Posztumusz

valakinek a halála után megvalósult esemény

A posztumusz (a latin postumus szóból, gyakran előfordul a hibás poszthumusz alakban is) melléknévi jelzőt általában valakinek a halála után megvalósult jogosultságra, publikációra, elismerésre alkalmazzuk. Eredeti, főnévi értelme az öröklési jogban használatos. Határozói mondatrészként is alkalmazható, bár rag nem utal erre. Ilyenkor jelentése utószülött. Régies hangulatú, választékos kifejezés.

Öröklési jogi értelemben szerkesztés

A posztumusz – utószülött, tehát apja halála után született gyermek. Az öröklési jogban jut jelentőséghez a római jog óta. A XII táblás törvény szerint a postumus öröklési képessége hiányzott mint bizonytalan személynek (persona incerta). Később már a római jogban is elismerték, hogy az örökhagyó apa halála után élve született gyermekét a törvényes öröklés szempontjából – ha ez számára előnyös – fogantatásáig visszamenőleg megszületettnek kell tekinteni.

Szerzői művel kapcsolatban szerkesztés

Posztumusznak nevezik azt a szerzői művet, szellemi alkotást, ami csak alkotója halála után kerül nyilvánosságra. Ilyen értelemben beszélhetünk posztumusz regényről, kiadásról stb., így például Giuseppe Tomasi di Lampedusa A párduc című regénye posztumusz jelent meg.

Díjjal, elismeréssel kapcsolatban szerkesztés

Posztumusznak nevezzük azt az elismerést (díjat, kitüntetést stb.), amit valakinek a halála után ítélnek oda, esetleg az életében odaítélt elismerést, halála után adják át az örökösöknek. Bármely területen elért kiemelkedő teljesítmény esetén előfordul.

Példák:

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés

Források szerkesztés

  •   Jogportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap