Abesszíniai háború

Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. április 7.
Az első háborúról lásd az Első olasz–etióp háború szócikkben!

Az abesszíniai háborút vagy második olasz–etióp háború Olaszország és Etiópia (Abesszínia) csapatai vívták 1935 októberétől 1936 májusáig.

Abesszíniai háború
Olasz katonák Abesszínia felé indulnak
Olasz katonák Abesszínia felé indulnak
Dátum1935. október – 1936. május
(a megszállás 1941-ig tart)
HelyszínEtiópia
EredményOlasz győzelem
Terület-
változások
Etiópia olasz megszállása
Harcoló felek
Olasz Királyság Etióp Birodalom
Parancsnokok
Benito Mussolini
Emilio de Bono
Pietro Badoglio
Rodolfo Graziani
Hailé Szelasszié
Ras Imru
Haderők
800 000 katona (~330 000 gépesített)~250 000 katona
Veszteségek
1000-1500 halott (1936 májusa körül)
44 000 sebesült (1936 májusa körül)
950 halott (1936-1940 körül)
144 000 beteg vagy sebesült (1936-1940 körül)
~760 000 halott katona és civil (közülük 300 000 fő éhen halt)
A Wikimédia Commons tartalmaz Abesszíniai háború témájú médiaállományokat.
Olasz tüzérség Abesszínában 1936-ban
A második világháborúhoz vezető események
 0. Lengyel–ukrán háború1918.11. 01. - 1919. 07. 18.
 1. Versailles-i békeszerződés1919.
 2. Lengyel–szovjet háború1919.02. 14. - 1921. 03. 18.
 3. Trianoni békeszerződés1920.
 4. Rapallói egyezmény1920.november 12.
 5. Francia–lengyel katonai szövetség (en)1921.február 16.
 6. Rigai béke (en)1921.március 18.
 7. Menetelés Rómába1922.október 28 - 29.
 8. Korfui összetűzés (olasz-görög) (en)1923.aug. - szept.
 9. Müncheni sörpuccs1923.november 8.
10. A Ruhr-vidék francia–belga megszállása (en)1923.- 1925.
11. Libia megszállása - Második olasz–líbiai háború (en)1923. - 1932.
12. Mein Kampf (Harcom) megjelenése1925.
13. Dawes-terv (en)1924.
14. Locarnói egyezmény1925.december 01.
15. Young-terv (en)1929.
16. Nagy gazdasági világválság1929.október 24. – 1941.
17. Mandzsúria japán lerohanása (en)1931.09. 18. - 1932. 02. 26.
18. Mandzsukuo megszállása1931– 1942.
19. Sanghaj-i január 28-i összetűzés (en)1932.01. 28. – 03. 03.
20. Szovjet–lengyel megnemtámadási egyezmény1932.július 25.
21. Genfi leszerelési világértekezlet (en)1932.02.02. - 1934.06.11.
22. Első hopeji hadjárat/A nagy fal védelme (en)1933.01.01 - 05.31.
23. Belső-mongóliai hadjárat (en)1933.- 1936.
24. Hitler lesz a kormányfő és az államfő is egyben1933.- 1934.
25. A tanggui fegyverszünet (en)1933.május 31.
26. Németország újrafelfegyverzése elindul (en)1933.július 12.
27. Olasz–szovjet egyezmény (en)1933.szeptember 2.
28. Belső-mongóliai hadjárat (en)1933.ápr.- 1936. dec.
29. Németország elhagyta a leszerelési értekezletet (en)1933.október 14.
30. Németország kilép a Nemzetek Szövetségéből (en)1933.okt. 19. - nov. 12.
31. Német–lengyel megnemtámadási egyezmény1934.január 26.
32. A Saar-vidéki népszavazás/visszatérés Németországhoz1935.január 13.
33. Kötelező sorozás kezdődik Németországban újra (en)1935.március 16.
34. Francia–szovjet segítségnyújtási szerződés (en)1935.május 2.
35. Szovjet–csehszlovák segítségnyújtási szerződés (en)1935.május 16.
36. He-Umezu egyezmény (en)1935.06. 10. - 1937. 07. 07.
37. Angol–német tengerészeti egyezmény (en)1935.június 18.
38. December 9-i megmozdulások Pekingben (en)1935.december 9.
39. Második olasz–etióp háború (abesszíniai háború)1935.10. 3.- 1937. 02. 19.
40. A Rajna-vidéki bevonulás (en)1936.március 7.
41. Spanyol polgárháború kezdete1936.júl. 17. - 1939. ápr. 1.
42. A Berlin–Róma-tengely (német–olasz egyezmény)1936.október 27.
43. Antikomintern paktum1936.november 25.
44. Suiyuan hadjárat (en)1936.október - november
45. Hsziani válság (en)1936.december 12-26.
46. Második kínai–japán háború1937.- 1945.
47. A USS Panay-incidens (en)1937.december 12.
48. Ausztria bekebelezése (Anschluss)1938.március 12.
49. Májusi válság (német–cseh határ) (en)1938.május 19 - 23.
50. Haszan-tavi csata/Csangkufengi összecsapás1938.júl. 29. - aug. 11.
51. Német–csehszlovák kisháború (Ordnersgruppe) (en)1938.szeptember 16 - 17.
52. Müncheni egyezmény1938.szeptember 29.
53. A Szudéta-vidék Birodalomhoz csatolása (en)1938.október 01 - 10.
54. Első bécsi döntés1938.november 02.
55. A Szlovák Köztársaság kikiáltása1939.március 14.
56. Csehszlovákia német megszállása (en)1939.március 15.
57. Litvánia náci megfenyegetése, Memel elcsatolása (en)1939.március 20 - 22.
58. Magyar–szlovák kis háború1939.március 23 - 31.
59. A spanyol polgárháború végső hadműveletei (en)1939.március 26. - április 1.
60. Danzigi válság (en)1939.március - augusztus
61. Angol függetlenségi garancia Lengyelországnak (en)1939.március 31.
62. Albánia olasz lerohanása (en)1939.április 7-12.
63. Szovjet–angol–francia tárgyalások Moszkvában (en)1939.ápr. 15.- aug. 21.
64. Német–olasz barátsági és katonai szerződés1939.május
65. Halhín-goli csata1939.május - szeptember
66. Molotov–Ribbentrop szerződés1939.augusztus 23.
67. Lengyelország német lerohanása1939.szept. 1. - okt. 6.

