Kommunista Internacionálé
| Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
A Kommunista Internacionálé, vagy röviden Komintern (oroszul: Коммунистический интернационал), más néven Harmadik Internacionálé 1919 márciusában alapított nemzetközi kommunista szervezet volt.
| Kommunista Internacionálé | |
 | |
| Alapítva | 1919. március 2. |
| Megszűnt | 1943. május 15. |
| Jogelőd | Második Internacionálé |
| Jogutód | Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodája |
| Székhely | Moszkva |
| Vezető | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kommunista Internacionálé témájú médiaállományokat. | |
Az orosz hadikommunizmus időszakában alapította Vlagyimir Iljics Lenin, illetve az Orosz Kommunista Párt (bolsevikok). Önmeghatározása szerint antimilitarista szervezet volt: elhatárolta magát azoktól a baloldali pártoktól, amelyek támogatták kormányuk háborús politikáját az első világháború idején.
A szervezet valójában az orosz kommunista fordulat exportálását készítette elő, illetve az irányítás eszköze volt a Szovjetunió kezében a más országokban működő kommunista mozgalmak és szervezetek felett.
A Harmadik Internacionálé – illetve a Szovjetunió – ellen hozta létre a hitleri Németország és Japán 1936-ban az antikomintern paktumot.
A Második Internacionálé felbomlása szerkesztés
A Komintern a még nem a kommunisták irányítása alatt álló Második Internacionálé (Szocialista Internacionálé) romjain született.
A Második Internacionálén belül az 1915-ben tartott Zimmerwaldi konferencián lettek nyilvánvalóvá a súlyos ellentétek, ahol a Lenin vezette "Zimmerwaldi Baloldal" keményen bírálta azokat a tagpártokat, amelyek támogatták országuk egységkormányának háborús politikáját. Azzal vádolták őket, hogy azok burzsoá imperialista háborút támogatnak és hagyják, hogy a tőkések egymás ellen fordítsák a munkásokat, ahelyett hogy háborúellenes egységfrontot alakítanának ki. Az ellentétek 1916-ban a Második Internacionálé feloszlásához vezettek.
A Kominternt a háború borzalmai és az orosz kommunista fordulat után megerősödött Zimmerwaldi bal hívei hozták létre, antimilitarista alapokon. Oroszországban ekkor polgárháború dúlt, az orosz kommunisták pedig olyan elméletek hívei voltak, amelyek a kommunizmus továbbterjesztését akár fegyveres harc árán is szükségszerűnek ítélték.
Internacionalizmus, nemzet-ellenesség szerkesztés
A Második Internacionálé kettészakadása a baloldali pártok és irányzatok közti ideológiai jellegű véleményeltéréseket is jelzett, illetve felerősített. A kommunista irányzat például nem csak radikálisabb, hanem sokkal határozottabban internacionalista volt a többieknél és legalább retorikájában a "nemzet", mint olyan ellensége (bár a Szovjetunió fennállása során ez a sokszor hangsúlyozott internacionalizmus szovjet-orosz imperialista törekvéseket fedett el). „A nemzet ugyanis a tőkés fejlődés meghatározott szakaszának ideológiai kifejeződése, amely e szakasz elmúltával feltétlenül elveszti ideológiai jelentőségét” – írta 1921-ben a kommunista Lukács György.
Kongresszusai szerkesztés
A Komintern hét világkongresszust tartott, az elsőt 1919 márciusában, a hetediket és egyben az utolsót 1935-ben, az Antikomintern paktum megalapításának előestéjén. A Harmadik Internacionálét 1943 májusában oszlatták fel.
1938-ban Trockij száműzetésben élő hívei, akik számára a Szovjetunió "degenerált munkásállam" volt létrehozták a Negyedik Internacionálét. A trockisták és utódaik csak a Komintern első négy kongresszusát ismerik el, a "baloldali kommunizmus" (nem bolsevik) hagyományának követői pedig csak az első kettőt. A mai Szocialista Internacionálé a Komintern előtti időktől visszafelé az időben számítja saját hagyományait. A sztálinizmust és maoizmust ma is tisztelők a Komintern mind a hét kongresszusát elismerik.
A Komintern és az antimilitarizmus szerkesztés
A Komintern a második világháború előestéjén is az antimilitarizmus és a be nem avatkozás elveit vallotta és azt, hogy ismét imperialista háború készül a különböző nemzetek uralkodóosztályai között. Sztálin a távolságtartásnak megfelelő külpolitikát folytatott. Az 1938-as, Csehszlovákia sorsáról döntő Müncheni egyezményből a Szovjetuniót eleve kihagyták (ebben Franciaország és az Egyesült Királyság, igaz, a béke érdekére hivatkozva, kiszolgáltatták a cseh Szudétákat). A következő év augusztusában pedig a Szovjetunió megkötötte Németországgal a Molotov–Ribbentrop-paktumot.
Amikor azonban 1941. június 22-én megindult a Szovjetunió lerohanására készült német Barbarossa terv végrehajtása, a Komintern feladta antimilitarista platformját és nyíltan a szövetséges hatalmakat kezdte el támogatni. Később, 1943. május 15-én fel is oszlatták a szervezetet (a németek ellenőrizte területeken nem tudott működni, a szövetségeseknél meg nem volt célszerű működtetni).
Utódját, a Kominformot 1947 decemberében hozták létre, a Párizsi konferencia után, amely 1947 júliusában a Marshall-segélyről döntött. A Szovjetunió visszautasította segélyt és az általa megszállt államokat sem engedte részesülni belőle. Az antimilitarizmus elveiről ekkor már szó sem lehetett. Megkezdődött a hidegháború.
További információk szerkesztés
- A Kommunista Internacionálé története. (Hozzáférés: 2010. július 20.)
- Lukács György: A III. Internacionálé szervezeti kérdései
- Библиография. Содержание журналов "Коммунистический Интернационал" и некоторые другие символы Коминтерна (III Интернационала) (oroszul)
- A Komintern "védőszárnyai" alatt. Orosz levéltári források Rákosi Mátyás börtönéveiről, 1925–1940; iratgyűjt., vál., ford., sajtó alá rend., tan., jegyz. Kolontári Attila, Seres Attila; Argumentum–Balassi Intézet–MNL, Bp., 2014 (Orosz levéltári források magyarul)