Főmenü megnyitása

Az antikomintern paktumot az Adolf Hitler vezette Németország és a Japán császárság kötötte 1936. november 25-én Berlinben a Kommunista Internacionálé és különösen a Szovjetunió elleni együttműködésről.

Antikomintern paktum
Kintomo Musakodzsi vikomt, Japán nagykövete és Joachim von Ribbentrop, a náci Németország külügyminisztere aláírják az antikomintern paktumot
Kintomo Musakodzsi vikomt, Japán nagykövete és Joachim von Ribbentrop, a náci Németország külügyminisztere aláírják az antikomintern paktumot
Aláírás dátuma 1936. november 25.
Aláírás helye Berlin, Harmadik Birodalom
Aláírók
A második világháborúhoz vezető események

 0. Lengyel–ukrán háború1918.11. 01. - 1919. 07. 18.
 1. Versailles-i békeszerződés1919.
 2. Lengyel–szovjet háború1919.02. 14. - 1921. 03. 18.
 3. Trianoni békeszerződés1920.
 4. Rapallói egyezmény1920.november 12.
 5. Francia-lengyel katonai szövetség (en)1921.február 16.
 6. Rigai béke (en)1921.március 18.
 7. Menetelés Rómába1922.október 28 - 29.
 8. Korfui összetűzés (olasz-görög) (en)1923.aug. - szept.
 9. Müncheni sörpuccs1923.november 8.
10. A Ruhr-vidék francia-belga megszállása (en)1923.- 1925.
11. Libia megszállása - Második ol.-líb. háború (en)1923. - 1932.
12. Mein Kampf (Harcom) megjelenése1925.
13. Dawes-terv (en)1924.
14. Locarnói egyezmény1925.december 01.
15. Young-terv (en)1929.
16. Nagy gazdasági világválság1929.október 24. – 1941.
17. Mandzsúria japán lerohanása (en)1931.09. 18. - 1932. 02. 26.
18. Mandzsukuo megszállása1931– 1942.
19. Sanghaj-i január 28-i összetűzés (en)1932.01. 28. – 03. 03.
20. Szovjet–lengyel megnemtámadási egyezmény1932.július 25.
21. Genfi leszerelési világértekezlet (en)1932.02.02. - 1934.06.11.
22. Első hopeji hadjárat/A nagy fal védelme (en)1933.01.01 - 05.31.
23. Belső-Mongólia-i hadjárat (en)1933.- 1936.
24. Hitler lesz a kormányfő és az államfő is egyben1933.- 1934.
25. A tanggui fegyverszünet (en)1933.május 31.
26. Németország újrafelfegyverzése elindul (en)1933.július 12.
27. Olasz-szovjet egyezmény (en)1933.szeptember 2.
28. Belső-Mongóliai hadjárat (en)1933.ápr.- 1936. dec.
29. Németország elhagyta a leszerelési értekezletet (en)1933.október 14.
30. Németország kilép a Nemzetek Szövetségéből (en)1933.okt. 19. - nov. 12.
31. Német–lengyel megnemtámadási egyezmény1934.január 26.
32. A Saar-vidék népszavazás visszatér Németországhoz1935.január 13.
33. Kötelező sorozás kezdődik Németországban újra (en)1935.március 16.
34. Francia-szovjet segítségnyújtási szerződés (en)1935.május 2.
35. Szovjet–csehszlovák segítségnyújtási szerződés (en)1935.május 16.
36. He-Umezu egyezmény (en)1935.06. 10. - 1937. 07. 07.
37. Angol-német tengerészeti egyezmény (en)1935.június 18.
38. December 9-i megmozdulások Pekingben (en)1935.december 9.
39. 2. olasz-etióp háború (Abesszíniai háború)1935.10. 3.- 1937. 02. 19.
40. A Rajna-vidéki bevonulás (en)1936.március 7.
41. Spanyol polgárháború kezdete1936.júl. 17. - 1939. ápr. 1.
42. Berlin-Róma-tengely (német–olasz egyezmény)1936.október 27.
43. Antikomintern paktum1936.november 25.
44. Suiyuan hadjárat (en)1936.október - november
45. Xi'an válság (en)1936.december 12-26.
46. Második kínai–japán háború1937.- 1945.
47. Az USS Panay eset (en)1937.december 12.
48. Ausztria bekebelezése (Anschluss)1938.március 12.
49. Májusi válság (német-cseh határ) (en)1938.május 19 - 23.
50. Haszan-tavi csata / Csangkufeng összecsapás1938.júl. 29. - aug. 11.
51. Német-csehszlovák kis háború (Ordnersgruppe) (en)1938.szeptember 16 - 17.
52. Müncheni egyezmény1938.szeptember 29.
53. A Szudéta-vidék Birodalomhoz csatolása (en)1938.október 01 - 10.
54. Első bécsi döntés1938.november 02.
55. A Szlovák Köztársaság kikiáltása1939.március 14.
56. Csehszlovákia német megszállása (en)1939.március 15.
57. Litvánia náci megfenyegetése, Memel elcsatolása (en)1939.március 20 - 22.
58. Magyar–szlovák kis háború1939.március 23 - 31.
59. A spanyol polgárháború végső hadműveletei (en)1939.március 26. - április 1.
60. Danzigi válság (en)1939.március - augusztus
61. Angol függetlenségi garancia Lengyelországnak (en)1939.március 31.
62. Albánia olasz lerohanása (en)1939.április 7-12.
63. Szovjet–angol–francia tárgyalások Moszkvában (en)1939.ápr. 15.- aug. 21.
64. Német-olasz barátsági és katonai szerződés1939.május
65. Halhín-goli csata1939.május - szeptember
66. Molotov–Ribbentrop szerződés1939.augusztus 23.
67. Lengyelország német lerohanása1939.szept. 1. - okt. 6.

