Kosárlabda

labdajáték

A kosárlabda egy olyan labdajáték, amelyet két ötfős csapat játszik. Mindkét csapatnak az a célja, hogy a labdát az ellenfél kosarába dobja, valamint megakadályozza a másik csapatot a labda megszerzésében, illetve kosár (gól) elérésében.[1] Egy-egy kosár elérése után pontokat kapnak a csapatok. Egy kosár alapvetően két pontot ér. Ha távolról, a hárompontos vonalon túlról érik el, akkor három pontot, ha büntetődobásból szerzik, akkor csak egy pontot jegyeznek fel érte. A mérkőzést az a csapat nyeri meg, amelyik a mérkőzés végére több pontot ér el. Döntetlen eredmény nincs a kosárlabdában. Ha a mérkőzés végén egyenlő az állás, akkor hosszabbítás következik ahányszor csak szükséges a győztes eldöntéséhez. Ez alól egy kivétel van, ha a csapatok oda-visszavágó mérkőzést játszanak. Ebben az esetben az első találkozón lehet döntetlen az eredmény, mert a teljes végeredményt a két mérkőzésen elért pontok összegzésével kell megállapítani. Ugyanekkor előfordulhat, hogy a második mérkőzésen annak ellenére hosszabbítást kell játszani, hogy az eredmény nem egyenlő, de az összesített állás viszont igen.

Kosárlabda
Basketball game.jpg

Legfelsőbb vezető testületFIBA
Első játék 1891. Springfield, Massachusetts, (USA)
Érintés Van
Csapat létszáma 5 fő
Labda kosárlabda
Olimpiai 1936 óta

Magyarországon a Nemzetközi Kosárlabda Szövetség (franciául Fédération Internationale de Basketball, FIBA) szabályai szerint játszanak. Ennek megfelelően a szabályos pálya mérete 15 x 28 méter, a kosarak részét képező gyűrűk magassága a talajtól számítva 3 méter és 5 centiméter. A játékidő 4 x 10 perc, az első és az utolsó kettő között két-két perc szünettel, míg a félidőben többnyire tizenötperc pihenővel. A hosszabbítások öt percig tartanak. A csapatok félidőben térfelet cserélnek, de a hosszabbításokat úgy tekintik, mint a második félidő folytatását, így ekkor már nincs térfélcsere, bármennyi is legyen belőle.

A nők hatos, a férfiak hetes labdával játszanak. Utánpótlás veresenyeken, tizennégy év alatt ötös labdát használnak. Tizenkét éves korig a gyűrű magassága is alacsonyabb lehet.

Bár a kosárlabda elsősorban teremsport, de szabadtéri változatai is ismertek például az utcai kosárlabda, azaz a streetball, valamint a 3x3-as kosárlabda. Ez utóbbi az Olimpiai Játékok programjában is szerepel az öt-öt elleni játék mellett 2020-tól kezdődően, ami a 2020-as járványhelyzet miatt valójában 2021 lesz.

A kosárlabda szülőhazájában, az Egyesült Államokban a legfőbb bajnokságot az amerikai Nemzeti Kosárlabda Szövetség (angolul National Basketball Association, NBA) szervezi. Ennek sok ponton eltérnek a szabályai a FIBA által szervezett játéktól, de a két szövetség szorosan együttműködik és az utóbbi évtizedekben jelentősen közelítették egymáshoz az előírásaikat.

A kosárlabdát sebessége és variációs lehetőségei a nézői számára is rendkívül látványossá teszik, ezért napjainkra az egyik legnépszerűbb sportággá vált világszerte.

