Főmenü megnyitása

Ábrányi Emil (költő)

költő, műfordító és újságíró (1850–1920)

Ifjabb Ábrányi Emil (Pest, 1850. december 30.[1][2]Szentendre, 1920. május 20.) költő, műfordító, újságíró; id. Ábrányi Kornél zeneszerző és Medre Jozefa fia, ifj. Ábrányi Kornél öccse és id. Ábrányi Emil író unokaöccse. Felesége 1881-től Wein Margit operaénekesnő, fiuk, a zeneszerző-karmester Ábrányi Emil, 1882-ben született.

Ifjabb Ábrányi Emil
Az 1910-es évek elején (Székely Aladár felvétele)
Az 1910-es évek elején (Székely Aladár felvétele)
Élete
Született 1850. december 30.
Pest
Elhunyt 1920. május 20.
Szentendre
Sírhely Fiumei Úti Sírkert
Nemzetiség magyar
Szülei Ábrányi Kornél és Medve Jozefin
Házastársa Wein Margit
Gyermekei Ábrányi Emil
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) költészet, műfordítás, újságírás
Alkotói évei 1866-1920
Fontosabb művei Friedrich de la Motte Fouqué: Undine fordítása
Wagner: Trisztán és Izolda fordítása
Byron: Don Juan fordítása (1848 és 1892)
Rostand: Cyrano de Bergerac fordítása (1898)
Rostand: A Sasfiók fordítása (1903)
A Wikimédia Commons tartalmaz Ifjabb Ábrányi Emil témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

A pest-belvárosi római katolikus plébánián keresztelték 1851. január 2-án. Tanulmányai végeztével írói hivatásának élt, és több lapnál tárcaíró és színikritikus volt. Első verse 1866-ban jelent meg. 1885-ben a Koszorú című hetilap szerkesztője. 1873-tól a Pesti Napló, 1879-től a Magyarország, 1896-tól a Budapesti Napló, 1904-től 1907-ig A Nap belső munkatársa volt.

 
Ábrányi Emil, ifj. és családjának síremléke Budapesten, Kerepesi temető: 37/2-1-33

1889-ben a keceli kerület országgyűlési képviselőjévé választották, függetlenségi programmal. 1876-tól a Petőfi Társaság tagja, majd 1880–1890 között másodtitkára. 1885-től a Kisfaludy Társaság tagja.

1906-tól haláláig Szentendrén élt, a ma is álló Ábrányi-villában, a szentendrei Szamár-hegy északi lábánál. Aktív közéleti személyiség lett, 1913-tól a helyi városfejlesztő egyesület elnöke. Dumtsa Jenő mellett a második, akiről még életében utcát neveztek el, a villájához vezető út 1913-tól máig is Ábrányi Emil utca. A villát az 1930-as években a család Goldberger Leónak adta el.[3]

MunkásságaSzerkesztés

Verseinek nagy hatása volt a századvégi ifjúságra (hírnevét ezek alapozták meg), melyeket a „szerelem, haza és emberiség” ihlették (Tolnai nagylexikon); „nagy formakészségről tanúskodó, nemes pátoszú, de sokszor szónokias hangú költeményeivel az elsők egyike, akik Arany János irányával szemben a nemzeti elem helyett az egyénit és az általános emberit juttatják érvényre költészetükben”. Kisebb sikere volt saját drámáival.

Működésének legkiválóbb oldalát műfordításai jelentik. Legnagyobb jelentőségű e téren Byron Don Juanjának átültetése (Budapest, 1884 és 1892), akinek Manfrédját is lefordította. Számos színművet is magyarított, köztük Edmond Rostand Cyrano de Bergeracját (Budapest, 1898) és A Sasfiókját (Budapest, 1903), Maeterlinck Monna Vannáját és Henrik Ibsen Solness építőmesterét. Műfordításai ma is klasszikus értékűek.

Költőként elsősorban az ifjúság körében volt népszerű, különösen hazafias Márciusi dalai miatt. Műfordítóként is maradandót alkotott. 1889-ben a keceli kerület országgyűlési képviselőjévé választották, függetlenségi programmal. Akkoriban a vízivárosi Hunyadi János utcában lakott.

Fessétek bár sötétre a jövőt,
Mondjátok, hogy már torkunkon a kés,
Beszéljetek közelgő, hosszu gyászról,
Mély sűlyedésről, biztos pusztulásról:
Engem nem ejt meg gyáva csüggedés!
Szentűl hiszem, akármit mondjatok,
Hogy a magyar nem vész el s élni fog!

– Él a magyar… (részlet)

Jelentősebb műfordításaiSzerkesztés

 
Az Ábrányi-család emléktáblája, Budapest, VI. Teréz körút 7.

Főbb műveiSzerkesztés

  • Költemények (Budapest, 1876);
  • Újabb költemények (Budapest, 1882);
  • Szabadság, Haza (költemények, Budapest, 1888);
  • Márciusi dalok (Budapest, 1899);
  • Költemények (válogatott költeményei. Budapest, 1903).

EmlékezeteSzerkesztés

Szentendrén egy utcát is elneveztek róla, ahol emléktáblája is megtalálható.

JegyzetekSzerkesztés

  1. A pest-belvárosi r.k. plébánia keresztelési anyakönyve, 1851. év.
  2. Révai nagy lexikona, Budapest, 1911, 1. kötet, 38. o.
  3. Szentendre és Vidéke hetilap. [2013. július 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 3.)

ForrásokSzerkesztés

  • A Napkelet lexikona. 1–2. köt. Magyar Irodalmi Társaság, 1927; Stephaneum Nyomda és Könyvkiadó Bt.
  • Magyar nagylexikon I. (A–Anc). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1993. 57. o. ISBN 963-05-6612-5  
  • Tolnai világlexikona, I. kötet, 1926., 24. old.
  • Géczy, Árpád (2000). „[A Cyrano fordítója - Nyolcvan éve halt meg Ábrányi Emil A Cyrano fordítója - Nyolcvan éve halt meg Ábrányi Emil]”. Új Ember 56 (47), 2370. o. [2013. július 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés ideje: 2018. április 28.)  
  • Magyar Életrajzi Lexikon

További információkSzerkesztés