Főmenü megnyitása
Wikipédia

Kós Károly (építész)

magyar építész, író, grafikus, könyvtervező, szerkesztő, könyvkiadó, tanár, politikus

Kós Károly, eredeti nevén Kosch Károly (Temesvár, 1883. december 16. – Kolozsvár, 1977. augusztus 24.) magyar építész, író, grafikus, könyvtervező, szerkesztő, könyvkiadó, tanár, politikus.

Kós Károly
Móser Zoltán felvétele
Móser Zoltán felvétele
Született 1883. december 16.
Temesvár
Elhunyt 1977. augusztus 24. (93 évesen)
Kolozsvár
Sírhely Házsongárdi temető
Nemzetisége magyar
Házastársa Balázs Ida
Gyermekei
Iskolái Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem
Munkái
Jelentős épületei több állatkerti épület, Székely Nemzeti Múzeum
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kós Károly témájú médiaállományokat.
Disambig.svgEz a szócikk az építészről szól. Hasonló címmel lásd még: Kós Károly (néprajzkutató).

Tartalomjegyzék

ÉletútjaSzerkesztés

 
Szülőháza Temesváron

Négygyermekes postatisztviselő egyetlen fiaként született. Középiskolai tanulmányait a kolozsvári református kollégiumban végezte, ezután a budapesti József nádor Műegyetem mérnöki szakára jelentkezett. Két év múlva átiratkozott az építész szakra, ahol 1907-ben szerzett diplomát.

Kezdő építészként különböző építészeti irodákban dolgozott (Pogány Móric, Maróti Géza, Györgyi Dénes), majd a Székelyföld építészetét tanulmányozta. Tervezői munkájában elsősorban a kalotaszegi népi architektúra, az erdélyi népművészet és történelmi építészeti emlékek motívumait igyekezett felhasználni. 1912-ben Régi Kalotaszeg c. illusztrált építészeti tanulmányát a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Czigler-érmével tüntették ki. 1916-ban őt bízták meg IV. Károly király koronázási ünnepsége díszleteinek tervezésével.

1910-ben földet vásárolt a kalotaszegi (Alszeg) Sztánán, felépítette nyaralóját (későbbi lakóházát) és feleségül vette a türei református lelkész leányát, Balázs Idát. Gyermekeik közül Kós Balázs (1912–1967) mezőgazdasági szakíró, szerkesztő, Kós András (1914–2010) szobrászművész, Koós Zsófia (1916–1990) színésznő, ifj. Kós Károly (1919–1996) néprajzkutató, író lett. 1917–1918 során állami ösztöndíjjal Isztambulba ment tanulmányútra. 1944 őszén sztánai otthonának – románok általi – kifosztása után Kolozsvárra menekült.

1919-ben megalakította a Kalotaszegi Köztársaságot.

1924-ben írótársaival megalapította az erdélyi írók önálló könyvkiadó vállalatát, az Erdélyi Szépmíves Céhet, amelynek megszűnéséig, 1944-ig tagja volt. Egyik alapító tagja volt az 1926-ban alakult helikoni közösségnek, amelynek folyóiratát, az Erdélyi Helikont 1931-től ő szerkesztette. 1948–49-ben a Világosság c. kolozsvári lap belső munkatársa volt.

Élete során több közéleti szerepet vállalt: 1912 telén Sztánán Kalotaszeg címmel lapot indított, 1921-ben (Paál Árpáddal és Zágoni Istvánnal közösen) megjelentette a Kiáltó szó című röpiratát. Alapító tagja volt az Erdélyi Néppártnak (1921) és 1922-ben Vasárnap címmel képes politikai újságot indított és szerkesztett. A második világháború után, a demokratikus átalakulásban reménykedve, újra politikai szerepet vállalt és a Magyar Népi Szövetség Kolozs megyei elnöki tisztségét töltötte be, majd 1946–1948 között nemzetgyűlési képviselő volt.

1940-től a kolozsvári Mezőgazdasági Főiskolán mezőgazdasági építészetet tanított. 1945-től a Főiskola dékánja, majd 1953-ig tanára volt.

