Wikipédia

Ságvár

magyarországi község Somogy vármegyében

Ságvár (latinul: Tricciana, németül: Schleugberg am Plattensee) község Somogy vármegyében, a Siófoki járásban. A Dunántúl egyik legrégebben alapított települése. Erdei tanösvényei, hangulatos elhelyzekedése és a Balatonhoz való közelsége miatt a mai napig népszerű hely.

Ságvár
Ságvár.jpg
Ságvár címere
Ságvár címere
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióDél-Dunántúl
VármegyeSomogy
JárásSiófoki
Jogállás község
Polgármester Kecskés Gábor (Fidesz-KDNP)[1]
Irányítószám 8654
Körzethívószám 84
Népesség
Teljes népesség1894 fő (2021. jan. 1.)[2]
Népsűrűség46,12 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület38,44 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Ságvár (Magyarország)
Ságvár
Ságvár
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 50′ 16″, k. h. 18° 06′ 05″Koordináták: é. sz. 46° 50′ 16″, k. h. 18° 06′ 05″
Ságvár (Somogy vármegye)
Ságvár
Ságvár
Pozíció Somogy vármegye térképén
Ságvár weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Ságvár témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

FekvéseSzerkesztés

Siófoktól – az M7-es autópályától – 5 kilométerre délre fekszik a Szekszárd felé vezető 65-ös főút mellett, Siófok déli szomszédságában. A keleti szomszédságában lévő településekkel, Ádánddal, Siójuttal és Balatonszabadival a 6403-as út köti össze. Siófokkal és Sommal kerékpárút is összekapcsolja.

Északról Siófok, keletről Siójut és Ádánd, délről Nyim és Torvaj, nyugatról pedig Lulla és Balatonendréd határolja.

A településen található Landor-hegy Somogy vármegye egyik legmagasabb felszíni kiemelkedése.

TörténeteSzerkesztés

Ságvár területén több történelmi korból is értékes leleteket találtak a régészek. A legkorábbiak tanúsága szerint itt már a kőkorszakban is települések voltak, mintegy 17 000 évvel ezelőtt rénszarvasvadászok éltek itt. Származnak leletek a bronz- és a rézkorból is, az első itteni, írott forrásból is ismert település pedig a kelta eredetű Tricciana volt.

 
Tricciana a virágzó késő római Pannonia provincia belső erődjei (castrum) közé tartozott[3][4]

A római időkben fontos közlekedési csomópont helyezkedett el a mai Ságvár közelében: itt keresztezte egymást az Arrabonát és Sopianaét összekötő, valamint a mai Keszthely és Adony között húzódó út. Az egykori, közel 1 kilométer hosszú, 2,5 méter széles római kori várfalból ma már csak néhány méternyi látszik, a református templom előtti romkertben. Az erőd a 4. században leégett, a rómaiakat lassan más népek váltották fel. Egyes vélemények szerint a hunok, mások szerint a 9. század végén ide érkező magyarok egyik törzsét vezette Ság, akiről a település a nevét kapta.

A középkori Ság falu a mai településtől délnyugatra feküdt, lakói a 11-12. században egy kabar törzs tagjai voltak. 1038 és 1095 között a falu a pannonhalmi apátság birtoka volt, 1106-ban Álmos hercegé, később a dömösi monostoré. 1211-ben Ság neve szerepelt a tihanyi apátság összeírásában is, 1431 és 1447 között pedig a székesfehérvári őrkanonok és a johannita lovagok tulajdona volt. Ságvár néven (Sagwar írásmóddal) először 1460-ban jelent meg, ekkor Gáni Kristóf birtoka volt. 1536-ban a település 17 telekkel rendelkezett és a fehérvári káptalan tulajdonában állt, majd a török megszállás idején az endrédi náhije részét képezte. Vára több harc színhelye volt, a Tömlöc-hegy pedig onnan kapta nevét, hogy a törökök börtönt építettek ott. 1558-ban a tihanyi vár kapitánya, Takaró Mihály azt jelentette, hogy július 7-én „az terekek egy szentegyházat erősítettek meg. Rájuk üték... megvettem tőlük a tornyot.”

