Hegyi-Karabah Köztársaság
Hegyi-Karabah Köztársaság más néven Arcah Köztársaság[3][4] (örményül: Լեռնային Ղարաբաղի Հանրապետություն Lernajin Garabagi Hanrapetutjun vagy örményül: Արցախի Հանրապետություն Arcahi Hanrapetutjun), 1994 és 2020 között de facto ország[5][6] a Kaukázus déli részén. Államiságát csak három másik korlátozottan elismert állam ismerte el. A terület de facto Örményország, de jure Azerbajdzsán része volt. A Hegyi-Karabah Köztársaság 2022 óta Azerbajdzsán veszi körül. Örményországgal a Laçıni-folyosó kötötte össze 2020 és 2022 között, amit az azeriek 2022-ben lezártak.[7] Azóta Azerbajzdsán folyamatosan terjeszti ki a hatalmát a terület fölött.
| Hegyi-Karabah Köztársaság Arcah Köztársaság | |||
| örményül: Լեռնային Ղարաբաղի Հանրապետություն Lernajin Garabagi Hanrapetutjun örményül: Արցախի Հանրապետություն Arcahi Hanrapetutjun | |||
| |||
| Nemzeti himnusz: Azat ou Ankakh Artsakh | |||
.svg) | |||
| Fővárosa | Sztepanakert | ||
| Koordináták: é. sz. 39° 52′, k. h. 46° 43′ | |||
| Államforma | köztársaság | ||
| Vezetők | |||
| Államfő | Bako Szahakjan | ||
| Miniszterelnök | Arajik Harutjunjan | ||
| Hivatalos nyelv | örmény | ||
| független | Azerbajdzsántól | ||
| kikiáltása | 1991 | ||
| Népesség | |||
| Népszámlálás szerint | 146 600 fő (2012)[1] | ||
| Becsült | 141 400[2] fő (2010. január 1.) | ||
| Népsűrűség | 29 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 11 500 km² | ||
| Víz | 1,7% | ||
| Időzóna | UTC+04:00 (UTC+4) | ||
| Egyéb adatok | |||
| Pénznem |
arcahi dram (de jure) és örmény dram (de facto) (AMD) | ||
| Hívószám | 374 97 | ||
| Segélyhívó telefonszám | 112 | ||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Hegyi-Karabah Köztársaság Arcah Köztársaság témájú médiaállományokat. | |||
FöldrajzSzerkesztés
Hegyi-Karabah a Kis-Kaukázus délkeleti részén, az északkeleti lejtőn fekszik.[5][8]
TörténelemSzerkesztés
Az egykori kánság az 1813-as orosz–perzsa béke nyomán került az Orosz Birodalom fennhatósága alá.
Szovjetunió részekéntSzerkesztés
A Szovjetunió létrejötte után a Kaukázuson Túli Ügyek Szovjet Irodája javasolta, hogy az Örmény Szovjetköztársaságot és Hegyi-Karabahot egyesítsék. Azonban Ivan Vracsov, az azerbajdzsáni főkomisszár várományosával Szergej Mironovics Kirovval azt javasolták, hogy Azerbajdzsán része legyen ez a terület. "A bakui munkásosztállyal szerettük volna elegyíteni a kispolgári, kisárutermelő karabahiakat. A megoldatlan nemzeti kérdést a proletár eszmeiségnek rendeltük alá." - Ivan Vracsov.[9]. Ezt Sztálin, mint nemzetiségi népbiztos is támogatta ezt az ötletet, és 1921. július 5-től beolvasztották Azerbajdzsánba.[10] A 2000-es évek eleji levéltári kutatások alapján a tényleges indok az volt, hogy Törökországban tegyenek gesztust, azaz egy örmény többségű területet, egy többségi türk államhoz csatolják, ezzel gyengítve előbbieket.[9] 1923. július 7-én utóbbin belül autonóm státust kapott Hegyi-Karabah Autonóm Terület néven. A későbbiekben a szovjet vezetés minden, az Örményországgal való egyesülést célzó kezdeményezést elutasított.[5]
1988-ban az addig elnyomott feszültség felszínre tört. Februárban a hegyi-karabahi örmények tüntetéseken követelték az Örményországgal való egyesülést, amit február 20-án a terület tanácsa hivatalosan is kezdeményezett az azeri és az örmény törvényhozásnál. A kezdeményezés zavargásokhoz vezetett: február 28-án a Bakuhoz közeli Sumqayıtban örmények tucatjait ölték meg, majd véres tüntetések törtek ki több azerbajdzsáni városban – Bakuban, Kirovabádban, Saumjánban – és Jerevánban is. Emberek tízezrei hagyták el lakóhelyüket a biztonság reményében.[5]
1989-ben elhatározták az Egyesült Örmény Köztársaság megalapítását, amelyet a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa alkotmányellenesnek minősített és elutasított.
