Schütz Antal

Schütz Antal (Kistószeg, németül Mastort, Torontál megye, 1880. október 26. – Budapest, 1953. április 20.) római katolikus pap, piarista szerzetes, a 20. század egyik legjelesebb magyar teológusa.

Schütz Antal
Magyarország – 20. század –
1935 körül
Élete
Született	1880. október 26. Torontáltószeg
Elhunyt	1953. április 20. (72 évesen) Budapest
Iskolái	Dugonics András Piarista Gimnázium Eötvös Loránd Tudományegyetem
Pályafutása
Iskola/Irányzat	katolikus teológia
Fontosabb művei	• A bölcselet elemei • Dogmatika – A katholikus hitigazságok rendszere • (szerk.) Szentek élete az év minden napjára I–IV.
Kitüntetései	Corvin-koszorú (1930) Magyar Corvin-lánc (1942)
A Wikimédia Commons tartalmaz Schütz Antal témájú médiaállományokat.

Élete

Sváb kézműves-paraszti családban született. Tanulmányait Szegeden, a polgári iskolában, majd két osztály elvégzése után a szegedi piarista gimnáziumban végezte szolgadiákként. Ugyanitt tanult két öccse is, akikből orvos, illetve gimnáziumi igazgató lett. Érettségi után, 1899-ben belépett a piarista rendbe.

A Pázmány Péter Tudományegyetemen tanult teológiát, majd 1904. július 2-án pappá szentelték. Ezután két évig a szegedi piarista gimnáziumban hittant, latint és magyar irodalmat, majd 1906-tól 1916-ig a budapesti piarista gimnáziumban hittant, valamint a Kalazantinum hittudományi főiskolán fundamentálist, dogmatikát és néhány éven keresztül szentírástudományt is tanított. Emellett meghatározó hittankönyveket írt a középiskola négy felső osztálya számára és folyamatosan művelte magát, tanulmányozta a teológia mellett a nemzetközi filozófiai, pedagógiai és pszichológiai-karakterológiai irodalmat. Két doktorátussal is rendelkezett, az egyiket a pesti egyetemen szerezte teológiából (Kezdet és vég a világfolyamatban, 1907), a másikat Würzburgban (Külpe Laboratórium) pszichológiából (Kiemelkedő szótársítások, 1917).

1916-ban a Pázmány Péter Tudományegyetemen a Hittudományi Kar dogmatika-professzora lett, egészen 1944-ig. Két ízben a kari dékán, egy ízben az egyetemi rektor tisztét is betöltötte. Professzorsága eredményei voltak latin és magyar nyelvű dogmatikai tankönyvei. Emellett 1908 óta titkára, 1930-tól 1947-ig elnöke volt az Aquinói Szent Tamás Társaságnak. 1927-ben ő mondta a gyászbeszédet Prohászka Ottokár székesfehérvári temetésén, majd 1928-1929 között ő rendezte sajtó alá Prohászka össze műveit. 1930-tól kezdve 6 éven át nyilvános világnézeti előadás-sorozatokat (publicum) tartott az egyetemi katolikus ifjúsági egyesületek számára, amelyek nyomtatásban is megjelentek. Munkássága elismeréseként 1925-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1938-ban pedig rendes tagjává választották. 1930-ban Corvin-koszorúval, majd 1942-ben Corvin-lánccal tüntették ki.

1941 februárjában agyvérzés és bal oldali bénulás érte. Szeptembertől már taníthatott és 1944-ig – ha nem is a nála megszokott mértékben – folytathatta régi tevékenységét. Betegsége idején írta meg az Életem című önéletrajzát (1942). 1944 novemberében Mosonmagyaróvárra, majd 1945 elején a tiroli Umhausenbe menekült. Októbertől Grazban élt unokatestvérénél és csak 1946 márciusában tért haza. Ismét tanított a Kalazantinumban, többek között pedagógiát, eközben azonban további kisebb, 1948-tól pedig már nagyobb agyérgörcsök is felléptek nála. Élete utolsó 21 hónapját betegágyhoz kötve töltötte, teljes leépültségben. 1953. április 20-án halt meg Budapesten, a Váci utcai piarista rendházban. Temetése 1953. április 23-án volt a Farkasréti temetőben, de ott sírját 1980-ban fölszámolták, és hamvait a Kerepesi temető újabb piarista sírboltjába (511/A-512/A) szállították.