1531-ben Török Bálint pártfogásával a megmaradt magyar lakosság a református hitre tért át. 1571-ben a település a török kincstár adólajstromában szerepelt 48 házzal, később 52-vel. 1646-ban egy feljegyzés az eklézsiáját már virágzó egyházként említi. 1715-ben az itt lakók új templomot építettek maguknak, ami helyett 1746-ban újabbat és erősebbet emeltek, de 1814-ben ezt is lebontották, mivel megsüllyedt; az ezt követő években építették fel ma is álló templomukat. A katolikus templom a 18. század közepén készült el.

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején, amikor Jellasics a Sió környékén harcolt, a közelben tanyázott, majd Kossuth Lajos toborzói is Ságvár mellett gyülekeztek. 1864-ben Ságvárnak 224 háza volt. 1920-ban, a Nagyatádi Szabó István-féle földreform idején a veszprémi káptalan birtokából mintegy 120 holdat osztottak szét, a Rákóczi utcában pedig további házhelyeket. 1945-ben, amikor még mindig a veszprémi káptalan volt a falu legnagyobb birtokosa, 1660-an éltek itt.[5]

KözéleteSzerkesztés

PolgármestereiSzerkesztés

  • 1990–1994: Szigeti József (független)[6]
  • 1994–1998: Szigeti József (független)[7]
  • 1998–2002: Szigeti József (független)[8]
  • 2002–2005: Szigeti József (független)[9]
  • 2005–2006: Kecskés Gábor (független)[10]
  • 2006–2010: Kecskés Gábor (független)[11]
  • 2010–2014: Kecskés Gábor (Fidesz-KDNP)[12]
  • 2014–2019: Kecskés Gábor (Fidesz-KDNP)[13]
  • 2019-től: Kecskés Gábor (Fidesz-KDNP)[1]
 
Ságvár, egy 1782-ben készített térképen

A településen 2005. április 24-én időközi polgármester-választást tartottak,[10] az előző polgármester lemondása miatt.[14] A választás érdekessége volt, hogy a posztért meglehetősen sok, 8 jelölt indult, ilyen nagy számú jelölt versengésére a rendszerváltás óta minden választási évben országosan is legfeljebb 10-12 településen akad példa.

GazdaságaSzerkesztés

Balatonkiliti és Ságvár közt alakították ki, illetve jelölték ki Siófok település ipari parkját.

NépességSzerkesztés

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 84,4%-a magyarnak, 2,5% németnek, 1,5% cigánynak, 0,2% horvátnak, 0,2% románnak, 0,2% ukránnak mondta magát (15% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 41,2%, református 15,3%, evangélikus 0,7%, görögkatolikus 0,2%, felekezet nélküli 9,3% (31,8% nem nyilatkozott).[15]

Ságvár utolsó becsült népessége 1 900 fő volt (2019).[16]

 
Landor-hegy kora tavasszal
 
Jaba-völgy
 
Gémeskút a hegy lábánál
 
Jaba-völgye tavasszal

NevezetességeiSzerkesztés

  • Munkás Szent József római katolikus templom - (1756-ban épült, műemléki védelem alatt áll, a házaktól távolabb épült, hogy a tűztől jobban védett legyen)[17]
  • Református templom - (kőtornyával együtt 1819-ben épült, a térség legnagyobb református temploma) - udvarán romkert[18]
  • Nepomuki Szent János-szobor - (1830-ban készült)[19]
  • I. világháborús emlékmű
  • II. világháborús emlékmű
  • Aliréti vadászház[20]
  • A falu közelében, az erdőben, egy löszös talajú dombban található a Betyár-barlang.[21]
  • A ságvári szőlőhegy nevezetessége az úgynevezett Lyukas-domb: egy domb, amibe alagutat fúrtak.[22]
  • Régi magtár épülete
  • A falu fő útja mellett, és központjában található vadgesztenye fasor

