Surányi Miklós

(1882–1936) magyar író, úságíró
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. július 12. 4 változtatás vár ellenőrzésre.

Surányi Miklós (Felsőmindszent, 1882. február 16.Budapest, 1936. június 23.) magyar újságíró, író.

Surányi Miklós
Suirányi Miklós (1935)
Suirányi Miklós (1935)
Élete
Született1882. február 16.
Felsőmindszent
Elhunyt1936. június 23. (54 évesen)
Budapest
SírhelyFiumei Úti Sírkert
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)próza
A Wikimédia Commons tartalmaz Surányi Miklós témájú médiaállományokat.

Élete és munkássága

szerkesztés

Surányi Miklós 1882. február 16-án született a Baranya vármegyében lévő Felsőmindszenten, mai nevén Mindszentgodisán. Gazdatiszti családból származott, a pécsi cisztercita gimnáziumban tanult; egy évvel előbb érettségizett, mint az ugyanoda járó Babits Mihály. Pécsen jogi tanulmányokat folytatott, majd sikerült feljutnia Budapestre és 1903-ban a Magyarország című lap parlamenti tudósítója lett. 1908-ban Máramarosszigetre került, ahol a főispán kinevezte vármegyei allevéltárosnak. Egy évvel később a Máramaros című lap szerkesztésével bízták meg, később kinevezték vármegyei főlevéltárnokká. Hivatala mellett egy ideig a főispán titkáraként is dolgozott.

Első regényével a világháború idején keltett figyelmet, 1917-ben a Petőfi Társaság tagja lett. 1918-ban nyugdíjazását kérte és a fővárosba költözött, ettől kezdve elsősorban az irodalomnak szentelte erejét. 1922-ben a Kisfaludy Társaság tagjává választotta. 1924-től a Nemzeti Újság munkatársa volt, majd évekig szerkesztette a Budapesti Hírlapot, később teljesen visszavonult az újságírástól.

Surányi Miklós regényei nagyobb részt történelmi tárgyúak. Első regénye, A trianoni páva 1916-ban először A Hét című lapban jelent meg. Az utolsó Árpádok korában játszódó A szent hegy című regényt (1917) az 1919. évi akadémiai Péczely-díjat odaítélő bizottság a legjobb elbeszélő munkaként értékelte, de a korabeli erkölcsi érzéket állítólag sértő erotikuma miatt jutalmat mégsem javasolt számára. Az erotika mint erkölcstelenség vádja másoktól is elhangzott, a Kantate című regényről például Heinrich Gusztávtól: „A szerző nagyon hajlik a pornografiához, noha hangsúlyozandónak tartom, hogy piszkos érzéki helyzetek rajzolásába nem téved...”

„Mindig hideg tárgyilagossággal, éles megfigyelő erővel, művészi célkitűzésekkel iparkodott dolgozni, személyei sorsán nem siránkozott, sokrétű történeteit a lelki mozgalmak gazdag részletezésével mondta el.” – írta az íróról Pintér Jenő, de ő is úgy látta, hogy „Surányi Miklós a romlott szerelmi élet nyomozója volt, idegingerlő könyvek szerzője, pesszimista dekadens. Az erotikum vörös fonalként húzódott végig regényírásán, még stílusa is a részegítő mámor páráját lehelte.” Az író A nápolyi asszony című regényével aratta legnagyobb sikerét, néhány év alatt ötször adták ki. A legnagyobb felháborodást Egyedül vagyunk című életírása keltette, melyben a szerző részletesen tárgyalta Széchenyi István szerelmét sógornője, Karolina iránt. Művét mint kegyeletet és a nemzeti érzést sértő alkotást sokan, sok helyen elítélték.

Az Aranybástya című színdarabban (1934) a szerző a zsidókérdést vetette föl óvatosan, állást nem foglalva; a történetet zsidók és keresztények erényeinek és bűneinek egyidejű számbavételével enyhítette. Nagy bátorság volt abban az időben, hogy egy magyar író hozzá mert nyúlni ehhez a kérdéshez anélkül, hogy rövidesen kirekesztették volna az irodalmi életből.

Főbb művei

szerkesztés
 
Surányi Miklós sírja a Fiumei úti Sírkertben
  • A trianoni páva (regény, Budapest, 1916)
  • A szent hegy (regény, 1917)
  • Kantate (regény, 1918)
  • Floriche (novellák, Budapest, 1918)
  • Domoszlay László (regény, Budapest, 1920)
  • A mester (regény, Budapest, 1921)
  • A gyujtogató (1922)
  • A mindenható asszony (regény, Budapest, 1923)
  • Káin és Ábel (regény, Budapest, 1924)
  • A nápolyi asszony (regény, Budapest, 1924; az MTA Akadémia Péczely-díjával jutalmazott mű.)
  • Elíziumi mezőkön (tanulmányok, Budapest, 1924)
  • A halhatatlan ember (dráma, Nemzeti Színház: 1925)
  • A szörnyeteg (regény, Budapest, 1926)
  • Noé bárkája (regény, Budapest, 1928)
  • Ketten (novellák, Budapest, 1928)
  • Csodavárók (regény, Budapest, 1929)
  • Tömeg és lángész (tanulmányok, Budapest, 1932)
  • Aranybástya (színmű, Nemzeti Színház: 1934; az MTA Vojnits-érmével kitüntetett mű.)
  • A nemesi címer (regény 1935)
  • Egyedül vagyunk (Széchenyi István életrajzi regénye, Budapest, 1936) - csak az I. rész készült el.
  • Húsvét Szent Ilonán (novellák, Budapest, 1938)
  • Miért van ez így? (regény, Budapest, 1943)
  • Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.  
  • Pintér Jenő A magyar irodalom története: tudományos rendszerezés Budapest, 1930–1941; 8. kötet: Regény és Színmű / Analizálók, stilromantikusok c. alfejezet. (Arcanum Kiadó)

További információk

szerkesztés