Georgi Dimitrov (politikus, 1882–1949)
Ebben a szócikkben egyes szerkesztők szerint sérül a Wikipédia egyik alappillérének számító, úgynevezett semleges nézőpont elve (a vita részleteihez lásd a vitalapot). | Ha nincs indoklás sem itt a sablonban, sem a vitalapon, bátran távolítsd el a sablont! |
Georgi Dimitrov Mihajlov (bolgárul: Гео̀рги Димитро̀в Миха̀йлов), (Kovacsevci, 1882. június 18. – Moszkva, 1949. július 2.) a bolgár, valamint a nemzetközi kommunizmus egyik meghatározó alakja. 1935-től a Kommunista Internacionálé vezetője, 1945-től haláláig Bulgária első embere.
Georgi Dimitrov | |
Bulgária 33. miniszterelnöke | |
Hivatali idő 1946. november 23. – 1949. július 2. | |
Előd | Kimon Georgiev |
Utód | Vaszil Kolarov |
Született | 1882. június 18. Kovacsevci, Bulgária |
Elhunyt | 1949. július 2. (67 évesen) Moszkva, Szovjetunió |
Sírhely | Central Sofia Cemetery |
Párt | Bolgár Kommunista Párt |
Házastársa | Ljuba Ivošević, Roza Julijevna |
Foglalkozás | nyomdász |
Halál oka | májbetegségek |
Díjak |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Georgi Dimitrov témájú médiaállományokat. |
Életpályája
szerkesztés1902-ben kapcsolódott be a munkásmozgalomba. 1919-től, a megalakulásától a Bolgár Kommunista Párt vezetője. 1923-ban emigrált. 1933-ban a Reichstag felgyújtásával vádolták, és a lipcsei per néven elhíresült tárgyaláson végül felmentették. A büntetőeljárás során igen előzékenyen bántak vele, olvashatta a neki küldött leveleket, táviratokat és a nemzetközi újságokat, anyja és nővére pedig látogathatta őt a börtönben.[1][2][3] A neki küldött ételcsomagokat rendszeresen megkapta és kölcsönözhetett a börtön könyvtárából.[4] Egyes vélemények szerint ez annak köszönhető, hogy a per során egyezséget kötöttek a GPU-val szabadon bocsátásáról.[5] A per után Dimitrovot Berlinbe szállították, ahol nővére Wilhelm Frick belügyminiszternél kérte szabadon engedését. Bulgária elutasította, hogy befogadja, két társával együtt 1934. február 13-án elvesztette bolgár állampolgárságát, és 15-én megkapta helyette a szovjetet.[6] Február 27-én repülőgéppel szállították át Königsbergbe, onnan pedig Moszkvába.[2] A Gestapo főnöke, Rudolf Diels a következő szavakkal búcsúztatta: „Jó viszonyt akarunk a Szovjetunióval. Ha nem ez lenne a helyzet, nem küldenénk magukat Moszkvába.”[7]
Miután megérkezett a Szovjetunióba, a Kommunista Internacionálé elnöke lett 1935 és 1943 között, és ilyen minőségében hűen végrehajtotta Sztálin minden utasítását. A szervezet 1935-ös VII. kongresszusán ő hirdette meg az új sztálini antifasiszta egységfrontot, majd a Molotov–Ribbentrop-paktum aláírása után gondoskodott a fasizmusellenes agitáció beszüntetéséről.[8] 1939. szeptember 7-én utasítást kapott Sztálintól, hogy dolgozza ki a Komintern téziseit, amelyet a Végrehajtó Bizottság A háború és a kommunisták feladatai címen néhány nap múlva kiadott. Ebben a szociálfasizmus teóriája érvényesült, vagyis a kommunisták fő ellenségeként a „megalkuvó” szociáldemokratákat jelölték meg. A határozat értelmében az elkövetkező időszakban tilos volt nemzetiszocializmusról rosszat írni, és utasításba adták, hogy az antifasiszta értelmiséget járassák le.[9]
1945-ig Moszkvában élt, majd Bulgária első számú vezetője lett, 1946-tól miniszterelnök, 1948-tól pedig a kommunista párt főtitkára. Kormánya listáját minden esetben benyújtotta a szovjet vezetésnek jóváhagyásra. Egyetlen önálló akciója a Titóval a Balkán egyesítésére vonatkozó terve volt, ám ez Sztálin erős ellenzésébe ütközött, aki durva szavakkal rendreutasította Dimitrovot. Tisztázatlan körülmények között halt meg, Moszkva közelében,[8] miközben gyógykezelésen volt a Szovjetunióban. Ugyanaz az orvos kezelte őt, mint Andrej Zsdanovot, aki szintén kezelése idején lelte halálát.[10]
Emlékezete
szerkesztés- A pozsonyi Dynamit Nobel Állami Vegyipari Vállalatot 1948-ban róla nevezték át.[11] A gyár elé szobrot állítottak neki.
