Dengelegi Pongrác János

erdélyi vajda

Dengelegi Pongrác János (1436 előtt – 1476. december 28.) erdélyi vajda 1462–1465, 1468–1472, illetve 1475–1476 között, Hunyadi Mátyás idején.

Dengelegi Pongrác János pecsétje

Pályafutása

szerkesztés

Apja Dengelegi Pongrác György, anyja Hunyadi János féltestvére, Csolnokosi Klára volt.[1][2] A család emelkedése Hunyadi János idején kezdődött, és Mátyás király alatt folytatódott.[3]

Feltételezhető, hogy Pongrác János 1436. előtt született, mivel 1451-ben neve ellenmondóként szerepelt egy perben, amihez viszont a törvények értelmében legalább tizennégy évesnek kellett lennie.[4]

1461-ben asztalokmesterként említették, 1462-ben erdélyi vajda és székely ispán lett,[3] 1465-től Szolnok vármegye főispánja is.[5] Részt vett az 1467-es moldvai hadjáratban. Másodszor az 1467-es erdélyi felkelés után viselte ezt a tisztséget, harmadik vajdai kinevezését 1475-ben kapta.[3] Első vajdai megbízatása során folytatta az elődje, Rozgonyi Sebestyén által elkezdett konszolidációt, emellett katonai sikereket is ért el:[3] 1463-ban kiűzte Ali szandsákbéget a temesi végvidékről.[6] Második megbízatását az 1467-es erdélyi felkelés leverése után kapta, így feladata a büntetés illetve a tartomány hűségének megszilárdítása volt. Mindkét esetben társa is volt a tisztségben: először Újlaki Miklós, másodszor Monoszlói Csupor Miklós volt a másik vajda. Harmadszorra egyedüliként állt Erdély élén; feladata a központi akarat érvényesítése volt. 1476. februárban részt vett Szabács várának ostromában.[3]

Szolgálatai jutalmául számos királyi adományban részesült: 1464. májusban András nevű testvérével együtt Szászsebest kapta,[4] 1464. szeptemberben Szabadkát, ahol 1470-ben várat építtetett.[7] 1468-ban, az előző évi erdélyi felkelés után a lázadó illyei Dienes családtól elkobzott birtokokat kapta meg; ezek közé tartozott a marosillyei kastély és tartozékai, valamint Al-Diód, Homurád, Plop, Orbest, Fenes, Vajlalonga, Homoród, Vorca, Viszka, Marisfalva, Obursia, FelsőObursia, Csertézs, Meszesdragomérfalva (Mező-Dragomérfalva), Kamarzenest, Danilafalva, Bratutest, Szád, Lazura, Kut(h)átya, Elves, Kuneste (Kunestő), Bácsafalva, Ko(z)sa, Bacsisora, Tatárfalva, Bo(z)slik, Glod, Zám, Bokorfalva, Ketrefalva, Perrest, Tamásfalva, Dragobratest, Szelestye, Mikafalva, Poganest, Cserbinye, Almás, Balta, Kőfalu, Tősfalu, Papfalva, Dragomérfalva, Barbfalva, Molnosfalva, Szénásfalu, Burgesfalu, Juga-Péterfalva (Juga-Péterfalu), Mogabelán birtokok; Bradicsel, Petrest és Gadonest fele, Mezed, Kaján, Boson, Hosszúliget, Kőfalu birtokok, Németi, Folt, Terek (Törek), Papfalva, Pusztatelek, Szalcsva, Filepkő, Szlatina, Pozsega (Pozsaga), Hidegfalu helységek részei, Gyoszán és Hasznosfalva puszták.[8] 1470-ben a Bebek család kihalásával az Almási vár, illetve Gorbó és Buza városok. és ezek tartozékainak birtokába jutott.[9]

Mátyás király és Aragóniai Beatrix nápolyi esküvőjén az egyházi szertartás során ő képviselte a király személyét. Az esküvői mulatozás alatt hunyt el.[3] Mátyás király díszes gyászünnepséget rendeztetett számára Budán, mielőtt a holttestet Gyulafehérvárra vitték volna.[10] Sírköve a tövisi kolostortemplom szentélyében található.[11]

  1. Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal: IX. kötet [Paál - Rottal]. Pest: Ráth Mór. 1862.  
  2. Wertner Mór: Dengelegyi Pongrácz János vajda származása. Erdélyi Múzeum, I. évf. 2. sz. (1906)
  3. a b c d e f Kordé Zoltán: Dengelegi Pongrác János harmadik vajdai ciklusa Erdélyben (1475–1476). In Arcana tabularii: Tanulmányok Solymosi László tiszteletére. Szerk. Bárány Attila–Dreska Gábor–Szovák Kornél. Budapest–Debrecen: (kiadó nélkül). 2014. ISBN 978-963-473-760-5  
  4. a b Kordé Zoltán: Az út kezdete: Dengelegi Pongrác János politikai felemelkedése. Acta Universitatis Szegediensis: acta historica, CXXXVII. évf. (2015)
  5. Petri MórSzilágy vármegye monographiája I.: Szilágy. Az eltűnt Közép-Szolnok s Kraszna vármegyék. [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1901. 777. o. Online elérés
  6. A magyar renaissance-állam. In Hóman Bálint–Szekfű Gyula: A magyar nemzet története. Budapest: Arcanum. 2002. ISBN 9639374261  
  7. Patyi Szilárd: Kit illet Zabathka birtokjoga? Magyar Szó, (2019. január 25.)
  8. Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia. 1890. V 174. o.  
  9. Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia. 1890. V 261 és 296. o.  
  10. Berzeviczy Albert: Beatrix királyné 1457-1508. Budapest: Magyar Történelmi Társulat. 1908.  
  11. Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6