Kós Károly (néprajzkutató)

Ifjabb Kós Károly (Sztána, 1919. augusztus 31. – Kolozsvár, 1996. február 29.) romániai magyar néprajzkutató, muzeológus, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja. A 20. század második felének meghatározó jelentőségű, sokoldalú erdélyi magyar néprajzkutatója volt, munkássága kiterjedt az anyagi kultúra és a társadalomnéprajz szinte valamennyi területére.

Kós Károly
Csomafáy Ferenc fotója
Született	1919. augusztus 31. Sztána
Elhunyt	1996. február 29. (76 évesen) Kolozsvár
Állampolgársága	román
Nemzetisége	magyar
Szülei	Kós Károly
Foglalkozása	néprajzkutató, muzeológus, egyetemi oktató
Sírhelye	Házsongárdi temető
Sablon • Wikidata • Segítség

Idősebb Kós Károly (1883–1977) építész, grafikus, író fia, Kós András (1914–2010) grafikus, szobrászművész és Koós Zsófia (1916–1990) színésznő öccse.

Életútja

1931-ben a kolozsvári református kollégiumban kezdte meg középiskolai tanulmányait, 1935-től 1939-ig pedig a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium diákja volt. 1939-ben a kolozsvári Református Teológiai Akadémiára iratkozott be, de 1940-től már a kolozsvári, illetve a budapesti tudományegyetem néprajz szakos hallgatója volt. A történelem és földrajz mellékszakokat a néprajzi jelenségek időbeni és térbeni jobb elhelyezése miatt választotta.

Már 1941-től az egyetemi néprajzi intézet gyakornokaként tevékenykedett. Bölcsészdoktori oklevelét 1944-ben szerezte meg Kolozsváron, disszertációját – Viski Károly és Gunda Béla tanítványaként – a kalotaszegi népi földművelés témaköréből írta. 1944 után a tudományegyetemen oktatott tanársegédként 1950-ig. Ezzel párhuzamosan az Erdélyi Nemzeti Múzeum tudományos őreként a néprajzi tárat, az Erdélyi Kárpát-egyesületben pedig a fényképtárat gondozta. 1951-től 1979-es nyugdíjazásáig az Erdélyi Néprajzi Múzeum igazgatóhelyettes osztályvezetője volt. Időközben 1951 és 1956 között akadémiai kutatóként, 1954 és 1959 között a kolozsvári magyar egyetemen a Románia néprajza és az egyetemes néprajz szaktárgyak előadó tanáraként tevékenykedett. 1970 és 1974 között a kolozsvári Ion Andreescu képzőművészeti főiskolán népművészetet és néprajzi grafikát oktatott.

Munkássága

Tudományos érdeklődése elsősorban az erdélyi és moldvai magyarság tárgyi kultúrájára, valamint az erdélyi régió interetnikus kapcsolataira, az együtt élő népek történeti-kulturális kölcsönhatásaira irányult. Behatóan foglalkozott a hagyományos gazdálkodás és kézművesség egyes kérdéseivel (népi vadfogás, bivalytartás, kosarazó juhászat, ekés földművelés, kőfaragás, vasművesség, fazekasság, szűcsmesterség), a hagyományos táplálkozással, a településszerkezettel és a népi építészettel, valamint társadalom-néprajzi kutatásokkal (rokonsági és nemzetségi kapcsolatok, társas munkaszervezeti formák, települési önszerveződés, táji munkamegosztás, vásárok és árucsere). Átfogóan vizsgálta az erdélyi magyarság népviseleteit, a díszítőművészet egyes megnyilvánulási formáit (festett bútorok, guzsalyok, ivócsanakok, kályhacsempék, fejfák), valamint Szentimrei Judittal és Nagy Jenővel együtt magyarok lakta romániai néprajzi tájak (Kászon, Szilágyság, Kis-Küküllő mente, Moldva, Torockó) népművészetét. Az erdélyi magyar parasztság tárgyi világát funkcionálisan, történeti-táji összefüggéseiben vizsgálta, összehasonlító tárgytipológiai kutatásaiban az együtt élő népek közötti természetes kapcsolatrendszer, ember és táj, ember és ember közötti kölcsönhatások bizonyítékait kereste. Nagy tervét, a romániai magyarság néprajzának összefoglaló szintézisét nem váltotta valóra.

Mindemellett foglalkozott néprajzi kartográfiával is, 1970-től részt vett a Románia néprajzi atlasza gyűjtési és szerkesztési munkálataiban. Élete vége felé egyre inkább vonzották a magyar néprajzkutatás tudománytörténeti kérdései.

