Charles Lecocq

Charles Lecocq (Párizs, 1832. június 3. – Párizs, 1918. október 24.) francia zeneszerző. Elsősorban operettszerzőként vált ismertté. La Fille de M^me Angot (Angot asszony lánya) című műve hosszú ideig népszerű volt operettszínházakban és operaházakban.

Charles Lecocq
Életrajzi adatok
Született	1832. június 3. Párizs
Állampolgársága	francia
Elhunyt	1918. október 24. (86 évesen) Párizs
Sírhely	Père-Lachaise temető Grave of Lecocq
Pályafutás
Műfajok	operett
Hangszer	zongora
Díjak	a francia Becsületrend tisztje
IMDb
A Wikimédia Commons tartalmaz Charles Lecocq témájú médiaállományokat.

Élete

A conservatoire-on orgonát tanult François Benois-tól, elméletet François Bazintől és Jacques Fromental Halévytól. Tanításból élve, Georges Bizet-vel együtt írták meg Le docteur Miracle című operettjüket, amely 1857-ben egy Jacques Offenbach által kitűzött pályadíjat megnyert. Lecocq első önálló operettje a Huis-Clos (1859) volt. A következő hat műve kevés előadást ért meg, igazából a Fleur de thé (1868) volt első igazi sikere. Ezt követően 8 vaudeville- és operettzenéje jelent meg nagyobb feltűnés nélkül, míg az ismertebbé lett Les cent vierges (1872) és a világhírűvé vált La fille de Madame Angot megszülettek. Később még 20 operettet írt, az ismertebbek: Giroflé-Girofla (Viola-Ibolya, 1874); La petite mariée (A kis menyecske); Kosiki, La Marjolaine (Kisasszony feleségem, 1877); Le petit duc (A kis herceg 1878); Camargo; Le grand Casimir (Hórihorgas Kázmér); La jolie Persane (A szép perzsa lány); Le jour et la nuit (Nap és Hold); Le coeur et la main (A kertészleány 1882); La princesse des Canaries (Kanári hercegnő 1883); L'oiseau bleu (A kék madár 1884). Darabjai a színpadokon sikeresek voltak.

Források

• Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X  [1]