Kós Károly (építész)

(1883–1977) magyar építész, író, grafikus, könyvtervező, szerkesztő, könyvkiadó, tanár, politikus

Kós Károly, eredeti nevén Kósch Károly (Temesvár, 1883. december 16.Kolozsvár,1977. augusztus 24.) magyar népies stílusú építész, író, grafikus, könyvtervező, szerkesztő, könyvkiadó, tanár, politikus. Tiszteletére „a magyar építészet napja” december 16-a.[6]

Kós Károly
Móser Zoltán felvétele
Móser Zoltán felvétele
SzületettKósch Károly
1883. december 16.[1][2][3][4]
Temesvár
Elhunyt1977. augusztus 24. (93 évesen)[1][2][3][4]
Kolozsvár
Állampolgársága
Nemzetiségemagyar
HázastársaBalázs Ida
Gyermekei
Foglalkozása
  • építész
  • író
  • grafikusművész
  • könyvtervező
  • lapszerkesztő
  • kiadó
  • tanár
  • politikus
Tisztségeromániai országgyűlési képviselő
IskoláiBudapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem
KitüntetéseiYbl Miklós-díj (2010)
SírhelyeHázsongárdi temető
Építészi pályafutása
Jelentős épületeitöbb állatkerti épület, Székely Nemzeti Múzeum
DíjaiYbl Miklós-díj
A Wikimédia Commons tartalmaz Kós Károly témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Szülőháza Temesvárott

Édesapám – az anyakönyvek tanúsága szerint – Szászrégenben született 1845-ben. Apja – nagyapám – Kósch (így) János, régeni születésű (1805) régeni lakos, szíjgyártómester. Anyja – nagyanyám, nagyapám második felesége – ugyancsak szászrégeni születésű (1801) Miller Zsófia. Nagyapám apjáról – dédapámról – csak annyit tud az anyakönyv, hogy neve János és régeni lakos. De születési helyéről nem beszél. A hagyomány szerint ez a dédapám a szomszédos Unoka községben gyökeres földmíves Koósok (így) közül vándorolt ki és telepedett Régenbe, Mária Terézia vagy József császár idejében és szász famíliába házasodva utódai elszászosodtak. Ez a hagyomány annál inkább valószínű, mert a régeni anyakönyv csupán erről az egyetlen Kósch famíliáról tud és az erdélyi szász nemzetterületen ezen kívül nem volt és nincsen más ilyen nevű szász család (mely ma már Régenből is kipusztult). Igaz, hogy magyar Kósok (vagy Koósok) is Unokán kívül tudtommal csak még a háromszéki Márkosfalván voltak és vannak.

Kós Károlyː Életrajz[5]

Életútja szerkesztés

Kósch Károly szász származású[5][7] négygyermekes postatisztviselő egyetlen fiaként született. Édesanyja Sidonia Sivet[8] francia-osztrák származású volt.[9] Középiskolai tanulmányait a kolozsvári református kollégiumban végezte, ezután a budapesti József Nádor Műegyetem mérnöki szakára jelentkezett. Két év múlva átiratkozott az építész szakra, ahol 1907-ben szerzett diplomát.

Kezdő építészként különböző építészeti irodákban dolgozott (Pogány Móric, Maróti Géza, Györgyi Dénes), majd a Székelyföld építészetét tanulmányozta. Tervezői munkájában elsősorban a kalotaszegi népi architektúra, az erdélyi népművészet és történelmi építészeti emlékek motívumait igyekezett felhasználni. 1912-ben Régi Kalotaszeg c. illusztrált építészeti tanulmányát a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Czigler-érmével tüntették ki. 1916-ban őt bízták meg IV. Károly király koronázási ünnepsége díszleteinek tervezésével.

