Főmenü megnyitása

Szász Béla (műfordító)

műfordító

Szász Béla (szemerjai) (Nagyenyed, 1840. április 23.Kolozsvár, 1898. július 7.) egyetemi tanár, költő, műfordító. A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja és a Kisfaludy Társaság tagja.

Szász Béla
Szász Béla 1897-23.JPG
Életrajzi adatok
Született1840. április 23.
Nagyenyed
Elhunyt1898. július 7. (58 évesen)
Kolozsvár
Sírhely Házsongárdi temető
Ismeretes mint költő
SzüleiSzász Károly
Gyermekek Szász Béla
Pályafutása
Szakterület bölcsészet
Kutatási terület filozófia
Munkahelyek
Kolozsvári M. Kir. Ferenc József TE nyilvános rendes tanár, dékán, rektor
Akadémiai tagság MTA, l. 1883
A Wikimédia Commons tartalmaz Szász Béla témájú médiaállományokat.

Id. Szász Károly (1798–1853) nagyenyedi tanár és Münstermann Franciska fia; Szász Károly (1829–1905) író, református püspök öccse.

Szász Béla tanár (1872–1944) apja.

ÉleteSzerkesztés

A gimnáziumot Budán a piaristáknál, Pesten az ág. hitűeknél, Marosvásárhelyt és Nagyenyeden a reformátusoknál végezte. Innen 1859-ben a pesti református teológiai tanintézetbe ment és annak négyéves tanfolyamát hallgatta. 1863 őszén a jénai egyetem filozófiai karán, az 1864–1865-ben az utrechti egyetemen folytatta tanulmányait. 1865 tavaszán kinevezték a marosvásárhelyi főiskola bölcseleti tanszékére, de a tanév végéig Utrechtben maradt, majd Hollandiát, Londont és Németország egy részét bejárva tért haza. Marosvásárhelyt a gimnáziumban és jogakadémián bölcseletet és magyar irodalmat tanított. A Kisfaludy Társaság 1868-ban választotta tagjai közé. 1870 végén meghívták a Kolozsvárt alapított Kelet című politikai és közgazdasági napilap szerkesztésére; ekkor Kolozsvárra költözött, ahol a református főiskolán filozófiát tanított. 1872-ben az akkor megnyitott kolozsvári egyetemre a bölcsészet rendes tanárának nevezték ki. Három ízben a bölcsész kar dékánja és az 1890–1891-es tanévben az egyetem rektora volt. 1883-ban az MTA megválasztotta levelező tagjának. Az 1880-as évek végén idegbántalmak támadták meg és 1895 januárjában nyugalomba vonult. Az Erdélyi Múzeum Egylet történeti szakosztályának volt alelnöke, az Erdélyi Irodalmi Társaság rendes tagja.

MunkásságaSzerkesztés

Filozófiai tanulmányai és a külföldi irodalmakban való jártasság kifejlesztették művészi érzékét, témáit szigorú önkritikával dolgozta fel. Költőként Longfellow tanítványa. Líráját a bölcselet és a költészet összekapcsolása jellemezte, filozófiája vallásos világnézetén alapult. Nem lett népszerű költő, mert kortársai idegenkedtek a filozofikus elemektől. Versei Kolozsvárt, két kötetben jelentek meg (A kandalló előtt, 1875; Szász Béla költeményei, 1883).

A Kisfaludy Társaságban a kortársait ostorozó A szabadelvűek című szatirikus költeménnyel (1870) foglalta el székét. Ebben a kiegyezést, az 1867. évi alkotmányt védve fordult a baloldali politika ellen. A szatira felolvasása a Kisfaludy Társaságban vitát keltett. Tóth Kálmán felszólalt a költemény politikai iránya ellen, Gyulai Pál és Szász Károly kijelentették, hogy a költőktől nem lehet elvitatni a társadalmi kérdések ostorozásának jogát.