A játék történeteSzerkesztés

 
Az Idaho Egyetem 1905-ös kosárlabdacsapata

A kosárlabda egyik ősének tekinthető labdajátékot az amerikai bennszülöttek játszották. A maják és az aztékok változatában egy falra erősített fém gyűrűn kellett átütni a csapattagoknak egy golyót. A maják játéka kegyetlen volt: a vesztes csapatot feláldozták az isteneknek. A kosárlabdához hasonló játékokat már évszázadok óta játszanak; a legrégebbi ismert változata a „pok-ta-pok”, amelyet 3000 évvel ezelőtt a mexikói olmékok játszottak. A mai játékot 1891-ben alakította ki a kanadai Dr. James Naismith az USA-beli YMCA iskolában (Massachusetts). Célja az volt, hogy felkeltse tanítványai érdeklődését a sport iránt. „A véletlen segített: egy, a terem sarkában álló őszibarackos kosárba dobta a labdát, amikor hívatták. Visszatérve látta, hogy tanítványai az unalmas gyakorlatok helyett a kosárba való dobálással próbálkoznak. Megtetszett neki az ötlet, és két héten belül elkészült a játék tervezete.”

Naismith a játék megalkotásakor öt alapelvből építkezett: (1) a játékot gömbölyű labdával, kézzel játsszák; (2) a játékosok ne szaladhassanak a labdával; (3) a játékosok mozgása a pályán ne legyen korlátozva; (4) ne legyen durva érintkezés; (5) a labdát vízszintesen elhelyezett kapuba, a játékosoknál magasabbra kelljen dobni.

A „kapu” céljára egy barackos kosár szolgált az iskola tornatermének erkélyére szerelve, mely 10 láb (3,05 m) magasan volt – a mai napig nem változott ez a magasság. Az első, 1891. december 21-én megrendezett mérkőzésen a portás feladata volt egy létrán ülve, hogy gól esetén kivegye a játékra használt futball-labdát a kosárból. Ezt csak egyszer kellett megtennie, hiszen a mérkőzés végeredménye 1-0 lett. A mérkőzéseket a mai játéktér kb. felének megfelelő területen játszották.

Az első szabályzat 13 pontja 1892. január 15-én jelent meg a Triangle magazinban „Új Játék” címen. A „kosárlabda” kifejezést Naismith egyik diákja találta ki. A YMCA gondozta a szabályokat, s hálózata révén a játék nagyon gyorsan elterjedt.

Kezdetben a büntetődobást két kézzel ejtve dobták, most már viszont külön technika van mindenféle dobásnak. Például ziccerdobás, tempódobás stb.

Néhány játékszabálySzerkesztés

 
A Harlem Globetrotters csapata a kosárlabda kunsztjait látványos show-ként adja elő
  • A kosárlabda lepattintása (labdavezetés) nélkül a labdával nem lehet két lépésnél többet haladni. Ha ezt a játékos nem tartja be, akkor lépéshibát ítélnek ellene, és az ellenfél folytathatja a játékot. (A játékosnak a labdához érni tilos!)
  • A másik ehhez hasonló szabály az, hogy ha a játékos befejezi a labdavezetést, akkor nem kezdheti azt újra, mert az „kétszer indulás”, és az ellenfél kapná meg a labdát.
  • A kosárlabdázás alapvetően érintkezés nélküli játék. Ha az ellenféltől valaki kosarat akar szerezni, és ezt mi meg szeretnénk akadályozni, akkor nem szabad megütni a kezét, meglökni, ütközni vele stb.
  • A 3 pontos vonalon kívüli kosár három pontot ér, ezt távoli dobásnak nevezzük, a vonalon belüli pedig kettőt ér, ezt középtávoli vagy – ha a büntetőterületen belülről történik, akkor – közeli dobásnak nevezzük.
  • Ha valakit dobás közben faultolnak (szabálytalankodnak vele szemben), de a dobó bedobja a labdát, akkor ért a kosár, és plusz 1 büntetődobást végezhet el, míg ha nem ment be a labda, akkor annyi büntetődobás jár neki, ahány pontos (2 vagy 3) volt a dobási kísérlete.
  • Magyarországon (a FIBA szabályai szerint) 5 személyi hiba után a játékost le kell cserélni, és nem térhet vissza a játéktérre, az NBA-ben 6 személyi hibával lehet kipontozódni (ott azonban 4×10 helyett 4×12 perc a játékidő).
  • Ha a támadó csapat a félpályán átvitte a labdát, azt már nem szabad visszavinni a védő térfélre, mert az visszajátszás, és ilyenkor az ellenfél kapja meg a labdát. Ahhoz, hogy a támadótérfélre átvigye a labdát, a csapatnak 8 másodperc áll rendelkezésére.
  • Egy labda akkor van kinn, hogyha az alapvonalon vagy az oldalvonalon kívül lepattan, vagy olyan játékost vagy tárgyat érint, aki/ami szintén kint van. Ha nem pattan le vagy rájuk, és vissza tudják juttatni a pályára, a játék folytatódhat. Nagyjából ugyanez érvényes a visszajátszásra a középvonal tekintetében néhány eltérés mellett.
  • Ha egy játékos felugrik labdával a kezében (például dobáshoz), de úgy esik vissza a földre, hogy még mindig a kezében van a labda, akkor az lépéshiba (ez alól kivétel, ha egy lábon vagy felugrás után egy lábra érkezve kapta meg a labdát, mert ilyenkor erről a lábáról felugorhat, és leérkezhet páros lábra, de ilyenkor már nem sarkazhat).
  • A támadó játékos nem tartózkodhat (az NBA-ben a védekező játékos sem) a büntetőterületen (a gyűrű alatti – esetlegesen – festett zóna) belül egyhuzamban 3 másodpercnél tovább. Ha ezt megteszi, a labdát elveszik a vétkes játékos csapatától.
  • A támadó csapatnak 24 másodperce (támadóideje) van, hogy kosárra dobjon. Ha lejár a támadóidő, elveszítik a labdát. Ha a labda érinti a gyűrűt, akkor 14 másodpercet ismét kap a támadó csapat. De ha csak palánkot ér a labda, az óra megy tovább.
  • Ha a játékidő leteltével az eredmény döntetlen, akkor 5 perc hosszabbítás következik. A játék nem érhet véget döntetlennel, tehát mindaddig amíg az eredmény döntetlen újabb 5 perc hosszabbítással folytatódik a mérkőzés.