  • Kós Károly tervezte Volt villa, 1928 (Miskolc, Görgei Artúr utca 32)

  • Kós Károly sztánai otthona, a „Varjúvár”

  • Zebegényi katolikus templom

  • Református parókia Óbudán

  • A budapesti Wekerletelep általa tervezett két épületének egyike, valamint az Ady Endre út felé nyíló, szintén általa tervezett kapu a róla elnevezett Kós Károly téren

  • A városligeti „Bagolyvár” étterem

MunkásságaSzerkesztés

 
Egykori sztánai otthona, a „Varjúvár”

Írói munkásságaSzerkesztés

  • Erdélyország népének építése (1908)
  • Atila Királról Ének – ballada (1909, 1923) saját kézi szedés, nyomás, fűzés, kötés, linómetszetekkel[2]
  • Régi Kalotaszeg (1911)
  • Testamentum és agrikultura (1915) saját kézi szedés, nyomás, fűzés, kötés, linometszetekkel
  • Sztambul. Várostörténet és architektura; Franklin Ny., Bp.–Konstantinápoly, 1918 (A Konstantinápolyi Magyar Tudományos Intézet közleményei)
  • Gálok – kisregény (1919)
  • Kiáltó szó – röpirat (1921)
  • Erdély kövei (1922) saját kézi szedés, nyomás, fűzés, kötés, linometszetek
  • Varju-nemzetség – regény (1925)
  • A lakóház művészete (1928)
  • Erdély. Kultúrtörténeti vázlat; ill. a szerző; Genius, Bp., 1929
  • A Gálok. Kis regény és elbeszélések; Minerva, Cluj-Kolozsvár, 1930 (Pásztortűz könyvtár)
  • Kalotaszeg (1932)
  • Az országépítő. Történeti regény; Révai, Bp., 1934 (Erdélyi Szépmíves Céh kiadványa VII. sorozat)
  • Budai Nagy Antal – színmű (1936)
  • István király – színmű (1942)
  • A székely nép építészete (1944)
  • Erdély népi gazdasági építészete (1944)
  • Budai Nagy Antal históriája; Méhkas Diákszövetkezet, Kolozsvár, 1945
  • Falusi építészet; Józsa Béla Athenaeum, Kolozsvár, 1945 (Hasznos könyvtár)
  • A kollektív gazdaság üzemi épületberendezése (1954)
  • Mezőgazdasági építészet; Mezőgazdasági és Erdészeti, Bukarest, 1957
  • Hármaskönyv. Szépírás, publicisztika, grafika; bev. Balogh Edgár; Irodalmi, Bukarest, 1969
  • Kalotaszegi krónika. Hét írás; Kriterion, Bukarest, 1973 (Romániai magyar írók)
  • A havas. Elbeszélések; Dacia, Kolozsvár-Napoca, 1983
  • "Nem spekuláltam, éltem...". Válogatás Kós Károly születésének 100. évfordulójára, 1883-1983; Népművelési Intézet, Bp., 1984
  • Életrajz; szerk., utószó Benkő Samu; Kriterion, Bukarest, 1991
  • Erdélyország népének építése; Balassi–Polis, Bp.–Kolozsvár, 1996
  • Testamentum és agrikultúra. Válogatás a szerző életművéből; előszó Mészáros József; Gazda, Kolozsvár, 1997
  • Kós Károly levelezése Czine Mihállyal; A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága–Anyanyelvi Konferencia, Bp., 2000 (Nyelv és lélek könyvek)
  • Kós Károly levelezése; összegyűjt., sajtó alá rend., szerk., tan., jegyz. Sas Péter; Mundus, Bp., 2003 (Mundus – új irodalom)
  • Könyv a lovakrul; kézirat hasonmás kiad.; Kós Károly Alapítvány, Bp., 2008
  • Kidőlt a kereszt; Lazi, Szeged, 2009
  • Édes Idám! Kós Károly levelei feleségéhez. 1911–1918, 1946–1948; bev., jegyz. Benkő Samu; Polis, Kolozsvár, 2011
  • Kós Károly publicisztikája; összegyűjt., sajtó alá rend., szerk., előszó Sas Péter; Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2014