Filozófiai művek fordítójaként John Stuart Mill művének fordítása (A deduktív és induktív logika rendszere) állította a legnehezebb feladat elé, mert a magyar filozófiai szaknyelv csak néhány évtizeddel később érte el modern fejlettségét. Jelentősek irodalmi műfordításai: Thackeray két regényét és Longfellow költeményeit ültette át magyarra.

Cikkei, versei és versfordításai jelentek meg többek között a Hölgyfutárban (1860-64. költ., 1864. Hugo Viktor emlékirataiból); a Lisznyay-Albumban (1863); a Vasárnapi Ujság csaknem minden évfolyamában (1863-tól), az Erdélyi Protestáns Közlönyben, a Magyar Ember Könyvtárában (IV. 1863. Magyar László utazása Afrikában), a Részvét Könyvében (1863), a Sárospataki Füzetekben (1865. Fichte János Tódor Gottlieb), a Budapesti Szemlében (1865. Fischer Kunó Goethe Faustjáról), a Fővárosi Lapokban (1865. Jenai élet, Séta Utrechtben, 1866. London utcáin); a Marosvásárhelyt megjelent Székely Közlönynek 1867–68-ban főmunkatársa volt; a Család és Iskolában (1883. Az iskolai takarékpénztárakról, különnyomatban is), a Kisfaludy Társaság Évlapjaiban (Új F. X., XII., XIX. 1884); a Keleti Virágokban (1889).

MunkáiSzerkesztés

  • Esmond Henrik. Thackeraytól, ford. Pest, 1862–1863. Négy kötet. (Bátyjával, Szász Károllyal).
  • A tudalom kérdése. Tanári beköszöntő beszéd. Kolozsvár, 1866.
  • A négy György. Thackeraytól, ford. Pest, 1867. (2. kiadás. Budapest, 1893).
  • Az élet a halálban. Halotti beszéd Makfalvi Dósa Elek koporsója fölött. Marosvásárhely, 1868.
  • A szabadelvüek. Szatira. Székfoglaló. Pest, 1870. (Különnyomat a Kisfaludy Társaság Évlapjaiból).
  • A deductiv és inductiv logika rendszere. Írta Mill John Stuart. Ford. Budapest, 1874–1877. Három kötet.
  • A kandalló előtt. Elbeszélő költemények. Kolozsvár, 1875.
  • Deák Ferenc emlékezete. Kolozsvár, 1876.
  • Szász Béla költeményei. Kolozsvár, 1883.
  • A reflexiv és valláserkölcsi elem a költészetben s Longfellow. Akadémiai székfoglaló. Budapest, 1884. (Értekezések a nyelv- és széptudomány köréből XII. 3.).
  • Anglia története korunkban. Mc Carthy Justus után ford. Budapest, 1885–87. Három kötet.
  • Az erkölcs metaphysikájának megalapítása. Írta Kant Emmanuel, ford. és bevezetéssel ellátta. Kolozsvár. (Külön nyomat az Erdélyi Múzeumegylet bölcs-, nyelv- és tört.-tud. szakosztálya kiadványai II. kötetéből).
  • A philosophiai facultásról. Rektori értekezés. Kolozsvár, 1887. (Az egyetem Actái és a Magyar Philosophiai Szemle).
  • A philosophia mint bűntárs. Dr. Öreg János „Erkölcsiség szabadakarat nélkül” című művének bírálata. Kolozsvár. (Különny. az Erdélyi Múzeumegylet kiadványai VI. kötetéből).
  • Egy veszedelmes nagy tévedés. De Gerando Antonina „A női élet” című könyvének ismertetése és bírálata. Kolozsvár, 1892.
  • Longfellow költeményeiből. Makkabeus Judás, Pandora és kisebb költemények. Budapest, 1897.

Szerkesztette és tulajdonosa volt a Székely Hirlap című politikai és vegyestartalmú közlönynek 1869-70-ben Marosvásárhelyt; szerkesztette Kolozsvárt a Keletet 1871-től 1874-ig.

ForrásokSzerkesztés