Nagyenyed

város Romániában, Fehér megyében

Nagyenyed (románul Aiud, németül Straßburg am Mieresch, más néven Enyeden, latinul Egidiopolis, vagy Brucla, szászul Stroßbrich) város Romániában, Fehér megyében.

Nagyenyed (Aiud, Straßburg am Mieresch)
Nagyenyed címere
Nagyenyed címere
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióKözép-romániai fejlesztési régió
MegyeFehér
Rang municípium
Községközpont Nagyenyed
Beosztott falvak
Lista
Polgármester Iulia Adriana Oana Badea[1]
Irányítószám 515200
Körzethívószám 0x58[2]
SIRUTA-kód 1213
Népesség
Népesség15 611 fő (2021. dec. 1.) +/-
Magyar lakosság2766 (13%, 2021)[4]
Község népessége21 307 fő (2021. dec. 1.)[3]
Népsűrűség203 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság260 m
Terület142,2 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 18′ 37″, k. h. 23° 43′ 00″Koordináták: é. sz. 46° 18′ 37″, k. h. 23° 43′ 00″
Nagyenyed weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagyenyed témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Nagyenyed környéke 1770 körül
A nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium, amelyet 1622-ben a fejedelem alapított, az egyetemes magyarság egyik leghíresebb és legrégebbi oktatási intézménye (1905)
A nagyenyedi kollégium ma
A Kollégium alapítójának szobra az intézmény udvarán
Bethlen Gábor szobra a Kollégium parkjában

Fekvése szerkesztés

Gyulafehérvártól 30 km-re északra a Maros jobb partján fekszik. Legmagasabb pontja az Őrhegy (367 m).

Nevének eredete szerkesztés

Neve puszta személynévből származik. Ennek eredete a magyar Egyed személynév, mivel templomának Szent Egyed a védőszentje. Előtagja a Szászsebes és Vízakna közti Kisenyedtől különbözteti meg.

Története szerkesztés

A szász alapítású várost először 1299-ben említi oklevél. Helyén egykor római castrum állott. Vártemplomát 1333 és 1335 között építették polgárai. Az Árpád-kori várat a 14. és 15. században bővítették, nyolc torony őrizte. 1437-ben a parasztsereg elfoglalta, de rövidesen feladta. 1600. szeptember 17-én Mihály vajda, majd Basta is felégette. 1658-ban a tatárok rabolták ki, 1662-ben ide helyezték át Gyulafehérvárról a leégett főiskolát és kollégiumot.

1704. március 13-án Rabutin gyújtatta fel, a város védelmében 30 diák esett el, emlékművük a Kápolna-dombon áll. Erről az időről szól Jókai Mór A nagyenyedi két fűzfa című elbeszélése (1853) és az ebből készült film.

Nagy hírű református kollégiumát 1622-ben Bethlen Gábor alapította (ma Bethlen Gábor Kollégium), ahol kiváló tanárok tanítottak, sok neves ember került ki falai közül. Innen indult Kőrösi Csoma Sándor ázsiai útjára. A Kollégium legendás nevelőmunkája elismeréseképpen 2003-ban Magyar Örökség díjat kapott.

1858-ban Nagyenyedre helyezték át a kolozsvári magyar tanítóképzőt, amely 1950-től kezdve hét évig nem működött, 1957-től óvónőképzővel kibővítve újraindult. 1948 után több neve is volt az intézménynek, a Bethlen Gábor Kollégium nevet 1993-ban kapta vissza. 1999-ben beindult a Babeș–Bolyai Tudományegyetemhez tartozó Tanítóképző Főiskola.

1910-ben 8663 lakosából 6497 magyar, 1940 román és 163 német volt. A trianoni békeszerződésig Alsó-Fehér vármegye Nagyenyedi járásának székhelye volt. 2002-ben társközségeivel együtt 28 934 lakosából 22 596 román, 4787 magyar, 1464 cigány és 44 német volt.

1994-ben municípiummá nyilvánították.[5]

2011-ben 22 876 lakosából 16 955 román, 3364 magyar, 930 cigány és 15 német volt. 1598 fő nem nyilatkozott etnikai hovatartozásáról. Cenzus 2011 Archiválva 2017. március 12-i dátummal a Wayback Machine-ben

Az 1849-es vérengzés szerkesztés

A várost 1849. január 8-a és 11-e között az Axente Sever(wd) és más „prefektusok” vezette román felkelők elpusztították. Miután Nagyenyed január elején katonai védelem nélkül maradt, tízezernél is több felkelő rohanta le, és rettenetes gyilkolást és pusztítást vittek véghez. A magyar lakosokat válogatott kegyetlenségekkel, sokukat órákig tartó kínzások után ölték meg; a várost felgyújtották, cseréppel vagy zsindellyel fedett épület nem maradt épen; a kollégiumot szisztematikusan kifosztották és felégették, a könyvtárat és a levéltárakat megsemmisítették, az értékeket elvitték vagy elpusztították. A dúlás január 11-éig tartott, de utána még több napon keresztül folyt a fosztogatás. A lakosok egy része az erdőkön keresztül menekült a közeli településekre.

A vérengzés áldozata 600–1000 magyar polgár volt (további körülbelül ugyanennyi halálra fagyott menekülés közben); a rombolásban elpusztult a város nagy része, beleértve a református kollégium épületeit, könyvtárát, és felszerelését. Nagyenyed csak az 1890-es évek közepére heverte ki a pusztítást. 1904-ben emlékművet avattak a vár falánál, ahol a halottak egy részét elföldelték.

Látnivalók szerkesztés

  • Nagyenyedi városerődítések
  • Bagolyvár (Ókollégium)
  • Református vártemplom
  • Tanári sírok a kollégium melletti református temetőben
  • Diákemlékmű
  • Tornakert
  • Enyedszentkirály: Bánffy-kastély
  • Bethlen Gábor-szobrok
  • Nagyenyedi Természettudományi Múzeum
  • Bethlen Gábor Kollégium

Képgaléria szerkesztés

Híres emberek szerkesztés

Testvérvárosai szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. Primarul Municipiului Aiud. [2017. szeptember 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. szeptember 16.)
  2. "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS
  3. 2021-es romániai népszámlálás
  4. 2021-es romániai népszámlálás (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet, 2023. (Hozzáférés: 2024. január 21.)
  5. LEGE Nr. 104 din 24 noiembrie 1994 privind declararea ca municipii a unor oraşe. Monitorul Oficial, 328. sz. (1994. november 28.)
  6. Oraşe înfrăţite. www.aiud.ro (2009. december 21.) (Hozzáférés: 2022. április 4.) arch

További információk szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés

Képek szerkesztés