1910-ben földet vásárolt a kalotaszegi (Alszeg) Sztánán, felépítette nyaralóját (későbbi lakóházát) és feleségül vette a türei református lelkész leányát, Balázs Idát. Gyermekeik közül Kós Balázs (1912–1967) mezőgazdasági szakíró, szerkesztő, Kós András (1914–2010) szobrászművész, Koós Zsófia (1916–1990) színésznő, ifj. Kós Károly (1919–1996) néprajzkutató, író lett. 1917–1918 során állami ösztöndíjjal Isztambulba ment tanulmányútra. 1944 őszén sztánai otthonának – románok általi – kifosztása után Kolozsvárra menekült.

1919-ben megalakította a Kalotaszegi Köztársaságot.

1924-ben írótársaival megalapította az erdélyi írók önálló könyvkiadó vállalatát, az Erdélyi Szépmíves Céhet, amelynek megszűnéséig, 1944-ig tagja volt. Egyik alapító tagja volt az 1926-ban alakult helikoni közösségnek, amelynek folyóiratát, az Erdélyi Helikont 1931-től ő szerkesztette. 1948–49-ben a Világosság c. kolozsvári lap belső munkatársa volt.

Élete során több közéleti szerepet vállalt: 1912 telén Sztánán Kalotaszeg címmel lapot indított, 1921-ben (Paál Árpáddal és Zágoni Istvánnal közösen) megjelentette a Kiáltó szó című röpiratát. Alapító tagja volt az Erdélyi Néppártnak (1921) és 1922-ben Vasárnap címmel képes politikai újságot indított és szerkesztett. A második világháború után, a demokratikus átalakulásban reménykedve, újra politikai szerepet vállalt és a Magyar Népi Szövetség Kolozs megyei elnöki tisztségét töltötte be, majd 1946–1948 között nemzetgyűlési képviselő volt.

1940-től a kolozsvári Mezőgazdasági Főiskolán mezőgazdasági építészetet tanított. 1945-től a Főiskola dékánja, majd 1953-ig tanára volt.

Munkássága szerkesztés

Építészként szerkesztés

  • 1910: Sztánai lakóháza: a „Varjúvár”, 457018 Sztána, Vasútállomás [1]
  • 1910–1912: Városmajor utcai iskola, 1122 Budapest, Városmajor u. 59. (Györgyi Dénessel)
  • 1911: Vécsey-kúria, Szada[10]
  • 1911–1912: Sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum, Szabadság tér 7.
  • 1912–1913: „Wekerle” Munkás és Tisztviselőtelep központja, Kós Károly tér 10.
  • 1912–1913: Református templom („Kakasos templom”), Kolozsvár, Monostori út
  • 1913: Lakóépület, 1192 Budapest, Kós Károly tér 2.
  • 1913: Lakóépület, 1192 Budapest, Kós Károly tér 3.
  • 1913: Lakóépület, 1192 Budapest, Kós Károly tér 12.
  • 1913?: Kapuépület, 1192 Budapest, Kós Károly tér
  • 1913: Bagolyvár étterem, 1146 Budapest, Gundel Károly út 4.
  • 1922: Lakóépület, 1192 Budapest, Kós Károly tér 11.
  • 1922: Harangláb, Kolozsmonostor
  • 1923: Írisz Porcelángyár, Kolozsvár
  • 1925: Templom, Felek
  • 1925: Templom, Bánffyhunyad
  • 1927: Templom, Kispetri
  • 1927: Templom, Sztána
  • 1928: Református népiskola, Marosvécs
  • 1928: Templom, Erdőfalva
  • 1928: Templom, Fejérd
  • 1929–1930: Református elemi iskola, Sepsiszentgyörgy
  • 1931: „Kós-ház”, Kós tervei alapján készült, eredetileg lakóház, 3529 Miskolc, Görgey u. 32.
  • 1935: Templom, Bábony
  • 1936: Kultúrház, Körösfő
  • 1937: Templom, Ketesd
  • 1940?: Gyimesi határőrlaktanyák
  • 1942: Mezőgazdasági Iskola, Marosvásárhely
  • 1943: Műcsarnok, Kolozsvár
  • 1943: KALOT székely népfőiskola, Csíksomlyó
  • 1944: Mátyás király szülőházának részbeni restaurálása, Kolozsvár (Lux Gézával)
  • 1945: Kultúrház, Györgyfalva;
  • 1947: Kultúrház, Kispetri;
  • 1948: 1994-ben Siklód új temploma készült el Kós Károly 1948-as tervei alapján[11]
  • 1948: Református templom, Kolozsvár-Írisztelep (Debreczeni Lászlóval)
  • 1948: Ravatalozó, Szamosújvár
  • 1953: Református parókia, Nagypetri
  • 1956: Református templom és imaház, Egeres-Ferencbánya
  • 1957: Kultúrház-terv, Köröstárkány.
  • 1960: Református parókia terve, Magyardécse
  • 1960: Református parókia, Farnas
  • 1960: Református parókia, Magyardécse
  • 1961: Református parókia, Misztótfalu
  • 1961: Református parókia, Kalotaszentkirály.
  • ?: Tejcsarnok, Méra
  • ?: Általános Iskola, Kolozs
  • ?: Művelődési otthon, Mákófalva