MéretekSzerkesztés

 
Kosárlabda
 
Egy régebbi, 2010 előtti kosárlabda pálya

A kosárlabdapálya a nemzetközi játékokon 28×15 m méretű, az amerikai Nemzeti Kosárlabda-szövetségben (NBA) ez 28,65×15,24 m.

A FIBA alá tartozó mérkőzéseken a pálya felfestése – több szabály mellett – 2010. október 1-jétől változott. A szigorított (büntető)terület alakja az eddigi trapéz helyett téglalap lett, a hárompontos vonal fél méterrel távolabb, 6,75 méterre került a gyűrű középpontjának talaj vetületétől. Létrejött az ún. belemenésmentes terület, akárcsak az NBA-ben.

A gyűrű 3,05 m (10 láb) magasan van a földtől. Szinte kivétel nélkül a bajnokságokon és a nemzetközi játékon ez az elfogadott méret, mióta a játék megszületett, csak a legkisebbek gyűrűjét helyezik időnként alacsonyabbra. A gyűrű belső átmérője 450–459 mm közötti.[2]

A palánk téglalap alakú, 180 centiméter széles és 105 centiméter magas. A játéktér fölé 1,2 méter mélységben nyúlik be. Az alsó részüknek és az oldaluknak párnázottnak kell lennie. A palánktartó állványnak is párnázottnak kell lennie. A kosár gyűrűből és hálóból áll. A gyűrű a palánk előtt van 15 centiméterrel, nyomásra billenőnek (10-30°) kell lennie.

A legkisebb gyerek kosárlabda 3-as (kerülete 55–58 cm, tömege 310–330 g), a nagyobb gyerekeké 5-ös (kerülete 66–73 cm, tömege 450–500 g),[3] a női 6-os (kerülete 72,4–73,7 cm, tömege 510–567 g),[4] a férfi 7-es méretű (kerülete 74,9–78,0 cm, tömege 567–650 g).[5]

StreetballSzerkesztés

A kosárlabdából kiindult „underground” stílus a streetball, amit ma már külön kell választani a sima utcai kosárlabdától. Ez a játék annyitól különbözik a rendes kosárlabdától, hogy csak egy kosárra játszanak 3 a 3 ellen és csak 1 cserével.

JegyzetekSzerkesztés

Nemzetközi tornákSzerkesztés

További információkSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Kosárlabda témájú médiaállományokat.