A de facto független állam időszakaSzerkesztés
.jpg)
1991 szeptemberében Hegyi-Karabah kivált Azerbajdzsánból, amit az katonai erővel próbált meg megakadályozni, így kitört a hegyi-karabahi háború. A folytatódó háborúban fokozatosan fölénybe kerültek az örmények, akiket Örményország támogatott, majd a terület csaknem egésze örmény ellenőrzés alá került. 1993 áprilisában Törökország embargót vezetett be Örményországgal szemben.
1994-ben Oroszország sikertelenül közvetített az Örményország és Azerbajdzsán közötti béke létrehozásának ügyében. Hegyi-Karabah parlamentje 1996-ban függetlenné nyilvánította az országot.
Örményország igényt tart az Azerbajdzsán nemzetközileg elismert területén lévő, többségében örmények lakta Hegyi-Karabah tartományra. Emiatt az örmény-azeri határ zárva van, nem ritkán fegyveres összecsapásokra is sor kerül. Az Örményország és Azerbajdzsán között Hegyi-Karabah helyzetéről folyó vita egyik érve, hogy ez volt az utolsó örmény hercegség, amely autonómiával rendelkezett.
„Soha nem fogunk engedményeket tenni országunk területi egységét illetően. Azerbajdzsán területi egysége sérthetetlen. Hegyi-Karabah soha nem kap függetlenséget” – mondta İlham Əliyev azeri elnök 2008 januárjában.
„Hegyi-Karabah függetlensége visszafordíthatatlan, a terület sohasem lesz újra Azerbajdzsáné” – jelentette ki Szerzs Szargszján örmény elnök 2008 tavaszán.
2020. július közepén határvillongások törtek ki Hegyi-Karabah és Örményország, valamint Azerbajdzsán között. Az összecsapások során a konfliktus eszkalálódott, Azerbajdzsán általános támadásba ment át, szeptember 27-én az örmény kormány szükségállapotot hirdetett, így a konfliktus háborúvá változott. A háborúskodás további eszkalációjától egy ideig tartani lehetett, különösen Törökország okán, miután az intenzíven Azerbajdzsán mellett foglalt állást.[11] Szeptember 29-én az örmények meg is vádolták a törököket, hogy azerbajdzsáni légtérben lelőttek egy örmény vadászgépet, mindezt viszont az ankarai kormány tagadta.[12]
Az azeri hadsereg, folyamatosan foglalta vissza de jure területeit, ezzel párhuzamosan az örmények visszavonulásra kényszerültek. A harcok november 10-én véget értek a területen, az örmények vesztettek. Hegyi-Karabah területének 35%-a azeri ellenőrzés alá került, így elfoglalták a stratégiai fontosságú Şuşa városát is, amivel viszont közvetlen fenyegetésnek lett kitéve az állam fővárosa, Sztepanakert.[13] Az azeriek által elfoglalt területekről az örmények tömegével menekültek el, főleg Örményország területére, atrocitásoktól és vérengzésektől tartva.[14] Oroszország közvetítésével ugyan elvileg fegyvernyugvás született Azerbajdzsán és Örményország között és Karabahba orosz békefenntartó erőket vezényeltek,[15] ám a vereség miatt Örményországban belpolitikai válság alakult ki, s várhatóan hosszabb távon az örmények nem fogadják el a vereségüket.[16]
Átmeneti időszakSzerkesztés
2022-ben a fegyverszüneti megállapodás alapján itt szolgáló orosz békefenntartók nem tudták szavatolni a megállapodás pontjait, így az azeri hadsereg lezárta a Laçıni-folyosót, így megszakadt a szabad átjárás Hegyi-Karabah és Örményország között.[7]
Államszervezet és közigazgatásSzerkesztés
Alkotmány, államformaSzerkesztés
Államiságát csak három másik korlátozottan elismert állam, Abházia, Dél-Oszétia és a Dnyeszter Menti Köztársaság ismeri el, továbbá Ausztrália Új-Dél-Wales állama.[17] Hivatalosan Azerbajdzsán részének minősül.
