Rátz Jenő

Vitéz nagylaki Rátz Jenő (Nagybecskerek, 1882. szeptember 20. – Vác, 1952. január 21.) magyar katonatiszt, honvédelmi miniszter, miniszterelnök-helyettes, felsőházi elnök, országgyűlési elnök.

Rácz Jenő
Született	1882. szeptember 20. Nagybecskerek, Osztrák–Magyar Monarchia
Elhunyt	1952. január 21. (69 évesen) Budapest, Magyar Népköztársaság
Állampolgársága	osztrák–magyar magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	katonatiszt politikus
Tisztsége	magyarországi parlamenti képviselő (1938–1944) honvédelmi miniszter (1938. május 14. – 1938. november 15.)
A Magyar Királyság honvédelmi minisztere
Hivatali idő 1938. május 14. – november 15.
Miniszterelnök	Imrédy Béla
Előd	Rőder Vilmos vezérezredes
Utód	Bartha Károly vezérezredes
A Magyar Királyság Főrendiházának elnöke
Hivatali idő 1944. november 8. – 1945. március 28.
Nemzetvezető	Szálasi Ferenc
Előd	Perényi Zsigmond koronaőr
Utód	tisztség megszűnt
A Honvéd Vezérkar főnöke
Hivatali idő 1936. szeptember 5. – 1938. május 24.
Kormányzó	Horthy Miklós
Előd	Somkuthy József vezérezredes
Utód	Keresztes-Fischer Lajos vezérezredes
Magyar országgyűlési képviselő
Hivatali idő 1938 – 1944
Elnök	Tasnádi Nagy András
Alelnök(ök)	Szinyei Merse Jenő Törs Tibor
Párt	Egységes Párt
Politikai pályafutása
Párt	Egységes Párt
Katonai pályafutása
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Ország	Osztrák–Magyar Monarchia Magyar Királyság
Fegyvernem	gyalogság
Szolgálati ideje	1904–1945
Rendfokozata	altábornagy
Egysége	Magyar Királyi Honvédség (1904-1918) Magyar Királyi Honvédség (1920-1945)
Háborúi, csatái	első világháború második világháború
A Wikimédia Commons tartalmaz Rácz Jenő témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

A nemesi származású nagylaki Rátz család sarja. Ősapja, nagylaki Rácz István, 1625. május 25.-én szerzett nemességet Bethlen Gábor erdélyi fejedelemtől. Édesapja, nagylaki Rátz Jakab (1845–1931) édesanyja, Novák Cecília volt.

Az első világháborúban a fronton harcolt, a Magyarországi Tanácsköztársaság idején visszavonult a szolgálattól, majd 1920-tól belépett a Nemzeti Hadseregbe. 1922-től a honvéd hadiiskolában tanított, majd 1928–1930 között a vezérkar főnökségen teljesített szolgálatot. 1923-ban ezredessé, 1930-ban tábornokká, 1936-ban altábornaggyá léptették elő.

1935–1936 között a vezérkari főnök helyettese, 1936 október 1-jétől honvéd vezérkari főnök lett. 1938-ban gyalogsági tábornokká léptették elő, majd még ugyanebben az évben honvédelmi miniszter lett az Imrédy-kormányban. A kormány bukása után 1938-tól 1944-ig országgyűlési képviselő volt. A Magyar Megújulás Pártjának pártvezérhelyettese és a Magyar Megújulás Nemzetiszocialista Pártszövetség elnöke.

1944. március 22-étől július 19-éig miniszterelnök-helyettes, tárca nélküli miniszter volt a Sztójay-kormányban. Emiatt a háború után háborús főbűnösként népbíróság elé állították, majd a Sztójay Döme nevével fémjelzett perben golyó általi halálra ítélték. Az ítéletet életfogytiglani börtönbüntetésre módosították. A börtönben súlyosan legyengült, majd 1952-ben meghalt.

Művei

• A marnei csata. Előzmények, a német balsiker okai, tanulságok; szerzői, Bp., 1921

Emlékezete

• Személye megjelenik Kondor Vilmos magyar író Budapest romokban című bűnügyi regényében, ugyancsak mint halálos ítélettel fenyegetett háborús bűnös, lányával, Rátz Erzsébet művészettörténésszel, mint a Szennik György által tervezett Én is hadicél vagyok? című propagandaplakát állítólagos ötletgazdájával együtt.

Források

• Életrajza a Magyar életrajzi lexikonban.
• Rátz Jenő honvédelmi miniszter német katonai küldöttséget fogad a Mátyásföldi repülőtéren (archivált link, eredeti [1])
• Jónás Károly-Villám Judit: A magyar Országgyűlés elnökei 1848-2002, 311-316. oldal. Argumentum Kiadó, 2002