Restaurált épületek[12] szerkesztés

  • 1936: Református templom, Bonchida
  • 1936-1937: Bánffy-kastély, Bonchida
  • 1947-1948: Református templom, restaurálás, bővítés, új torony építése, Körtvélyfája;
  • 1946: Református templom, Szék (Entz Gézával, Sebestyén K. Józseffel)
  • 1957: Református templom – restaurálás és új torony építése, Magyarvista
  • 1957: a magyarbikali református templom helyreállítása

Írói munkássága szerkesztés

  • Erdélyország népének építése (1908)
  • Atila királról. Ének; Athenaeum Ny., Budapest, 1909 – ballada (1909, 1923) saját kézi szedés, nyomás, fűzés, kötés, linómetszetekkel[13]
  • Régi Kalotaszeg; Athenaeum Ny., Budapest, 1911
  • Testamentum és agrikultura (1915) saját kézi szedés, nyomás, fűzés, kötés, linometszetekkel
  • Sztambul. Várostörténet és architektura, Franklin Ny., Budapest–Konstantinápoly, 1918 (A Konstantinápolyi Magyar Tudományos Intézet közleményei)
  • Gálok – kisregény (1919)
  • Kiáltó szó – röpirat (1921)
  • Erdély kövei (1922) – saját kézi szedés, nyomás, fűzés, kötés, linometszetek
  • Varjú-nemzetség, ill. a szerző; Erdélyi Szépmíves Céh, Cluj-Kolozsvár, 1925 (Erdélyi Szépmíves Céh I.)
  • A lakóház művészete; Minerva, Cluj-Kolozsvár, 1928
  • Erdély. Kultúrtörténeti vázlat; ill. a szerző; Genius, Budapest, 1929
  • A Gálok. Kis regény és elbeszélések; Minerva, Cluj-Kolozsvár, 1930 (Pásztortűz könyvtár)
  • Kalotaszeg; Erdélyi Szépmíves Céh, Kolozsvár, 1932 (Erdélyi Szépmíves Céh VI.)
  • Az országépítő. Történeti regény; Révai, Budapest, 1934 (Erdélyi Szépmíves Céh kiadványa VII. sorozat)
  • Budai Nagy Antal – színmű (1936)
  • István király – színmű (1942)
  • A székely népi építészet; Egyetemi Ny., Budapest, 1944 (A Mérnöki Továbbképző Intézet kiadványai)
  • Erdély népi gazdasági építészete (1944)
  • Erdély. Kultúrtörténeti vázlat; ill. a szerző; s.n., Kolozsvár, 1944 (Az Erdélyi Szépmíves Céh jubileumi díszkiadása)
  • Budai Nagy Antal históriája; Méhkas Diákszövetkezet, Kolozsvár, 1945
  • Falusi építészet; Józsa Béla Athenaeum, Kolozsvár, 1945 (Hasznos könyvtár)
  • Budai Nagy Antal. Színjáték; Józsa, Kolozsvár, 1947 (Műkedvelők színpada)
  • A kollektív gazdaság üzemi épületberendezése (1954)
  • Mezőgazdasági építészet; Mezőgazdasági és Erdészeti, Bukarest, 1957
  • Hármaskönyv. Szépírás, publicisztika, grafika; bev. Balogh Edgár; Irodalmi, Bukarest, 1969
  • Kalotaszegi krónika. Hét írás; Kriterion, Bukarest, 1973 (Romániai magyar írók)
  • A havas. Elbeszélések; Dacia, Kolozsvár-Napoca, 1983
  • "Nem spekuláltam, éltem...". Válogatás Kós Károly születésének 100. évfordulójára, 1883–1983; Népművelési Intézet, Budapest, 1984
  • Életrajz; szerk., utószó Benkő Samu; Kriterion, Bukarest, 1991
  • Erdélyország népének építése; Balassi–Polis, Budapest–Kolozsvár, 1996
  • Testamentum és agrikultúra. Válogatás a szerző életművéből; előszó Mészáros József; Gazda, Kolozsvár, 1997
  • Kós Károly levelezése Czine Mihállyal; A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága–Anyanyelvi Konferencia, Budapest, 2000 (Nyelv és lélek könyvek)
  • Kós Károly levelezése; összegyűjt., sajtó alá rend., szerk., tan., jegyz. Sas Péter; Mundus, Budapest, 2003 (Mundus – új irodalom)
  • Könyv a lovakrul; kézirat hasonmás kiad.; Kós Károly Alapítvány, Budapest, 2008
  • Kidőlt a kereszt; Lazi, Szeged, 2009
  • Édes Idám! Kós Károly levelei feleségéhez. 1911–1918, 1946–1948; bev., jegyz. Benkő Samu; Polis, Kolozsvár, 2011
  • Kós Károly publicisztikája; összegyűjt., sajtó alá rend., szerk., előszó Sas Péter; Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2014
  • Népi földművelés Kalotaszegen. 1941–1944. évi helyszíni gyűjtés alapján; Művelődés Egyesület–Szentimrei Alapítvány, Kolozsvár–Sztána, 2016 (Sztánai füzetek)
  • Évszámnovellák. 1919, 1940, 1944; szerk. Medvigy Endre; Időjel, Pilisvörösvár, 2019
  • Vallomások Erdélyről; szerk.: Sas Péter, Erdélyi Szalon Kiadó, 2022

