Locarnói egyezmény
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
Az első világháború után, 1925. október 5. és 16. között a svájci Locarno városában tartott nemzetközi konferencia után 1925. december 1-jén Londonban aláírt egyezmény a Német Birodalom nyugati határainak garantálásáról és a nemzetközi döntőbíráskodásról.
A konferencián Nagy-Britannia, Franciaország, Németország, Olaszország, Belgium, Csehszlovákia és Lengyelország vettek részt. Az ún. rajnai paktum megerősítette a versailles-i békeszerződés által jóváhagyott francia–német, illetve német–belga határt. Ezeknek a határoknak a sérthetetlenségéért Nagy-Britannia és Olaszország vállalt garanciát. A Rajna-vidéket ugyanakkor demilitarizálták.
A náci hatalomátvétel után Franciaország az egyezményt nyíltan megsértette, az 1935. május 2-án Párizsban a Szovjetunióval megkötött kölcsönös segítségnyújtási egyezményben foglaltak révén. Miután az ezt követő diplomáciai tárgyalások a német nyugati határok sérthetetlenségéről kudarcot vallottak, válaszul Németország bevonult jelképesen két hadosztállyal 1936. március 7-én az addig demilitarizált Rajna-vidékre. Végül 1936. március 17-én Németország formaliter hivatalosan is felmondta a gyakorlatban Franciaország jogbontó (desuetudo) cselekménye miatt érvénytelenné vált locarnói egyezményt.
Kapcsolódó szócikkek szerkesztés
További információk szerkesztés
- Faluhelyi Ferenc: Locarno és a német-orosz semlegességi szerződés. Nemzetközi jogi és politikai tanulmány az egyezmények eredeti és magyar szövegével; Karl, Pécs, 1926 (A Magyar Külügyi Társaság kiadványai Külpolitikai és népszövetségi osztály)