Az államfő az elnök, akit ötéves időtartamra választanak; ugyanaz a személy legfeljebb kétszer töltheti be a posztot.[2]
A törvényhozó testület a Nemzetgyűlés; 33 tagja közül 16-ot egyéni választókörzetben, 17-et pártlistán választanak. A jelenlegi parlamentnek 7 állandó bizottsága van.[2]
A végrehajtó hatalom legfontosabb szerve a kormány, amely a miniszterelnökből, helyetteséből és miniszterekből áll.[2]
Az igazságszolgáltatást a független bíróságok végzik.[2]
Politikai pártokSzerkesztés
A három, parlamenti frakcióval rendelkező párt a következő:
Ezen kívül független képviselők is vannak.[2]
Közigazgatási beosztásSzerkesztés
.png)
Az ország a fővárosra és 7 régióra oszlott 1994 és 2020 között. Helyi szinten 10 város és 322 falu alkotta.[2]
NépességSzerkesztés
Általános adatokSzerkesztés
Az ország teljes népessége 141 400 fő (2009). A férfiak aránya 48,1, a nőké 51,9%.[2]
Népességének változásaSzerkesztés
| A grafikon jelenleg technikai problémák miatt nem áll rendelkezésre. |
Legnépesebb településekSzerkesztés
A városi népesség aránya 52,5%. A legnépesebb település Sztepanakert, 52 310 fős lakossággal.[2]
Etnikai, nyelvi, vallási megoszlásSzerkesztés
A háború előtt még a lakosság több mint 20%-a azeri volt, mára azonban csaknem kizárólag örmények lakják.[5]
A lakosság túlnyomó többsége, 95%-a örmény. A maradék 5%-ot kisebb népcsoportok alkotják. Élnek itt asszírok, kurdok és görögök egyaránt. Az asszírok a Közel-Kelet több országában élnek. A kurdok a Közel-Kelet legnagyobb saját ország nélküli népe. Legnagyobb csoportjaik Törökország, Irak és Irán területén élnek.[18]
GazdaságSzerkesztés
A lakosság többsége állattenyésztésből és növénytermesztésből él, de jelentős a kézművesipar is. Az országban számos gyógyforrás található.[5]
Az ország hivatalos fizetőeszköze az arcahi dram, amelyet 2005-ben vezettek be. A pénznem alacsony vásárlóértéke miatt azonban a tényleges forgalomban nem ezt, hanem az örmény dramot használják, míg a hegyi-karabahi dramot főleg szuvenírként árusítják.[19] Az Osztrák Állami Nyomda által nyomott első két bankjegy 2004-ben jelent meg, ami tovább fokozta a feszültséget Hegyi-Karabah és Azerbajdzsán között.[20]
A 2020-as háború nagy csapást mért a terület gazdasági növekedésére, amely korábban jelentős növekedést mutatott 1988 óta.[21] Önállóvá válását követően a legtöbb beruházás a távközlés, az aranybányászat, a gyémántcsiszolás, az ékszerek és a mezőgazdaság területén történt.
EnergiaellátásSzerkesztés
Karabah energiatermelésének egy részét a martakerti vízierőmű adta a közelmúltig, amelyet még a szovjet időkben építettek, utána a kormány 70-80 millió dollárból bővítette. Az energiaellátás 60%-a továbbra is Örményországból érkezett.[21] 2010-ben egy új villamosenergiával foglalkozó céget, az Arcah HEK-et alapították örményországi támogatással és átadtak egy újabb vízierőművet is. Tervben volt még két kisebb erőmű létesítése.[22] A létesítményekkel nemcsak az önellátás növekedését remélték Karabahban, de arra számítottak, hogy az állam energiaexportőrré is vállhat.