Kultúrrajza

Schütz a második világháború előtti műveiben rendszeresen törekedett arra, hogy ne csak a katolikus egyház tanításának rendszerezett kifejtését adja meg, hanem arra is, hogy megrajzolja kora Magyarországának és világának kulturális képét. Sok kortársánál korábban látta meg a modern kultúra néhány olyan jellegzetességét, melyet ma már közhelynek tekintenek, akkor azonban éleslátásról tett bizonyságot. Az alábbi válogatott idézetek mindegyike A vallás című 1938-ban megjelent művéből valók.

Globalizáció

„A Ma emberarcának körvonalait szolgáltatja az a tény, hogy a történelmi Ma tere az egész Föld. Amióta folyamatban van ezen a bolygón az a valami, amit történelemnek lehet nevezni, azóta kb. két emberöltője most esik meg először, hogy ennek a történésnek színehelye az egész Föld, és alanya az egész emberiség. Ma már az embermozgató nagy kérdések ügyében nincsenek „elszigetelt” jelenségek; a régi partikularizmust fölváltotta az univerzalizmus; a territoriális emberszemlélet helyébe lépett a planetáris.”

Valláspiac

„Így aztán az, ami voltaképpen a legmeghittebb lelkiség és a legbensőbb lelkiismeret ügye, a döntő vallási elhatározás, úgyszólván a világpiaci kínálat vásári kavarodásába sodródik, és majdnem minden vallásilag szorongó ember abba a helyzetbe jut, mint azok az afrikai törzsfők, akiknek egyéni elhatározásától van függővé téve, hogy törzsüket a kereszténységbe (és ott is melyikbe) vagy az iszlámba vigyék-e.”

Művei

Önálló művei

• Főbb elméletek az értelmi ismeretek eredetéről, Budapest, 1903 (Különlenyomat a Bölcseleti Folyóiratból)
• Keresztény katolikus hitvédelem (hittankönyv), Budapest, 1907 (1946-ig 9 kiadás)
• Kezdet és vég a világfolyamatban, Budapest, 1907
• Energetika és bölcselet, Budapest, 1908 (Különlenyomat a Budapest kegyesrendi gimnázium 1907/08-iki értesítőjéből)
• Az isten-érvek a középiskolai hittantanításunkban, Budapest, 1909
• Krisztus jelenléte az Oltáriszentségben, Budapest, 1910
• Az anyag mivoltáról, Budapest, 1911 (Különlenyomat a Hittudományi Folyóiratból)
• Katolikus egyháztörténet, (hittankönyv) Budapest, 1911 (1946-ig 14 kiadás)
• Katolikus hittan, Budapest, 1911 (1946-ig 15 kiadás)
• Katolikus erkölcstan, Budapest, 1912 (1947-ig 13 kiadás)
• Az Isten-bizonyítás logikája, Budapest, 1913 (Különlenyomat a Hittudományi Folyóiratból)
• Katolikus hitvédelem. Katolikus vallástan, 2. kiadásː Budapest, 1913
• Summarium theologiae dogmaticae, Budapest, 1922
• Dogmatika I–II. – a katolikus hitigazságok rendszere, Budapest, 1922–1923 (1947-ig 4 kiadás, reprint: Pax International Kiadó, 2008)
• A bölcselet elemei Szt Tamás alapján, Budapest, 1927
• Characterológia és aristotelesi metafizika, Budapest, 1927
• Prohászka Ottokár emlékezete, Budapest, 1928
• Az Ige szolgálatában. Összegyűjtött dolgozatok, Budapest, 1928
• Prohászka pályája. Élet- és jellemrajz, Budapest, 1929
• Zubriczky Aladár emlékezete, Budapest, 1931
• Eszmék és eszmények. Összegyűjtött dolgozatok, előadások, beszédek 1928–1932, Budapest, 1932
• Krisztus. 10 előadás, Budapest, 1932 (Szent István könyvek-sorozat 100–101; és Isten országa-sorozat 1., Budapest, 1934)
• A házasság. 10 előadás, Budapest, 1933 (Szent István könyvek-sorozat 109.)
• Isten országa. Nyilvános előadások I–IV., Budapest, 1934
  • 1. Krisztus, 2. kiadás: Budapest, 1940
  • 2. A házasság, 2. kiadás: Budapest, 1940
  • 3. Isten a történelemben; 4. kiadás: Budapest, 1944
  • 4. Az örökkévalóság, Budapest, 1937
• Őrség. Korkérdések és tájékozódások, Budapest, 1936
• Prohászka mint akadémikus, Budapest, 1936
• A nemzetnevelő Pázmány, Budapest, 1938
• Eucharisztia. Az Oltáriszentség a hit és ész világánál, Budapest, 1938
• Korunk szentjei, Budapest, 1938
• Magyar életerő, Budapest, 1939 (Korszerű magyar könyvek-sorozat 1.)
• Titok és tudományok, Budapest, 1940
• Titkok tudománya. Korszerű hittudományi dolgozatok, Budapest, 1940
• Logikák és logika, Budapest, 1941 (Értekezések a filozófiai és társadalmi tudományok köréből V. 6., elektronikus elérésː Real-eod.)
• Életem. Emlékezések, Budapest, 1942
• Szentek élete. Az év minden napjára; szerk. Schütz Antal, sajtó alá rend., bibliográfiakieg., utószó Stirling János; Pantheon, Bp., 1995
• Pedagógia; Szt. István Társulat, Bp., 2010

