Sónyi Hugó

(1883-1958) magyar gyalogsági tábornok, a Honvédség főparancsnoka

Vitéz Sónyi Hugó (Wölkersdorf, 1883. március 2.Ratingen, 1958. június 7.) magyar gyalogsági tábornok, a Honvédség főparancsnoka, magyar királyi titkos tanácsos, a Felsőház és a Vitézi rend tagja.

Sónyi Hugó
General Hugó Sónyi.jpg
Született 1883. március 2.
 Osztrák–Magyar Monarchia, Wölkersdorf
Meghalt 1958. június 7. (75 évesen)
 Németország, Ratingen
Állampolgársága magyar
Nemzetisége Magyarország magyar
Fegyvernem Gyalogság
Szolgálati ideje 1900-1940
Rendfokozata gyalogsági tábornok
Egysége

  • cs. és kir. 4. bosnyák ezred
  • zágrábi XIII. hadtest
  • 29. dandár
  • 1. vegyesdandár
  • 7. vegyesdandár
Csatái második világháború
Kitüntetései

(a teljesség igénye nélkül)

  • Magyar Koronás Nagy Aranyérem
  • Magyar Érdemrend Nagykeresztje

ÉleteSzerkesztés

Sónyi Hugó 1883. március 2-án született Wölkersdorfban. Eredeti neve Solarcz volt, a nevét 1934-ben változtatta Sónyira.

1897-ben kezdte meg katonai tanulmányait a budapesti hadapródiskolában. 1900-ban felavatták, majd megkezdte szolgálatát a cs. és kir. 4. bosnyák ezrednél. A Bécsújhelyi Katonai Akadémia elvégzése után 1906 és 1909 között elvégezte elvégzi a cs. és kir. hadiiskolát Bécsben. Ezt követően vezérkari tiszt lett és a zágrábi XIII. hadtest vezérkari testületének tagjaként vonult be a háborúba. Az első világháború idején a szerb és az olasz harctéren, majd Albániában és Macedóniában teljesített szolgálatot.

A Tanácsköztársaság alatt, a 29. dandár parancsnoka volt a csehek elleni győztes hadjáratban. A forradalmak és a honvédség újjászervezése után a honvédelmi minisztériumba rendelték be, ahol az elnöki osztályt vezette 1925 és 1929 között. 1927. november 1-jén tábornokká nevezték ki. 1929. november 1-től egészen 1933. május 1-jéig az 1. vegyesdandár gyalogsági parancsnoka, később pedig közigazgatási vezetője és Budapest városparancsnoka volt. 1934. május 1-jén kinevezték a 7. vegyesdandár parancsnokának.

1936-tól 1940-ig a Magyar Királyi Honvédség főparancsnoka volt, majd nyugalomba vonult. Nevéhez fűződik a Honvédség erőteljes fejlesztése (Huba hadrend), valamint Felvidék és Kárpátalja visszafoglalása. Szolgálataiért megkapta a Magyar Érdemrend nagykeresztjét és a Magyar Koronás Nagy Aranyérmet. 1939-től a Felsőháznak is tagja volt. 1944-ben Nyugat-Németországba távozott, majd ott halt meg 1958. június 7-én.

ForrásokSzerkesztés