Díjak, elismerésekSzerkesztés

EmlékezeteSzerkesztés

Emlékét őrzi Budapest XIV. kerületében a Kós Károly sétány, Budapest XIX. kerületében a Kós Károly tér valamint a Kós Károly Általános Iskola,[4] temesvári szülőházának oldalfalán pedig egy emléktábla és még számos emléktábla a Kárpát-medencében.[5]

Nevét országszerte több iskola viseli. A Városmajor utcai Kós Károly Általános Iskola melletti lépcsőn 2013. december 13-án adták át emlékművét.[6]

Emlékezetét ápolja a Kós Károly Egyesülés,[7] illetve a Kós Károly Alapítvány. Lásd: Tíz éves a Kós Károly Egyesülés; szerk. Gerle János; Kós Károly Alapítvány, Bp., 1999.

1999 óta minden év december 16-án, Kós Károly születése évfordulóján a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, a Kós Károly-díj bizottság előterjesztése alapján Kós Károly-díjat adományoz a településvédelem és településszépítés területén végzett kimagasló, eredményes egyéni és csoportos munkáért.

JegyzetekSzerkesztés

  1. ↑ Gerle János: Három ház 1911-ből. In: Magyar Építőművészet 1985/5. 53. o.
  2. ↑ Újra közreadva 1946-ban, Jókai Nyomda Rt., igazgató: Kiss Árpád
  3. ↑ a b c d e f g h sepsiszentgyörgyi Kós Károly Iskolaközpont weblapja[halott link]
  4. ↑ A Budapest XIX. kerületi Kós Károly Általános Iskola weblapja
  5. ↑ Kós Károly emléktábla
  6. ↑ MANDA 2013. december 16.
  7. ↑ Kós Károly Alapítvány

