Magyar Királyi Honvédség (1922–1945)
A Magyar Királyi Honvédség (rövidítve m. kir. honvédség) a 20. századi Magyar Királyság szuverenitásáért felelős állami fegyveres erő volt a trianoni békeszerződés és a második világháború végén elszenvedett vereség közötti időszakban.
(1919–1920) Magyar Királyi Nemzeti Hadsereg (1920–1922) Magyar Királyi Honvédség (1922–1945) | |
A Magyar Királyi Honvédség zászlaja | |
Dátum | 1919. június 6. – 1945. május 8. |
Ország | Magyar Köztársaság Magyar Királyság |
Típus | fegyveres erők |
Feladat | A Magyar Királyság szuverenitásának és területi épségének védelme. |
Méret | 35 000 fő (1921)[1] kb. 84 000 fő (1938) kb. 550 000 fő (mozgósított) (1941) kb. 1 000 000 fő (1944) |
Diszlokáció | Budapest |
Legfőbb hadúr | (1919–44) (1944–45) |
Főparancsnok | (1922–25) (1925-30) (1936–40) |
Vezérkari főnök | (1922–30) (1930–35) (1935–36) (1936–1938) (1938) (1938–1941) (1941–1944) (1944) (1944) |
Kultúra és történelem | |
Becenév | MKH |
Mottó | "A Királyért és Hazáért" |
Háborús részvétel | magyar–szlovák kis háború Kárpátalja visszafoglalása második világháború |
Évfordulók | június 28. |
A Wikimédia Commons tartalmaz (1919–1920) Magyar Királyi Nemzeti Hadsereg (1920–1922) Magyar Királyi Honvédség (1922–1945) témájú médiaállományokat. |
Története
szerkesztésElődje a Tanácsköztársaság bukását megelőzően 1919. június 6-án elrendelt és rá három nappal felállított Nemzeti Hadsereg, melyet a Forradalmi Kormányzótanács augusztus 1-jei lemondása után megszűnt Vörös Hadsereg mellett, helyett fokozatosan szerveztek át az ország egyedüli haderejévé.
A Nemzetgyűlés 1920. március 1-jén Horthy Miklóst választotta kormányzóvá. Felhatalmazták a kormányzót, hogy közvetlenül fenyegető veszély esetén a nemzetgyűlés utólagos hozzájárulása mellett elrendelheti a hadseregnek az ország határán kívüli alkalmazását. Megkezdődtek a munkálatok a Nemzeti Hadseregből kialakuló Magyar Királyi Honvédség szervezeti ügykörének tisztázására, feladati megfogalmazására. Április 1-jén a fővezérség megszűnt, a hadsereg vezetését a Honvéd Vezérkar vette át.
A trianoni békeszerződést követő diplomáciai huzavonákkal és a lefegyverzési program halogatása eredményeként 1922. január 4-től[2] felállításra került az ország védelmére hivatott, önkéntesekből álló Magyar Királyi Honvédség, melyről az 1921. évi XLIX. törvénycikk rendelkezett.[3] Tisztképző intézménye a Ludovika Akadémia lett.
A békeszerződés katonai rendelkezései alapvetően biztosították a kisantant államok teljes katonai fölényét. Csak olyan hadsereg fenntartását engedélyezték Magyarországnak, mely nemcsak támadó hadműveletekre alkalmatlan, de az ország minimális védelmét sem volt képes ellátni. A békeokmány megszüntette az általános hadkötelezettséget,[4] és csak önkéntes belépés és hadkiegészítés alapján álló, 35 ezer főt – ebből 1750 tiszt – meg nem haladó létszámú hadsereget engedélyezett. Ez a hadsereg csak a belső rend fenntartására és határrendőri szolgálatra volt hivatott. A szerződés megtiltotta minden, a háború előkészítésére és vezetésére hivatott szerv (vezérkar) létrehozását és fenntartását, ezzel kapcsolatos intézkedések megtételét. A szerződésben foglaltak betartását a Szövetséges Katonai Ellenőrző Bizottság ellenőrizte. A gazdasági helyzet sem tette lehetővé a hadsereg fejlesztését. 1927. december 23-án viszont határozat született a hadsereg három lépcsős fejlesztéséről. Az 1929–33-as nagy gazdasági világválság a fejlesztések megtorpanását okozta.
