Septimius Severus római császár
Imperator Caesar Lucius Septimius Severus Pertinax Augustus, általánosan elterjedt néven Septimius Severus, születési nevén Lucius Septimius Severus (Leptis Magna, 146. április 11. – Eboracum, 211. február 4.) az ókori Római Birodalom császára 193 és 211 között, a Severus-dinasztia megalapítója.
| Septimius Severus | |
| Septimius Severus | |
 | |
| Septimius Severus büsztje | |
| a Római Birodalom princepse | |
| Uralkodási ideje | |
| 193. június 1. – 211. február 4. (17 évig) | |
| Elődje | Didius Iulianus |
| Utódja | Caracalla, Geta |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Severus-dinasztia |
| Született | 146. április 11. Leptis Magna |
| Elhunyt | 211. február 4. (64 évesen) Eboracum |
| Nyughelye | Angyalvár |
| Édesapja | Publius Septimius Geta |
| Édesanyja | Fulvia Pia |
| Testvére(i) |
|
| Házastársa | 1. Paccia Martiana 2. Iulia Domna |
| Gyermekei | Marcus Aurelius Caracalla (eredeti neve Lucius Septimius Bassianus) Publius Septimius Geta |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Septimius Severus témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Az utolsó nagy császárok egyike, számos reformot hajtott végre, amelyek késleltették a birodalom megállíthatatlan hanyatlását. A pannoniai Gorsiumból került a császári trónra, városát pedig immár uralkodóként 202-ben nagy külsőségek közepette meglátogatta, ennek emlékét ma is őrzik a város romjait bemutató szabadtéri múzeumban.
Származása, ifjúkora
szerkesztésSeptimius Severus 146. április 11-én született az Africa tartomány északkeleti partjainál fekvő Leptis Magna városában. Tanulmányait Rómában végezte. A senatori méltóságot rokona közbenjárása által szerezte meg, majd különféle magas állami és katonai tisztségeket töltött be. Commodus császár megbízásából 191-ben a pannoniai légiók parancsnoka lett.
A hatalom megszerzése
szerkesztésMiután Pertinax császár rövid ideig tartó uralmának a császári testőrség, a praetorianusok lázadása véget vetett, a hatalomra egy dúsgazdag senator, Marcus Didius Iulianus került, aki tekintélyes pénzösszeggel megvásárolta a praetorianusok támogatását.
Ennek következtében a pannoniai legiók 193. április 9-én Carnuntumban császárrá kiáltották ki Septimius Severust. Hasonlóképpen Pescennius Niger a szíriai legiók, valamint Clodius Albinus a britanniai legiók támogatásával indultak el a császári trónért folyó küzdelemben. Severus hadai élén bevonult Rómába, s a praetorianusok meghátrálása miatt könnyűszerrel megdöntötte Marcus Didius Iulianus hatalmát.
Első intézkedései Pertinax császár gyilkosainak megbüntetésére és a császári testőrség átszervezésére irányultak. A praetorianus sereg átszervezése főként a megbízható pannoniai legiókból történt. Amíg seregével keleten vetélytársa Pescennius Niger ellen küzdött, és a döntő győzelmet 194-ben Issosnál megszerezte, addig hatalmát Clodius Albinusszal megosztotta, átengedve számára néhány nyugati tartományt. Győzelme után azonban Albinus ellen fordult, s Lugdunum mellett 197-ben így legyőzte másik vetélytársát is. Az egyeduralom elérését követően Rómában kivégeztetett 40 Albinushoz hű szenátort.
Uralkodása
szerkesztésSeptimius Severus afrikai lovagrendi családból származott, Marcus Aurelius alatt lett szenátor. Személyében tehát nem római, hanem a provinciális lakosságnak egy felszínesen romanizált rétegéből való ember került a trónra. Hadseregében az illír és a thrák elem dominált. Érthető bizalmatlansággal fogadta tehát a római arisztokrácia az ő uralomra kerülését.
Erős kézzel látott neki a megrendült császári hatalom megerősítésének. Ez elsősorban a hadsereg megszilárdítását jelentette. A légiók száma 30-ról 33-ra nőtt, zsoldjukat többször is felemelte. A katonáknak megengedte szolgálati idejük alatt a nősülést is, s megnyitotta előttük a lovagrendbe való felemelkedés lehetőségét. Septimius Severus ezzel elérte, hogy a hadsereg hűséges volt hozzá haláláig. Ugyanakkor azonban meglazult a fegyelem, a haderő katonai értéke csökkent, a katonaság a társadalom többi részétől elkülönült, zárt kiváltságos renddé vált és a saját érdekeit egyre követelőzőbb módszerekkel képviselte.
A második keleti, pártusok ellen irányuló hadjáratában 198-ban Seleucia és Ktésziphón városok elfoglalásával Mesopotamia tartomány a Római Birodalom részévé vált.
Rómába csak 203-ban tért vissza, s ekkor tiszteletére a Forumon háromnyílásos diadalívet emeltek, melynek domborművei többek között a parthusok feletti győzelmét, Ctesiphon elfoglalását ábrázolják. Ezenkívül 204-ben diadalívet emeltek Rómában tiszteletére a pénzváltók, bankárok is.
Septimius Severus ezen időszakban Rómában a Palatinuson fürdőket és parkot létesített, valamint 206-ban további közfürdő építésébe kezdett. A több mint 100 000 m² területen fekvő 1500 személy befogadására alkalmas közfürdőt, mely Caracalla termái néven ismeretes, mert utódja, Caracalla avatta fel.
208-ban Britannia tartományba ment, s utolsó éveit e tartomány határainak védelmével töltötte. Eboracum városában halt meg 211. február 4-én.
Halála után a szenátus istennek nyilvánította. A hatalomban két fia, Caracalla és Geta követte, akik azonban anyjuk, Julia Domna törekvései ellenére egymás ellen fordultak. A Septimius Severus által megteremtett stabilitás hamarosan véget ért a birodalomban.
Egyéb intézkedései
szerkesztésJegyzetek
szerkesztésForrások
szerkesztés- ↑ Krawczuk: Római császárok: Krawczuk, Aleksander. Római császárok. Lazi Könyvkiadó, Szeged (2008). ISBN 978-963-267-023-2
- Ókori lexikon I–II. Szerk. Pecz Vilmos. Budapest: Franklin Társulat. 1902–1904.
| Elődei: Marcus Silius Messala (suff) és Caius Iulius Erucius |
 |
Utódai: Publius Iulius Scapula és Quintus Tineius Clemens |
| Elődei: Lucius Annius Fabianus és Marcus Nonius Arrius Mucianus |
Utódai: Titus Murrenius Severus (suff) és Caius Cassius Regallianus (suff) |
| Előző uralkodó: Didius Iulianus |
Római császár 193 – 211  |
Következő uralkodó: Caracalla és Geta |