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Pál Balázs: Kós Károly; Akadémiai, Bp., 1971 (Architektúra)
  • Varró János: Kós Károly, a szépíró. Kismonográfia; Dacia, Kolozsvár, 1973 (Kismonográfiák)
  • „A legszebb élet amit magamnak el tudtam képzelni” Benkő Samu beszélgetései Kós Károllyal (Kriterion Könyvkiadó, 1978)
  • Kós Károly 1883-1977; BME Építészmérnöki Kar, Bp., 1983
  • Kós Károly. Kiállítás a művész születésének 100. évfordulójára; szerk. Hadik András; OMF, Bp., 1983
  • Kós Károly kalendárium az 1983. évre; szerk. Gyöngy Katalin, Deák Zoltán, utószó Nagy Elemér; Magyar Építőművészek Szövetsége Kós Károly Kör, Bp., 1983
  • Kós Károly és köre. Kiállítás. Kecskeméti Galéria, 1983. nov. 26–1984. febr. 15-ig; szerk. Simon Magdolna; Kecskeméti Galéria, Kecskemét, 1983
  • Kós Károly „Kőből, fából házat... igékből várat” (In memoriam Kós Károly 1883-1983) Válogatta, szerkesztette, utószó Sas Péter 1983.- K.K. örököse ISBN 963 271 984 0 Kner Ny.
  • Kós Károly 1883-1977; MKKE Rajk László Szakkollégium, Bp., 1984 (Szakkollégiumi füzetek)
  • Kós Károly emlékezete. Születésének 100. évfordulójára; szerk., utószó Sas Péter, előszó Bihari József; Pest megyei Múzeumok Igazgatósága–Pest megyei Művelődési Központ és Könyvtár, Szentendre, 1984
  • Kós Károly képeskönyv; gyűjt., vál., szerk., Sas Péter, szöv. Tordai Zádor írásaiból; Múzsák, Bp., 1986
  • Kós Károly. Válogatott bibliográfia; összeáll., bev. Vajk Ilona; Országos Idegennyelvű Könyvtár, Bp., 1994
  • Nagy Elemér: Az építő Kós Károly; Balassi–Kós Károly Alapítvány–Polis, Bp.–Kolozsvár, 1995
  • Kós Károly építészeti munkássága 1919 után. Gödöllői Agrártudományi Egyetem, 1994. április 20-tól–1994. május 4-ig; Pro Agricultura Hungariae, Gödöllő, 1995
  • Kós Károly egyetemessége. Tanulmányok, emlékezések, levelek és dokumentumok; szerk., előszó Mészáros József; 2. jav., bőv. kiad.; Tinivár, Kolozsvár, 1996
  • Sas Péter: A politikus Kós Károly; Pro Kalotaszeg, Huedin, 2002
  • Kós Károly műhelye. Tanulmány és adattár; összeáll. Anthony Gall, szerk., bibliográfia, mutatók Biernaczky Szilárd; Mundus, Bp., 2002 (Magyar építőművészet)
  • Anthony Gall: Kós Károly emlékezete (Mundus Magyar Egyetemi Kiadó, 2002)
  • Kós Károly emlékkönyv; összeáll. Kuszálik Péter; Mentor, Marosvásárhely, 2003
  • Sas Péter: Kós Károly művészete (Noran Könyvkiadó, 2004)
  • Sztánai Napok 2004; szerk. Szabó Zsolt; Művelődés–Szentimre Alapítvány, Kolozsvár–Sztána, 2004 (Sztánai füzetek)
  • Kiáltó szó. Kós Károly emlékezete; vál., szerk. Dávid Gyula; Nap, Bp., 2005 (Emlékezet)
  • Krisztye István: Kós Károly koszorúi; Erdélyi Református Egyházkerület, Kolozsvár, 2006
  • Kós Károly nyomában (Csontos János filmje, 2006)
  • Péterffy Miklós: Kolozsvár. Kós Károly brétfűi háza; Kriterion, Kolozsvár, 2007 (Erdélyi műemlékek)
  • Kós Károly 125. Emlékkönyv; szerk. Somogyváriné Márovics Erika, Zuborné Sallai Márta; Kós Károly Általános Iskola, Bp., 2008
  • Sas Péter: Kós Károly, a hűség embere. Életművázlat; Lucidus, Bp., 2008 (Kisebbségkutatás könyvek)
  • Sas Péter: Kós Károly Képeskönyv (Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2009)
  • Sas Péter: Kós Károly, a könyvművész, 2009. Holnap ISBN 978 963 346 887 6
  • Sas Péter: Kós Károly képeskönyv; 2. bőv. kiad.; Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2010
  • Márton László: Kós Károly. A művészi kovácsoltvas formatervezője; Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár, 2012 (Tudomány- és technikatörténeti füzetek)
  • Kós Károly Székely Nemzeti Múzeuma; szöv. Boér Hunor, Várallyay Réka; Székely Nemzeti Múzeum, Sepsiszentgyörgy, 2012
  • Fabó Beáta–Anthony Gall: Napkeletről jöttem nagy palotás rakott városba kerültem. Kós Károly világa, 1907-1914; Budapest Főváros Levéltára, Bp., 2013
  • Kós Károly-emlékkonferencia. 2013. december 13.; szerk. Dévényi Sándor; MMA, Bp., 2014 (A Magyar Művészeti Akadémia konferenciafüzetei)
  • Anthony Gall: Kós Károly és Sepsiszentgyörgy. A székely nemzetnek székely kultúrházat akartam; tan. Benczédi Sándor et al.; Székely Nemzeti Múzeum–Alapfy Stúdió, cop. Sepsiszentgyörgy–Bp., 2015
  • Antos Árpád: Kós Károly - Hetedhéthatár, 2004. július 9.
  • Kós Károly - Magyar Elektronikus Könyvtár
  • Kós Károly: Az országépítő. Budapest: Helikon. 1983. ISBN 963 207 890 X  
  • Idézet Előadó: Oberfrank Pál
  • Kós Károly temetése

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kós_Károly_(építész)&oldid=21146960”