1938-ra a tengelyhatalmak erősödésével Magyarország számára lehetőséget nyílt a fegyverkezési egyenjogúságra (bledi egyezmény). Horthy a magyar területi revízió politikáját támogató két országgal, először a fasiszta Olaszországgal, majd a legfontosabb gazdasági partner náci Németországgal kereste az együttműködést. Az első, majd a második bécsi döntés értelmében újdonsült haderejével az engedélyezett területet bírtokba vette. Ebből kifolyólag a szintén új államként megjelentő Szlovákiával rövid katonai konfliktusba keveredett.
A szomszédos országokkal szembeni folyamatos fegyverkezési lépéshátrányt az 1938-as győri program volt hivatott csökkenteni, de azt a nagyarányú beszerzések ellenére a második világháborúba történt belépésig nem sikerült maradéktalanul ledolgozni. A kiképzésében korszerű, de eszközállományában alapvetően elavult haderő a háború során többszöri átszervezés ellenére is csak nehezen tudott megfelelni az ország vezetése katonai törekvéseinek. A német megszállás és a szovjet túlerő végül megpecsételte a haderő sorsát, mely 1945 áprilisára gyakorlatilag megszűnt létezni. Egészében véve a Magyar Királyi Honvédséget a túlzott mennyiségi fejlesztés és a gyenge technikai felszereltség jellemezte, mely utóbbi megközelítőleg sem állt arányban a katonapolitikai célkitűzésekkel.[5]
A gyengén felszerelt magyar csapatok hatalmas emberáldozatot hoztak a keleti fronton, majd 1943 januárjában a Magyar 2. hadsereg megsemmisítő vereséget szenvedett a Don folyó partján. A II. világháborúnak Magyarországon a harcok folyamán mintegy félmillió polgári és katonai áldozata volt (a II. vh-ban közel 1 millió magyar halt meg a holokauszt áldozataival együtt).
A királyi honvédség megmaradt személyi és technikai állományából újraszervezett demokratikus szervezet, a Magyar Honvédség 1948-ban állt fel az 1947-es párizsi békeszerződés ratifikálása után, majd három évvel később, 1951-től nevet változtatva és immár szovjet mintára újjászervezve és -fegyverezve Magyar Néphadseregként látta el a korábbi feladatot. Ez a szervezet többszöri átszervezéssel 1990-ig megmaradt, majd ismét Magyar Honvédség névvel napjainkban is aktív.
A Magyar Királyi Honvédség hadrendje 1941. április elején
szerkesztés- M. kir. Honvédelmi Miniszter: vitéz dálnokfalvi Bartha Károly szkv. (szolgálaton kívüli) vezérezredes[6]
- Szárnysegéd: ilenczfalvi Sárkány Jenő vk. (vezérkari) ezredes
- Elnökség: v. ebesfalvi Lengyel Béla vk. ezredes
- Elnöki osztály: Perlaky Mihály alezredes
- A Honv. Miniszter helyettese: bobai Győrffy-Bengyel Sándor altábornagy
- Földi főcsoportfőnök: Schindler Szilárd altábornagy
- I. csoportfőnök: v. Náday István altábornagy (8 osztállyal)
- III. csoportfőnök: Ruszkiczay-Rüdiger Imre vezérőrnagy (6 osztállyal)
- Légügyi csoportfőnök: v. Littay András vezérezredes (5 osztállyal)
- A m. kir. Honvédvezérkar főnöke: Werth Henrik vezérezredes (8 osztállyal)
- Szárnysegéd: Hardy Kálmán vk. ezredes
- Hadműveleti csoportfőnök: v. László Dezső vk. ezredes (5 osztállyal)
- Kiképzési csoportfőnök: v. Horváth Sándor vezérőrnagy (3 osztállyal)
- A katonai kabinetiroda főnöke és főhadsegéd: v. Keresztes-Fisher Lajos vezérezredes
- A kabinetiroda főnökének helyettese: sárbogárdi Mészöly Elek vk. alezredes
- 1. szárnysegéd: v. békei Koós Miklós vezérőrnagy
- A testőrség parancsnoka: v. csiktaplóczai Náray Antal ezredes
- A legfelsőbb Honv. Tanács vezértitkára: v. náray Náray Antal vk. ezredes
A három hadsereg
szerkesztés1940. március 1-jén a hadrendben 3 hadsereg-parancsnokság került felállításra:
- 1. Szolnok (később Kolozsvár): a debreceni VI., a kassai VIII. és a kolozsvári IX. hadtestből,
- 2. Budapest: a budapesti I., a székesfehérvári II. és a miskolci VII. hadtestből,
- 3. Pécs: a szombathelyi III., a pécsi IV. és a szegedi V. hadtestből.