A háború előzményei

szerkesztés

Abesszíniát először 1895-ben, az első olasz–etióp háború során próbálta meg elfoglalni az olasz hadsereg, a támadás azonban súlyos vereséggel végződött Adua mellett. Benito Mussolini 1934-ben úgy döntött, hogy a kiépítendő olasz gyarmatbirodalom számára megszerzi az országot. Tervét még 1935 januárjában jóváhagyták a franciák. A brit külpolitika – arra számítva, hogy az olaszok csak az ország egy részét kívánják megszállni – eleinte nem kifogásolta a támadási szándékot, Abesszínia egészének olasz kézre jutását azonban fenyegetőnek ítélte meg. Brit elemzések szerint a francia–olasz együttműködés földközi-tengeri, az olasz térnyerés egyiptomi pozíciójukat és a Vörös-tengeren át Indiába vezető út biztonságát veszélyeztette. Figyelmeztetésül a Földközi-tengerre vezényelték a brit flottát, ez az akció azonban hatástalan maradt.

A Val Val incidens

szerkesztés

A háború kiváltó okát az ún. Val Val incidens jelentette. A Val Val oázist a térképek Etiópia részeként tüntették fel, de az olasz hadsereg helyi bennszülöttekből toborzott katonái állomásoztak a környékén. 1934. december 5-én egy körülbelül ezerfős etióp hadoszlop megtámadta az oázisnál állomásozó olasz katonákat, akik ellenálltak, majd a segítségükre érkező reguláris olasz katonák néhány repülőgéppel és tankkal kiegészülve elkergették a támadókat. Bár hasonló incidensek ekkoriban mindennaposak voltak, de ezt az esetet kürtölte szét Mussolini és az olasz sajtó. Mindkét fél a Népszövetséghez fordult. Ott a viták elhúzódtak egészen 1935 októberéig, a háború kitöréséig.