Díjak, elismerések szerkesztés

 
Csomafáy Ferenc felvétele

Emlékezete szerkesztés

Emlékét őrzi Budapest XIV. kerületében a városligeti a Kós Károly sétány, Budapest XIX. kerületében a wekerletelepi Kós Károly tér, valamint a Kispesti Kós Károly Általános Iskola,[15] temesvári szülőházának oldalfalán pedig egy emléktábla és még számos emléktábla a Kárpát-medencében.[16]

Nevét országszerte több iskola viseli. A Városmajori Kós Károly Általános Iskola melletti lépcsőn 2013. december 13-án adták át emlékművét.[17]

Emlékezetét ápolja a Kós Károly Egyesülés,[18] illetve a Kós Károly Alapítvány. Lásd: Tíz éves a Kós Károly Egyesülés; szerk. Gerle János; Kós Károly Alapítvány, Budapest, 1999.

1999 óta minden év december 16-án, Kós Károly születése évfordulóján a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, a Kós Károly-díj bizottság előterjesztése alapján Kós Károly-díjat adományoz a településvédelem és településszépítés területén végzett kimagasló, eredményes egyéni és csoportos munkáért.

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b Kós [Kosch], Károly, Károly Kós [Kosch]
  5. a b Kós Károlyː Életrajz, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest; Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1991, ISBN 9631543927, ISBN 9732602090
  6. Az összes párt megszavazta a parlamentben Lázár János javaslatát a magyar építészet napjáról (Telex.hu, 2023. október 25.)
  7. Javaslat Kós Károly életművének Magyar Értéktárba történő felvételéhez, hungarikum.hu Archiválva 2022. január 29-i dátummal a Wayback Machine-ben
  8. „Napkeletről jöttem nagy palotás rakott városba kerültem” – Kós Károly világa 1907-1914 (Budapest, 2014). library.hungaricana.hu. (Hozzáférés: 2022. február 2.)
  9. Névadónk (magyar nyelven). Érdi SZC Kós Károly Technikum. [2022. február 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. február 2.)
  10. Gerle János: Három ház 1911-ből. In: Magyar Építőművészet 1985/5. 53. o.
  11. http://udvardy.adatbank.transindex.ro/index.php?action=helymutato&helymutato=Siklod%20(RO)
  12. https://artportal.hu/lexikon-muvesz/kos-karoly-143/[halott link]
  13. Újra közreadva 1946-ban, Jókai Nyomda Rt., igazgató: Kiss Árpád
  14. a b c d e f g h sepsiszentgyörgyi Kós Károly Iskolaközpont weblapja
  15. A Budapest XIX. kerületi Kós Károly Általános Iskola weblapja
  16. Kós Károly emléktábla
  17. MANDA 2013. december 16.
  18. Kós Károly Alapítvány