Az egyes hadseregek hadrendjét lásd a hadseregek szócikkeiben: 1. magyar hadsereg; Magyar 2. hadsereg; 3. magyar hadsereg.
A megalakult három hadsereg egyike sem került eredeti szervezetében bevetésre. A megalakult hadtestekben a rövid idő alatt nem sikerült jelentős mennyiségi fejlesztést végrehajtani, ezért megmaradt a két gyalogezredes kialakítás. Ezt a formációt 1942. február 12-től kis átalakítással könnyű hadosztálynak (rövidítve: k. ho.) keresztelték. Az állományukba olyan ezredközvetlen alosztályok is bekerültek, amelyek eddig a gyalogdandárok hadrendjében nem szerepeltek, nevezetesen: egy-egy kerékpáros- és huszárszakasz, illetve egy kísérő könnyűágyús üteg.
A vezérkar, illetve a Honvédelmi Minisztérium közvetlen alárendeltségébe tartoztak ekkor még a következő szervezeti egységek:
Gyorshadtest (Budapest)
szerkesztésParancsnok: v. dálnoki Miklós Béla vezérőrnagy
- Vezérkari főnök: Zsedényi Zoltán vk. alezredes
- Tüzérségi pk.: Ternegg Kálmán vezérőrnagy
- 1. gépkocsizó dandár (Budapest): v. Major Jenő vezérőrnagy
- 2. gépkocsizó dandár (Munkács): v. Vörös János vk. ezredes
- 1. lovasdandár (Nyíregyháza): v. Vattay Antal vk. ezredes
- 2. lovasdandár (Kecskemét): dálnoki Veress Lajos vezérőrnagy
- 441. hegyidandár (Máramarossziget): Felkl Jenő vezérőrnagy
Légierők
szerkesztésFőparancsnoka: v. Kenese Waldemár altábornagy
- Vezérkari főnök: v. Vörös Géza vk. ezredes
- A Légierők főparancsnokához beosztott tábornok: v. Justy Emil vezérőrnagy; Bisza Ferenc ezredes
- 1. repülődandár (Budapest): v. Bánfalvy István vk. ezredes;
- Vezérkari főnök: András Sándor vk. alezredes
- 1. vadászrepülő-ezred (Mátyásföld): Schwanger János alezredes
- 2. vadászrepülő-ezred (Kecskemét): Eperjesy József alezredes
- 3. bombázó-ezred (Tapolca): v. ippi és érkeserüi Fráter Tibor alezredes
- 4. bombázó-ezred (Szombathely): ditrói Orosz Béla alezredes
- 5. közelfelderítő-ezred ( ? ): Csicsery Gyula alezredes
- 1. önálló távolfelderítő osztály (Kecskemét): Keksz Edgár alezredes
- 1. ejtőernyős zászlóalj (Pápa): Bertalan Árpád őrnagy
A Fővezérség alá tartoztak még közvetlenül számos tüzérosztály, vasútépítő, híradó ezredek, hidász, vegyiharc zászlóaljak, folyamerő dandár, a fényszóró iskola, továbbá Budapest főváros katonai parancsnoksága, valamint a katonai tanintézetek és egyéb katonai intézmények.
