Főmenü megnyitása

Szász Béla (Kolozsvár, 1872. október 30.Budapest, 1944. szeptember 29.) erdélyi magyar református lelkész, vallástanár, egyházi író.

Szász Béla
Született 1872. október 30.
Kolozsvár
Elhunyt 1944. szeptember 29. (71 évesen)
Budapest
SzüleiSzász Béla
Foglalkozása lelkész,
vallástanár,
egyházi író

Tartalomjegyzék

Életútja, munkásságaSzerkesztés

Apja id. Szász Béla költő, műfordító, egyetemi tanár. Középiskoláit szülővárosában a Református Kollégiumban végezte, 1891–95 között teológiát hallgatott Budapesten; 1895–96-ban az edinburgh-i New College hallgatója, itt teológiai magántanári képesítést is szerzett. Hazatérve Szász Ká­roly mellett segédlelkész, majd püspöki titkár Budapesten és Kolozsváron. Közben 1898-tól a kolozsvári egyetemen is tanult. 1901-től magyardécsei lelkész. 1910-től 1940-ig a sepsiszentgyörgyi Mikó-kollégium tanára. Írásait a Református Szemle (1908–1932) közölte.

ÍrásaiSzerkesztés

  • Az egyházi éneklés ereje (Szamosújvár, 1906);
  • A felsőbb ember és az embernek fia (Szamosújvár, 1907);
  • A hitnevelés alapproblémái (Sepsiszentgyörgy, 1912);
  • Br. Bánffy Dezső egyházkerületi főgondnok emlékezete (Sepsiszentgyörgy, 1912);
  • Az öreg zsoltár titka (r., Brassó, 1934).

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Szász Béla (1872–1944) református lelkipásztor, teológiai magántanár és vallástanár. Református Szemle, 1977/1. 90–93.