Buza
Buza (románul Buza, németül Besotten) település Romániában, Kolozs megyében, az azonos nevű község központja.
Buza (Buza, Besotten) | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Erdély |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Kolozs |
Község | Buza |
Rang | községközpont |
Irányítószám | 407115 |
SIRUTA-kód | 56336 |
Népesség | |
Népesség | 1008 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | 522 (2011)[1] |
Népsűrűség | 34,32 fő/km² |
Földrajzi adatok | |
Terület | 29,37 km² |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 46° 54′, k. h. 24° 09′46.900000°N 24.150000°EKoordináták: é. sz. 46° 54′, k. h. 24° 09′46.900000°N 24.150000°E | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Buza témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Fekvése
szerkesztésSzéktől délkeletre fekvő település.
Története
szerkesztésA település és környéke már az őskorban is lakott hely volt, amit bizonyítanak az itt, a "Vrábja", a "Forrásoknál" és "Bégben" talált tégladarabok, kőkorszakbeli csákányok, valamint a "Medvés" nevű határrészben volt halásztelepen talált fazakas-korong nélkül készült vastag agyagedények és égetett halászsúlyok, egykori tüzelőhely nyomaival.
Buza Árpád-kori település. Nevét már 1220-ban említette oklevél Pouca de v. Buza néven, mikor az ide való Pouca beperelte Munkachot és az összes falubelit emberölésre való szövetkezés miatt (Györffy).
1316 előtt a település az Ákos nemzetségbeli Majos (Mayus) fiainak: Ellős (Elleus) és Majosnak birtoka volt, Károly Róbert a birtokot elvette tőle, és 1318-ban Miklód fia Omori Gál királyi jegyzőnek adta a falut Szent Györgyről nevezett kőtemplomával és vásárjával együtt, mivelhogy Moys 600 M kárt okozott Gál és testvére: György ménesének elhajtásával, és Myke fia Gergely nevű rokonának. 1329-ben Bwza csere révén Hontpázmány nemzetségbeli Pogány István birtoka lett, és ekkor leírták Gyeke, Lak, Noszoly felé eső határát is.
Neve szerepelt az 1332-1337-es pápai tizedjegyzékben is.
1359-ben birtokosa István fia Pogány János, kinek panaszára I. Lajos király Dénes erdélyi vajdának elrendeli, hogy a bálványosvári várnagy a bonchidai és széki népeknek, kik több földjét, köztük Czikót, Czentét és Gyulatelkét bitorolják, tiltsa meg, hogy a királyi földekből semmit el ne idegenitsenek, sem pedig el ne foglaljanak. Valószínűleg Pogány János örökös nélküli halála után Búza a Bebekek birtokába került, mivel 1395-ben birtokosa már néhai Bebek István comes fia; Ferenc mester volt, akinek itt tiszttartója Nyiri István volt.
1401-ben Bebek Detre nádor és néhai testvérének Imrének fiai: László, Domokos és András Búzát az almási várral együtt Zsigmond királlyal elcserélték Szikszóért.
1455-ben* Pelsőczi Bebek Imre erdélyi vajda özvegye Veronika s gyermeke Pál, Búza város felét Hunyadi Jánosnak adta zálogba 1160 forintért tartozékaival együtt, akiről özvegyére Szilágyi Erzsébetre szállt.
1460-ban Búza vásárát is említették.
1470-ben Mátyás király néhai Pelsőczi Bebek Imre fiának Pálnak birtokát: Búzát tartozékaival együtt Dengelegi Pongrácz János erdélyi vajdának adományozta. 1492-ben Bebek György fia János óvást emelt az adományozás ellen.
1508-ban Bwza-i Bartos Györgyné: Jusztina a Kolozs vármegyében fekvő Széplakon Újbudai részt vett zálogba.
1509-ben Pelsőczi Bebek János és fiai Imre és Ferenc Búzát, mely ekkor sógorának Somi Józsa temesi főispánnak kezén volt, neki és utódainak adományozta.
Később birtokosa voltak még a későbbiekben Kendiek, a Csáky család, a Jósika és Bakó családok is.
A községnek 1850-ben 1364 lakosa volt, ebből 832 román, 469 magyar és 61 roma. A nemzetiségi összetétel 1992-ben a következő volt: 796 román, 693 magyar, 17 roma.[2]
Látnivalók
szerkesztés- 19. századi Bornemisza-kúria[3]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Kolozs megye. adatbank.ro
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája 1850-1992
- ↑ Kolozs megye műemlékeinek jegyzéke, 1025-ös sorszám. [2010. június 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. július 4.)
Források
szerkesztés- Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
- Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.