Főparancsnokok
szerkesztés- 1922–25: Nagy Pál
- 1925–1930: Janky Kocsárd
- Honvéd Vezérkar főnökök (HVKF)
- 1922–30: Janky Kocsárd
- 1930–35: Kárpáthy Kamilló
- 1935–36: Somkuthy József
- 1936. október 1.–1938: Rátz Jenő
- 1938. május 24.–1938. szeptember 29.: Keresztes-Fischer Lajos
- 1938. szeptember–1941. augusztus 31.: Werth Henrik
- 1941. szeptember 1 vagy 6[forrás?]–1944. március 19., vagy április 19.[forrás?]: Szombathelyi Ferenc
- 1944. április 20[forrás?]–1944. október 16. (azonnali hatállyal): Vörös János
- 1944. október 16–1945. április 30.: Beregfy Károly
A Királyi Honvédséget szabályozó fontosabb jogszabályok
szerkesztés- Honvédelmi törvények
- 1921. évi XLIX. törvénycikk a m. kir. honvédségről
- 1939. évi II. törvénycikk a honvédelemről
- 1942. évi XIV. törvénycikk a honvédelemről szóló 1939. évi II. törvénycikk, valamint az 1914–1918. évi világháború tűzharcosai érdemeinek elismeréséről szóló 1938. évi IV. törvénycikk módosításáról és kiegészítéséről
- A szervezet állományának jogállásairól
- Lásd az 1942. évi XIV. tv-t (zsidók esetében 3–5. §-ok)
- A sorkatonai szolgálatról
- A szervezet létszámáról
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Lásd az 1921. évi XLIX. törvénycikk 2. §. Ezt a 35 ezer főt a trianoni szerződésről szóló 1921. évi XXXIII. törvénycikk 104. Cikke alapján állapították meg. Megoszlásáról az 1921. évi XLIX. tv.cikk módosításáról szóló 1922. évi III. törvénycikk rendelkezik: „1750 fő tiszt, 2334 fő altiszt és 30 916 fő legénység. A m. kir. honvédségi Ludovika Akadémia hallgatói a m. kir. honvédség legénységi létszámában számítanak”.
- ↑ A dátumot a Magyarország a XX. században és A Hazáért 167. o. említi.
- ↑ A törvénycikk szövegét lásd az 1000ev.hu Archiválva 2014. január 13-i dátummal a Wayback Machine-ben oldalon.
- ↑ Lásd xy. törvénycikk ?. §
- ↑ Hadlex II. 865–866. o.
- ↑ https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/2vhSzakkonyv-magyarok-a-ii-vilaghaboruban-2/a-delvideki-hadmuvelet-1941-aprilis-874/a-magyar-kiralyi-honvedseg-hadrendje-1941-aprilis-elejen-991/
Források
szerkesztés- Könyvek, monográfiák
- A Magyar Királyi Honvédség külföldi gyártású páncélos harcjármuvei 1920-1945
- ↑ Hadlex: Szabó József (főszerkesztő): Hadtudományi lexikon. Budapest: Magyar Hadtudományi Társaság. 1995. ISBN 963-04-5226-x Két kötetben
- Magyarország a XX. században, I. kötet, II. fejezet: Honvédelem és hadügyek (5–7. alfejezet) – Babits Kiadó, Szekszárd, 1996–2000 (Magyar Elektronikus Könyvtár)
- Csikány Tamás–Helgert Imre–Horváth Csaba–Horváth Miklós–Lengyel Ferenc–Szabó József János–Szani Ferenc: A Hazáért. A Magyar Honvédség múltja és jelene, 1848–2004. Szaktudás Kiadó Ház, Budapest, 2006 ISBN 963-9553-95-6
- Ravasz István: Mars rátelepszik Tündérországra. Az elsőség elsősége. A magyarországi harcok kezdete 1944-ben – cskir.extra.hu
- Ravasz István: Az utolsóság elsősége. Adalékok a magyarországi harcok befejezéséhez – 1945. április – cskir.extra.hu
- Folyóiratcikkek
- A Haditechnika c. folyóirat cikkei:
- Dr. Zakariás Zoltán: Honvéd vasútépítők. A Magyar Királyi Honvédség vasútépítő csapatának története. Haditechnika 1997/2, 5.
- Dr. Kovács Vilmos: A trianoni békediktátum hatása a magyar hadiiparra. In: Haditechnika 1999/4, 8–14.
További információk
szerkesztés- Számvéber Norbert: A Magyar Királyi Honvédség munkaszolgálatos alakulatai a II. világháborúban
- PaK 40 a MKH-ben
- Galambos Gábor: Bajai hadszíntér 1944–1945
- Kerékpáros alakulatok a Magyar Királyi Honvédségben
- A Magyar Királyi Honvédség gyalogsága 1939–1945 - rövid áttekintés[halott link]
- Magyar királyi honvédség és csendőrség névkönyvei – Hadtörténeti Intézet és Múzeum
- Öltözeti és fölszerelési szabályzat a m. kir. honvédség részére, mek.oszk.hu