A háború menete

szerkesztés

Az olasz támadás és a Népszövetség reakciója

szerkesztés

Mussolini 1935. október 2-án éjjel adta ki a parancsot a támadásra. Az időpontot elsősorban az indokolta, hogy ekkorra ért véget az esős évszak. A két olasz gyarmaton, Eritreában és Olasz Szomáliföldön addigra mintegy kétszázezer katona (részben olaszok, részben afrikaiak, főként szomálik és líbiaiak) gyűlt össze. Az olasz gyarmati hadsereg parancsnoka Emilio de Bono tábornok, Mussolini régi fasiszta harcostársa volt. Etiópiát két irányból támadták: északon de Bono vezetésével (Eritrea felől), míg délről, Olasz Szomália felől Rodolfo Graziani tábornok parancsnoksága alatt. A háború ténylegesen 1935. október 3-án, hajnali öt órakor kezdődött, amikor de Bono százezer katonája átlépte a Mareb-folyót, Etiópia és Eritrea határát. Néhány óra múlva bombatámadás érte Aduát és Adigratot.

Október 7-én a Népszövetség agresszornak minősítette Olaszországot, és gazdasági szankciókat vezetett be ellene. Az embargó azonban – elsősorban a brit kereskedelmi érdekek miatt – nem vonatkozott a háborúhoz elengedhetetlen szénre, vasra és kőolajra. Ráadásul a szankciókat megszavazó negyvenkilenc állam közül hiányzott az Amerikai Egyesült Államok, míg az olaszoknak szintén szállító Németország már korábban kilépett a Népszövetségből.

Az esemény első szakasza

szerkesztés

Az északi fronton az olaszok eleinte nem ütköztek heves ellenállásba, mert Hailé Szelasszié etióp császár felmérte a helyzetet, és a védekezés lehetőségét a tengerparttól távoli, döntő ütközetben vélte, amikorra az olaszok utánpótlási útvonala meglehetősen hosszúra nyúlik. A fasiszta csapatok így október 15-én könnyedén vonultak be Etiópia ősi egyházi székhelyére, Akszúmba. Délen Graziani ennél hevesebb ellenállásba ütközött, amelyet csak november elejére sikerült megtörnie, de ezután is súlyos veszteségeket szenvedett.

Északon Akszúm elfoglalása után az olasz előrenyomulás lendülete megtört. Ennek több oka volt. Egyrészt a vártnál több időbe telt az utánpótlási útvonalak kiépítése, másrészt az olaszok rájöttek, hogy az etiópok nem vállalnak fel nyílt ütközeteket, s ez óvatosságra intette de Bono tábornokot. Mussolini azonban elsősorban de Bonót hibáztatta a lassúságért, s arra próbálta rávenni, hogy harci gázok bevetésével próbálja megtörni a gerilla harcmodorra berendezkedett etiópokat. Mivel de Bono erre nem volt hajlandó (a harci gázok használatát már akkor is tiltották a nemzetközi egyezmények), de Bonót leváltották, és helyére Pietro Badoglio tábornokot nevezték ki.

Az esemény második szakasza

szerkesztés

Az etióp uralkodó, aki Dessziében alakította ki főhadiszállását, 1935. december közepén döntött a Tembien-hegység körzetében megindítandó ellentámadásról. A támadás eleinte sikeres volt, azonban Badoglio harci gázok bevetésével szétzilálta az etióp harcvonalat. Nem sokkal később, 1936. január elején a déli fronton Graziani tábornok (ugyancsak mérges gázok segítségével) döntő ütközetet nyert. A legsúlyosabb harcok 1936. február 10. és április 4. között zajlottak az északi fronton. Ezekből Hailé Szelasszié tevőlegesen is kivette a részét egy légvédelmi gépágyú kezelésével, sőt meg is sérült a harci gázok következtében.

  • Ormos Mária – Majoros István: Európa a nemzetközi küzdőtéren. Felemelkedés és hanyatlás, 1814–1945. Budapest, 1998, Osiris
  • "A Népszövetség halála". Dokumentumok az olasz-etióp konfliktus történetéből, 1935-1936; szerk., jegyz. Szélinger Balázs, ford. Bognár Böbe et al.; JATEPress, Szeged, 2000 (Documenta historica)