Margó Ede
Margó Ede, születési nevén: Morgenstern Ede (Pest, 1872. május 6.[2] – Balatonalmádi, 1946. február 3.) magyar szobrász, Margó Célia operett-énekesnő öccse.
Margó Ede | |
Született | Morgenstern Ede 1872. május 8.[1] Pest |
Elhunyt | 1946. február 2. (73 évesen) Balatonalmádi |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása | szobrász |
Iskolái | Moholy-Nagy Művészeti Egyetem |
A Wikimédia Commons tartalmaz Margó Ede témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Életpályája
szerkesztésMorgenstern Lipót és Habern Katalin (1835–1899)[3] fia. A budapesti Iparművészeti Iskolában, Mátrai Lajos György vezetése alatt végzett előtanulmányok után négy évig Strobl Alajos mesteriskolájában. Szorgalmas munkájával egy Bécsben meghirdetett ösztöndíj elnyerését követően az 1890-es évek végétől Denys Puech irányítása alatt Párizsban, a Julian Akadémián tanult. Nagy hatással volt rá Auguste Rodin művészete. Elsősorban realisztikus stílusú, finoman mintázott domborműveivel vált ismertté. 1899-ben állította ki a párizsi Salonban az Agónia (Beteg leány agóniája) című márvány domborművét, mellyel a Párizsi Szalon nagydíját, a mention honorable a kiállítás egyik legjelentősebb elismerését nyerte el. A dombormű megszületését Hauptmann: Hannele című drámájában nyújtott, Somlyó Emma színésznő alakítása inspirálta a művészt. Hazatérve, a sikert aratott domborművet még ez évben megvette a Szépművészeti Múzeum.[4]
"Margó Ede hirtelen tűnt fel nálunk szoborműveivel. Nem a szerencse próbálgató művészek közé tartozik, akik minden jelentéktelen munkájukkal hamar a nyilvánosság elé szaladnak: hátha valamely véletlen felszínre veti a nevüket. Margó mindjárt első nagyobb művére kitüntetést kapott Párizsban, s bevonult a mi Szépművészeti Múzeumunkba is. Ennél többet igazán nem lehet várni egy huszonkilenc-éves szobrásztól" - írta Lyka Károly 1901. évi Műcsarnoki kiállítással kapcsolatosan Margóról.
1900-ban a párizsi világkiállítás bányászati pavilonjára alkotta Martinacél című domborműsorozatát. A Városligetben felállított Pósa Lajos szobra mellett, a Pongrácz Szigfriddel közösen alkotott aradi, majd debreceni Kossuth szobrok jelentették köztéri szobrászatának egy-egy jelentősebb állomását. A debreceni Kossuth szobor több fordulós pályázatán végül kettejük benyújtott pályaművét fogadta el Debrecen városa, s az elkészült művet ünnepélyes keretek között, 1914 május 3-án leplezték le. Jeles köztéri művei sorát a Nagyváradon felállított Szigligeti Ede szobra, amelyet 1912. december 15-én avattak fel,[5] s a Hősök terén álló Millenniumi emlékműre készített Hunyadi János és I. Ferdinánd szobrok folytatták. Számos emlékszobrot és síremléket készített, amelyek jól beleilleszkednek a kor historizáló stílusirányzatába. Szobrászatára a jelentékeny mesterségbeli tudás, az összetett formák plasztikus megjelenítése, a nemes és nagyvonalú leegyszerűsítés, stilizálás volt leginkább jellemző, kerülte az üres formaságokat, hatásvadász effektusokat. Mondanivalóját mindenkor a szobor megjelenítésével hozta harmóniába. Művei sorából kiemelkedik Dankó Pista magyar nótaszerző fehér márványból faragott szobra, melyet 1912-ben állítottak fel Szegeden a Kass Szálló előtt. Egyébként Dankó Pista szobra volt hosszú évtizedeken át Európa első cigány-szobra. Maga a mű közadakozásból készült, de a teljes összeg sohasem állt rendelkezésre. Margó pusztán a márvány-anyag megvásárlására kért pénzt, s a szobrot ingyenes munkával, pusztán nyersanyagárban faragta meg, így tisztelgett Szeged város polgársága előtt, a nemes kezdeményezést támogatva.[6] Figyelemre méltóak finom vonalú síremlékei is.