Bújó-likSzerkesztés

 
A Bújó-lik

Ságvár egyik nevezetes helyszíne, melynek történetéről nem sok írott anyag maradt fenn, csak a szájhagyományra támaszkodhatunk. A Bújó-lik egy egyre rövidülő alagút, mely a Landor-hegyen található. Történelmi írásokban (az 1920-as évek után) Lyukas-dombként jelölik, ugyanakkor ezt a nevet valószínűleg nem ságvári ember adhatta neki. Ez onnan tudható, hogy a községben régebben nem használták a lyukas kifejezést, csak a lik, likas formát, mint tájszólás. Emellett a domb szó a környéken nincs használatban, a legkisebb felszíni kiemelkedést is hegynek hívták. Az, aki járt már valaha a Bújó-liknál, a löszfalak között a Mély-úton haladva, megérti, miért is próbáltak lefaragni a hegy magasságából. Az 50-es években az akkor 90 éves Kása István mesélte el azt a történetet, amit gyermekkorában hallott az alagút létrejöttéről. A történet szerint a hegy túloldalán volt az akkori református lelkész szőlős kertje. Az ő elméjében született meg az alagút fúrásának ötlete. Az egyik évben gazdagon termett a szőlő, így bor is lett belőle bőven. A hegy két oldalára egy-egy jókora hordót tettek ki teli borral. Aki azon a környéken járt és dolgozott az alagút ásásán, az nyugodtan ihatott belőle. Az alagút elkészült, amelynek hossza és magassága az idők folyamán lassan csökkent. Hajdanán olyan magas és széles volt, hogy lovas kocsival is könnyen közlekedtek át rajta. Ám napjainkra már feltöltődött, így könnyedén elérni a tetejét. A közepén feltűnhet az átjáróknak egy kis görbület. Ez azt bizonyítja, hogy az alagút ásása két oldalról történt. Kása István szerint Csicsvai Vasas Andrást volt az a bizonyos református lelkész, az ötlet gazdája. Ezek szerint létrejötte valamikor 1800 és 1832 közé tehető, hiszen ő ekkor volt református pap Ságváron. Napjainkban is kedvelt kirándulóhely, az egyik állomása a falu legszebb helyeit is érintő Löszölő-Tökölő Túráknak.

Betyár-barlangSzerkesztés

A 12-es szobaként is emlegetett építmény úgyszintén egy híres ságvári nevezetesség. Nevét 12 szobájáról/helyiségéről kapta. Amint tudjuk, a környéken vastag a lösztakaró, így könnyedén kiáshatták ezt a búvóhelyet. Azt hogy ki ásta ki, az a mai napig sem tisztázott. Egyes írások és feltételezések szerint a törökök, sőt a tatárok elől menekülőknek tulajdonították a barlang kiásását. Népszerűvé a betyárvilág alkonyán vált, amikor is a betyárok laktanyája lett.

A térség belső útjainak forgalma nagyobb volt, míg a Déli vasút meg nem épült, (1860) és amíg nem voltak lecsapolva a Balaton parti mocsarak és nádasok. Így az úgynevezett Miklós-parti útnak (amely északról, Kiliti felől közelítette meg a Jaba völgyét) a szembeni részén volt a Malom-hegy, ahol a Betyár-barlang található. Jó volt a rálátás a hegyről a helyi csárdára, még az is lehet hogy még jelzés is volt a csárdás részéről a betyárok felé.

 
A 12-es szoba

Somogy vármegyében sok híres betyár volt. Mint például a két Patkó testvér: János és Pista. Későn kezdték meg a betyárkodást, 30 évesek lehettek. Ettől függetlenül hamar nagy hírnevet szereztek. 1860 táján veszett össze a két testvér, nem tudni miért. Patkó Pista a betyárélete helyszínéül a Kis-Koppány-völgyét választotta. Ő volt az, aki társaival járta a környéket, őket tartották a Betyár barlang lakóinak. Régen a rejtekhely bejárata akkora volt, mint egy nagyobb rókalyuk. Aki nem ismerte a helyet, nem is sejthette, mit is rejt a fölbe vájt barlang. A Bújó-likhoz hasonlóan az évszázadok során a barlang is feltöltődött. Napjainkra már nehézkesebb a bejárás. Úgyszintén a Löszölő-Tökölő Túrák egyik állomása.

