Főmenü megnyitása

Az alapszókincs vagy alapszókészlet egy nyelv szókincsének az a része, amely a nyelv legősibb korszakából származik[1][2] (alapnyelvi eredetű szavak vagy igen régi jövevényszavak), köznapi fogalmakat fejez ki, a nyelvközösség minden tagja ismeri a jelentését, és amelyek származékaiból gyakran nagyobb szócsaládok keletkeznek.[3] Nyelvek rokonságának vizsgálatakor a szókincsnek ezt a részét szokták elsősorban figyelembe venni.[4][5]

Ezek közé tartozik az alábbiak elnevezése:

  • alapvető cselekvések[1]
  • alapvető testrészek[1]
  • természeti tárgyak, jelenségek[1]
  • egyszerű számnevek[1]
  • névmások[1]
  • rokoni megnevezések[1]
  • időbeli és térbeli viszonyítószavak.

Ellentéte a peremszókincs vagy kiegészítő szókészlet.[3]

Források, jegyzetekSzerkesztés

  1. a b c d e f g Péli Péter: Finnugor-e a magyar nyelv?, in. Nyelv és Tudomány, 2009. június 12. (Hozzáférés: 2010. május 12.)
  2. Makk Ferenc: Az Uráltól a Kárpátokig, in. Jegyzet, Tétel, Puska. [2010. január 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. május 12.)
  3. a b Zsemlyei János: A mai magyar nyelv szókészlete, in. Érettségi Segédlet Virtus. [2010. augusztus 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. május 12.)
  4. Nyomárkay István: Bevezetés a szláv nyelvek tanulmányozásába, in. egyuttbukunk.freeblog.hu. [2010. július 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. május 12.)
  5. 'A magyar nyelv története, in. Érettségi Segédlet Virtus. (Hozzáférés: 2010. május 12.)[halott link]

További információkSzerkesztés