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

  • Pál Balázs: Kós Károly; Akadémiai, Budapest, 1971 (Architektúra)
  • Varró János: Kós Károly, a szépíró. Kismonográfia; Dacia, Kolozsvár, 1973 (Kismonográfiák)
  • „A legszebb élet amit magamnak el tudtam képzelni”. Benkő Samu beszélgetései Kós Károllyal (Kriterion Könyvkiadó, 1978)
  • Kós Károly 1883–1977; BME Építészmérnöki Kar, Budapest, 1983
  • Kós Károly. Kiállítás a művész születésének 100. évfordulójára; szerk. Hadik András; OMF, Budapest, 1983
  • Kós Károly kalendárium az 1983. évre; szerk. Gyöngy Katalin, Deák Zoltán, utószó Nagy Elemér; Magyar Építőművészek Szövetsége Kós Károly Kör, Budapest, 1983
  • Kós Károly és köre. Kiállítás. Kecskeméti Galéria, 1983. nov. 26–1984. febr. 15-ig; szerk. Simon Magdolna; Kecskeméti Galéria, Kecskemét, 1983
  • Kós Károly „Kőből, fából házat... igékből várat” (In memoriam Kós Károly 1883–1983) Válogatta, szerkesztette, utószó Sas Péter 1983.- K.K. örököse ISBN 963 271 984 0 Kner Ny.
  • Kós Károly 1883–1977; MKKE Rajk László Szakkollégium, Budapest, 1984 (Szakkollégiumi füzetek)
  • Kós Károly emlékezete. Születésének 100. évfordulójára; szerk., utószó Sas Péter, előszó Bihari József; Pest megyei Múzeumok Igazgatósága–Pest megyei Művelődési Központ és Könyvtár, Szentendre, 1984
  • Kós Károly képeskönyv; gyűjt., vál., szerk., Sas Péter, szöv. Tordai Zádor írásaiból; Múzsák, Budapest, 1986
  • Kós Károly. Válogatott bibliográfia; összeáll., bev. Vajk Ilona; Országos Idegennyelvű Könyvtár, Budapest, 1994
  • Nagy Elemér: Az építő Kós Károly; Balassi–Kós Károly Alapítvány–Polis, Budapest–Kolozsvár, 1995
  • Kós Károly építészeti munkássága 1919 után. Gödöllői Agrártudományi Egyetem, 1994. április 20-tól–1994. május 4-ig; Pro Agricultura Hungariae, Gödöllő, 1995
  • Kós Károly egyetemessége. Tanulmányok, emlékezések, levelek és dokumentumok; szerk., előszó Mészáros József; 2. jav., bőv. kiad.; Tinivár, Kolozsvár, 1996
  • Sas Péter: A politikus Kós Károly; Pro Kalotaszeg, Huedin, 2002
  • Kós Károly műhelye. Tanulmány és adattár; összeáll. Anthony Gall, szerk., bibliográfia, mutatók Biernaczky Szilárd; Mundus, Budapest, 2002 (Magyar építőművészet)
  • Anthony Gall: Kós Károly emlékezete (Mundus Magyar Egyetemi Kiadó, 2002)
  • Kós Károly emlékkönyv; összeáll. Kuszálik Péter; Mentor, Marosvásárhely, 2003
  • Sas Péter: Kós Károly művészete (Noran Könyvkiadó, 2004)
  • Sztánai Napok 2004; szerk. Szabó Zsolt; Művelődés–Szentimre Alapítvány, Kolozsvár–Sztána, 2004 (Sztánai füzetek)
