Zám

falu Romániában, Hunyad megyében
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2020. március 24.

Zám (románul Zam, németül Sameschdorf) falu Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében.

Zám (Zam)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióNyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeHunyad
KözségZám
Rangközségközpont
Irányítószám337550
SIRUTA-kód92186
Népesség
Népesség593 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság6[1]
Népsűrűség3,66 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület161,88 km²
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 00′ 22″, k. h. 22° 26′ 37″46.006186°N 22.443577°EKoordináták: é. sz. 46° 00′ 22″, k. h. 22° 26′ 37″46.006186°N 22.443577°E
Zám weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Zám témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
A Nopcsa-kastély
A fatemplom

Dévától 45 km-re nyugatra, a Maros jobb partján fekszik. A falu három, egymással össze nem függő településrészből áll, melyek egy hegyet vesznek körbe. A történelmi Erdély legnyugatabbra fekvő községe.

„A község két részből áll. Egyik a földesúri és üzleti telep a Maros partján; a másik a földmívelő nép tulajdonképpeni községe. A kettőt egymástól jelentékeny hegy választja el. Rendes közlekedési útja a hegy megkerülésével gyalog embernek jó félórát tarthat.”[2]

2006-ban Zám és Szolcsva között új híd épült a Maros felett.

Nevének eredete

szerkesztés

Első említése: Zan (1407). Személynévi eredetű.

Története

szerkesztés

A 1819. században fontos szerepe volt mint Erdély és Magyarország közötti vámhelynek és mint a marosi tutajozás egyik legfontosabb állomásának.

1784-ben parasztjai a „második Horeának” nevezett Ioan Lucaciu vezetésével elpusztították a vámházat és megtámadták a soborsini kastélyt. 1786-ban 638-ban lakták, jogállásuk szerint 72%-uk zsellér, 21%-uk jobbágy. 1808-ban országos és hetivásár tartására nyert szabadalmat.[3]

Uradalmát a 19. század elejéig a Naláczy család birtokolta, akiktől Nopcsa László vette meg. A század folyamán jelentős fakereskedelmi központ volt, évi 15 vásárral. A Nopcsa család egy Lekisch nevű bécsi ügyvédnek adta el az uradalmat. 1884-ben a földbirtokos Lekisch testvérek magyar tannyelvű állami iskolát hoztak létre, amely három évtizedig működött. A századforduló idején Csernovits Mihály volt birtokosa.[4] 1926-ban Lipován Gyula nyitotta meg első gyógyszertárát.[5] 1928-ban az állam által üzemeltetett rézbánya és a vasútállomás között egy fát is szállító, tizenhárom kilométernyi iparvasút járt.[6]

Lakossága

szerkesztés

1900-ban 1062 lakosából 843 volt román, 182 magyar és 32 német anyanyelvű; 882 ortodox, 84 római katolikus, 33 zsidó és 27 református vallású.
2002-ben 719 lakosából 704 volt román nemzetiségű; 674 ortodox, 24 pünkösdista és 11 római katolikus vallású.

Látnivalók

szerkesztés
  • Nopcsa László egykori kastélyát a tulajdonos elleni bosszúból a honvédek fölgyújtották. 1879-ben az új tulajdonos, Lekisch bécsi ügyvéd építette újra. Utolsó magánbirtokosa a Csernovics család volt. Ma elmegyógyintézet működik benne. 1934-ben a kastély vendége volt Patrick Leigh Fermor. A parkkal körülvett, jó állapotú, felújított épület nem látogatható.
  • Ortodox fatemplom (18. század).

Híres emberek

szerkesztés
  1. [1]
  2. Réthi Lajos tanfelügyelő jelentése Berzeviczy Albert miniszterhez, 1904. I. 13. In Kemény G. Gábor (szerk.): Iratok a nemzetiségi kérdés történetéhez Magyarországon a dualizmus korában., 4. köt. Bp., 1966, 134. o.
  3. Illéssy János: Vásárszabadalmak jegyzéke. Budapest, 1900
  4. Xantus Ignác: Maros-Illye és környékének nemes családjai. A Hunyadmegyei Történelmi és Régészeti Társulat évkönyve 1901, 144. o.
  5. Péter H. Mária: Az erdélyi gyógyszerészet magyar vonatkozásai. Kolozsvár, 2002, 48. o.
  6. Liviu Lazăr, ‘Căile de comunicație hunedorene’, in Ioan Sebastian Bara – Marcela Balazs – Florin Dobrei – Vasile Ionaș – Ioachim Lazăr – Liviu Lazăr – Paulina Popa – Denisa Toma szerk., Județul Hunedoara: monografie, vol. 4, Om, natură, ocupații (Deva, 2014), 452. o.

Külső hivatkozások

szerkesztés