Az egyezményhez 1937-ben Benito Mussolini Olaszországa is csatlakozott és ezzel hivatalosan is létrejött azon tengelyhatalmak együttműködése, amelyek később együtt vívták meg a második világháborút a szövetséges hatalmakkal szemben. Az együttműködést az 1940-ben kötött háromhatalmi egyezmény fonta szorosabbra.

HáttereSzerkesztés

 
Joachim von Ribbentrop
 
Ósima Hirosi

A paktum gondolatának gyökerei 1935-ig nyúlnak vissza, amikor számos német hivatalnok a külügyminisztériumon belül és kívül azon igyekezett, hogy összeegyeztesse a hagyományos Kína-barát német külpolitikát Hitler azon vagyával, hogy Kína ősellenségével, Japánnal lépjen szövetségre.[1] 1935 októberében az a gondolat merült fel, hogy egy antikommunista szövetségben lehetne egyesíteni a Kuomintang rezsimet, Japánt és Németországot.[1] Különösen tetszett az ötlet Joachim von Ribbentrop különleges nagykövetnek, a Dienststelle Ribbentrop néven emlegetett árnyékkülügyminisztérium vezetőjének es a berlini japán katonai attasénak, Ósima Hirosinak, aki azt remélte, hogy ez a szövetség Japán alárendeltjévé tenné Kínát.[1] Ez a terv a kínai érdeklődés hiánya miatt nem vált valóra, mindenesetre Ribbentrop és Osima kidolgozott egy Komintern-ellenes szerződést.[2] A paktumot az eredeti terv szerint 1935 novemberének végén kötötték volna meg és meghívást kapott volna a csatlakozásra az Egyesült Királyság, Olaszország, Kína és Lengyelország is.[2] A terv azonban egy évre a fiókba került, mivel Konstantin von Neurath külügyminiszter és Werner von Blomberg hadügyminiszter aggódni kezdtek, hogy tönkretenné a német-kínai kapcsolatokat, majd Japánban 1936. február 26-án katonai puccs tört ki, ami sikertelen maradt, de zűrzavart okozott.[3] 1936 nyarára megvaltozott a helyzet: a japán kormányban megnőtt a hadsereg befolyása, Berlinben és Tokióban aggodalmakat szült a francia-szovjet közeledés és Hitler drámai antikommunista gesztust akart tenni, amely esetleg német-brit szövetségkötéshez vezethetne. Mindezek miatt újraéledt az antikomintern paktum gondolata.[4] A kezdeményezés 1936. október 23-án történt meg és a paktumot november 25-én írták alá.[5] A Szovjetunióval való direkt ütközést elkerülendő a paktum csak a Komintern ellen irányult. Ugyanakkor tartalmazott egy titkos záradékot, amely szerint bármelyik aláíró hatalom keveredne háborúba a Szovjetunióval, a másik nem segítene a szovjeteknek és tárgyalásokat kezdene az együttműködésről a másik szerződővel.[5]

Létrejön a TengelySzerkesztés

1937. november 6-án Olaszország is csatlakozott a paktumhoz[6] és ezzel létrejött az a szövetség, amelyet később tengelyhatalmak néven emlegettek. Az olasz lépés féligmeddig a Stresa front nevű hamvába holt 1935-ös francia-brit kezdeményezésre volt reakció, amelynek vissza kellett volna tartania Németországot a határain való túlterjeszkedéstől. A franciák és a britek „a német expanzionizmus”, különösen az Ausztriával való egyesülés ellen léptek volna fel, és az utóbbi elleni harc Olaszországnak is alapvető érdeke volt. A gyanakvás az olasz kapcsolatokban és Benito Mussolini saját expanzionizmusa azonban növelte a franciák és a britek és a másik oldalon az olaszok közti távolságot. Olaszország 1935 októberében lerohanta az afrikai Abesszíniát (Etiópia), anélkül, hogy az afrikaiak ezt kiprovokálták volna, ami a Népszövetség elveinek megsértését jelentette. A britek és a franciák azonban titkos egyezséget kötöttek Mussolinivel, amelyben Olaszország megkapta Abesszínia kétharmadát (Hoare–Laval-paktum). Amikor ez kiszivárgott, az egyezség Franciaországban és az Egyesült Királyságban is botrányt robbantott ki és Samuel Hoare brit külügyi államtitkárnak le kellett mondania. A Hoare–Laval-paktumot felmondták.