Képes-faSzerkesztés

A Jabapusztára vezető út mellett áll a több mint 300 évesnek mondott tölgyfa. Az andocsi búcsúra induló zarándokok egyik pihenőhelye volt, amíg Székesfehérvárról gyalog eljutottak a somogyi kegyhelyre. A zarándokok egy festményt helyeztek el a fán 1930-ban, melyen Szent Vendel szerepelt (innen kapta a fa a nevét). Az 1980-as évek elején megsérült, és összefirkálták a festményt. Együd Árpád Kaposvárra vitte restaurálásra, viszont váratlan halála miatt felvették a hagyatékába. A község csak hosszas levelezés és tanácskozás után kapta vissza. Egy kiállításon bemutatásra került, viszont azóta a kép hollétéről semmit nem tudunk. 2010-ben az elveszett kép helyére egy másolmányt készítettek. 2011. május 7-én pedig sor került az új kép és a fa újraszentelésére. Ugyanebben az évben jelölve lett a Képes-fa az „Az Év Fája” elnevezésű országos versenyre, ahol a több mint 80 nevező közül bekerült a 12-es döntőbe, végül pedig az előkelő 5. helyen végzett. A fát nem nehéz megközelíteni, kb. 4,5 km-re található a község központjától.

KépekSzerkesztés

  • A Lyukas-domb

  • A katolikus templom

  • A református templom, és a református templomi piactér

  • A 65-ös főút

  • A ságvári általános iskola

  • Az önkormányzati épület a főút mentén

Híres emberekSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. ↑ a b Ságvár települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2020. január 30.)
  2. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2022. december 16.)
  3. ↑ A Tömlöc rejtette a római szarkofágot. (Hozzáférés: 2020. február 20.)
  4. ↑ Gaganetz Péter - Tóth Endre: STUDIA VALERIANA. Az alsóhetényi és ságvári késő római erődök kutatásának eredményei Dombóvári Városszépítő és Városvédő Egyesület, Dombóvár, 2009.. (Hozzáférés: 2020. február 20.)
  5. ↑ Ságvár története a falu honlapján. [2014. december 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. december 5.)
  6. ↑ Ságvár települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  7. ↑ Ságvár települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2020. január 30.)
  8. ↑ Ságvár települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. március 12.)
  9. ↑ Ságvár települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. március 12.)
  10. ↑ a b Ságvár települési időközi választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2005. április 24. (Hozzáférés: 2020. május 29.)
  11. ↑ Ságvár települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. március 12.)
  12. ↑ Ságvár települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 14.)
  13. ↑ Ságvár települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. január 30.)
  14. ↑ Időközi önkormányzati választások 2005-ben (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2005 (Hozzáférés: 2020. május 29.)
  15. ↑ Ságvár Helységnévtár
  16. ↑ Ságvár népessége, lakossága, területe. Nepesseg.com
  17. ↑ A katolikus templom a muemlekem.hu-n. [2014. december 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. december 5.)
  18. ↑ A református templom a muemlekem.hu-n. [2014. december 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. december 5.)
  19. ↑ A Nepomuki-szobor a muemlekem.hu-n. [2014. december 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. december 5.)
  20. ↑ Az aliréti vadászház a somogyturizmus.hu oldalon. [2015. február 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. december 5.)
  21. ↑ Geoláda a Betyár-barlangnál. (Hozzáférés: 2014. december 3.)
  22. ↑ Geoláda a Lyukas-dombnál. (Hozzáférés: 2014. december 3.)

További információkSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Ságvár&oldid=25725337”