- Szófiában a Lenin-mauzóleumhoz hasonló síremlékben helyezték el. A rendszerváltás után eltemették Dimitrovot[12] és a mauzóleumot lebontották.
- Budapesten teret neveztek el róla (ma Fővám tér), ahol 1983-ig mellszobra állt. Ezt egy egész alakos szoborra cserélték, a mellszobrot pedig az akkoriban szintén a nevét viselő Máriaremetei út elejére helyezték át. Mindkét szobor 1992-ben a Memento Parkba került.[13]
- Kazincbarcika 1974-ben testvérvárosától, Dimitrovgrádtól kapta ajándékba a Konrád Sándor által készített Georgi Dimitrovot ábrázoló bronzszobrot.
- Az Érsekvadkerthez tartozó Szentlőrincpuszta 1955. augusztus 1-jétől rendszerváltásig a Dimitrov puszta nevet viselte.
- Kiskunhalason teret neveztek el róla (ma Szentháromság tér).
- Zalaegerszegen az 1969-ben alapított építőipari szakközépiskola 1973 és 1991 között az ő nevét viselte.
- Dimitrovgrad nevű város a mai napig létezik Bulgáriában, Szerbiában és Oroszországban is.
Művei magyarul
szerkesztés1944-ig
szerkesztés- A munkásosztály a fasizmus ellen. Beszámoló a Kommunista Internacionále VII. Világkongresszusán; A Szovjetunióban Élő Külföldi Munkások Kiadóvállalata, Moszkva–Leningrád, 1935
- A háború és a kapitalista országok munkásosztálya; Idegennyelvű Irodalmi Kiadó, Moszkva, 1939
- A lipcsei pör. Dimitrov okiratai, levelei és feljegyzései; Idegennyelvű Irodalmi Kiadó, Moszkva, 1944
1945–
szerkesztés- G. Dimitrov beszéde a bolgár néphez; Szikra, Bp., 1946
- A munkásosztály a fasizmus ellen. Beszéd a Kommunista Internacionále VII. világkongresszusán; Szikra, Bp., 1949 (Marxista ismeretek kis könyvtára)
- A kádermunkáról; MDP Központi Vezetősége, Bp., 1949
- Bulgária a szocializmus útján; Szikra, Bp., 1949 (Marxista ismeretek kis könyvtára)
- Válogatott cikkek és beszédek; Szikra, Bp., 1952
- Az ifjúságról; ford. B. Zágon Zsuzsa; Ifjúsági, Bp., 1952
- Egységfront, népfront, szocializmus. Válogatott beszédek és írások; vál., szerk., jegyz. Borsi Emil, ford. Juhász Péter, Karig Sára; Kossuth, Bp., 1974
- Az antifasiszta harc stratégiájáról; vál., előszó Harsányi Iván, Székely Gábor, ford. Márkus Pál, Tihanyi József, Zalai Edvin; Kossuth, Bp., 1985 (Források)
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Marin Pundeff: Dimitrov at Leipzig: Was There a Deal? In: Slavic Review, Vol. 45, No. 3 (Autumn, 1986), 548. o. „The contact was mainly effected by his sister, Magdalina Barumova, who, together with their mother, regularly visited him in prison”
- ↑ a b Hahner Péter, i. m. 285. o.
- ↑ Georgi Dimitroff: Tagebücher 1933-1943. Berlin, 2000, Aufbau-Verlag
- ↑ Marietta Stankova: Georgi Dimitrov, A Biography, I.B. Tauris & Co. Ltd, New York, 2010, 104. o.
- ↑ Tarján M. Tamás: Georgi Dimitrov halála. Rubicon. (Hozzáférés: 2013. szeptember 25.)
- ↑ Marin Pundeff: i. m. 549.
- ↑ L’Historie, 2001. december. 21. o.
- ↑ a b Hahner Péter, i. m. 284. o.
- ↑ Ungváry Krisztián (2011. 06). „A [Molotov–Ribbentrop-] Paktum hatása a Komintern politikájára”. Rubicon (A Hitler–Sztálin paktum) 218 (XXII), 14. o. hu ISSN 0865-6347.
- ↑ Simon Sebag Montefiore, i. m. 579. o.
- ↑ Új Szó. [2013. szeptember 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. június 7.)
- ↑ Új Szó XLIII/ 163, 3 (1990. július 14.)
- ↑ Georgi Dimitrov mellszobra. Köztérkép. [2013. szeptember 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. szeptember 26.)
Források
szerkesztés- Hahner Péter: 100 történelmi tévhit avagy amit biztosan tudsz a történelemről – és mind rosszul tudod, Animus Kiadó, Budapest, 2010, ISBN 9789639884953
- Simon Sebag Montefiore: Sztálin – A Vörös Cár udvara, Alexandra Kiadó, 2009, ISBN 9789633706916
- Világtörténelmi enciklopédia : Reader’s Digest válogatás. Főszerk. Csaba Emese. Budapest: Reader’s Digest. 2000. 153. o. ISBN 963-8475-46-3