Haszan-tavi csata
A Haszan-tavi csata (1938. július 29. – augusztus 11.) vagy Csangkufeng incidens (oroszul Хасанские бои [Haszanszkije boji], kínaiul és japánul 張鼓峰事件; pinjin átírással Zhānggǔfēng Shìjiàn, japán latin betűs átírással Chōkohō Jiken) egy szovjet–japán fegyveres összecsapás volt Mandzsukuo határán a Kvantung-hadsereg és a Vörös Hadsereg egységei között. A háborús indok határvita volt a két állam között, ami egy japán félreértésen alapult. Ugyanis a Kvantung-hadsereg vezérkara azt hitte, hogy a Szovjetunió megsértette az Orosz Birodalom és a Kínai Császárság által aláírt Pekingi szerződésben meghatározott határvonalat.
| Haszan-tavi csata | |||
 | |||
| Konfliktus | Szovjet–japán határkonfliktusok | ||
| Időpont | 1938. július 29. – augusztus 11. | ||
| Helyszín | Haszan-tó, Szovjetunió | ||
| Eredmény | Szovjet győzelem | ||
| Szemben álló felek | |||
| |||
| Parancsnokok | |||
| |||
| Szemben álló erők | |||
| |||
| Veszteségek | |||
| |||
| Térkép | |||
 Haszan-tavi csata
Pozíció Korea térképén
| |||
 é. sz. 42° 26′ 09″, k. h. 130° 36′ 40″Koordináták: é. sz. 42° 26′ 09″, k. h. 130° 36′ 40″ | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Haszan-tavi csata témájú médiaállományokat. | |||
Háttér szerkesztés
A 20. század első felében Mandzsúria a Kína, Oroszország és Japán közötti harc színtere volt, hiszen a területre mindhárom fél igényt tartott. Kína az állam részének tekintette, Japánnak az itt található nélkülözhetetlen nyersanyagokra volt szüksége, még Oroszország számára a Kínai keleti vasútvonal miatt volt értékes, hiszen csak ez a vasútvonal kötötte össze a szárazföldön Vlagyivosztok nagy hadikikötőjét az ország többi részével. A terület birtoklásáért több jelentősebb konfliktust is vívtak a fentebb említett államok: az 1894–95-ös első kínai–japán háborút, az 1904–05-ös orosz–japán háborút és a kínai-szovjet konfliktust. A területet végül a Japán Birodalom szerezte meg 1931-ben, a mukdeni incidens után, létrehozva itt Mandzsukuo bábállamát. A japánok és az oroszok a közelmúlt eseményei miatt igen bizalmatlanok voltak egymással szemben, és így igen kis félreértések is konfliktushoz vezethettek a két fél között. A japán vezetés olyannyira készült a szovjetek elleni háborúra, hogy a mandzsúriai határvidékre japánok tömegeit telepítette azon célból, hogy a hadjáratoknak itt lesz az ellátási területe élelmiszerben és emberanyagban is.
A csata szerkesztés
1938. július 6-án a Kvantung-hadsereg hírszerzése egy szovjet rádióadást fogott el, amit a főhadiszállásról küldtek. Az üzenetben arra utasították a Vörös Hadsereg helyi parancsnokait, hogy katonáikkal foglalják el a Haszan-tótól nyugatra lévő stratégiai magaslatokat, köztük a vitatott hovatartozású Csangkufeng magaslatot, ugyanis innen remekül látható a közeli Nadzsin városa és a stratégiai fontosságú vasútvonal, amely összeköti Koreát és Mandzsúriát.[2] A következő két hétben szovjet katonák szállták meg a helyet, és elkezdték annak megerősítését. Figyelőárkok, ágyúállások, drótakadályok és kommunikációs épületek épültek ezen idő alatt.
A Japán Koreai Hadsereg vezetősége kezdetben nem tett semmit, figyelmen kívül hagyva a szovjet jelenlétet. A Kvantung-hadsereg azonban, amelynek illetékessége szintén kiterjedt a magaslatra, nyomást gyakorolt a Koreai Hadsereg tisztjeire, hogy lépjenek fel a szovjetek ellen. Ezek után a Koreai Hadsereg az ügyet Tokióba vitte, azt ajánlva a kormánynak, hogy fogalmazzon meg hivatalos tiltakozást a Szovjetunióhoz. A moszkvai japán katonai attasé ennek megfelelően azt követelte az orosz kormánytól, hogy vonuljanak ki Haszan-tótól keletre lévő Bezimjannaja (сопка Безымянная, kínaiul: Sacsaofeng) és Zaozjornaja (сопка Заозёрная, kínaiul: Csangkufeng) hegyekről, mivel ezek már Mandzsukuo részét képezik. A követelést elutasították.
Július 29-én került sor az első japán támadásra, amelyet sikeresen visszavertek, azonban július 31-én a szovjetek voltak kénytelenek visszavonulni, és a japánok megszállták a magaslatokat. Japán források szerint a szovjetek 30 halottat és 200 sebesültet vesztettek.[3] A japán 19. hadosztály, mandzsukuói egységekkel kiegészülve megtámadta a 39. lövészhadtestet (amely a 32., 39. és 40. lövészhadosztályokból és a 2. gépesített dandárból állt).[4] A csata egyik parancsnoka volt Szató Kotoku ezredes is, aki a 75. gyalogezredet irányította. Egysége egy éjszakai támadás során kiűzte az oroszokat a dombról. Az ő általa alkalmazott taktikát a Japán Császári Hadsereg felső vezetése is átvette, és később ez lett a megerősített állások elfoglalásának általános formája.
A japán sikerekre válaszul a Távol-keleti Front vezetője, Vaszilij Konsztantyinovics Blücher újabb egységeket dobott át a harctérre, amelyek augusztus 2. és 9. között kiszorították a japánokat a magaslatokról. Augusztus 10-én a japán miniszterelnök békét kért, és 11-én a harcoló felek beszüntették a csatározásokat.
Következmények szerkesztés
A japán hadvezetést mélyen lesújtotta az itt elszenvedett vereség, ezért a Kvantung-hadsereg parancsnokai szinte keresték az esélyt a visszavágásra. Így egy másik határvita kapcsán hatalmas erőket mozgósítottak, és ez végül a Halhin-goli csatához vezetett.
A szovjet felső vezetés a nagy veszteségeket kizárólag Blücher inkompetenciájának tulajdonította. Október 22-én letartóztatta az NKVD és később halálra kínozták.
Galéria szerkesztés
-
Álcázott szovjet tankok a csatában -
Japán katonák Koreában lelőtt szovjet gép roncsait vizsgálják -
Támadásban a szovjet katonák -
Japán katonák a Csangkufeng (Zaozjornaja) magaslaton -
Szovjet tüzérek a csata szünetében -
Japán katona kilőtt T–26-ost vizsgál -
Zsákmányolt szovjet géppuskák
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Alvin Coox, Nomonhan (Stanford University Press, 2003), 135. old.
- ↑ Alvin Coox, Nomonhan (Stanford University Press, 2003), 124. old.
- ↑ Japán és szovjetorosz ütközet a mandzsu határon
- ↑ John Erickson, The Soviet High Command, MacMillan & Co. Ltd, 1962, 497-8. old.