Muzeológusként az eltérő feladat- és gyűjtőkörű központi és tájmúzeumok, valamint a szabadtéri néprajzi múzeumok szervezésének, kutatóhellyé fejlesztésének elméleti és gyakorlati kérdéseivel foglalkozott. Noha az 1950-es–1960-as években keveset publikálhatott, pályája során önálló vagy társszerzős kötetei mellett mintegy háromszáz szaktanulmányt jelentetett meg, főként romániai és magyarországi tanulmánykötetekben, szakfolyóiratokban. 1976-tól a Népismereti Dolgozatok című kiadványsorozat alapító szerkesztője volt.

Társasági tagságai és elismerései

Tudományos eredményei elismeréseként 1973-tól a Román Akadémia rendes, 1995-től a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja volt, emellett 1976-ban a Magyar Néprajzi Társaság tiszteletbeli tagjává választották.

Főbb művei

• Az Erdélyi Nemzeti Múzeum Néprajzi Tárának faekéi. Kolozsvár, Erdélyi Múzeum-Egyesület, 1947, 16 p. = Erdélyi Tudományos Füzetek
• A kalotaszegi kosarazó juhászat. Kolozsvár, k. n., 1947, 28 p. = Erdélyi Néprajzi Tanulmányok
• Mihez kezdjünk a természetben? Bukarest, Ifjúsági, 1968, 172 p.
• Népélet és néphagyomány. Bukarest, Kriterion, 1972, 273 p.
• Kászoni székely népművészet. Bukarest, Kriterion, 1972, 270 p. (Szentimrei Judittal és Nagy Jenővel)
• A vargyasi festett bútor. Kolozsvár, Dacia, 1972, 62 p.
• Szilágysági magyar népművészet. Bukarest, Kriterion, 1974, 229 p. (Szentimrei Judittal és Nagy Jenővel)
• Tájak, falvak, hagyományok. Bukarest, Kriterion, 1976, 385 p.
• Kis-Küküllő vidéki magyar népművészet. Bukarest, Kriterion, 1978, 316 p. (Szentimrei Judittal és Nagy Jenővel)
• Eszköz, munka, néphagyomány: Dolgozatok a munka néprajza köréből. Bukarest, Kriterion, 1979, 524 p.
• Moldvai csángó népművészet. Bukarest, Kriterion, 1981, 469 p. (Szentimrei Judittal és Nagy Jenővel)
• Erdély népi építészete. Budapest, Kelenföld, 1990, 335 p.
• Néprajzi képeskönyv Erdélyből. Budapest, Tárogató, 1994, 223 p.
• Népi földművelés Kalotaszegen. Debrecen, Györffy István Néprajzi Egyesület, 1999, 161 p.
• Studii de etnografie. București, Kriterion, 2000, 299 p.
• A Mezőség néprajza. Marosvásárhely, Mentor, 2000
• Torockói népművészet; többekkel; Kriterion, Kolozsvár, 2002
• Néprajz és muzeológia; szerk. Kós Béla; Kriterion, Kolozsvár, 2011
• Népi földművelés Kalotaszegen. 1941–1944. évi helyszíni gyűjtés alapján; Művelődés Egyesület–Szentimrei Alapítvány, Kolozsvár–Sztána, 2016 (Sztánai füzetek)

Források

• Magyar néprajzi lexikon III. (K–Né). Főszerk. Ortutay Gyula. Budapest: Akadémiai. 1980. 280. o. ISBN 963-05-1288-2  
• Magyar nagylexikon XI. (Kir–Lem). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2000. 366. o. ISBN 963-9257-04-4  
• Új magyar életrajzi lexikon III. (H–K). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. 1101. o. ISBN 963-547-414-8  
• Búcsú Kós Károlytól. in: Néprajzi Hírek XXV. 1996. 1–4. sz. 66–71.
• Gazda Klára: Dr. Kós Károly (1919–1996). in: Erdélyi Múzeum LVIII. 1996. 3–4. sz. 344.

További információk

• Csorba Csaba: Dr. Kós Károly munkássága. in: Ethnographia 1974.
• László Gyula: Most jöttem Erdélyből. in: Új Írás 1977.
• Gunda Béla: Moldvától a Fekete-Körös völgyéig. in: Vigilia 1985.
• Pozsony Ferenc: Dr. Kós Károly (1919–1996). in: A Kriza János Néprajzi Társaság Értesítője VII. 1997. 3–4. sz. 30–31.
• Kós Károly néprajzkutató kézirathagyatéka, EME, Online hozzáférés

Kapcsolódó szócikkek

• Népi irodalom Erdélyben
• Népköltészet Erdélyben
• Néprajzi irodalom Erdélyben