  • Kiáltó szó. Kós Károly emlékezete; vál., szerk. Dávid Gyula; Nap, Budapest, 2005 (Emlékezet)
  • Krisztye István: Kós Károly koszorúi; Erdélyi Református Egyházkerület, Kolozsvár, 2006
  • Kós Károly nyomában (Csontos János filmje, 2006)
  • Péterffy Miklós: Kolozsvár. Kós Károly brétfűi háza; Kriterion, Kolozsvár, 2007 (Erdélyi műemlékek)
  • Kós Károly 125. Emlékkönyv; szerk. Somogyváriné Márovics Erika, Zuborné Sallai Márta; Kós Károly Általános Iskola, Budapest, 2008
  • Sas Péter: Kós Károly, a hűség embere. Életművázlat; Lucidus, Budapest, 2008 (Kisebbségkutatás könyvek)
  • Sas Péter: Kós Károly Képeskönyv (Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2009)
  • Sas Péter: Kós Károly, a könyvművész, 2009. Holnap ISBN 978 963 346 887 6
  • Sas Péter: Kós Károly képeskönyv; 2. bőv. kiad.; Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2010
  • Márton László: Kós Károly. A művészi kovácsoltvas formatervezője; Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár, 2012 (Tudomány- és technikatörténeti füzetek)
  • Kós Károly Székely Nemzeti Múzeuma; szöveg Boér Hunor, Várallyay Réka; Székely Nemzeti Múzeum, Sepsiszentgyörgy, 2012
  • Fabó Beáta–Anthony Gall: Napkeletről jöttem nagy palotás rakott városba kerültem. Kós Károly világa, 1907–1914; Budapest Főváros Levéltára, Budapest, 2013
  • Kós Károly-emlékkonferencia. 2013. december 13.; szerk. Dévényi Sándor; MMA, Budapest, 2014 (A Magyar Művészeti Akadémia konferenciafüzetei)
  • Anthony Gall: Kós Károly és Sepsiszentgyörgy. A székely nemzetnek székely kultúrházat akartam; tan. Benczédi Sándor et al.; Székely Nemzeti Múzeum–Alapfy Stúdió, cop. Sepsiszentgyörgy–Budapest, 2015
  • Sas Péter: Kós Károly; Magyar Művészeti Akadémia, Budapest, 2017
  • "Mi, a babiloni torony építését akarók". Kós Károly az erdélyi képzőművészet szolgálatában; szerk. Murádin Jenő; ARTprinter, Sepsiszentgyörgy, 2017
  • Kalotaszeg. Kós Károly sztánai hetilapja, 1912; Művelődés Egyesület–Szentimrei Alapítvány, Kolozsvár–Sztána, 2018 (Sztánai füzetek)
  • Anthony Gall: Kós Károly; Holnap, Budapest, 2019 (Az építészet mesterei)
  • Antos Árpád: Kós KárolyHetedhéthatár, 2004. július 9.
  • Kós Károly – Magyar Elektronikus Könyvtár
  • Kós Károly: Az országépítő. Budapest: Helikon. 1983. ISBN 963 207 890 X arch Hozzáférés: 2015. november 29.  
  • Idézet Előadó: Oberfrank Pál
  • Kós Károly temetése

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés