Főmenü megnyitása

A győri program egy egymilliárd pengős hadseregfejlesztési program volt, amelyet Darányi Kálmán 1938. március 5-én Győrött, a kormányzópárt, a Nemzeti Egység Pártja nagygyűlésén jelentett be. A program kidolgozója Imrédy Béla volt.

Tartalomjegyzék

ElőzményeiSzerkesztés

 
Nyilas gúnyrajz

Az 1930-as évek végétől, új korszak kezdődött Európa szerte. Az 1935. évben aláírt szovjet–francia egyezmény, valamint a Berlin–Róma és Berlin–Tokió tengely (antikomintern paktum) 1936. évi létrejöttével Európa, illetve a világ, kezdett ismét két nagy és egymással szemben álló blokká alakulni[1].

Gömbös Gyula miniszterelnök 1936. évi halála után, Darányi Kálmán kapta meg a miniszteri kinevezést, így megkezdte működését, a Darányi-kormány. Darányi elsősorban kontinuitást hirdetett, másodsorban pedig elhatárolódott mindenféle diktatórikus kísérlettől. A párt életében visszaállította a régi eljárási formákat. 

Az országban megmutatkozó átmeneti nyugalmat az is elősegítette, hogy 1936 márciusától kezdve Hitler nem hajtott végre újabb ,,hétvégi meglepetést”. Ennek ellenére Magyarországon nagyobb átrendeződések mentek végbe. Új hatalmi tényezőként megjelent a katonai elit, a parlamenti politikában pedig megerősödtek a szélsőjobboldali nyomások. A kormány egyre inkább tehetetlen volt ezek ellen a változások ellen és egyre alkalmatlanabbnak vélték. A Hitlerrel kötött megállapodás ellenére,

Magyarország hadserege nem volt felkészülve egy esetleges támadásra, ugyanakkor Ausztria határán várható volt egy nagyhatalom csapatainak megjelenése, amely a legnagyobb, legmodernebb és legjobban felszerelt volt ekkor Európában. Ekkor vált véglegessé, hogy meg kell hirdetni egy katonai programot, amely a magyar hadsereget is esélyessé teszi a lehetséges győzelemre. A kérdés felmerülése aktivizálta a katonai köröket, illetve ténylegesen ezek a körök hozták előtérbe magát a kérdést.

Rátz Jenő, 1936 szeptembere óta vezérkari főnök, aki már 1937. évben kidogozta a fejlesztési tervet, amely 1 milliárd 700 millió pengős költségvetési ráfordítást vett alapul[2]. Ugyan akkor Rátz Jenő tisztában volt azzal, hogy ha Magyarország felrúgná a trianoni béke katonai megkötöttségét, a környező államok legfeljebb diplomáciai és gazdasági lépéseket tennének, de Németország és Olaszország katonai megerősödése miatt közvetlen katonai beavatkozásra már nem vállalkoznának[3].

A hadsereg fejlesztése persze még 1938 tavaszán is komoly akadályokba ütközhetett volna, hiszen a versailles-i békerendszer – egyre inkább semmibe vett – korlátozó rendelkezései változatlanul éltek, a revíziós törekvések felett éberen őrködő kisantant pedig nem volt hajlandó elismerni hazánk fegyverkezési egyenjogúságát. Paradox módon ebből a karanténból épp Edvard Beneš csehszlovák elnök támogatása jelentett kiutat; a politikus abban bízott, hogy ezzel a gesztussal javíthatja viszonyát Magyarországgal, ugyanis román és jugoszláv szövetségesei mindinkább Berlin befolyása alá kerültek.

A változó hatalmi helyzetet az 1938 augusztusában aláírt bledi egyezmény is megmutatta, melyben a kisantant végül is megadta a fegyverkezési egyenjogúságot Magyarország számára[4].

Hosszú ideig tartó vita kezdődött a tervezet miatt, aminek a miniszterelnök által 1938. március 5-én Győrben meghirdetett ,,győri program,, vetett véget. A NEP győri nagygyűlésén meghirdetett program valójában egy átfogó gazdasági akcióterv volt. 

LeírásSzerkesztés

A program nem volt más, mint a február 3-i Huba elnevezésű hadfejlesztési terv gazdasági megalapozása. Ebből 600 milliót közvetlenül a fegyverkezésre, 400 milliót közvetett védelmi fejlesztésre szántak. Az ütemezését 5 évben határozták meg, az első lépcsőt 1940 végéig tervezték végrehajtani (ez a legszükségesebb fejlesztéseket foglalta magában). Ez jelentette a katonai célú kutatások megindítását, a magyar ipar egy részének a hadigazdálkodásra való átállítását, a hadsereg legalapvetőbb fegyverekkel való ellátását. A második lépcsőben már egy megalapozott hadsereg minőségi és mennyiségi továbbfejlesztését tűzte ki célul. A változást tükrözte, hogy a bledi konferencián 1938. augusztus 2-3. között a kisantant államok elismerték Magyarország fegyverkezési egyenjogúságát.

A 400 millióból finanszírozták a mezőgazdaság, közlekedés, infrastruktúra és a bányászat fejlesztését is. A program egyik célja volt, hogy öt év alatt elő is teremtsék az elosztani szánt 1 milliárd pengőt. Ennek finanszírozását hosszú, illetve rövid lejáratú kölcsönök, valamint egyszeri vagyonadó kombinációjaként akarták megoldani. A 400 milliót kölcsönből, a 600 milliót pedig az egyszeri vagyonadóból.

A közvetett kiadásokra szánt 400 millió elosztása az alábbiak szerint alakult: 210 millió pengőt fordítottak az infrastruktúra fejlesztésére, 20 milliót a mezőgazdaság fejlesztésére, 19 milliót a mezőgazdasági értékesítés fejlesztésére, illetve a szolgáltatások fejlesztésére, 75 milliót mezőgazdasági hitelnyújtásra, valamint 30 milliót a népoktatásra, 36 milliót az ivóvíz ellátására és egyéb szociális fejlesztésre, a fennmaradó 10 milliót pedig a bányászat és a nyersanyagkutatás támogatására.

Nemzetközi kontextusSzerkesztés

Az 1938-as győri program majdnem megkésettnek mondható, hisz a környező kisantant országok hadseregeit eleve nem sújtották korlátozások, és a korszerűsítés is évekkel korábban megkezdődött. Így például Románia már 1935 áprilisában beindította fegyverkezési programját, igaz új fegyvereinek kb. 70%-át Csehszlovákiából szerezte be.[5]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Romsics Ignác: Magyarország története a 20. században, Osiris Kiadó, Budapest, 2010, 244. oldal
  2. Ormos Mária: Magyarország a két világháború korában 1914-1945, Csokonai Kiadó, Budapest, 1998, 182. oldal
  3. Honvári János: Magyarország gazdaságtörténete a honfoglalástól a 20. század közepéig, Aula, Budapest, 1996, 402. oldal 
  4. 1938. március 5. Darányi Kálmán meghirdeti a győri programot (magyar nyelven). www.rubicon.hu. (Hozzáférés: 2017. május 7.)
  5. Románia 1935-ben beindított fegyverkezési programja (román nyelven)

IrodalomSzerkesztés

  • Magyarország gazdaságtörténete a honfoglalástól a 20. század közepéig. Szerk. Honvári János. Bp., 2001, Aula Kiadó.