Kísérletek a brit–német viszony javításáraSzerkesztés

Még a paktumtárgyalások kezdete előtt, 1935 júniusában meglepetésre megkötötték az Angol–Német Tengerészeti Egyezményt. Hitler ezután még több kísérletet tett a két ország kapcsolatának javítására, hogy szövetséget hozzon létre a Szovjetunió elszigetelésére, ugyanakkor a szovjetek és a britek Németország elszigetelésére törekedtek. Hitler megpróbálkozott azzal is, hogy rávegye Lengyelországot az antikomintern paktumhoz való csatlakozásra, megpendítve a német-lengyel területi viták rendezésének lehetőségét is.[7] Lengyelország azonban visszautasította a közeledést, mert a lengyelek attól féltek, hogy Németország bábállamává válhatnak.

A tengerészeti egyezmény a japán politikusok, köztük Jamamoto Iszoroku számára megdöbbentő volt, de a domináns katonia klikk vezetői úgy értékelték, hogy ezzel a németek csak időt akartak nyerni, hogy utolérhessék a brit flotta fejlettségét.

Hitler erőfeszítései a brit kapcsolatok javítására nem jártak sikerrel. 1939 augusztusában Németország az antikomintern paktum szellemével ellentétes lépést tett, amikor a Szovjetunióval aláírta a Molotov–Ribbentrop-paktum néven ismert megnemtámadási egyezményt. 1940-ben azonban már a Szovjetunió lerohanásának terveivel kezdtek el foglalkozni és Ribbentrop külügyminisztert Japánba küldtek, hogy új egyezményről tárgyaljon a japánokkal. 1940. szeptember 25-én Ribbentrop táviratot küldött Vjacseszlav Molotov szovjet külügyminiszternek, amelyben arról tájékoztatta, hogy Németország, Olaszország és Japán katonai szövetségről szóló egyezményt készül aláírni. Arról próbálta meggyőzni Molotovot, hogy a szövetség az Amerikai Egyesült Államok és nem a Szovjetunió ellen irányul.

A felújított paktumSzerkesztés

Miután 1941-ben Németország megkezdte a Barbarossa-terv megvalósítását és lerohanta a Szovjetuniót, újjáélesztették az antikomintern paktumot, és november 25-én öt évvel meghosszabbították. Az aláírók ezúttal a következő államok voltak:

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b c Gerhard Weinberg: The Foreign Policy of Hitler's Germany Diplomatic Revolution in Europe 1933-36, Chicago: University of Chicago Press, 1970, page 342.
  2. a b Gerhard Weinberg: The Foreign Policy of Hitler's Germany Diplomatic Revolution in Europe 1933-36, Chicago: University of Chicago Press, 1970, page 343.
  3. Gerhard Weinberg: The Foreign Policy of Hitler's Germany Diplomatic Revolution in Europe 1933-36, Chicago: University of Chicago Press, 1970, pages 343-344.
  4. Gerhard Weinberg: The Foreign Policy of Hitler's Germany Diplomatic Revolution in Europe 1933-36, Chicago: University of Chicago Press, 1970 pages 344-345.
  5. a b Gerhard Weinberg: The Foreign Policy of Hitler's Germany Diplomatic Revolution in Europe 1933-36, Chicago: University of Chicago Press, 1970, pages 346.
  6. Robert Melvin Spector. World Without Civilization: Mass Murder and the Holocaust, History, and Analysis, pg. 257
  7. Sean Greenwood: The Phantom Crisis: Danzig, 1939 pages 225-246 from The Origins of the Second World War Reconsidered edited by Gordon Martel, Routledge: London, United Kingdom, 1999 page 232; Anna Cienciala: Poland in British and French Policy in 1939: Determination To Fight-or Avoid War? pages 413-433 from The Origins of The Second World War edited by Patrick Finney, Edward Arnold: London, United Kingdom, 1997 page 414; Gerhard Weinberg: The Foreign Policy of Hitler's Germany Starting World War II 1937-1939, University of Chicago Press: Chicago, Illinois, United States of America, 1980 pages 558-562
  8. Edmund Osmańczyk: Encyclopedia of the United Nations and International Agreements, Taylor and Francis 2002, ISBN 0415939216, page 104

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Anticomintern Pact című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információkSzerkesztés