InfrastruktúraSzerkesztés
Az első karabahi háború után 1991-ben jelentős infrastrukturális fejlesztést végeztek az országban, amelynek költségvetése 15 millió dollár volt és részben az örmény diaszpóra finanszírozta.[21] Ezáltal egy keskeny szakaszon Karabah össze lett kötve Örményországgal. 2011-ben egy észak-déli irányú autópályát adtak át Martakert, Sztepanakert és Martuni között.[21]
A kommunikáció 2008 óta folyamatosan növekszik, részben libanoni befektetéseknek köszönhetően.
SegélyezésSzerkesztés
Karabah legfőképp Örményországtól kap pénzügyi segítséget, 2010-ben pl. harmincmillió dollárt, az USA-tól pedig nyolcmilliót.[23] Jelentős mértékben támogatják az örmény diaszpórából is a de facto köztársaságot. Az országnak 1996 óta saját bankja van az ArcahBank, ugyanakkor a fiókok zömét a nagyobb örmény bankok birtokolják.
TurizmusSzerkesztés
Turizmusát a 2020-as háború megrengette. Korábban az ágazat jelentős növekedést mutatott. Az országba főleg örményországi és diaszpórabeli örmények látogattak el. Sztepanakertben a háború előtt kilenc szálloda üzemelt, mostanra már csak öt van.[24]
2005-ben négyezer, 2010-ben pedig már nyolcezer turista látogatta meg Karabahot.[25]
A régió látnivalói közé számos régi kolostor tartozik. Az iszlám vallási helyszínek többsége lepusztult, azokat nem igazán állítják helyre.[26] A frontvonalak és az azeri határon fekvő szellemvárosok a katasztrófaturistákat vonzzák.
Nem vallási jellegű látnivalója a 10. században épült és a 18. századig folyamatosan bővített majraberdi vár, Sztepanakerttől keletre.
Az országnak saját turizmusfejlesztési ügynöksége van, amely Jerevánban üzemel, nem kormányzati szervként. Ezen keresztül nemcsak a turisták, de újságírók és vásárlók is felkészülhetnek a Karabahba történő útra.
2014 óta éves borfesztiválokat tartanak Karabahban, hogy felélesszék a nagymúltú borkészítési hagyományokat. A fesztivált minden szeptember harmadik szombatján tartják, de 2020 óta szünetel, noha igen gyorsan az egyik nemzeti ünneppé fejlődött.[27]
Az ország természeti szépségekből sem szenved hiányt, ám ezek látogathatósága korlátozott a magas biztonsági kockázat, a gyakori határincidensek, valamint az Azerbajdzsánnal újból fellángolt ellenségeskedés miatt.
Karabah megközelítése, csak Örményországon át lehetséges. Azerbajdzsán kormánya szigorúan tiltja, hogy területéről bárki a szakadár régióba lépjen, sőt kész nyilvánosságra is hozni azon külföldiek adatait, akik előzetes hozzájárulása nélkül léptek Karabah területére Örményország felől.[28]
KultúraSzerkesztés
GasztronómiaSzerkesztés
Ahogy az örmény, úgy a karabahi konyha sem különül el jelentősmértékben az azeritől. A karabahi ételkészítésnél nagy szerepe van a friss hozzávalóknak.[29] A vidéki lakosság körében megszokott, hogy saját maguk termelik meg az élelmiszert és állítanak elő bort.[29] Még a városokban is, mint Sztepanakert vagy Şuşa jellemző, hogy a háztartásoknak saját kertjeik vannak, ahol a friss anyagokat állítják elő.[29]
Karabah ételkülönlegessége a csingyalov hatsz nevű kovásztalan, többrétegű tésztaféle, melynek töltelékje apróra vágott friss fűszer-, valamint gyógynövényekből áll.[29] Elterjedt fogás a mediterrán területeken is jól ismert dolma. Ez Karabahban padlizsánból, darálthúsból, paprikából, paradicsomból és rizsből készül, amit szőlő- vagy káposzta levélbe göngyölnek,[29] akárcsak a töltött káposztát.