1900-ban felvették a budapesti Demokratia szabadkőműves páholyba. A Százados úti Művésztelep egyik alapítója volt 1911-től, és haláláig a telep aktívan alkotó lakója volt. "Művész-temperamentuma, jellegzetes romantikus külseje, a műterméből kicsendülő, merengő, hangulatos magyar-nóta dallamok, amelyeket hegedűjén mesterien szólaltatott meg, szerény, csendes egyénisége felejthetetlen marad azok számára, akik személyesen is ismerték."[7]
1904. november 10-én Budapesten házasságot kötött Pécsi Manó és Rieger Júlia lányával, Olgával (1877–1973).[8][9]
Fia, Margó György jégkorongozó, sportvezető.
Főbb művei
szerkesztésDomborművek (válogatás)
szerkesztés- Együttes munka (A Magyarországi Symbolikus Nagypáholy részére)
- Agónia (1899)
- Martinacél (1900)
- Kossuth Lajos (Makó)
Emlékszobrok (válogatás)
szerkesztés- Szacsvay Imre (1907, Nagyvárad)
- Kossuth Lajos (1909, Arad, Pongrácz Szigfriddel)
- Szigligeti Ede (1913, Nagyvárad)
- Dankó Pista (1912, Szeged)
- Kossuth Lajos (1914, Debrecen, Pongrácz Szigfriddel)
- Frédéric Chopin (1929, Gödöllő, Frédéric Chopin Zeneiskola)
- Pósa Lajos (1930, Budapest)
- Hunyadi János (Budapest, Millenniumi Emlékmű, Pongrácz Szigfriddel)
- I. Ferdinánd (Budapest, Millenniumi Emlékmű, Pongrácz Szigfriddel)
- "A Magyar fájdalom" szobor (1930-as évek, Zamárdi)
Síremlékek (válogatás)
szerkesztés- Paulay Ede (1897, Budapest, Kerepesi temető, Gerenday Bélával)
- Polónyi Ilonka (Budapest, Kerepesi temető, Márkus Gézával)
- Gálos Kelemen (Budapest, Kerepesi temető)
- Vízvári Gyula (1910, Budapest, Kerepesi temető)
- Vízvári Gyuláné (Szigeti Jolán) (1910, Budapest, Kerepesi temető)
Galéria
szerkesztés-
Hunyadi János szobra (Budapest, Hősök tere)
-
Kossuth Lajos (Debrecen, a Nagytemplomnál)
-
Kossuth Lajos domborműve (Makó, Hajnal utca)
-
5. Honvéd Gyalogezred emléktáblája, Szeged, Fogadalmi templom falán
-
Agónia, Hannale Szépművészeti Múzeum (1900)
-
Dankó Pista szobra (Szeged)
-
Vízvári Gyuláné síremléke (Budapest, Fiumei Úti Sírkert
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Benezit Dictionary of Artists (angol nyelven). Oxford University Press, 2006. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Születési bejegyzése a pesti neológ izraelita hitközség születési akv. 601/1872. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. december 6.)
- ↑ Morgenstern Lipótné Habern Katalin halotti bejegyzése a Budapest VI. kerületi polgári halotti akv. 1400/1899. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. december 6.)
- ↑ Révai nagy lexikona, 1915 Budapest, Révai Testvérek Irodalmi Részvénytársaság, 13. kötet, 399. o.
- ↑ Archivált másolat. [2015. szeptember 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. szeptember 8.)
- ↑ Archivált másolat. [2016. szeptember 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. szeptember 8.)
- ↑ dr. Vysiné Stróbl Éva: Margó Ede - Művészet, 1972., július, XIII. évfolyam. 7. szám, 11. l.
- ↑ Házasságkötési bejegyzése a Budapest V. kerületi polgári házassági akv. 450/1904. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. december 6.)
- ↑ Margó Edéné Pécsi Olga halotti bejegyzése a Budapest II. kerületi polgári halotti akv. 1538/1973. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. december 6.)
Források
szerkesztés- Margó Ede művei - Új Idők, 1901
- Margó Ede - Az Est Hármaskönyve, Lexikon az újságolvasó számára, Az Est kiadása, Budapest, 1923., 471-472 l.
- dr. Vysiné Stróbl Éva: Margó Ede - Művészet, 1972., július, XIII. évfolyam. 7. szám, 11. l.
- Révai nagy lexikona
- Művészeti lexikon III. (L–Q). Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1983.
- Új magyar életrajzi lexikon IV. (L–Ő). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. 489–490. o. ISBN 963-547-414-8
- Abafi Lajos: A szabadkőművesség története Magyarországon. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1993. ISBN 963-05-6540-4 Reprint
További információk
szerkesztés- Malonyai Dezső: Margó Ede (Művészet, 1910. 4. szám)
- A Magyar fájdalom című szobor Zamárdiban (fénykép)
- Szacsvay Imre szobra Nagyváradon (fénykép)
- Polónyi Ilonka síremléke (fénykép)
- Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar zsidó lexikon. 1929.