háza). Az egyesület 1894–től már Kaszinó néven működött. A századfordulón új székhelye először Lázár Márton vendéglője lett az 1910–es évektől, majd az Ajvász ház emeletén bérelt magának helyiségeket. A Kaszinó tagsága gyorsan gyarapodott. Az I. világháborút megelőzően már 160 aktív tagja volt. Az 1920–as évek elején a város életének igazi központja lett. Az épület helyiségeinek összevágásával kialakított nagyteremben tartotta összejöveteleit a Nőegylet, az Iparos Egylet és a Jótékonycélú Társaskör. A Kaszinó kertjében teniszpályát létesítettek. Az épületben Bányai János tanács 1927 –ben könyvtárat alapított, melynek tíz év múlva már kétezer kötete volt. 1937–ben a Kaszinó fennállásának hét évtizedes fennállását ünnepelte. Az 1937. február 2–án Nagy Béla fényképész által készített tablón a Kaszinó tizenkét elnöke: Pap Ferenc (1867-1871), Pap János (1871 – 1884), Sebestyén István (1884-1889), Gyárfás Endre (1889-1903), Apáthy Gyula (1903-1907), dr.Lengyel Árpád (1907-1908), Gálffy Kálmán (1908-1911), Barabás Lajos (1911-1916), Péterffy Albert (1916-1921), dr. Ferenczy Gábor (1921-1930), Jakab János (1930-1935), Elekes Domokos (1935-től.[5][6]

Látnivalók szerkesztés

 
Népi ház a múzeumban
 
A katolikus templom
  • Római katolikus temploma 15. századi gótikus stílusú, szentélyén 1458-as évszám áll, de ekkor valószínűleg csak a korábbi, 12. századi templomot építették át. Az 1904-es átépítéskor a 12. századi templomból származó freskótöredékeket találtak. Tornya 1779 és 1821 között épült. 1929-ben renoválták és bővítették.
  • Unitárius temploma 1781 és 1792-ben épült, gimnáziuma 1793-ban nyílt meg.
  • Református temploma 1822 és 1834 között épült, az 1632 és 1644 között épített korábbi templom helyére, tornyát 1866-ban magasították.
  • A Berde Mózes Unitárius Gimnáziumot[7] 1793-ban alapították.
  • Orbán Balázs Gimnázium 2011. szeptemberben nyílt meg.
  • Ortodox temploma 1938-ban épült.
  • A Molnár István Múzeum a térség tájmúzeuma, történeti és néprajzi gyűjteménnyel.
 
Molnár István Múzeum
  • A várostól délre fekvő Sóskút a város gyógyfürdőtelepe.
 Bővebben: Sóskút (Székelykeresztúr)


  • A Gyárfás kúria ahol Petőfi Sándor utolsó estéjét töltötte.

Híres emberek szerkesztés

 
A Kossuth negyed a Jézuskiáltó előtt
  • Itt született 1857-ben Bálint Lajos főesperes, csíksomlyói prépost.
  • Itt született 1865-ben Csifó Salamon unitárius teológus, dékán.
  • itt született 1887-ben Nagy Elek református lelkész.
  • Itt született 1891-ben Sándor Jenő zeneszerző.
  • Itt született 1906-ban Gyallai-Pap Sándor költő.
  • Itt született 1914-ben Márkos Albert zeneszerző, karnagy, tanár († 1981).
  • Itt nőtt fel, majd ide tért vissza és alkotott haláláig Székelykeresztúr hűséges festője, id. Ipó László festőművész, muzsikus és költő (1911- 1991). Nevéhez fűződik a város első képtára is, melynek jelenleg a Molnár István Múzeum ad otthont.
  • Itt született 1921-ben Kovács István villamosmérnök, az 1956-os forradalom mártírja.
  • Itt született 1928-ban Fodor László történész.
  • Itt született 1929-ben Kiss Ervin az OGYI Járványtani Tanszékének vezetője, orvosi szakíró, grafikus.
  • Itt született 1935-ben Székely Attila történész, régész.
  • Itt született 1936-ban Molnár Kálmán néprajzkutató.
  • Itt született 1938-ban Ughy István festő, grafikus, muzeológus.
  • Itt született 1939- ben ifj. Ipó László geológus mérnök, földalatti vízkutató, közíró, muzeológus, topográfus, törvényszéki szakértő. Az ő nevéhez fűződik a Székelyudvarhely melletti Szejkén az első csappal működő mofetta létrejötte, mely akkoriban Európa szerte a legmodernebbnek számított. Neki köszönhető a festőművész emlékére létrejött Ipó László Alapítvány is, melynek élete utolsó húsz évét áldozta 2014- ben bekövetkezett haláláig.
  • Itt lakott Fodor S. Sándor, történelem szakos tanár, aki a történelem, földrajz és társadalom tudományok szaktanfelügyelője volt 1995-től és aki 1951. május 31-én született Bukarestben. (Meghalt 2012. február 24.)
  • Itt élt kisgyermekkorától érettségiig Dr. Pávai István népzenekutató, habilitált egyetemi professzor, a Magyar Művészeti Akadémia levelező tagja.
  • Itt született 1971-ben Rafai Emil erdélyi magyar politikus, polgármester[8]
  • Itt látható Petőfi Sándor körtefája és legendás sírja. A fehéregyházi csata előtt Bem József seregével itt pihentek meg a Gyárfás Kúriában, majd a legenda szerint a sebesült Petőfi ide menekült vissza, itt halt meg és itt, a timafalvi temetőben temették el. A legenda valódiságát a szakértői vizsgálat már nem bizonyította, a helyiekben azonban megmaradt a legendás hit, miszerint itt van eltemetve nemzetünk költője.

Testvérvárosai szerkesztés

 
Szabadság tér

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS
  2. ↑ 2021-es romániai népszámlálás
  3. ↑ Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  4. ↑ 2021-es romániai népszámlálás (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet, 2023. (Hozzáférés: 2024. január 21.)
  5. ↑ Vofkori György: Székelykeresztúr képes története Polis, 2012, Kolozsvár ISBN 973 8341 03 5
  6. ↑ Apáink arca Veszprém, 2009, ISBN 978 963 06 6757 9
  7. ↑ Berde Mózes Unitárius Gimnázium
  8. ↑ Rafai Emil. RMDSZ. (Hozzáférés: 2012. március 12.)[halott link]

Külső hivatkozások szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés

Erdőszentgyörgy (22 km) Szováta (34 km) Gyergyószentmiklós (64 km)
Segesvár (21 km)

 
   Székelykeresztúr   
 

Székelyudvarhely (21 km)
Szentágota (46 km) Fogaras (51 km) Kőhalom (31 km)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Székelykeresztúr&oldid=26708829”