Lomblevelű erdők

A lomblevelű erdők (Aestilignosa) védett rügyű, évgyűrűs, lombhullató, tropofita életmódú fák és cserjék növénytársulásai.

Lomblevelű erdő

Éghajlati feltételek, elterjedésükSzerkesztés

A mérsékelt égöv középső részén fordulnak elő, ahol meleg és nedves a nyár, mérsékelten hűvös és nedves a tél. Fő elterjedési területeik:

A déli féltekén a kifejlődésükhöz megfelelő éghajlati feltételek egyetlen összefüggő, nagyobb területen sincsenek meg.

A meleg mérsékelt égövben a lomblevelű erdőket fokozatosan keménylombú erdő, illetve babérlombú erdő váltja fel, az északi sarkvidék felé haladva pedig (elegyes erdők közbeiktatásával) tajga. Európában a fenyvesek és a lomblevelű erdők között kiterjedt nyíres öv alakult ki; ez Kelet-Ázsiában és Észak-Amerikában hiányzik. A kontinensek belsejében, ahol az erdőségek fennmaradásához túl kevés a csapadék, a lomblevelű erdőt ugyancsak fokozatosan (erdős sztyepp közbeiktatásával) sztyepp váltja föl.

JellemzésükSzerkesztés

Jellemzően egy (ritkán két) lombkoronaszintjük van, amit kevés (gyakran egy) fafaj ural. Cserjeszintjük a lombkoronaszintet uraló fafajok szerint változóan fejlett. Gyepszintjükben az egyes évszakokban a fényviszonyoktól függően a Raunkiær-féle életforma-osztályozás szerint más-más életmódú fajok jutnak meghatározó szerephez:

Az epifiton növények szerepe alárendelt, és iszalagok is többnyire csak az ártéri galériaerdőkben fordulnak elő tömegesen. Mohaszintjük általában kevéssé fejlett.

Rendszertani felosztásukSzerkesztés

Négy társulástani osztályuk[1]

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés