Wikipédia

Szilády Áron

(1837-1922) magyar nyelvész, történész, lelkész
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. április 15.

Szilády Áron (Ságvár, 1837. november 3. – Kiskunhalas, 1922. március 20.) református lelkész, irodalomtörténész, nyelvész, orientalista, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. A régebbi magyar irodalom szakértőjeként értékes tanulmányokat publikált a témában, mint például Temesvári Pelbárt élete és munkái (1880), valamint a régebbi irodalomból származó kiadványai, például a régi magyar költők gyűjteményét: Régi Magyar Költők Tára. Szilágy Sándorral és Salamon Ferenccel együtt a török uralom kori török történelmi forráskönyvek gyűjteményét adta ki (Török-magyar kori okmánytár, 1863–1873). 1893-tól az Irodalomtörténeti Közlemények irodalomtörténeti folyóirat szerkesztője volt. Nemesi neve szentgyörgyi volt. Unokatestvére Szilády Zoltán volt.

Szilády Áron
Portréja a Vasárnapi Ujságban
Portréja a Vasárnapi Ujságban
Született1837. november 3.
Ságvár
Elhunyt1922. március 20. (84 évesen)
Kiskunhalas
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
SzüleiSzilády László
Foglalkozásareformátus lelkész,
irodalomtörténész,
nyelvész,
orientalista
SírhelyeKiskunhalas
A Wikimédia Commons tartalmaz Szilády Áron témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Szilády Áron szobra Kiskunhalason. Szentgyörgyi István szobrászművész alkotása (1926)

Ságváron született. Gimnáziumba Kiskunhalason és Nagykőrösön járt, ahol Arany Jánostól is tanult. 1853-1858 között teológiát tanult Debrecenben, majd Göttingenben folytatta tanulmányait. A hazatérését követő években több helyen is szolgált papként, de 1863-ban Kiskunhalason telepedett le. 1865 és 1878 között országgyűlési képviselő is volt; e minőségében keményen törekedett Kiskunhalas fejlesztésére. 27 nyelven beszélt, amiből külföldi kutatóútjai során sűrűn profitált. Mára már tévesnek tekintett elmélettel rendelkezett a magyarság eredetét illetően, úgy tartotta ugyanis, hogy a magyarok a törököktől származnak.

Családja

szerkesztés

Édesanyja Magyar Zsófia, apja Szilády László. Édesapja református lelkész volt Ságváron. A család halasi származású volt, így apját itt is megválasztották lelkésznek. Ettől kezdve Szilády Áron gyermekkorát Halason töltötte. Öccse Szilády János is egyházi pályára lépett.

Életpályája

szerkesztés

Gimnáziumi tanulmányait Kiskunhalason kezdte a helyi gimnáziumban, ahol latinul, görögül, franciául tanult és megismerkedett a héber nyelvvel is. A gimnázium első hat osztályának elvégzése után tanulmányait Nagykőrösön folytatta, ahol 1851 és 1853 között a gimnázium két felsőbb osztályát is elvégezte. Ekkor Arany János is tanította. Szilády itt németül, angolul és törökül is tanult. 1853 és 1858 között teológiát hallgatott Debrecenben. Egyre inkább az orientalista tudományok felé fordult, ezért tökéletesen megtanult héberül, arabul, törökül és perzsául. Megismerkedett az olasz nyelvvel és megtanult hollandul is. 1857-től, a török nyelv elsajátítása céljából Konstantinápolyban és Kis-Ázsiában tartózkodott, majd 1858-ban került a göttingeni egyetemre tanulni, ahol hamar feltűnt briliáns nyelvtudásával és professzorai már a jövő orientalistáját látták benne.

Hazatérése után különböző helyeken volt református lelkész, majd apja halálakor, 1863-ban került Halasra, és haláláig itt élt. 1885-ben a dunamelléki református egyházkerület főjegyzője lett. 1865 és 1878 között Halas szabadelvű párti országgyűlési képviselője volt, és neki köszönhető a mai gimnázium felépítése. A város szellemi vezérének tartották.

Saját bevallása szerint 27 nyelven írt és olvasott. Sokat tett Kiskunhalas kulturális fejlesztéséért.

1867-ben lett a Kisfaludy Társaság tagja, de az egyre közismertebbé váló irodalomtörténész 1861-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, 1876-tól rendes tagja is volt. 1893-tól haláláig volt az Irodalomtörténeti Közlemények szerkesztője. 1896-ban a budapesti és a kolozsvári egyetem díszdoktorává avatták. Tudományos munkásságának fontos részét alkotta a magyar nép származásának vizsgálata, s e tekintetben a török eredet híve volt. Ezt a meggyőződését közel-keleti útjai is megerősítették.

A magánéletben komor, zárkózott embernek tartották, sőt a városban sokan elfordultak tőle „ridegsége” miatt. Egész életét a puritán egyszerűség jellemezte. Jól mutatja ezt öltözködése, szűkszavúsága, vagy az a tény, hogy beszédeit, előadásait soha nem vetette papírra.

Szilády Áron 1922. március 20-án hunyt el Kiskunhalason. Sírja a régi református temetőben található.

Művei

szerkesztés
 
Szilády Áron

Irodalmi tevékenysége fordításai révén jelentős, de igazi tudományos elismerést nyelvészként szerzett. Szilágyi Sándorral és Salamon Ferenccel együtt 9 kötetben adta ki a Török-Magyarkori Okmánytárat I.,II.,III.IV.V.VI.VII., Budenz Józseffel és Szarvas Gáborral pedig a Nyelvemléktárat. A régi magyar irodalom egyik legjelesebb kutatójává vált, s nevéhez fűződik több 16. századi író (Tinódi Lantos Sebestyén, Ilosvai Selymes Péter, Balassi Bálint) műveinek kiadása.

Emlékezete

szerkesztés

Emlékét Kiskunhalason a tiszteletére állított szobor valamint a nevét viselő református gimnázium és egy utca őrzi. Szülőfalujában, Ságváron a helyi általános iskola viseli a nevét. 2022-ben, halálának 100. évfordulója alkalmából "Szilády emlékezete" címmel rendeztek kiállítást Kiskunhalason, a Thorma János Múzeumban.

Források

szerkesztés
  • Magyar életrajzi lexikon (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982)
  • Kiskunhalas helytörténeti monográfiája I. kötet. (szerk.: Janó Ákos) (Kiskunhalas, 1965)
  • Bognár Zoltán: Szilády Áron (Kiskunhalas, 1987)
  • Ván Benjámin: Szilády Áron élete. Kiskunhalas, 2012
  • Szakál Aurél, Mészáros László: Szilády Áron élete képekben (Kiskunhalas, 2022)

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés

További információk

szerkesztés
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szilády_Áron&oldid=26024622”