Másokkal közösen írt művei

• Imádságos könyv a tanulóifjúság számára (Sík Sándorral közösen), Budapest, 1913 (1949-ig 11 kiadás)
• Emlékkönyv Szent Imre herceg 900 éves jubileumára (szerk. Balanyi Györggyel közösen), Budapest, 1930
• Az apostolok öröksége (Dömötör Istvánnal közösen), Budapest, 1940 (Actio Catholica sorozat 76.)

Szerkesztett művei

• (szerk.) Prohászka Ottokár összegyűjtött munkái I–XXV., Budapest, 1928–1929
• (szerk.) Élet kenyere. Az Oltárisztség imádása, írta Prohászka Ottokár, Budapest, 1930 (franciául és németülː Budapest, 1938)
• (szerk.) Szentek élete az év minden napjára I–IV., Budapest, 1932–1933
• (szerk.) Iránytű, írta Prohászka Ottokár, Budapest, 1940 (Prohászka összegyűjtött művei 22. köteteként is megjelent)

Fordításai

• A nemi élet etikája, írta: F. W. Foerster, Budapest, 1909
• Élet és jellem, írta: F. W. Foerster, Budapest, 1934
• Aquinói Szent Tamás szemelvényekben (magyarul és latinul), Budapest, 1943

Kéziratban maradt művei

• Az Evangéliumharmónia, 1946
• Pedagógia, 1948 körül (2010-ben kiadva)
• Istenhez Istenben felnőtt imádságoskönyve, 1950

Irodalom

• Moór, Gyula (1941): Philosophia perennis, Schütz Antal bölcselete. Budapest: Egyetemi Ny.
• Megyer József: Bölcselet és bölcsesség. Dr. Schütz Antal: A bölcselet elemei; Juhász Ny., Szeged, 1941 (A Szegedi Piarista Diákszövetség "Vademecum" füzetei)
• Előd, István (szerk.) (1982): Deum docuit Schütz Antal, a hittudós. Budapest: Szt. István Társ.
• Vajda, Kornél (2002): Schütz Antal. [Tudós tanárok, tanár tudósok sorozat] Budapest: OPKM XII. Ker. Ped. Szolgáltató Közp.
• Noviczky Péter: In Memoriam Schütz Antal (1880-1953)
• Hatvan éve hunyt el Schütz Antal piarista szerzetes
• Magyar katolikus lexikon I–XV. Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1993–2010.