A borokat itt még mindig általában kőkorsókba töltik. A városoknak mind megvan a maguk pincészete.[29]
ÜnnepekSzerkesztés
Szeptember 2. - Nemzeti ünnep (a függetlenség napja 1991)
JegyzetekSzerkesztés
- ↑ http://stat-nkr.am/files/publications/joxovrdagrakan_2012.pdf, 2016. június 12.
- ↑ a b c d e f g h i State Power (angol nyelven). The Office of the NKR President, 2012. (Hozzáférés: 2012. szeptember 5.)
- ↑ Hegyi-Karabah új alkotmánya szuverenitást deklarál. HVG, 2006. december 11. (Hozzáférés: 2018. március 15.)
- ↑ Az ország új alkotmánya Archiválva 2016. október 23-i dátummal a Wayback Machine-ben szerint mindkét név egyenértékű (Chapter 1, Article 1, Paragraph 2).
- ↑ a b c d e f 20 éve történt: A karabahi válság (magyar nyelven). Új Szó, 2008. július 1. [2014. április 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. szeptember 5.)
- ↑ Az ország alkotmánya I.1.2. (angolul)
- ↑ a b Orosz békefentartók képtelen biztosítani a folyosót
- ↑ Geographic Location, Climate, Natural Resources and Wildlife of the Nagorno Karabakh Republic (angol nyelven). Office of the Nagorno Karabakh Rpublic, Washington DC. (Hozzáférés: 2012. szeptember 5.)
- ↑ a b Kun Miklós: A fekete könyv orosz lapjai
- ↑ A karabahi konfliktus nem ma kezdődött. qubit.hu. [2020. november 3-i dátummal az eredetiből archiválva].
- ↑ Kitört az azeri-örmény háború Hegyi-Karabahért (nepszava.hu)
- ↑ Egy török F-16-os lelőtt egy örmény vadászgépet, Ankara tagad (origo.hu)
- ↑ Elvesztették Hegyi-Karabah második legnagyobb városát az örmények (168ora.hu)
- ↑ Menekülnek az örmények Hegyi-Karabahból (euronews.com)
- ↑ Hegyi-Karabah: az orosz békefenntartók kiépítették állásaikat (euronews.com)
- ↑ Lezárult korunk egyik legdurvább háborúja - Elszabadultak az indulatok, tömegek menekülnek (portfolio.hu)
- ↑ Australia’s New South Wales Recognizes Karabakh Independence Archiválva 2012. október 31-i dátummal a Wayback Machine-ben, www.asbarez.com; Elérés: 2012. november 2.
- ↑ Forrás: A Világ országai, Nyír.Karta Bt 2008
- ↑ Memories on day Armenian dram was put into circulation. Armenpress, 2013. november 22. (Hozzáférés: 2014. augusztus 22.)
- ↑ Elizabeth Owen: Tempers Flare Over the Issue of Nagorno-Karabakh Souvenir Currency. Eurasianet, 2004. szeptember 6. [2007. március 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. augusztus 22.)
- ↑ a b c d Karabakh hopes for recognition — from investors (Wayback Machine). [2016. május 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. október 2.)
- ↑ Armenian, Karabakh Governments Inaugurate Hydro-electric Station (Asbarez)
- ↑ NKR meets the Global Crisis: Economy of Karabakh in need of assistance. [2020. július 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. október 2.)
- ↑ 5 hotels found in Stepanakert city
- ↑ В мире растет интерес к Арцаху
- ↑ Karabakh’s contentious mosque restoration (Eurasianet)
- ↑ The Sixth Artsakh Wine festival held in the Togh village of Artsakh’s Hadrut region (Arcah Press)
- ↑ List of foreign citizens illegally visited occupied territories of the Republic of Azerbaijan (Ministry of Foreign Affairs of the Republic of Azerbaijan)
- ↑ a b c d e f Discover Artsakh's Fresh Food
FordításSzerkesztés
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Nagorno-Karabakh Republic című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
ForrásokSzerkesztés
- Topográf Térképészeti Kft.: Midi világatlasz, Nyír Karta & Topográf, Nyíregyháza, 2004. ISBN 963-9516-63-5
További információkSzerkesztés
- A Kaukázus lőporos hordója
- Sztálin elvtárs a pokolból visszainteget – ez az oka a karabahi háborúnak. valaszonline.hu. [2020. november 27-i dátummal az eredetiből archiválva].
